Anne Lambrichs: Vágó József

"Az első világháborút követően Magyarországból kicsiny, több ország közé beékelődött állam lett, ahol nagyon nehéz volt munkához jutni. Vágó akarata ellenére lett világpolgár." Részlet Anne Lambrichs  könyvéből

Vágó József ragyogó pályafutása - számos honfitársáéhoz hasonlóan - egy Európa felére kiterjedő, belső határok nélküli birodalomban kezdődött. Szíve négyfelé húzta: soha meg nem tagadott szülőhazájához, Magyarországhoz; minden építész második hazájához, Olaszországhoz; Svájchoz, ahol - többnyire reménytelen küzdelmet folytatva - mégis dolgozhatott; s hőn szeretett Franciaországához, ahol külső nyugalmat talált. Igazán azonban sehol sem tudott gyökeret verni; belső száműzetésében álmai győzedelmeskedtek a valóság fölött.

Az első világháborút követően Magyarországból kicsiny, több ország közé beékelődött állam lett, ahol nagyon nehéz volt munkához jutni. Vágó akarata ellenére lett világpolgár: négy országban élt, mindegyiknek csaknem tökéletesen beszélte nyelvét, azokhoz igazította keresztnevét (Giuseppe, Joseph, Josef) is, és nyugtalanul figyelte a totalitárius rendszerek hatalmának erősödését. A Népszövetség genfi palotájára kiírt pályázaton elért siker az utolsó pillanatban hozta meg számára a nemzetközi hírnevet.

Az általa megálmodott Jövő Városa - melynek középpontjában nem a közlekedés áll - a szociálisan érzékeny társadalom legkülönbözőbb tevékenységei számára biztosít teret, és sokkal élhetőbb környezetet teremt, mint a vele folytonos vitában álló Le Corbusier városvíziója, amely Párizs belvárosát olyan csomóponttá változtatná, ahová a repülők is leszállhatnának.
(részlet Maurice Culot, a francia kiadáshoz írt előszavából)