„Az elején vagyunk ugyan, de a trend jó” – Magera Ottó

A 2016-os MÉD-zsűri különdíjasa, Vasáros Zsolt tervezte Rudapithecus Látványtár megvalósításában, a különleges színezésű beton kifejlesztésével szerepet játszott a CRH is. Magera Ottót, a cement- és betonpiac egyik vezető szereplőjének ügyvezetőjét Bán Dávid kérdezte az alapanyaggyártó és az építész együttműködéséről.

Bán Dávid (BD): Hogy találkozik közvetlenül az alapanyaggyártó és az építész?

Magera Ottó (MO): Mi mint cement- és betongyártók – de ugyanígy a többi alapanyaggyártó is – nem lehetünk sikeresek az építészet sikerei nélkül. Hiszen az építész hiába kreatív, ha az ötletei nem megvalósíthatók. Ezért fontos, hogy a tervezésnél bevonja az alapanyaggyártót, lehetőleg akkor, amikor még ő is hozzá tud szólni, ötletet tud adni, esetleg közösen tudnak kifejleszteni egy olyan megoldást, amely abban a projektben, épületben, kivitelezésben megvalósulhat. Ez azért is fontos, mert a mi szakmánkban, ha nem megfelelő a végeredmény, azt nagyon nehéz és költséges utána módosítani. Ezt egyszer kell jól megcsinálni: nem mindegy, hogy milyen időjárási viszonyok között, milyen talajon, milyen klímán, milyen terepen betonozunk, egy hegycsúcsra vagy az Alföldre tervezünk egy épületet. Ha megnézzük a Rudapithecus projektet, mindezt visszaigazolva látom, mert itt a kollégáinkat már az előkészítés során bevonták. A színmintákat együtt készítettük Vasáros Zsolt építésszel, megoldásokban gondolkodtunk, abban, hogy a robusztus épület miként adhatja vissza a területnek azt a sajátosságát, amit az építész beleálmodott.

BD: Mennyire gyakori, hogy egyedi betonmegoldásokat kerestek?

MO: Újfajta cementterméket nem mindennap készítünk a CRH-nál sem, főleg nem egy-egy projektre. Betonok esetében viszont ez kifejezetten gyakori, de ehhez olyan szakembergárda kell, mint amilyen a mi cégünknél is rendelkezésre áll. A CRH Magyarország Kft-nek országos lefedettségű betonüzem-hálózata van, három akkreditált betontechnológiai laborral, ahol több évtizedes szakmai múlttal és nagy tapasztalattal rendelkező kollégák nyújtanak segítséget nemcsak az építészeknek, kivitelezőknek, hanem adott esetben a magánmegrendelőknek is. Éppen ez a sokféle megrendelőt kiszolgáló laborhálózat teszi kiemelkedővé az általunk kínált szolgáltatásokat. Tényleg azt gondolom, hogy az építészek számára fontosnak kell lennie, hogy amit megálmodnak, az mennyire kivitelezhető. Fontos bevonni az alapanyaggyártókat, hogy aztán közösen tudják kialakítani azt a receptúrájú alapanyagot, betont, ami maximálisan kielégíti az adott épület igényeit.

BD: Mennyire jellemezhető a tyúk-tojás problematikával az építész és az alapanyagfejlesztő, -készítő kapcsolata? Hogy viszonyulnak az építész igényei az alapanyagfejlesztéshez?

MO: Egy építész lehet kreatív – legyen is az –, viszont az elképzelései az alapanyagnak köszönhetően valósulhatnak meg. Ezért fontos, hogy a kapcsolat a projekt korai fázisában létrejöjjön, és úgy tapasztaljuk, hogy erre sok építész nyitott is. Éppen ezért sok szakmai programot szervezünk nekik: gyárlátogatásokat, előadásokat, bemutatókat. Ezzel az a célunk, hogy számukra ne okozzon gondot velünk felvenni a kapcsolatot, és a szakemberek, akik megértik egymást, össze tudják dugni a fejüket egy megoldás keresése érdekében. Ezzel megelőzhető, hogy adott esetben a kivitelezéskor derüljön ki, valami nem vagy nem úgy megvalósítható. Ezért működik többek között a C3 Atelier, innovációs és szakmai konferenciaközpontunk, ahol számos szakmai programot, workshopot szervezünk, ami helyet ad az ilyen eszmecseréknek és együttműködések kialakításának. Viszont a projektspecifikus megbeszélések már általában a laborban történnek.

BD: A termékfejlesztéskor milyen szempontokat vesztek figyelembe?

MO: A beruházásoknál alapvetően úgy kerülünk képbe, hogy a projektfázisban a kivitelező megtenderezteti az adott minőségű terméket, amiből aljzat, falazás, vázszerkezet vagy tető készül. Ekkor három tényező játszik leginkább szerepet: a minőség, a megbízhatóság és az ár. A közepes és nagy volumenű beruházásokkor leginkább a nagy múlttal rendelkező, megbízható alapanyaggyártó cégeket keresik, amilyenek mi is vagyunk. Emellett vannak azok a nagyon érdekes projektek, amikor egy építész keres meg minket, általában speciális igényekkel, ilyen volt a Rudapithecus is. Itt a tervező, Vasáros Zsolt elképzelése nyomán kezdtünk el közösen különböző színárnyalatokat tesztelni. Kikevertünk néhány mintát, csináltunk pár próbakockát, és ő a helyszínen megnézte, hogy melyik illeszkedik bele leginkább az adott vöröses háttérbe.

Másik példa a Almássy tér rendezése, ahol az elképzelés hatalmas hullámvonalakkal számolt, amit nem lehetett volna megcsinálni másfajta termékkel, mert nem nézett volna ki szépen. Erre kifejezetten a beton alkalmas. Ott egy adott árnyalatú sárgát igényeltek. Készítettünk színmintákat, végeztünk méréseket, hogy mennyire fakul, mennyire lehet tisztán tartani. Kassán van egy nagyon szép, fehér betonból kiöntött tér a mi cementünkből, ahol kérdéses volt, hogy ez mennyire fog szennyeződni, de úgy látjuk, hogy nagyon szépen őrzi a fehérségét és jól tisztán lehet tartani. Emellett a beton minden olyan előnyös tulajdonságát hozza a tér, amit a tervezők megálmodtak. A színes beton nem annyira megszokott dolog, így az építészeknek ritkábban jut eszükbe, azonban az ilyen megvalósult terveket látva mások is rájönnek, hogy szívesen alkalmaznák a terveikben. Például ha egy családi házban megjelenik egy fehér látszóbeton felület, az biztosan az épület központi eleme lesz.

BD: Az ilyen megoldások rákerülnek a termékpalettára, vagy egyedi esetek maradnak? 

MO: Ezek fő alkotó elemeinek - pl. a saját fehér cementünknek - fontos helye van a kínálatunkban, de az egyes betonmegoldások általában egyediek. Szeretjük az ilyen feladatokat, és a laborjaink pont az ilyen igények megvalósítása kapcsán jelentenek nagy segítséget az építészeknek. Ugyanakkor ezek a keverések, tesztek, receptúrafejlesztések nem mindig olyan egyszerűek, nagy odafigyelést is igényelnek. Csak annyival érzékeltetném, hogy egy színes beton előállításához a gépeket a pigment miatt sokáig kell takarítani előtte, majd utána is. A pigment kezeléséhez és adagolásához megfelelő szakember kell. Természetesen a mennyiségi gyártás előtt készítünk több különböző színmintát vagy anyagtesztet is mielőtt kivinnénk a helyszínre és nagy felületen kiöntenénk. Azaz mindig magát a receptúrát hagyatjuk jóvá, mielőtt a tömeggyártás elkezdődne.

BD: Mennyi időt vesznek igénybe az ilyen tesztek?

MO: A vizsgálatok során a szilárdságot is nézzük, amihez szükség van a 28 napos töréstesztre. Így az első beszélgetéstől a receptúra jóváhagyásáig legalább 2-3 hónapra van szükség. A színek mellett, különböző adalékszerek hozzáadásával elő tudunk állítani könnyűbetont is, de igény szerint változhat a struktúra is, igaz, ez utóbbi a zsaluzástól függ. A betonnal kapcsolatos problémák nagy részében a kollégáink segítséget tudnak nyújtani az építészeknek, hogy mire figyeljenek oda a kivitelezés során annak érdekében, hogy például egy látszóbeton felület valóban szép legyen. Mert az igazi végeredmény már a kivitelezőtől, és nem a betonszállítótól függ.

BD: Vannak trendek a betonhasználatban? Az utóbbi időben például nagyon népszerű lett a látszóbeton, noha Nyugat-Európában már jóval korábban elkezdték használni ezt a megoldást. Ennek itthon technikai vagy szemléletbeli akadálya volt idáig?

MO: Az alapanyag már itthon is régóta rendelkezésre áll, de az általános ízlésnek, a tervezőknek és a kivitelezőknek is nyitni kellett ez irányba. Ha műszaki oldalról közelítünk, az is igaz, hogy a társadalomnak és az építészeknek is rá kellett jönniük arra, hogy vannak olyan megoldások, amelyekhez valamilyen tulajdonsága miatt betonra van szükség. Lehet az akár egy nagy igénybevételű autóút, így például az M0-áson is a beton adja a legjobb megoldást. De mesélek egy osztrák példát: Ausztriában az autópálya-alagutak belsejét fehér betonból készítik, mert így a belső világításon, a felület hosszú távú tisztán tartásán is tudnak spórolni, hiszen a felület fehér, és a betonfalat elég nagynyomású vízzel letisztítani és nem kell újrafesteni. Ez a példa is jól mutatja, hogy a speciális betonmegoldások egyre jobban teret nyernek.

BD: Hogy látjátok, itthon a közvélemény szemében a betonútnak még mindig sok szempontból negatív jelentéstartalma van?

MO: Az igaz, hogy amikor betonozott útról beszélünk, sokaknak még mindig a régi M7-es autópálya zötyögős felülete ugrik be. Az egy legalább 30 évvel ezelőtti technológia, amikor valóban csak úgy tudták megépíteni az utat, hogy a betonlapokat egymás mellé fektették, azok idővel elmozdultak egymástól, ezért kattog az autópálya. A mai M0-ás már nem ilyen. A nagy igénybevételű autóutakra jelenleg a betonnál nincs jobb és tartósabb megoldás.

BD: És az egyedi építészeti megközelítéseknél mit tapasztaltok?

MO: Egyértelmű, hogy cégünknek a legnagyobb mennyiségre szóló megbízásokat az útépítés és az irodaházak adják. Viszont a kis léptékű tervek megvalósítása jelenti a szakma szépségét. És ugyancsak ez ad lehetőséget számunkra, hogy az építész és az alapanyaggyártó között kialakuljon az a kapcsolat, amiben nagyon hiszünk. A Rudapithecus vagy egy látszóbetonos családi ház sokat segíthet a betonnak mint anyagnak a népszerűsítésében. Hangsúlyos azonban, hogy mindenképp szakemberrel kell dolgoztatni. Bizonyos mai feladatoknak nem lehet 40 évvel ezelőtti szemlélettel és technikával nekiállni, hiszen azóta sokat fejlődött a szakma. A problémák gyakran a szakszerűtlen kivitelezésből adódnak. Ha ott vagyunk a helyszínen a betontechnológus kollégákkal, akkor ezeken tudunk még segíteni, de ha egyszer valami elkészült, utána már nem. Ezért is fontos a szoros együttműködés.

BD: Mennyire számít a cégcsoport nemzetközi kapcsolatrendszere? Inkább egyedi megoldásokat használtok itthon vagy tudtok profitálni a multinacionális tapasztalatokból?

MO: A CRH Csoport 31 országban van jelen. Az látható, hogy régiónként – Ázsiában, Amerikában vagy Európában – eltérőek a vevői szokások. Hozzáférünk az európai új fejlesztésekhez és trendekhez. A mi régiónkban, ami Magyarországon kívül Szlovákiát és Ausztriát foglalja magában, mindennapi kapcsolatban állunk egymással. Az európai trendeket, hogy mit fejlesztenek épp most például az Egyesület Királyságban, jól tudjuk követni. Ott fejlesztettek egy olyan betont, ami hatalmas zivatar esetén is átereszti a vizet. Ez ott a helyi CRH egyik legkedveltebb terméke, előszeretettel alkalmazzák bevásárlóközpontok parkolójában, de ez nálunk a fagyveszély miatt nem használható.

BD: Ezekről a trendekről hogy értesülnek az építészek? Erre van a C3 Atelier?

MO: Pontosan. Azért működik, hogy bemutassuk, mik a legújabb trendek, utána az építészekkel elbeszélgetve derül ki, hogy van-e az ő elképzeléseikhez alkalmazható megoldás vagy sem. Ezekhez nem feltétlenül kell innováció vagy új termék, mert sokszor az építész sincs feltétlenül tisztában minden lehetőséggel. Ezért szervezünk gyárlátogatásokat, mert akkor csodálkoznak rá egyes anyagokra, például a fehér cementre vagy a fehér betonra. A kulcsot ezekben a találkozásokban látom, amikor megismerik ezeket a megoldásokat, azt, hogy ez rendelkezésre áll, gondolkozhatnak vele, használhatják a terveikben, és tudják, hogy ez mivel jár, ha valami nagyon speciálisat akarnak, akkor el tudunk róla beszélgetni. Az Atelier-ben fontos az építészek számára az ismeretátadás, mert az általuk kitalált ötletek legnagyobb részére már van létező megoldás.

BD: Meddig mentek el egyes új megoldások tesztelésével?

MO: Nem titok, hogy cégünk az üzleti szférában dolgozik, így nyilván nem az asztalfióknak szánjuk a kísérleti eredményeinket. Azt mindig kérjük, hogy ha valamit elkezdünk csinálni, akkor az lehetőleg valósuljon is meg. Nagyon szívesen segítünk és elkötelezzük magunkat, de akkor annak legyen egy kézzelfogható eredménye. Az viszont már az elején, a tapogatózó beszélgetésekkor kiderül, hogy megvalósítható-e az elképzelés. Ha valami a földtől nagyon elrugaszkodottnak tűnik, akkor azt általában nem vállaljuk. Van, amikor a kivitelezőnél csúszik el a dolog, ezért szeretjük, ha már a projekt elején bevonnak minket a közös tervezésbe. Mert míg az építésznek az a fontos, hogy amit megtervezett, az esztétikus legyen, a kivitelezőnek sokszor az ár az elsődleges, és ez a kettő nem mindig fér össze.

BD: Mennyire nyílt a kommunikáció a szakmán belül? Látjátok egymásról, hogy mik az innovációs tendenciák, a trendek?

MO: Azért hoztuk létre a C3 Atelier-t, hogy a szakma itt találkozzon. Más cégek is szervezhetnek ide szakmai rendezvényt, bemutatót, workshopot, így tudunk egymásról. Természetesen, amit saját magunk találunk ki egy bizonyos projektre, azt nem tesszük közszemlére, arra inkább büszkék vagyunk. A saját szakembereink által kifejlesztett know-how nem feltétlenül publikus.

BD: Milyennek látjátok a hazai építészeti közeget? Inkább a bevált biztos megoldásokat keresik vagy vannak merész igények is?

MO: Alapvetően konzervatív a szakma. Viszont látható az is, hogy minél jobban megismernek egy trendet és az anyagokat, annál jobban használják és megszeretik. Egyre bátrabban nyúlnak hozzá, és épp ezért jönnek vissza hozzánk olyan kérdésekkel, amik adott esetben nekünk is kihívást jelentenek. Ezt a tendenciát nagyon jó látni, nyitnak a beton használata felé. Nemcsak az autópálya és az irodaház szintjén, hanem újszerű megoldásokban, színekben, anyagokban, struktúrákban gondolkoznak, abban, hogy az mennyire illeszkedik a környezetbe. Ez egy jó irány, amit mi minden eszközünkkel szeretnénk segíteni. Az elején vagyunk ugyan, de a trend jó.

BD: És mit tapasztaltok a régióban? Azt már említetted, hogy Ausztriában innovatívak a tervezők, de ráláttok például arra, mi a helyzet ma Szlovákiában?

MO: Hasonló a trend, mint itthon. Éppen ezért ott is hasonló módon szeretnénk népszerűsíteni az anyagot, a különböző betonalkalmazásokat, ott is támogatjuk a legjelentősebb építészeti díjat, igyekszünk kapcsolatot teremteni az építészekkel. Hiszen nem mindegy, hogy egy zongorának csak az első tíz billentyűjét ismerjük, holott ott a teljes billentyűzet. Tíz billentyűvel nem lehet négykezest játszani.

Bán Dávid