Agora, Balatonaliga településközpont fejlesztése – Kolossváry Detti diplomaterve
Kolossváry Detti diplomamunkája a balatonaligai településközpont fejlesztésére, revitalizációjára tesz kísérletet. Koncepciójának kiindulópontja az eltérő térhasználatok átgondolt rendszerezése és szervezése volt. A visszafogott tömegformálású terv számtalan izgalmas téri helyzetet és térkapcsolatot teremt.
Balatonaliga központja a pártelit térnyerése után költözött fel a magaspartra. A falu jelenlegi centruma korántsem működik a használók igényeinek megfelelően. Az Agora diplomamunka programja a 70-es években kialakított helyzet rendezésére tesz kísérletet.
Balatonaliga már a XIX. század elejétől az előkelő réteg üdülőövezetének számított. A település vízpartja, a mai Club Aliga, a fővároshoz legközelebb eső strand, ugyanakkor fehér folt a térképen. A partszakasz egyedülálló természeti jellegénél fogva, löszfallal elhatárolt, védett helyzetével a Balaton egyik legjobb adottságú területe. Az 1950-es években nem véletlen sajátította ki a Kádár-rendszer politikai elitje hosszú évtizedeken át, kizárva innen az átlagembert. Az elmúlt évszázadban számos magas építészeti minőséggel bíró modernista házat építettek az alacsonypartra, ugyanakkor ezeknek sorsa mostanra kilátástalanná vált. A rendszerváltás óta nem használt villák, középületek egy része helyi védettséget élvez, azonban mára állapotuk lepusztult, a természet átvette felettük az uralmat. A Club Aliga még a jelenlegi állapotban is rengeteg potenciált hordoz magában, éppen ezért elsőre a település ezen részével terveztem foglalkozni a diplomafélévem során. A helyszín fizikai, és történelmi kontextusa olyan tág, hogy nehéz gondolkodni róla mélyreható, átfogó vizsgálatok nélkül. A karakteres strand iránti érdeklődésem ennek ellenére nem szűnt meg, azonban a felderítés a Partraszállás, összművészeti alkotótábor keretében valósult meg, melyet az Építész Szakkollégiummal szerveztünk 2020 nyarán.
A diplomatémám választásánál Balatonaligán maradtam, azonban elhagyva a vízpartot felköltöztem a magaspartra, és az ott fekvő település központjáról gondolkodtam. A magasparti település kiépítése a pártelit kisajátítását követő időszakra, az 1950-es évekre tehető, addig a falu központja a vízpartot foglalta el. 1961-ben Balatonvilágos és Balatonaliga „összenőt", és Balatonvilágos néven önálló községgé alakult. Jelenleg a falu állandó lakosainak száma 1400 körüli, a nyári szezonban 3000-4000 nyaraló is megjelenik a területen. Diplomamunkám valós igényre épült, Balatonvilágos (Aliga) faluközpont rendezését tűztem ki célul, melynek az Agora összefoglaló nevet adtam. A terv a meglévő heterogén funkciókat igyekszik egy jól működő egységes építészeti karakter alá vonni, mindeközben a helyiek által kedvelt, jól használható közparkot, közteret teremteni. A munka magába foglalja várostervezés szinten a lakóövezetre merőleges teljes településközponti sáv használati újragondolását, az Iskola-Posta-Dobó István utca közé eső terület beépítését, majd részletesebben a Kultúrtér épületével foglalkozik.
A magaspart településhálózatát mesterségesen szerkesztették az alsó falu lezárását követően. Balatonvilágos övezeteire jellemző a vízzel párhuzamos elhelyezkedés. A négy közigazgatási egységet: a vízpartot, magasparti sétányát, magaspart belterületét, illetve külterületét főbb közlekedési vonalak, irányok különböztetik meg egymástól. A településközpont helyét a lakóövezetre merőleges sávban Balatonaliga és Balatonvilágos között jelölték ki. A szolgáltatások itt összpontosulnak, kivételt jelent az orvosi rendelő, illetve az Önkormányzat épülete, melyek átköltöztetése a településfejlesztési koncepció részét képezi.
A beépítési koncepcióm Jan Gehl dán építész és várostervező 1987-ben megjelent Life Between Buildings könyvében megjelenő szabadtéri tevékenységek felosztását vette alapul. Az írás három kategóriát említ, ezekhez kapcsoltam a településközpontba tervezendő funkciókat. A választható tevékenységek azok, amelyeket az ember saját önszántából végez kedvtelése szerint. Ezek a tevékenységek határozottan függenek a fizikai környezet minőségétől. Ennek színtere a közpark, mely megfelelő megérkező teret biztosít az Iskola épületének, illetve összeköti azt a településközpont közterével, átmeneti zónát alkotva. A másik kategóriába a szükséges tevékenységeket sorolja, mely során mindennapi ügyeinket intézzük el. Ez jelen esetben az utcára nyíló üzletsorként volt definiálható. Végül a harmadik csoport a közösségi tevékenységek tere. Ilyenek az intézményi épületek, munkahelyek környéke, ahol közösségek véletlenszerűen, vagy megrendezett módon találkoznak, ennek helyszíne a köztér. A közteret az épületegyüttes két egymással összekapcsolt különböző milyenségű részre osztja. A Kultúrház-Bisztró-Iskola által közbezárt rész a nyüzsgőbb közösségi tevékenységeket fogadja be, az Önkormányzat épülete egy reprezentatívabb tér felé nyit. Az épülettömegeket tornác fogja közre, mely átmeneti terekkel egészíti ki a tervezett funkciókat.
A területen található épületek fő problémája, hogy rakodóterekkel zárnak a park felé. A feladatot megoldását egy elképzelt ideális beépítés és a meglévő állapot összevetésével közelítettem meg. A kettő metszetét megtartandónak ítéltem, így az új bisztró integrálja a jelenlegi élelmiszerbolt-bisztró épületszerkezetét. A vasbeton pillérvázas rendszer lehetővé teszi, hogy a ház irányultsága a park felé forduljon. A másik megválaszolandó kérdés a főúttal kettévágott terület dilemmája volt. Forgalomcsillapítás eszközeként a főút központba eső részét térkővel burkoltam, így egy koherens működés lehetőségét biztosítva.
Az épületszerkezetek választásánál az egyszerűség és az észszerűség elvére támaszkodtam. A szerkezetek a funkcionális használat megteremtésének vannak alárendelve. A településközpont rendezésénél az építészeti kifejezőséggel szemben az épületek egymáshoz, illetve a köztérhez, átmeneti térhez való viszonya került előtérbe. Balatonvilágos fiatal történelme miatt nem volt módom építészeti hagyományhoz visszanyúlni, ennél fogva a gazdaságosság szempontját vettem alapul, mely a valós igényekre épülő koncepciót is támogatta. A túl nagy tervezői szabadságomat az épületszerkezetek választásával, szerkesztési elvekkel kötöttem meg. Így döntöttem a Wienerberger porotherm falazat, illetve födém használata mellett.
A településközpont jelen épületei tömörségükkel és anyaghasználatukkal az állandóságot sugározzák. Határozottan állnak a térben, a park felé nyitás tagadójaként. Ezt a határozott állítást ellensúlyozza a nyers, burkolat nélküli anyaghasználat. A látszó felületek arányát szintén a célszerűség határozta meg az, ahol szükséges ott leburkoljuk elvén. A külső falak a légzárás okán belső vakolatot is kapnak, míg a belső falak, porotherm födémek megmutatják valójukat, és látszóbeton gerendaként, pillérként, vagy porotherm téglafalazatként jelennek meg. A vakolatlan felületek alkalmazására többek között spanyol, belga, dán és szlovák példák inspiráltak.
Összegzésül, egy településközpont megtervezése kilép az épület, és az azt körülvevő szoros környezet dimenziójából, bevonva a település szintű komplex gondolkodást. A tervezésnél elengedhetetlen a lakóközösséggel való aktív kommunikáció megléte. Tanulságként megfogalmazva a munka folyamatába integrált helyiek rendszeres visszajelzése tovább segítette volna az Agora koncepcióját. A diplomamunkám során szembesültem a várostervezés-köztértervezés elméleti hátterének fontosságával. Legjobban úgy tudnám megfogalmazni: a helyszínrajz vált alaprajzzá, míg az alaprajzra részletrajzként tekintettem.
Kolossváry Detti
Szerk.: Winkler Márk