Behálózva – szabadtéri pavilon, Japán

A Hakone Szabadtéri Múzeum azzal bízta meg a Tezuka Architects építészeit, hogy tervezenek ideiglenes pavilont Toshiko Horiuchi Macadam hálókészítő művész munkájának bemutatására. Az építmény hagyományos japán technológiával, ugyanakkor a legkorszerűbb szerkezetelemző program segítségével, 320 köbméter fából készült el, ahol az 589 elem közül egyik mérete sem egyezik a másikkal.

Hálók erdeje

A Hakone Szabadtéri Múzeum azzal bízta meg a Tezuka Architects építészeit, hogy tervezenek ideiglenes pavilont Toshiko Horiuchi Macadam hálókészítő művész munkájának bemutatására. Az alkotó az egész installációt kézzel horgolta – a gyerekek nagy örömére: belemászhatnak, körbepördülhetnek, ugrálhatnak benne.

Az építészeti koncepció fontos eleme, hogy a művet kívülről is lássák az arra járók, viszont képes legyen védelmet nyújtani a közvetlen napsütés és az ultraibolya sugárzás ellen. A tervezők szándéka szerint a tér egy erdőhöz hasonló, átmeneti közeg lett, ahol a kint és a bent közötti határok eltűnnek. A hely lenyűgözi az embereket, akárcsak a tábortűz: a gyerekek mint lángocskák ugrálnak a hálóban, miközben a szülők körbeülik azt, vagy leheverednek a fára.

A szerkezet teljes egészében fából készült, fém szerelvényeket nyomokban sem tartalmaz. 320 köbméter fát használtak fel az építkezéshez, az 589 elem mind egyedi, közülük egyik mérete sem egyezik a másikkal. A pavilon kivitelezésekor a legújabb szerkezettervező programmal dolgoztak, viszont az ácsmunkák részletképzése a Narában és Kiotóban található több ezer éves japán fatemplomok megoldásaihoz nyúl vissza. Ez a legöregebb és egyben a legfiatalabb szerkezet a világon, ami, ha megfelelően kezelik, akár 300 évnél is tovább fennmaradhat.

Szerkezetelemzés a legkorszerűbb módszerrel

Annak érdekében, hogy a fenyő meglehetősen változó szerkezeti tulajdonságaival jól boldoguljanak, a tervezők korszerű szerkezetelemzési módszerrel éltek. A szerkezettervező mérnök, Imagawa professzor kifejezetten a pavilon kialakítása érdekében fejlesztette ki az élvonalbeli elemző programot, melynek segítségével bebizonyosodott, hogy a hagyományos technika szerkezetileg teljesen helytálló még napjainkban is.

Miközben hagyományos ácskapcsolatokat alkalmaztak, az alkotók olyan futurisztikus formát kívántak létrehozni, melynek eredménye egy teljesen új típusú építészet. Az egész szerkezetet számítógépen tervezték meg, majd az adatokat egy 0,1 mm-es pontosságú CNC marógépbe táplálták. Ezt követően az ácsok elvégezték a felületkezelést, a daru beemelte az elemeket a helyükre, ahol a szakemberek éppolyan módon szerelték össze őket, mint akár négyszáz évvel ezelőtt.

Csatlakozások csomópontjai

A különböző elemek kizárólag tiplik és ékek segítségével kapcsolódnak egymáshoz, annak ellenére, hogy ezt a hagyományos japán építési módot pár évvel ezelőtt még nem is lehetett volna alkalmazni a szigorú japán építési szabályozás miatt. Minden egyes elem más és más méretű, hogy a különböző irányokból érkező, eltérő nagyságú terheket megfelelően hordja. Az összes darabnak összetett formája van, ami megkönnyíti a vízelvezetést, így óvva meg a fát a vetemedéstől.

A tervezők által rendelkezésre bocsátott anyagot fordította: Gaschler-Gyeviki Nóra