Klotild és Matild – Korb és Giergl ikonikus alkotásai

A Klotild Mária főhercegné kezdeményezésére, a Korb és Giergl építészpáros által tervezett Klotild-paloták Budapest látképének legmozgalmasabb elemét alkotják, nem csoda, hogy az UNESCO világörökség részét képezik. A népnyelv által „Matildnak" keresztelt déli ház nemrég szállodaként újranyitotta kapuit, az északi „Klotildra" is hasonló célú felújítás vár.

A Korb Flóris és Giergl Kálmán alkotta építészpáros a magyar építészet történetében kiemelkedő helyet foglal el, századfordulós alkotásaik egyedi, a historizmus és a szecesszió elemeit egyaránt felvonultató stílusuknak és magas minőségüknek köszönhetően mind kiemelkedő alkotások. Mindkét építész Németországban tanult, majd Hauszmann Alajos irodájában helyezkedett el, ahol olyan nagyszabású munkák tervezésében vettek részt, mint a New York-palota, vagy a Kúria. Önálló építészirodájukat 1894-ben nyitották meg, de Hauszmann irodáját elhagyva is számíthattak a befolyásos mester jóindulatára és segítségére, aki állami megbízásokhoz juttatta őket. Hauszmann alkalmazásában leginkább neoreneszánsz munkákat terveztek, önálló épületeiken azonban a neobarokk felé terelődött a hangsúly, melybe sajátosan vegyültek a századforduló új stílusának, a szecessziónak elemei. A neobarokk inkább az épületek külső, a szecesszió pedig inkább a belső terekben érvényesült. Jó példa erre a két Klotild-palota, illetve a Zielinszki Szilárddal közösen tervezett Liszt Ferenc Zeneakadémia, melynek látványos koncertterme egyértelműen a korszak főművei közé sorolható. Nem meglepő, hogy a 20. század elején még aktív építészpáros a két világháború között jellemző tendenciákat is gyorsan magáévá tette, ugyan úgy terveztek magyaros szecessziós házakat, mint nagyszabású neobarokk épületeket. Előbbire jó példa a csak Giergl által tervezett verőcei kápolna, utóbbira pedig a debreceni egyetem klasszicizáló későbarokk jegyeket mutató látványos főépülete.

A Klotild-paloták is egyértelműen a páros főművei közé tartoznak. Történetük szorosan összefügg az Erzsébet hídéval, melynek építése miatt számos épületet lebontottak, így felszabadult a két, ékalakú telek. (A városrész rendezésének majdnem áldozatul esett Pest egyik legrégebbi műemléke, a belvárosi Nagyboldogasszony-plébánia is, de szerencsére megmenekült.) A mai híd elődjének építéséről 1893-ban határozott Ferenc József, aminek kapcsán a hídhoz vezető sugárút kiszélesítéséről is döntés született. A híd közelében elterülő Kígyó tér (ma Ferenciek tere) így már reprezentatív kialakítást érdemelt, így kerültek a hídhoz vezető Eskü utca (ma Szabad sajtó út) két szemközti oldalára a Klotild-paloták, melyek tulajdonképpen egyfajta kapuépítményként is értelmezhetők. A nagyszabású, tornyos épületek megvalósítására Klotild Mária főhercegné, József Károly főherceg felesége adott megbízást, aki az ékalakú, szűk telkeket megvásárolva felmérte a szimmetrikus kialakítású együttes szükségét.

Az 1899 és 1901 között kivitelezett épületek hamar elnyerték a budapestiek tetszését, mind a szaksajtó, mind a napilapok elismerően nyilatkoztak róluk. A Vasárnapi Újság hasábjain 1900-ban megjelent írás is jól példázza ezt, ráadásul kiváló korabeli leírást ad a házakról:
„Az egymásnak mindenben megfelelő két háznak magas földszintje és arra következő félemeleti része teljesen vasból van, de a vasoszlopokat és gerendákat faragott kőburkolat takarja. [A vasszerkezetek a korszakban kezdtek elterjedni, a Klotild és Matild esetében a legsikeresebb üzem, a Schlick-gyár vaselemeit építették be. – Szerző.] A felsőbb emeletek kő- és téglafalai ezeken a hatalmas vasszerkezeteken állnak. A félemeleten felül még három emelet van úgy építve téglából, hogy a külső burkolat fehér faragott kőoszlopzatok közt sárga téglából készült, ami kellemesen ható, meleg színt áraszt el a hatalmas épületeken. E színhatást kedvezőleg fokozza az ablaksorok különfélesége. Mennél mélyebb belsejűek a helyiségek, annál nagyobbak az ablakok. Az első emeleti részeket három-, a második és harmadik emeletek helyiségeit kétszárnyú ablakok világítják. A homlokzatnak pedig különös díszt adnak az épület egész szélességében végighúzódó, s mesteri vasrácsozatú erkélyek. Az emeleteken felül még egy sor ún. padlásszoba is van, ebben a voltaképp ötödik emeleten csak műtermeknek szánt tágas helyiségek vannak.

Az első emeleti, csupa termekből álló helyiségeket nagyrészt különféle társulatok és egyesületek bérelték ki, így lakásokul csak a második és harmadik emeleti helyiségek fognak szolgálni, melyek a lehető legkényelmesebb beosztásúak.
E pompás házakban nem csak ritka szép lépcsők, hanem fölvonógépek is vannak, s úgyszólván e gépek az egyedüliek, amelyek nem a hazai ipar készítményei. [Budapesten elsőként került lift az épületekbe. – Szerző.]
A minden oldalról szabadon álló házak díszét nagyon emeli egy-egy 48 méter magasságú saroktorony, melyek egészen faragott kőből vannak, s tetejüket egy-egy hercegi korona ékesíti."

Mint korábban említettük, az épület külső dekorációján egyértelműen a neobarokk stílus érvényesül, a belsőben azonban már szecessziós elemekkel is találkozhatunk, melyek leginkább a stílus bécsi, klasszicizáló irányzatának hatását mutatják. A legimpozánsabb tér a déli Matild-palota Ferenciek tere felé eső végének alsó két szintjét elfoglaló Belvárosi Kávéházban volt. A klasszicizáló bécsi szecesszió és a barokkizáló belga Art Nouveau elemeit vegyítő kompozíció a Zeneakadémia belső tereinek világát idézte.   

A nagyszabású épületegyüttesen természetesen a korszak legkiválóbb mesterei dolgoztak, kiknek nevét a Vállalkozók Lapja is közölte. A teljesség igénye nélkül a legnagyobb neveket most mi is felsoroljuk. A kőfaragó munkákat Hauszmann Sándor végezte, a kovácsmunkákat Jungfer Gyula mellett Swadló Ferenc, Páder Nándor, és a Forreider és Schiller cég készítette. Az épületszobrász Szabó Antal, a díszítőfestő pedig Scholtz Róbert volt, az üvegablakok pedig Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. A cserépkályhákat és egyéb kerámia elemeket természetesen a Zsolnay-gyár, a csillárokat pedig Giergl Kálmán édesapja, Giergl Henrik szállította. A Budapesten akkor különlegességnek számító felvonókat az Otis gyártotta. Érdekesség, hogy Korb Flóris és Giergl Kálmán is az északi Klotild-palotában élt 1901-től körülbelül tíz éven át.

Az évtizedekig zavartalanul működő épületek – csak úgy, mint más budapesti műemlékek – sok kárt szenvedtek a második világháború idején. Első restaurálásukra az 1950-es években került sor, ekkor költözött az északi épületbe a Magyar Posta és a MÁV, és alakították ki benne irodáikat. 1968-ban mindkét épületen homlokzati felújítást végeztek, és ebben az időszakban került a Belvárosi Kávéház helyére önkiszolgáló étterem. Műemléki védettséget csak 1977-ben kaptak. Az északi Klotild-palotában a 2000-es években történt nagyobb korszerűsítés és átalakítás, amikor hosszú évek helyreállítási munkái után megnyitott benne a Buddha-Bar Hotel. Az elegáns luxusszálloda 2012 és 2018 között üzemelt az épületben, mely ma lezárva áll, és renoválását várja. A tervek szerint ismét szállodaként nyithat majd újra.

A déli Matild-palota a többéves felújítási folyamat után a közelmúltban a Marriott szállodalánc részeként, Matild Palace néven nyitott meg, az avatóünnepségről az Építészfórum is beszámolt. A renováció terveit Dajka Péter és Puhl Antal készítették el, a belsőépítészeti tervezést az MKV Design alapítója, Maria Vafiadis végezte. Kívülről az épület első ránézésre változatlan – az egyértelmű felújítástól eltekintve – ám ha tüzetesebben megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tetőtér szintjét valamelyest megemelték és beépítették, a szürke pala helyett pedig fém lamellák mögé bújtatott üvegfelület látható, mögöttük modern szobákkal. A korábban lakatlan toronyban pedig a szálloda legelegánsabb lakosztályát alakították ki. Az épület külsejét érintő átalakítások szerencsére nem drasztikusak, igazán színvonalas felújításról beszélhetünk. A belső térben kialakított szobák – kivéve a tetőtérieket – is mind az épület eredeti historizáló- szecessziós hangulatát idézik, külön örömünkre szolgál, hogy a legtöbb helyen az eredeti nyílászárókat is megtartották és felújították. A szobákhoz tartozó, újonnan kialakított fürdőszobák igazán érdekesek, olasz mozaikcsempe és márvány borításuknak köszönhetően a budapesti fürdők hangulatát idézik.

Az épület egyes részei – például a lépcsőház és a Belvárosi Kávéház helyiségei – kiemelt műemléki védettséget élveznek, ezeknek korhű felújítására nagy hangsúlyt fektettek. A lépcsőházakban található, Jungfer Gyula által készített rácsok közül szerencsére sok ma is az eredeti, a szükséges pótlásokat ezeket másolva készítették el. A Róth Miksa műhelyéből kikerült üvegek közül sajnos a legtöbb már rég megsemmisült, ám a néhány eredeti darabot nagy gonddal állították helyre. Az egykori Belvárosi Kávéház belső terei is igazán elegánsak a szakszerű felújításnak köszönhetően. Érdekes adalék, hogy a munkálatok közben megtalálták az eredeti színpadot mozgató hidraulikus szerkezetet, mely már nem volt működőképes, mégis ez adta az ötletet egy forgószínpad kialakításához, melynek köszönhetően a tér ismét alkalmas előadások befogadására. A Belvárosi Kávéház utódja még nem, az épület Duna utca felőli oldalán nyíló Spago étterem azonban már megnyitott, ezen keresztül pedig eljuthatunk a Klotild Mária főhercegnének emléket állító hallba is, így bárki tetszésére meglátogathatja Budapest e jellegzetes műemlékét.

Matild Palace, stáblista:

Vezető tervező:
Dr. Puhl Antal 
Dajka Péter

Építész munkatárs:
Takács Gabriella 

Tartószerkezet: 
Pintér Tibor
Gépészet:
Oltvai András
Villamos berendezések:
Ivanics Zoltán
Akusztika:
Borsiné Arató Éva
Tűzvédelem: 
Decsi György
Épületszerkezet:
Dr. Becker Gábor
Dr. Kakasy László
Műemlékvédelem: 
dr. Bor Ferenc
Környezet: 
Andor Anikó 
Torma Sarolta
Környezetvédelem: 
dr. Bite Pálné
Épületfelmérés: 
Vida Balázs
Geotechnika: 
dr. Móczár Balázs PhD
Spa vízgépészet: 
Sallai Zoltán
Út-forgalom: 
Borsós Ferenc
Külső közmű: 
Balogh Ágnes
Belsőépítészet: 
Maria Vafiadis

Tervezés éve: 2015-2020
Kivitelezés: 2017-2021

Paár Eszter Szilvia

Forrás:

Korb Flóris és Giergl Kálmán. Szerk.: Gerle János. Holnap Kiadó, Budapest, 2010. 

A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Szerk.: Sisa József. Osiris Kiadó, Budapest, 2013.