Anti Debrecenben – Puhl Antal tanszéki kollégáinak gondolatai

"Egy korszak lezárult. Antival indult az építészképzés új fejezete Debrecenben. Elindult a mesterképzés, átalakult az alapképzés, új oktatók jöttek, szinte minden megváltozott. És bár a tanszék mindennapjaiban már nem vett részt, rajtunk tartotta a szemét, ha kellett segített, bíztatott, támogatott. Most már egyedül kell tovább menjünk" – a tanszéki kollégák gondolatai.

Budapest, Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék a 80-as években. Ott általában "folyt a vér".
Negyedéves voltam, és sehogyan sem birkóztam meg a komplex feladatommal.
Abban az időben ez élet-halál kérdése volt. Ha megbuktál, vagy abbahagytad, vagy stigmaként magaddal hordoztad éveken keresztül ezt a bélyeget.
Az utolsó vázlattervi lehetőségemre készültem, de inkább csak "önmarcangoltam". Barátaim, hogy segítsenek rajtam, megszerveztek egy találkozót Antival, akit nem ismertem.
Annyit tudtam róla, hogy fiatal, agilis, "minden" pályázatot megnyer, és "jó fej".
Egy óra alatt helyre tette a tervemet ... és engem is. Kedves volt, közvetlen, és megértő.
Ha ő akkor nem segít fel a padlóról, nagy valószínűséggel sosem leszek építész.
Köszönöm szépen Anti!

Keller Ferenc

Egy polgár a kortárs magyar építészetben

Anti nevelőtanár volt a Bercsényiben, amikor egyetemista és kollégista voltam. Kivételezettnek érezhettük magunkat a társaságában: mentorunk volt, vezetője annak a „szakmai körnek", amelyhez tartozás nemcsak biztonságot, hanem kiválasztottságot is jelentett. Negyedévesen Ő ajánlott be Farkasdy Zoltánhoz, aki így a konzulense lett komplex és diplomatervemnek, majd Anti közvetítésével kerülhettem az ÁÉTV-be Varga Levente műtermébe, ahol Leventén kívül Tomay Tamás, Cságoly Ferenc és Turányi Gábor mellett dolgozhattam. Segítő szellemét és kezét évtizedeken át érezhettem – és érzem ma is. Számára az építészet a kultúra szerves részeként létezett. Legendás volt történelmi, filozófiai, irodalmi műveltségéről. Nem volt olyan Fesztiválzenekari koncert, ahol nem láthattad a nézőtéren, hetente elolvasott egy könyvet, minden kortárs művet ismert, az utolsó pillanatig vezetett olvasónaplója fontos kultúrtörténeti dokumentuma lehet közösen megélt korszakunknak. Tanszékvezetősége alatt igazi szellemi műhelyt hozott létre, a tananyag részeként bevezette a művelődéstörténetet, filmklubot szervezett, debreceni bérelt lakásában az ország egyik legjobb műgyűjteményének darabjai vették körül. Karácsonyi üdvözlőlapjai mindig valamely jeles kortárs képzőművészünk alkotásáról készült számozott reprodukciók voltak. Évente várt események voltak az Általa szervezett, az országban egyedüli építészetelméleti konferenciák, amelyeken filozófusok, esztéták, építészek tartottak tematikus előadásokat. A konferenciák előadásait tartalmazó „Árkádia" kötetek a korszak fontos elméleti tudósításai. Szűnni nem akaró érdeklődését és irigylésre méltó energiáját mutatja, hogy öt éven át tartó filozófiai tanulmányait megkoronázva hetvenévesen megszerezte filozófiai PhD-ját. Teljes életet élő reneszánsz ember volt és jó arra gondolnunk, hogy az építészet, a kultúra, a filozófia magas szintű művelése, élvezete és nagyvonalú támogatása számára boldogságot és teljességet jelentett. 
Titokban talán arra vártunk többen is, hogy előbb-utóbb előáll egy a filozófiai és építészeti tudását szintetizáló nagy művel. Ez a mű az élete volt, és hálásak lehetünk neki, hogy megosztotta velünk.

Sugár Péter

Antival jobb volt nem vitázni. Mindig határozott véleménye volt, ami mellett – konfliktusokat is vállalva – következetesen ki is állt.
A tanszékvezetés “átadása" 65. születésnapjához közeledve elodázhatatlanná vált. Nem egy régóta tervezett koncepció mentén, de végül én követhettem őt, míg Anti oktatóként továbbra is részt vett a tanszék munkájában.
Lelkes fiatalként, rengeteg ötlettel álltam neki új feladatomnak, egyben aggodalommal gondoltam rá, hogy Antival elkerülhetetlen lesz egyes esetekben konfrontálódnom. Mégis eldöntöttem, hogy terveimet először vele beszélem meg, kikérem véleményét, tanácsát. Első ilyen tervem bemutatása előtt félve vártam az alkalmat, ötletem több ponton is más volt az ő elképzeléseihez képest. Rövid – számomra izgatott – bemutatás után a legnagyobb természetességgel biztosított támogatásáról, egy szóval nem érintve, hogy ő ezt másképpen csinálná.
Ez a nagyvonalúsága, feltétel nélküli támogatása nagyon megnyugtatott és hatalmas erőt, segítséget adott a tanszékvezetés számomra merőben újszerű munkájában akkor és az elmúlt 6 évben egyaránt. Hiánya fájóan pótolhatatlan.

Szentirmai Tamás

- töredékek -

- Építészet - Toszkána. Az igazi pihenés. Körülöttünk Itália legszebb vidéke. Olasz konyha, szép borok. Villák és középkori városok. Dombtetők és tornyok. Kultúrtáj.
- Kultúra - könyvek mindenfelé. Otthon, irodában, egyetemen, operában. Filmvásznon és festményeken. Reggeltől estig. Kielégíthetetlen tudásvágy.
- Szenvedély - kávé és cigaretta. Már csak kiváltságosoknak szabad mindenhol. Hajnali induláskor. Autópályán, 80 és 160 között változó sebességgel. Megérkezéskor. Munkahelyen. Közös vacsorán. Felejthetetlen történetek.   
- Barátság - Családi látogatások. Szentendrei otthon. Tér és sűrűség, igazi hangulat. Fel-alá rohangáló gyerekek. A medence varázsa. Vidámság.
Érzések és élmények, amiket napokba tartana összeszedni és leírni. Az élet szeretete mindenhol. Sok gondoskodás mellett én ezt kaptam tőle. Hála érte!

Török Dávid

Anti,
talán, ha odatettük volna azt a nagy körzőt. Azt a képzeletbelit. A kis körasztal kellős közepébe. Akkor. Ott. Azokon a napokon. Azokon a kedd délelőttökön. Akkor minden egyenlő távolságra lett volna. Tőled. Te voltál a centrum. Veled váltott szót minden arra járó. Bármiről. Kedves, fanyar, bölcs és titkos szavakat. És Neked volt szavad mindenkihez. Kedves, fanyar, bölcs és titkos. Ezekhez a kedd délelőtti körasztalnál kávézgatásaidhoz képest volt jó bármilyennek lenni. Tudni, hogy van mindennek megnyugtató közepe. Kedves, fanyar, bölcs és titkos. Ha csak egy kedd-délelőttre is, de van. Hiányzik nagyon. Már régóta. Most pedig, hogy már nem lehet soha, még jobban fog.

Zombor Gábor

Ha panaszkodtál Antinak, hogy valami túl nehéz, nem tudod megcsinálni, csak bazsalygott és azt mondta, "akkor kapaszkodj jobban!", de azért bekészített két "mászóvasat" és fél szemmel figyelt, boldogulsz-e a dologgal. Látta a célt, tudta az utat és felvitt rajta másokat is. Hálás vagyok, hogy ismerhettem.

Huszthy Edit

Két telefonbeszélgetés. Az egyik, életünk első beszélgetése volt, felhívott, hogy csatlakozzam a tanszékéhez. Másfél óra. Igent mondtam, mert ismerős volt a beszédének a dallama. Tetszettek az elképzelései, praktikussága, nagyvonalúsága, gondoskodó hozzáállása, megbecsülése, szakmába vetett hite, éles, fanyar humora és persze a csapata is, akivel körülvette magát. A második beszélgetés. Évekkel később, nyáron felhívtam, hogy kifaggassam az olasz kirándulásunkhoz. Három óra. Tömény építészettörténet, gasztronómia, irodalom, zene és festészet, minden, ami az élet élvezetét jelenti. Végül nem is sikerült utaznunk, de ebben a pár órában életre szóló élményt kaptam tőle. Pont ilyen volt vendégségben lenni nála. Az otthonában gyűlő kötetek, képek és műalkotások sokaságának hangulata maga volt a személyes építészete és az élete.

Falvai Balázs

A Nő, így hívott. "Már megint hol a Nő?" Imádtam.
Könyvek, minden mennyiségben, ez is Ő.
Nyughatatlan, mindeközben: "Nyugodjál le, azt még meg kell élni".
Egy ikon, tőle tudjuk: "Az élet nem méznyalás."
Egy végeláthatatlan szellemi magaslat. "Görög házit kérdezd fel!"
Örök humor. "Most megyek, ha félsz egyedül, csak énekelgess."
Végtelenségig sorolhatnám, de most elengedem a kezed.
"Ha nem írok, ne válaszolj."

Tóth-Szél Anita

Tizennégy évvel ezelőtt oktatói állásra jelentkeztem a Műszaki Menedzser Tanszékre.
Miközben idegesen, és rendkívül bizonytalanul várakozom az önéletrajzom beadására, nyílik az ajtó. Fél szemmel sandítok a hang irányába, egy rendkívül jól öltözött úr lép be, kedélyesen kávét kér a helyiségben lévő két hölgytől, majd leül mellém. A folyóiratokból ismertem, személyesen addig nem találkoztunk, Anti volt.
- Mi járatban? – kérdezte tőlem.
- Egy állásinterjúra jöttem, oktatót keresnek a kivitelezés szervezés című tárgyhoz.
- Megnézhetem a portfólióját?
Hosszasan lapozgatta, majd a következőt mondta:
- Maga jelenleg a Mesteriskola XX. ciklusába jár. Ilyen portfólióval szívesen látnám az Építész Tanszéken, jelenleg ugyan nincs rá lehetőség, hogy felvegyem, de nem felejtkezem el magáról.
És valóban. Pontosan egy évre rá átkerülhettem mellé, így kezdődött az oktatói pályám.
Drága Anti!
Örökké hálás leszek neked, hogy akkor bíztál bennem, nagyon sokat tanultam tőled a tanításról, emberségről, erkölcsről és etikáról. Imádtam hallgatni az anekdotákat, filozófiai okfejtéseket, történeteket utazásokról, kortársakról.
Halálod megrendített. Csak annyit kívánhatok, hogy nyugodj békében.

Kállay Ferenc