Baalbek díszvilágítása

Magyarok készítették híres baalbeki ókori templom-együttes díszkivilágítását. A polgárháború után lassan újjáéledő Libanon legfontosabb látnivalóját 540 darab lámpatest világítja meg. A díszvilágítás 7 labdarúgópálya méretű területet érintett. Deme László írása

A libanoni helyzet a napi politikában időről-időre szerepel, így most is. Mikor feszült az ottani viszony, sorban jelennek meg a napilapokban a visszaemlékező, a békeidőkön nosztalgiázó cikkek, hiszen ez a közel-keleti ország sok szállal kötődik hazánkhoz, sok magyar szívesen élt ott, és még manapság is lakik ott néhány honfitársunk.

A leghíresebb odalátogató magyar természetesen Csontváry Kosztka Tivadar, aki több festményével tette emlékezetessé ott-tartózkodását. Megfestette Libanon nemzeti jelképét, a cédrust és a híres baalbeki templomegyüttest is.

Ez utóbbi közismerten 1906-ban készült, a képről (1. kép) szinte mindenki tud, de arról kevesen értesülhettek, hogy a baalbeki templomok díszvilágítása is magyarok keze munkája. Olyan szerencsében volt részünk, hogy ennek a négy római kori templomot magában foglaló műemlék-együttesnek a díszvilágítási terveit mi készíthettük, és a díszvilágításban szereplő 540 db lámpatest jó részét a Tungsram-Schréder vállalat szállíthatta.

Erre a munkára az 1975-ös polgárháború végleges lezárást követő békeidőben, a 90-es évek közepén kerülhetett sor. A többszakaszos tervezés 1995-ben, a kivitelezés 1996-ban bonyolódott le.

A háborút megelőzően a közel-kelet Svájcaként elkönyvelt Libanon nemcsak gazdasági jólétével, természeti szépségeivel és az európai életformához igen hasonló felfogásával vonzotta a turistákat, hanem kulturális rendezvényeivel is.

Az egyik leghíresebb rendezvényt Baalbekben tartották húsz éven keresztül (1955 és 1974 között), ahol a hajdani Bacchus templomot szabadtéri színházzá alakították át, és ebben a természetes környezetben adták elő az ókori drámákat és a történelmi időkben játszódó operákat.

Az egész világból érkező neves művészek között – természetesen – magyarokat is találunk. 1969-ben a Magyar Állami Operaház szerepelt e történelmi szentélyben (2. kép).

Ezt az egész nyarat átívelő rendezvény-sorozatot kívánta feléleszteni az ország kulturális vezetése, és ennek kapcsán a környezet teljes rendbetételével szerette volna még inkább vonzóvá tenni a turisták számára a helyszínt.

Miután az előadásokat este, sötétben rendezték, szükségessé vált az odavezető utak esti diszkrét megvilágítása. Az idegenforgalmat irányító illetékesek azonban úgy gondolták, hogy amíg az ókori romok között sétáló vendégek a rendezvény helyszínére eljutnak, az antik romok esti megjelenítésével színesebbé tehetik ezt a sétautat. Végül is e műemlékek teátrális láttatása mindenféle színpadi díszletnél élethűbb, hatásosabb környezetet jeleníthet meg .

A díszvilágítás 7 labdarúgópálya méretű területet érintett. A világításnak többféle elvárásnak is meg kellett felelnie. A mellékelt helyszínrajzon színesen jelöltük azokat a falakat, templomrészeket, amelyeket a távolról érkező turista lát. Ezekhez kapcsolódik még a hajdani fellegvárban épült Jupiter templom megmaradt hat oszlopa (3. kép). Tulajdonképpen ez a vonulat a Csontváry-kép ihletője is.

A kívülről szemlélhető épülettraktusokat egyenletesen és erőteljesen kellett megvilágítani, hiszen messziről, a környező hegyekről is jól láthatóak, a környék kiemelkedő látványelemei.

A műemléki környezeten belül mozgó látogatók számára viszont a visszafogottabb, a közeli érdekességeket helyi fényekkel jobban kiemelő világítás megvalósítása  volt a kívánatos.

A külső világítás kialakítása viszonylag egyszerű volt, a falak mentén földre, kis tartóra, vagy oszlopokra szereltünk, a fal magassága függvényében szélesen, vagy közepesen szélesen világító - többnyire 150 W teljesítményű - nátriumlámpás lámpatesteket.

Meg kell jegyeznem, hogy az ókori állapothoz képest épp a külső falak térnek el legjobban.

Az asszír időkből származó Baalbek (neve a Baal napistenre utal) még csak néhány szentélyből állt. A görögök átörökítették a nevet (Heliopolis - Napváros) és templomokat emeltek. Később, a meghódított többi görög provinciához hasonlóan, a rómaiak itt is saját templomaikká alakították át e szent helyeket, természetesen a görög építészeti motívumok megtartásával. Aztán az arab és török érában – természetszerűen - elveszítette kultikus jellegét az épületegyüttes, de elhelyezkedésénél fogva kiváló harcászati helyszínt jelentett, várrá alakították át.

Vagyis jelenleg kívülről főleg e várfalakat lehet megvilágítani.

A sárgás kőből épült falak a melegsárga nátriumlámpás világítást igényelték, így a műemlék-együttest döntően nátriumlámpás fényvetők láttatják. Azért nem egységesen, mert az ottani építészekkel, műemlékesekkel való konzultáció eredményeként a hajdan csarnokokat tartó gránitoszlopok egyediségét és jelentőségét fehér fényű fémhalogénlámpás kiemeléssel kívánták hangsúlyozni.

Ezt a világítási játékot már a bejárati csarnok fehér oszlopsora, illetve a hátul látható szentélyek sárgás megjelenítése is illusztrálja (4. kép).

Ha jobban megnézzük a helyszínrajzot, látható a műemlék együttes tagoltsága. Az említett bejárati csarnok (Les Propylées) alul helyezkedik el. Innen lehet bejutni az imafülkéket tartalmazó hatoldalú udvarba (Cour Hexagonale). Ez a két szekció azonban még csak előtere  a számtalan szentéllyel, főoltárral rendelkező nagy udvarnak (Grande Cour), melyet valamikor fedett oszlopcsarnok szegélyezett.

4/12
4. kép

5/12
5. kép

6/12
6. kép

7/12
7. kép

A templomot hajdanán 54 db, 2 m átmérőjű, önmagában 22 m, a talapzattal a korintoszi oszlopfővel, valamint a hatalmas oszlopdíszekkel együtt összesen 36 m magas, oszlop vette körül. Mint köztudott a megmaradt 6 oszlop (8. kép) Libanon egyik jelképe.

A nagy épületek megalkotásához egyébként ideális helyszín volt Baalbek, hiszen híres kőbánya működött itt. A római birodalom számtalan nagy épületéhez innen szállították az alapanyagot, de még a híres ókori jeruzsálemi nagytemplom is baalbeki kövekből épült.

Az oszlopok világításánál a henger formátum árnyékmentességére és a felső díszek kiemelt szintű láttatására törekedtünk. A képen is látható külső felületeket az oszlopoktól 10 m távolságban és ugyanilyen mélyen telepített keskenyen sugárzó 400 W fényvetők, míg a templom belseje felől ugyanilyen teljesítményű, de szélesen sugárzó lámpatestek világítják meg az oszlopok túloldalait. A fényvetők gondosan megválasztott pozíciójával sikerült a kívánt eredményt elérni.

Különben ez az egységteljesítmény itt Baalbekben a legnagyobb, a legkisebb pedig 35 W, ami az ablakfülkékben, a díszes kövek és a kis magasságú épületmaradványok világításánál szerepel.

A kettő között 70 W, 100 W, 150 W és 250 W teljesítményű fémhalogén és nátriumlámpás lámpatestekkel is dolgoztunk.

A Jupiter templomból a 9. képen látható a legépebben megmaradt építmény, a Bacchus templom. Külső világítása is többlépcsős. Az 5 m magas talapzatot földbe süllyesztett 35 W lámpatestek derítik. Az oszlopcsarnok hátsó falát 150W aszimmetrikus fényvetőkkel világítottuk meg, így az oszlopok sziluett képe jelenik meg. A timpanont távolabbról, földre telepített 250 W fényvetők emelik ki.

A templom belseje, ahol a rendezvények zöme zajlik, kész színházi díszlet. Kétoldalt oszlopokkal elválasztott kettős fülkesor szegélyezi (10. kép), és a képen jobboldalt előrelépő oszlop mögötti – a képen nem látható - szentély rész természetes színpadként áll rendelkezésre.

A világítás az építészeti jellemzőkhöz alkalmazkodik. Minden fülkében kis teljesítményű, 35 W nátriumlámpás szélesen sugárzó lámpatest van, míg a szentély 150 W szélesen sugárzó lámpatestekkel egyenletes erőteljesebb világítást kapott.

A Vénus templom a 2. rajzon nem szerepel, e területtől néhány száz méterrel távolabb van. Mivel az a terület romos és csak néhány feltárt rész látható, nem is igen látogatható, csak a kerítésen kívülről szemlélhető. Ettől függetlenül ott is épült díszvilágítás, éppen a kívülről szemlélők számára. A mutatnivalók színvonala, és így a díszvilágítás mértéke is, messze van a Jupiter templom együttesétől, ezért azzal külön nem foglalkoznék, csupán a statisztikai adatokban szerepeltetem a Vénus templomot.

Ezek szerint a templomegyüttes díszvilágítását 410 lámpatesttel oldottuk meg. A beépített teljesítmény 41 kW. A terület díszvilágításon kívüli, külön áramforrásról kiépült biztonsági világítását 130 lámpatest szolgáltatja. Ennek teljesítménye 20 kW.

És, hogy jól sikerült a díszvilágítás, azt a Bacchus templomba benéző félhold elégedett ábrázata sejteti (11. kép). Ez pedig számunkra nagyon fontos, hiszen mégiscsak az ő territóriumán voltunk.

A cikk megjelent a Mérnök Újság 2008. októberi számában.

Deme László
Lisys Fényrendszer Zrt.