Az Iparművészeti Múzeum épületének rekonstrukciós és értéknövelő tervezése” című tervpályázati eljárás

@Pákozdi Imre: A két évvel ezelőtt kiírt pályázatban egy 1,2 m-es enyhén agresszív talajvízbe telepített alagsorokkal és egy új szárnnyal, összesen 5000 nm-t bővült volna (felújítással, átalakítással) az Ip.Műv.Múzeum műemlék épülete. Akkor megkerestem a működés biztosításához rendelkezésre álló, fellelhető adatokat, amelyek érvényesek ma is.

A terevezési program prognosztja szerint:

„Az intézmény rentábilis működtetéséhez prognosztizált becslés: 1000 látogató/nap "(!)

"Ez éves forgalomra fordítva: 300 ezer látogató/év.”A kiírás becsléséhez akkor sem volt megismerhető hatástanulmány, gazdasági elemzés.

 Az alábbi jegyárak mellett:

 

teljes árú

kedvezm

diákcsop

felncsop

családi

kombinált jegy minden kiállításra

 3000 Ft

1500 Ft

 1200 Ft

2400 Ft

7000 Ft

Art deco és modernizmus - Lakásművészet Magyarországon 1920-1940

1800 Ft

900 Ft

700 Ft

1400 Ft

4000 Ft

Művészet mindenkinek-A Victoria&Albert Museum, a világ első iparművészeti múzeuma

2500 Ft

1250 ft

1000 Ft

2000 Ft

6000 Ft

Mozdulat - A magyar mozdulatművészet története és kapcsolatai 1920-1950 között

800 Ft

400 Ft

300 Ft

700 Ft

1600 Ft

 

Gyűjtők és kincsek című állandó kiállításunk a kombinált belépőjegyek mellett az Art deco és modernizmus és a Művészet mindenkinek c. kiállítások belépőjegyével is látogatható.

Múzeumpedagógia:

Kísérők, tanárok számára ingyenes Kiállítás látogatás múzeumpedagógiai vezetéssel 800 Ft Kiállítás látogatás múzeumpedagógiai vezetéssel és foglalkozással 1300 Ft Szakkör, tábor, születésnap1500 Ft

Kedvezm.: kedvezményes belépőjegy 6-26 év és 62-70 év közöttiek számára Diák csop.: diákcsoport tagjainak (15 főtől) Felnőtt csop: felnőtt csoportos belépőjegy (15 fő felett) Családi jegy: 2/1 felnőtt+1 vagy több gyerek (18 év alatt)

KEDVEZMÉNYES BELÉPÉSRE JOGOSULTAK

Ferencváros Kártyával 20% Legenda Pass kártyával 20%

50%-OS KEDVEZMÉNYRE JOGOSULTAK 6. életévének betöltésétől 26. életévének betöltéséig,  62 év felett,  a legalább két, 18 év alatti személyt kísérő egy vagy két közeli hozzátartozó.INGYENES BELÉPÉSRE JOGOSULTAK (magyar és az Európai Gazdasági Térség állampolgárai)

6 éves kor alatt

70 év felettiek (személyi igazolvánnyal)

Fogyatékossággal élők + 1 kísérő Miniszter által kiadott szakmai belépővel rendelkező kormánytisztviselők A közoktatásban dolgozó pedagógusok. A legalább 400 fős taglétszámmal rendelkező, országos hatáskörű közgyűjteményi szakmai szervezetek: Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület, ICOM, Magyar Könyvtárosok Egyesülete, Magyar Levéltárosok Egyesülete érvényes tagsági igazolványát felmutatók. A Múzeum Baráti Körének tagjai Újságíró igazolvánnyal rendelkezők (tárgyévre érvényesített igazolvánnyal) Ha Magyarország három nemzeti ünnepén (március 15., augusztus 20., október 23). a múzeum nyitva tart, kiállításaink ingyenesen látogathatók.

Kizárólag az állandó kiállításra érvényes ingyenesség: Minden hónap harmadik szombatján a 26 év alatti személyek, illetve a 18 éven aluliakat kísérő max. két közeli hozzátartozó. 

*(Egy múzeumi nap egy iparművészet iránt érdeklődő családnak, egy Bp-től nem túl távoli településről kb.20-25e Ft-ból kihozható.)

 A teljes  múzeumi tér amit fűteni, hűteni, őrizni, pára és fényszabályozni kell, cca. 8500 nm. És akkor még egy hangot sem ejtettünk az egyéb költségekről.

Aki látott napi 1000 látogatót az év majd minden napján az Iparműv-be, az tegye fel a kezét. Kicsiny matekkal: a létező legmagasabb jegyárral (7000Ft)  az éves bevétele a múzeumnak 2100 MFt (lenne), ami 175 M Ft havi bevételt feltételez(ne). Ez persze helyből absztrakció és a felsoroltakból látszik, hogy egy kulturális intézménynek (normálisan)vannak kulturális és szociokulturális kötelezettségei is, amikor nem kérhet pénzt.

A reális bevételt jobban megközelítené, ha igaz (lenne) az 1000 fő/nap látogató egy cca.600 MFt-nyi összeg, ez már egy cca.6000Ft/m2/hó felhasználható pénzt jelentene a rentábilis fenntartáshoz vezető úton az álmok mesgyéjén, már ha az állam az adófizetők pénzéből állja az összes többi költséget.

És ez az egész történet 1 azaz EGY múzeum fenntartásáról szól.

Az itt felsorolt adatok a hozzáférhető információkból ollózottak.Inkább provokálni szeretnék, hogy láthatnánk-e egy közpénzből fönntartott intézmény valós gazdasági működéséről valahol valamit.

Mert az mindenkinek jó lenne.

@desdicsávo: Amikor Lechner megépítette az IPARMŰVÉSZET múzeumát, akkor ez a fogalom éppen teljes virágjába volt kibomlóban. Amikor most folytatni, kiegészíteni, megújítani kellene, más idők járnak. Egy évszázad leforgása alatt autonóm és iparművészet egyfelöl összecsúszott, másfelöl az alkalmazott művészet a technika szárnyain elemelkedve egy új territóriumot kűzdött ki magának, ahol már semmi sem hasonlít szinte a kezdetek (kézműves)művészetének magatartásához. A nagymama ezüstkanala és egy Philippe Starck fürdőkád kultikussá emelkedett tárgyi jelentéstartalma között fényévek ívelnek. Az embert dekódolás nélkül szolgáló és az abszurdumba hajló design tárgyak mintha nem egy planétáról származnának. Lechner épülete az előbbieknek adott otthont, nekünk az utóbbiakat kell melléhelyeznünk. Hogy ez az épület szintjén azt kell-e jelentse, hogy a metropolisz mindent mindennel fölcserélhető elemekből építkező utcáinak képe kell betüremkedjen a városba(az urbs-ba), ez kemény lecke. Korunk a termelés, a haladás, a szakadatlan és behatárolhatatlan legyőzés képletével él. Nincs ez máshogy az építészetben sem. Amíg Lechner a megérkezés egy fontos állomásra, egy identitás megtalálása, addig itt a (szinte korlátlanul ismételhető) felülírás a szabály. Hogy ez esetünkben egy apória vagy A megoldás azt majd az idő dönti el. Mégis valamilyen balsejtelemmel arra lehet gondolni elnézve a terveket, hogy a lechneri gondolat erős ikonográfiájáról egy napon leolvadhat a szemre gyökér nélküli folytatás, mert más folytatások győzik le, holott egy diszkontált jelenérték megtalálása a cél. A tervek többsége szóban(írásban) megértésre, képileg autónómiára törekszik és ebben az autónómiában véli megtalálni az egyen- avagy jelenértékűséget. Az esemény, amely a meglévő épületben kifejeződő autonómiát létrehozta már rég lejátszódott(és nem ismételhető) . Ezért nem folytatható ugyanúgy egy más idősíkban egy épület. Most nem egy esemény az életrehívó, hanem egy pragmatikus szándék :megújítani,leporolni, valamit valamivel összebékíteni tartalmilag (az épület rendeltetése,tárgyak bemutatása stb.) és formailag(épület) egyaránt. A magam részéről jegelném ezt a témát, még lehetne futni néhány kört,de ne álmodozzunk. A Lechner ház mállik, a nagyérdemű extra szendvicset szeretne majszolni árnyas fák alatt, a restaurátorok normálisan dolgozni szeretnének, a tervezők meg tervezni.

@FenyvesiHK: Elismerésem. Önmagukban is tanítani való gondolatsorok* konklúziójaként, logikusan, jól indokoltan adódik a lényeg: hogy nem az új épületszárny megalkotása itt a fő feladat, hanem a régiek rendbehozatala. Sőt, még azzal is egyetértenék, hogy ne építsünk semmit arra a sarokra. Ha már Lechner nem tervezett oda semmit - vagy ha már az a terv nem fellelhető...(?). * pl.: "a lechneri gondolat erős ikonográfiájáról egy napon leolvadhat a szemre gyökér nélküli folytatás, mert más folytatások győzik le" ... "Az esemény, amely a meglévő épületben kifejeződő autonómiát létrehozta, már rég lejátszódott (és nem ismételhető). Ezért nem folytatható ugyanúgy egy más idősíkban egy épület."

@Pákozdi Imre: mondjuk lechner tervezett oda valamit és meg is van a terv. de speciel nem örültem volna, ha az épül oda -ma. de az én eposzi hozzászólás-folyamom nem ezekről a nagyívű kérdésekről szólnak.

@desdicsávo: Én speciel nagyon kedvelem az eposzodat, de mikor egy pályázat utóéleténél (mely pályázat nem hozott egyértelmű, átütő sikert és megnyugvást) azon kezdünk molyolni, hogy a négyzetméterek, meg a szerves kapcsolat, meg hol gurul a kerekes és hol nem (ami persze mind jogos problémafelvetés),akkor vissza kell tekinteni az eredeti kiírás hátterére, miről is kellene szólnia ennek az egésznek. Amikor már adottságnak veszünk mindent, akkor régen rossz, mert jó esetben csak a koncepció tisztulása történik meg egy ilyen pályázatnál és akkor talán újra kellene gondolni az egészet. Tudom, hogy ez nem szokás, de a közelmúlt durva mellényúlásai mégis erre intenek. Tehát elő a fénykardokkal nagy ívet húzni, hátha mögé látunk valaminek.

@desdicsávo: Mert azt a rég lejátszódott pillanatot (idézet Fenyvesitől) - tehát az Iparművészeti Múzeum XIX. század végi létrehozását - egyedül a netán létező régi terv megépítése idézhetné méltón. Ez azonban nem ró ránk semmiféle építési kötelezettséget, kegyeletit sem. Ha akkor elfogyott a zsé, és nem volt hamari pótköltségvetés, az kérem az akkori - anyagiakban, akaratban, fantáziában, országépítő lendületben amúgy máig páratlan - korszak fontos jellemzője. Szerencsétlen fejlemény létére is! De semmiképpen sem alkalom arra, hogy ma valaki odafontoskodja a saját kései vízióját. Az a telek, az a feladat, az az esély az örökkévalóság megkísértésére Lechner Ödöné volt. Hogy a pénzügyi helyzet megakadályozta őt a teljesség elérésében - pech. Ám, ismétlem, nem alkalom arra, hogy lesipuskás módon ott más, mai ödönke kezdje el lenyúlni a show-t (bocsánat). A Hőgyes Endre utcában oda építkezni ma csakis azért fontos és látványos dolog, mert Lechner háza áll ott... Szerintem tehát: (1.) ne építsünk oda semmit, hanem nyissuk meg a kertet a LÖ által igen tisztességesen elvarrt Hőgyes Endre utcai épületvég és az ugyancsak általa tervezett kapu felől. Vagy (2.) - ha a tervek megvannak - építsük meg az elmaradt épületrészt, netán (3.) keressünk egy szerény építészt, aki megtervezi azt. De úgy, hogy hajlandó alkalmazkodni a lechneri épülethez és valóban BEFEJEZ, nem pedig újrakezd, lepipál vagy éppen elavultat. Egyébként volt ilyen, befejező típusú, alkalmazkodó jellegű terv - szerintem nem is egy - a pályázatok között.

@Pákozdi Imre: „az Iparművészeti Múzeum XIX. század végi létrehozását - egyedül a netán létező régi terv megépítése idézhetné méltón”. - Erről mint lehetséges útról egyetlen építészettörténeti kor sem, de az építészek általában sem gondolkoztak így sosem – kivéve a XX. század nagy tisztelettel védelembe-rettent műemlékvédelmét (ld. erről az egyik poszt-KÖH cikket). „Az a telek, az a feladat, az az esély az örökkévalóság megkísértésére Lechner Ödöné volt” – szerencsére ez a fajta szellemi telek- (vagy feladat-) odaöröklés sem része az építészeti közgondolkodásnak, nem is volt az. Egészségesebb önbizalmú korokban természetesnek vették, hogy MA a ma nyelvén alakítjuk a teret, az építészettörténet kiváló példákat szolgáltat erre (nem tévesztendő össze a lélektelen „odafontoskodással”). „lesipuskás módon ott más, mai ödönke kezdje el lenyúlni a show-t” – hm, finom humor egy országos (sajnos nem nemzetköz) pályázatot lesipuskásnak hívni… :-D „(3.) keressünk egy szerény építészt” – ez történt, a keresést úgy hívták: pályázat (a szerény építészkeresés leghatékonyabb módja [ha nem is lesipuskás], még ha a konkrét döntés vitára is érdemes). „Egyébként volt ilyen, befejező típusú, alkalmazkodó jellegű terv - szerintem nem is egy” – na ugye. :-)

@mB: Utólag beszámozva a reflexióit, válaszolnék: 1. Nem általában gondolom, hogy ez az állításom igaz lenne. Itt, a Lechner-féle IM kapcsán viszont igen. Elsősorban azért, mert a meg nem épített épülethányad csak egy töredék a megépülthöz képest. A megépült épület a teljesség igényével veszi körül a hiányzó, kb. egyhetednyi szakaszt. Itt újba kezdeni vétek. 2. Egyszerűen nem értünk egyet. Az Iparművészeti Múzeum akkora és olyan markáns trouvaille (telitalálat), hogy nem szorul kiegészítésre. Ezért gondolom, hogy ha mégis kiegészítjük, az csakis az eredeti építészi gondolatmenet, tehát: tömeg- és térkezelés, funkciórend, homlokzati osztás és ornamentika mentén volna illendő. 3. Torzít, félremagyaráz, kedves mB! Nem a pályázat lesipuskás, hanem - persze szerintem - azok a pályázók, akik csilivili kortársiaskodással, fényáradatos üvegbetonacél felület- és tömeghatásokkal próbálják elorozni a lechneri showt. 4. Nem szeretném, ha Ön vagy bárki átsiklana a "szerény" szón, mint jelzőn, az "építész" névszó előtt. Az általam sugallt elvárás ettől válik kihívássá. 5. Na, ugye, írja Ön, de mire? Arra, hogy a zsűri nem díjazott egyet sem az alkalmazkodó típusú tervek közül?

@Pákozdi Imre: A korábbi hozzászólásomban nagyjából szerepelnek a lehetséges válaszok, de kifejtem: 1-2.: így van, itt nem értek önnel egyet ("a netán létező régi terv megépítése idézhetné méltón"), és pont amellett érveltem, hogy az építésszakma nagy többsége sem, általában (ahogy a konkrét esetben egyetlen pályázó sem). Többek között Berlinben merül és merült fel a visszaépítés gondolata több esetben, jellemzően nagy felzúdulást okozva, emlékezetes volt a 90-es években a (külsőleg) visszaépített Adlon hotel esete: az Architectural Review "Botrány" rovatában foglalt magának egy időre helyet. De erre jut Fenyvesi is feljebb mikor azt írja hogy "Ezért nem folytatható ugyanúgy egy más idősíkban egy épület". 3.: Hadd kérjem itt a "félreért" szót a magam számára a "félremagyaráz" helyett :-). De bevallom, ebben a félreértésben vagyok még most is - a pályázaton való "lesipuskás" szándékú részvétel számomra ugyanolyan abszurd, mint az "aljas módon, előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett olimpiai győzelem". De nem kell hogy ebben egyetértsünk. 4. Nem siklottam át (a hozzászólásomban kétszer is szerepel). 5. A "na ugye" arra vonatkozik (tényleg ennyire nem kihámozható?...), hogy a pályázattal pont az ön által javasolt kiválasztási metódus zajlott le, ami - mint írtam - így több Önnek kedves megoldást is hozott (bár visszaépítés egyik sem volt); még ha a végső díjazás (mint írtam) sokak számára vitatható is lehet.

@mB: Köszönöm, világos, aminthogy világosak a véleménykülönbség körvonalai is. Konzervatív vitapartner ennél többre nem törekedhet; az ezen való túllépés - akárcsak az igazunk foggal-körömmel való védelme - már más nézetrendszerek világába vezet.

@FenyvesiHK: Na, tessék: előkerültek a fénykardok -lásd alattam-, oszt' egyből egymásnak estek a jedi-mesterek :) Akkor lássuk a nagyívet: Nem kérdés számomra, hogy az iparművészeti múzeum felújításra méltó- és felújításra szoruló épület. Nem kérdés számomra, hogy botrány egy magát világvárosnak tartó fővárosban egy állandó iparművészeti kiállítás hiánya. Végignézve az „alapterület kimutatás” nevű kiírási mellékletet, egyből elrohantam a múzeumba mondván, hogy micsoda hülye-bunkó vagyok, hiszen még nem is láttam az állandó kiállítást -csak a csarnok környékén voltam ideigleneseken, pedig a teljes hőgyes utcai szárny első emelete kiállító tér! Várakozásom tovább fokozódott, amikor a nehézállványon egy szép középkori elefántcsont-faragás képével csábítottak a látogatásra. Bent viszont koppantam, mert 0, azaz nulla m2 állandó kiállítás van –mondjuk megnyugodtan, hogy mégsem vagyok annyira hülye-, mert az állandónak nevezett kiállítás is csak egy „szovjet módra” ideiglenes, és pl. a középkori kézműipar pedig tényleg nincs kirakva… Ennek fényében kérdésnek gondoltam, hogy rögtön egy kb. 10000 m2-nyi kiállítási területtel bíró múzeummal kell-é indítani? De ok., merjünk nagyok lenni. (váháhá) Csak eme optimista –én inkább úgy fogalmaznék: délibábkergető- gondolatnak a fényében tudom azt elképzelni, hogy valóban lesz évi 300 ezer látogató, amennyivel a kiírásban számolnak. Rosszabb esetben az eu-s támogatásért bevállalják. Mert milyen tény áll a fényes jövőbe vetett hittel szemben? Az, hogy a nemzeti múzeumnak –ahová minden(?) iskolás csoportot elrángatnak és aminek profilja illeszkedik a konzervatív-múltbarévedős társadalmunkhoz- van 200 ezer látogatója. Az, hogy a –méltán- nemzetközileg elismert kortárs magyar irodalom hírverésével, az élénk, látogatóbarát, láthatóan lelkes pim csapat 60 ezer látogatót hoz össze. Komolyan gondolja valaki, hogy tud kaesz gyula munkácsyval, vagy –itthon- ron arad hundertwasserrel versenyezni? De ok., nem értek hozzá: biztos összehasonlították pl. a nemzetközi adatokat, hogy másutt hogyan viszonyul a szép- és ipmű jellegű múzeumok látogatottsági aránya, vagy számítanak az oktatási rendszer preferenciáinak a diákság tárgykultúra iránti fogékonyságára hatolt pozitív hatására… (nyehehehe) Emellett szembeötlő tény volt az, hogy egyetemi használatban van a helyiségek ~20%-a, és ezt azzal a rövid mondattal intézik el, hogy „Jelentős alapterület szabadul fel és használható más célra az épület Kinizsi utcai szárnyában jelenleg elhelyezkedő Ipaművészeti Egyetemi funkciók kiköltöztetése után”. Mondjuk az nem derül ki, hogy mikor. Ugyanez igaz a bútortörténeti múzeumra is, csak azok legalább ők maguk –mondjuk az sem ingyen fog felújítódni-bővítődni. Emiatt persze az én sárbarángató lelkemben már egyből felmerül, hogy le van-e ez beszélve, ki van-e számolva? De ok., ez sem az építész dolga. (bár osztani tud: 18000 lechner +6000 új +3000 mome +mondjuk csak 1000 bútor kontra 14mrd huf =500e/m2 műemléki helyreállítással, belsőépítészettel, kiállításrendezéssel: biztos ki van ez találva. höhhöhöhö) Szóval koncentráljak arra, ami az építész dolga. Nagyobbik ívben ez nálam a tömeg- és homlokzatformálást jelenti, amelyet jobban meghatároz egyfajta érzelmi-világnézeti viszonyulás, mint az alaprajzszervezés –egészen kisívű- kérdéseit. Ennek megfelelően a nagyívről kiváló hitvitákat lehet folytatni. A KONKRÉT feladatnál azonban azon RITKA alkalom állt elő, amikor a nagyívű kérdések nem határozzák meg az összképet -a lechner ház mindent visz, mivel 1. az a főbejárat, 2. négy-ötször akkora, mint a bővítés, 3. a bővítés egy kis hátsó sarokra van szorítva, 4. a magyar éptört egyik csúcsáról van szó. Mindezért gyakorlati szempontból számomra kb. tökmindegy, hogy nagyívűleg a sarkon mi történik, egy a lényeg: hogy a majdani épület állati jól működjön, nagyívűségnek ott a lechner ház amit meg újítsanak végre már fel. (Ha a nagyérdemű extra szendvicset szeretne majszolni –első sorban- árnyas fák alatt, akkor ne múzeumba jöjjön:) A jól működőség meg következhet 1. a lukács-vikár iroda gyakorlatából (bármennyire randának találom a vonalakat, azért már letettek egy-két házat), 2. kiverheti belőlük a megrendelő (bár…ha az építész adjutánsa annyira tud csak fókuszálni, mint a bíráló bizottság…hát tényleg csak a tervezőkön múlik!) Mindezekből következik, hogy a GYAKORLATI kérdés számomra a pályázat értékelésének módja volt. Mivel ennek legjobb indikátora, hogy az egyértelműen igen-nem kérdésekre feküdjek rá, ezt tettem. Mit ne mondjak, nem csalódtam: a bíráló bizottság béna volt. Mit mondjak miért érdekel ez? Nem, nem elsősorban azért, ami be szokott nagyívüleg ugrani (mindig a középszer, stb., stb...) Hanem azért, mert: 1. HA ITT SZABÁLYELLENES PÁLYÁZATOKAT DÍJAZ A ZSŰRI, MIÉRT CSODÁLKOZIK AZ ÉPÍTÉSZTÁRSADALOM, HOGY MÁSHOL MEG SZABÁLYELLENES MAGATARTÁSSAL KIZÁRNAK ÉPÍTÉSZ(EKE)T? 2. HA NEM HANGSÚLYOZZA, HOGY VAN ITT EGY –VAGY TÖBB- ÁLLATI ÉRTÉKES TERV, AMI CSAK A RENDEZÉSI TERV MEREV ELŐÍRÁSAI MIATT NEM KAPHATOTT ELISMERÉST (sőt, kap egy második díjat), AKKOR TOVÁBBRA IS MEREV, FANTÁZIÁT FELESLEGESEN KORLÁTOZÓ RENDTERVEK FOGNAK SZÜLETNI. 3. ROHADTUL UNOM, HOGY MINDENKI MEG VAN GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY MILYEN ÁLDOZATOSAN DOLGOZIK -CSAK ÉPPEN AZ NEM TŰNIK FEL, HOGY CSAPNIVALÓ EREDMÉNNYEL. Végül megjegyezném, hogy amennyiben cikkek sora jelenik meg az épfórumon –jogosan- azért, mert egy idióta részletkérdés miatt a feketegarbós építészek munkával alátámasztott véleményeinek garmadáját söprik le az asztalról, akkor arról, amikor a feketegarbós építészek a hunyók, miért nem írnak néhány ici-picit rosszalló sort? na písz end láv, vagy ahogy a nagyok mondanák: tudod én keresztül-kasul bejártam a világegyetemet, de... (azt hiszem, mindebből csak mögém láthattál, valamennyire:)

@desdicsávo: Miközben nagyon remélem, hogy ironikus szúrásaimat(melyek alapját a pályaművek képezik pl.: "Ezért olyan tereket, helyeket is terveztünk, amelyek lehetőséget nyújtanak a felszabadult jelenlétre, pihenésre, kikapcsolódásra. Az étterem, a piac-tér és kert..." bahaha tudásszomjas múzeumi(!) látogatás) annak érted, aminek szántam (nem komolytalan pályaszéli bekiabálásnak), örülök hogy mögéd láthattam és inspiráltalak tanulságos eposzod folytatására. Nagyon a lelkemből mondod és ami a fenntartási délibábokat illeti, azt a Vikár tervnél már magam is felhoztam a napi 1000 látogató kontra magyar fizetőképes kultúréhség szembeállításával. De biztos számtalan, általunk sajnos meg nem ismerhető, beható esettanulmány támasztja alá a pénzügyi íveket. Az elbírálás színvonalát, elméleti, etikai, kreatív magasröptét illetően elolvasva a zsűri névsorát még sírnivalóbb ez a dolog. Mert akkor mit várhatunk egy gyengébb színvonalú testülettől?

@desdicsávo: Ja, a kedvencem kimaradt: 18. kérdés: "Mekkora helyigénye van a karbantartó zónának?" válasz: "A karbantartó műhelyek jelenleg mintegy 150 m2 alapterületet foglalnak el + 75m2 raktárterület (villanyszerelő anyagok, irodaszerek raktára, stb.) + egy selejtraktárként használt 100 m2-es fészer. Ezeket a funkciókat kompaktabban és a jelenleginél alacsonyabb alapterületen javasoljuk elhelyezni." hát ha ezen nem mosolyodik el a pályázó, akkor nincs humorérzéke!

@dtpeti: igen, lottó. de időelütőnek jó az építészeti pályázat. apropó: nagyon érdekfeszítő a kiírás nyilvános része, csak nem sok minden derül ki belőle. a tényleges feladatleírás/program nem kerülhetne fel valahová a neten?