Bambuszlabor – régészeti kutatóközpont terve Koh Ker-ben

Funk Bogdán diplomatervéhez nem mindennapi helyszínt és funkciót választott. A kambodzsai Angkor Vat szomszédságában található, kevésbé ismert Koh Ker kicsiny településére Bambuszlabort tervezett az ott dolgozó szakemberek számára. A ház helyi előképekből és anyagokból építkezik, minimális energiaigényét pedig megújuló forrásokból fedezi.

Később aztán egy kerékpárral mégis megpróbáltam a környéket bejárni, és láttam, hogy az emberek hogyan építik a házaikat. Építész nélkül! Nem kell nekik építész, aki félrevezeti őket, hanem maguk építik bambuszból. Ez az ottani hagyományos parasztház, ahol én is nagyon sokat tapasztaltam, sokszor aludtam is. A szerkezete úgy nézett ki, hogy a lábak alul és bent csak egy gyékény. A padlón vékony bambusz hasítékok voltak, alig mertem rámenni, mert kicsit féltem, hogy elbír-e. Az ember a székre letette a cuccát és először tudott jól aludni Kambodzsában légkondicionáló nélkül. Mert ha a moszkitóhálót maga alá gyűrte, mindenhonnan szellőzött a ház. Így lehet nulla energiával is normálisan élni.    
Reischl Gábor

 

 

hely
A valaha Chok Gargyar néven ismert várost IV. Jayavarman alapította talán 921-ben. Valószínűleg rövid ideig, mintegy néhány évtizedig volt a virágkorának elején járó khmer birodalom fővárosa. A királyról nem sokat tudunk, ahogy arról sem, hogy miért választotta ezt a természeti adottságokkal (vízzel) kevéssé ellátott helyet fővárosul. Arra sincs magyarázat, hogy a város tájolása miért tér el a különben oly fontosnak tartott és már évszázadokkal korábban is pontosan meghatározott kelet-nyugati tengelytől. Lakóiról sem tudunk túl sokat. Hátrahagytak egy hatalmas piramist, víztároló medencéket, valamint egy csomó kisebb szentélyt és egyéb épületet. A város valószínűleg lassan elnéptelenedett, amikor a birodalom központja visszahelyeződött Angkor-ba.

 

 

Mára két kis falu maradt a valaha pompás városból, Koh Ker és Rumchek. Az itt lakók nem sokat tudnak a romokról. Nem is foglalkoznak sokat velük, élik mindennapi életüket. Egyelőre turista is még viszonylag ritkán téved erre, hiszen több órás út vezet ide az angkori romterülettől. Talán ez Koh Ker szerencséje, hiszen a romok között sétálva még mindig ősi cserepekbe, szobrokba és faragott gerendákba botlik az ember. Ma kutatók járnak az ősi kövek között. Régészek, geodéták, építészek, biológusok. Próbálnak választ adni a sok-sok kérdésre a hellyel és annak korábbi lakóival kapcsolatban. Válaszok helyett azonban gyakran újabb kérdéseket találnak.

program
A budapesti Angkor Alapítvány évek óta foglalkozik kambodzsai építészeti értékek kutatásával és megőrzésével, így került a látóterébe az eddig szinte érintetlen romterület. A Jaya-Kohker Project néven induló átfogó fejlesztés a régészeti feltáráson túl többek között a helyi lakosok életkörülményeinek javítását is célul tűzte ki. A kutatómunka fellendítéséhez a legfontosabb előrelépés egy kiszolgáló épület építése lenne, ami szállást és megfelelő munkakörülményeket biztosítana a helyszínen dolgozó szakemberek számára. Ők 1-6 hónap időtartamot töltenek a helyszínen, főként a száraz évszakban. A munka nagyrészt nyílt terepen zajlik a közeli romterületen, az épületben belül adatfeldolgozási, leletmentési és –tárolási funkciók kaptak helyet.

 

 

ház
Az épület elhelyezésével és tájolásával az ősi város telepítéséhez igazodik, hossztengelye vele párhuzamos. Formálásában azonban nem kíván a szakrális épületek romjaival azonosulni, funkciója annál sokkal hétköznapibb. A hagyományos khmer építészetben a lakóházak könnyűszerkezetűek, a gyakori áradások és az állatok elleni védelem miatt lábakon állnak. A tetőt gyakran nyeregtetők sorolásával alakítják ki, így viszonylag kis szerkezeti fesztáv érhető el. Ez az épülettípus a bambuszlabor helyi előképe.

 

 

Az emeleten kaptak helyet a fő lakó és dolgozó funkciók, a földszinten csak tárolók vannak. A műhelyek a jobb használhatóság és a nagyméretű leletek kezelése miatt egy közbenső szinten, a talajtól csak kissé megemelve lettek elhelyezve.

szerkezet
30 napos korban a bambusz hajtása fogyasztható, ízletes és vitamindús táplálék. Hat hónap elteltével már kosarak és egyéb szőtt termékek készíthetők a szárából. Egy évesen eléri teljes magasságát, ami fajtától függően 3-35 méter. Két évesen már hosszirányban szeletelhető, és a szeletek szőhetők. Építési célra legalább 3, de inkább 5-6 éves bambusz a legalkalmasabb, ezután már csökken a szilárdsága. Beépítés előtt 2-3 hónapig szárítják, mialatt nedvességtartalmának 90%-a elpárolog. A tartószerkezet bambusz oszlopait acél toldóelemek kapcsolják egymáshoz, illetve az alapozáshoz és a födémhez.

Az épület működtetésének megújuló energiaforrásokkal való biztosítását az ökológiai lábnyom minimalizálására való törekvés mellett a helyszín infrastrukturális ellátatlansága indokolta. A helyszínen semmilyen közmű nem található, ahogy a közeli falvakban sem. Az ott élők napközben aggregátorral termelnek áramot, fúrt kutakból vesznek vizet és a természetben végzik dolgukat.

 

 

A kutatóépület tájolása és kialakítása révén a hagyományos khmer faházakhoz hasonlóan természetes úton átszellőzik. A tetőfelületről a csapadék gyűjtőmedencébe kerül, biztosítva az épület üzemivíz-ellátását. Elektromos áramról a tetőn elhelyezett napelemek, melegvízről a napkollektorok gondoskodnak. A szürke szennyvíz biológiai szennyvíztisztítón keresztül a közeli patakba folyik. A wc-k kétaknás komposzt rendszerűek. Ezen megoldások együttes és összehangolt alkalmazásával a mai elvárásokat kielégítően is lehet nulla energiával is normálisan élni.   

---

Bambuszlabor – régészeti kutatóközpont

tervező: Funk Bogdán
opponens: Marián Balázs
konzulensek:
építészet: Sugár Péter DLA
épületszerkezetek: Pataky Rita
tartszerkezet: Cséfalvay Gábor
épületgépészet: dr. Csoknyai Tamás, dr. Majoros András
építéskivitelezés: Rostás Zoltán

A víz háza - kutatóközpont ismeretlen khmer elődeink előtt tisztelegve

Hazatérés - Khmer építészet

Építészeti alapképzés középiskolásoknak Kambodzsában