Az álmodozók közösségi központja

A könyvtáros, az óvónő, az óvodás, a színjátszós, a gimis, a leendő menyasszony, a bálozni vágyó, a könyvtár vezérigazgatója és egy álmodozó biciklista mutatja be nekünk az Óbudai Mutifunkcionális Közösségi Központ pályázatának kiemelt megvételben részesült tervét - vagy inkább annak használhatóságát. Következzen most Gróf Fanni, Keresztény Anna, Komlóssy Dóra, Köninger Szilárd, Németh Orsolya, Tátrai Ádám és Ungerhofer Dániel pályaműve. 

4 éves vagyok, Daninak hívnak és a Kamikaze csúszdán még nem csúszhattam le, mert még nem vagyok 120 centi. Egész nap a Római strandon voltunk a mamával, és megígérte, hogy hazafele még bemegyünk egyet a játszira, mielőtt kezdődik a Szulejmán. Ma nem rak be a foglalkoztatóba, pedig még nem fejeztem be a közös rajzomat az új kis barátommal. Az ólomfigurámat is elhoztam neki ajándékba.

16 éves vagyok, Panninak hívnak. Suli után bemegyünk a könyvtárba a csoporttársaimmal, a környezetórához megírni a csoportos leckét. Nagyon szeretem azt a környéket a százados fákkal, meg a kertekben nyíló tulipánvirágokkal. A lecke után, remélem a többiek beülnek a netezőbe, én meg el akarok olvasni egy könyvet, amit otthon anyuék nem engednek - mondván fiatal vagyok hozzá. Egy 25 éves lányról szól a 60-as évekből, aki konzumhölgynek áll. Van egy kedvenc kis szigetem a lépcsők mellett, ahol ábrándozhatok, milyen lenne a lány helyében lenni…

29 éves vagyok, Szilárdnak hívnak, este lesz jelenésünk a könyvtárban. 2 hete léptem be ebbe a színésztársulatba, úgyhogy csak bojtárkodni megyek. A többiek egy Mikszáth novellát dolgoznak fel, de nagyon jól csinálják, mindig teltházasak! Utánunk jön egy alteres zenekar; epikus, sanzonos hangvételű dalokkal. Ők is befutók. De azért ők is Hévvel érkeznek. 200 főre számítunk. Amíg a többiek kint játszanak, addig én az öltözőben kikísérletezem a tökéletes fröccsöt.

23 éves vagyok, Orsolya. 3. randim van azzal a fiúval, aki már a tavalyi karácsonyi vásár óta tetszik. Ha meglátom, mekegek, mint a kis bárány, vagy elnémulok, és bámulok, mint borjú az új kapura. Most is átjött Pestről, hogy ne kelljen igénybe vennem a veszedelmes tömegközlekedést. Sétálgatunk - mondta mutassam meg a környéket; de zavaromban elfelejtettem merre van az új könyvtár, szóval háromszor körbekeringültünk 2 tömböt, mint a veszett egerek. Nagy nehezen leszállt a sas a fészekbe, és leültünk a térre, ahol hosszasan próbáltunk beszélgetni, és végre megcsókolt! Ahogy néztem, van itt rendezvényterem, szóval az esküvőnket is tudjuk majd itt tartani.

40 éves vagyok, Ádám. Szilveszteri bálba megyünk a párommal. Szóba se jöhetett, hogy karima nélküli kalapban érkezzen. Remélem, nagy ajtók lesznek, különben a kisasszony nem fog beférni, két kilométer széles az a kalap. Lerakjuk a kocsit, átvonulunk a téren, hogy mindenki jól lássa milyen csinos ma az én drágám. Amíg én a jegyet intézem a portán, addig is mindenki csodálhatja, ugyanis ő ezt szereti. Leadjuk a ruhatárban a kabátunkat, a szekrényesbe nem rakhatjuk, mert összegyűrődhetne a kalap, így hátra visszük. Márpedig a kalapot muszáj lerakni, mert azzal együtt nem menne a rumba, foxtrott, tangó, slowfox. Ez a terem, ha nem ruhatár - nagyobb események esetén, oktató terem szokott lenni. Tudom, mert egyszer már tartottam itt egy kisebb céges előadást. A rendezvényteremben barátok, körasztalok, élőzene vár. Rengeteg kis svédasztal, és kimeríthetetlen italos pult. Éjfélre már szinte izzik a hó körülöttünk, hajnalra pedig duplájára dagad a hold. A köszöntésnél lemennek a fények, és a nagy üvegen keresztül nézhetjük a téli mesét, miközben 16-ból 17-be lépünk.

62 éves vagyok, János, a könyvtár vezérigazgatója. Takarítás után érkezem, tisztaságmániás vagyok. De nem vagyok rendmániás! Mindig melegen kezd el dobogni a szívem, amikor a kis pandúrok játszanak a könyves kuckókban, beleképzelik, hogy az egyik felhőről átugranak a Mount Everestre - ami szerintünk a nagy FöldKrokodil háta - s közben leesik a földre a kis zoknijuk, és észre se veszik, vagy ha észreveszik is, nem érdekli őket. Egyet titokban elraktam magamnak, és kiraktam az irodám falára. A régi könyvtárba csak tárgyalásra, és a szükséges elintéznivalók miatt jártam be, de itt még zárás után is szoktam maradni, annyira szeretem; nagyon jól megtervezték! Jó időben a kinti teraszon szoktam dolgozni, a nagy fiammal meg mindig a kávézóban találkozom, miután végez a munkahelyén. Egy gyors kávé kint vagy bent, és mindenki megy tovább a dolgára.

45 éves vagyok, Anikó, a "kedvenc könyvtáros néni". Minden reggel biciklivel jövök a könyvtárba. Nem otthon reggelizek, mert a férjem később kel; felébred az új masinánkra, amikor őrli a kávét. Így a földszinti teakonyhánkban meg tudom csinálni, és együtt megreggelizünk később érkező könyvtáros barátosnémmal. Utána átöltözöm, mert leizzadok biciklitekerés után. Megnézem hoztak-e vissza könyvet a terminálokba, amiket vagy leküldök a raktárba a könyvlifttel, vagy útközben visszarakosgatom őket, de amíg meg nem érkezik az Igazgató Úr, addig tudok csevegni a takarítónővel. Mindig up-to-date a pletykákkal kapcsolatban, nem érdemes kihagyni.

35 éves vagyok, Fanni, óvónő. Egész napos program lesz ma a kis lurkókkal az új könyvtárban. Régen ez egy művészeti suli volt. A fejépületében galéria lett, szerintem ez szép gesztus. A gyerekeknek délután lesz egy bábszínelőadás az aulában. Addig meg műhelyfoglalkozások, gyurmáznak, színeznek. A gyerekkönyvtárban meséket olvasunk fel, és mondókákat tanulunk. Ebédidőben megesszük az uzsit, és kimehetnek játszani is. Ahogy néztem, én is el tudok jönni a Bébimmel - még kiskocsiba való, akadálymentesített a köztér és az épület is. Gyurmázás közben ugyanis bekakilt a kis Rozi, a kis dagi; jó hogy nem a wc-ben kellett pelenkáznom, hanem volt külön pelenkázó.

30 éves vagyok, Dóri. Budakalászról tekerek a Margit-szigetre. Hátszelem van, meg tudok inni még egy teát valahol. Miközben tol a szél hátulról, arcomat felváltva éri nap, és fák árnya. Egyszer csak meglátok egy hangárt, meg egy pöttyös épületet. Ja, nem! Azok kis ablakok. Látok egy kávézót is, azt hiszem, itt jó lesz a tea. Lekuporgok egy szélső asztalhoz. A fűben pokrócon olvasnak, a fenti teraszon is könyvet olvasnak. Az épület alsó részében, a nagy üvegesben is könyvet olvasnak a lépcsőkőn, a babzsákokon. Ha visszaidézem a múlt heti beszélgetést odahaza… Azt hiszem erről a könyvtárról szólt. De mi ez a hangár itt mellettem? Olyan mindenféle gondolatom támad. Annyi minden lehetne benne. Miért nincs itt kosárpálya? Csúszdapark, mászóval? Vagy szabadtéri könyvtár? Vagy műhely, akkor én is eljöhetnék ide festeni… amint az órámra pillantok, gondolataim rögtön visszatérnek; mennem kell, sietnem…


Gróf Fanni