Belgrád, Tudományos Ismeretterjesztési Központ - bemutatjuk az INTRAMUROS pályaművét

A belgrádi Tudományos Ismeretterjesztési Központ pályázatán részt vett számos magyar induló között a Dobos Botond, Hess Nóra és Szatmári Gábor alkotta csapat koncepcióját az alapos, város-léptékű vizsgálatra alapozott döntések sorozata és egy markáns építészeti jel megalkotásának igénye jellemzi.

Városépítészeti koncepció
A környezeti adottság, vagyis az Új-Belgrádban megvalósult modernista városépítészet jellemzői (ortogonális városháló, széles, nagy forgalmú sugárutak, monofunkcionális tömbök, nagy felületű szabad területek, alacsony beépítettség) bár alapvetően pozitív tartalmú elvek, a keletkezése óta eltelt idő mégis megcáfolta a modernista városépítészet elveit. Ezek ugyanis csak a hagyományos városi struktúra kritikájaként, vagyis annak relációjában voltak elfogadhatóak. Egy ilyen összefüggő modernista struktúra felszámol minden, a hagyományos városra jellemző pozitívumot, vagyis éppen azok a jellemzők tűnnek el, amelyek a várost igazi várossá teszik.

 

 

Valószínűleg az ellentmondások, az együttélések, az áthatások, a privát és közösségi keveredése, a régi és új heterogenitása, a kisebb-nagyobb közösségeket teremtő erő és a spontaneitás azok az elemek, amelyek magukban hordozzák egy igazi város kialakulását. Ezek a tulajdonságok egy ilyen jellegű zöld-, vagy barnamezős terület beépítésénél szinte nem tervezhetőek, esetleg koncepcionálisan generálhatják, segíthetik a városi életet.

A tervezési programban az egész területre meghatározott mintegy 160.000 m²-nyi épített alapterület megvalósítására egy ekkora méretű területen (120.000 m²) két lehetséges út adódik: egy homogén, alacsony szintszámú egyenletes beépítés, illetve a modern városépítészetből ismert, összefüggő zöldben úszó nagyobb házak laza szerkezete. Az elsőt a környezeti adottságok függvényében nem éreztük helyénvalónak ezen a területen, a második lehetőség jól ismert negatívumai pedig nem szorulnak magyarázatra.

Koncepciónk a kétfajta beépítés előnyeit próbálja meg egyesíteni. A beépítésnek két rétege van: egy alsó homogén beépítés, amely az utcán járó ember léptékét határozza meg, és egy, az ezen épületekből kiálló modernista tömbök, amelyek a lapos beépítések fölé emelkedve kedvező arányban ötvözik a modernista város hangsúlyait a hagyományos város sűrűségével. A terület szerkezetére – a városrész szerkezetének analógiájára létrehoztunk egy merev rendszert, amely a tömbök közötti közterületek hangsúlyaihoz, a terület körvonalaihoz, a meglévő adottságokhoz igazítva egy organikusan nőtt városrész érzetét kelti.

 

 

A városrész jelentős meglévő eleme a Színművészeti Főiskola meglévő épülete, amely három blokk területét foglalja el. Az épület bővítését a megkapott tervektől eltérően nem az épülettel összenőve képzeltük el, hanem egy kijelölt szomszédos épülettömbben, attól különállóan felépítve. Az adott, összefüggő funkciók külön épülettömbökben való elhelyezése – bár funkcionális kérdéseket felvethet – egyrészt a tervezett beépítés megvalósításának ütemezhetősége miatt célszerű, másrészt a kisebb tömegekre való szabdalás automatikusan generálja az épületek közötti publikus területek használatát. A beépítés új épületei a már korábbiakban ismertetett elvek alapján formálódtak.

Az épülettömbök közötti közterületeket behálózó merőleges úthálózat egyrészt a területen elszórtan elhelyezett felszíni parkolókat, másrészt az épületek alatti mélygarázsok feltárását szolgálja ki. Megjelenésében a hagyományos aszfaltozott, elválasztott közlekedési rendszer helyett díszburkolattal ellátott, vegyes forgalmú utakból áll. E mellett az egész területet egy kisebb, publikus használatú térrendszer elemei szövik át, amelyek az épületek földszinti publikus zónáihoz és belső udvaraihoz kapcsolódva elmossák a határvonalat külső tér és épületbelső között.

Koncepciónk lényeges eleme, hogy a nagy összefüggő, kiemelt helyzetű zöldterületek helyett ezek a pozitívumok a létrehozott raszterben szétszórt, kisebb elemekként jelennek meg, így a korlátozott helyzetű adottságok helyett egy, az egész területre jellemző folyamatos zöld jelenlétként határozza meg a terület identitását.

 

 

Funkcionális felosztás
A területen elhelyezett új épületek zömét az ide telepítendő egyetemi épületek foglalják el. A program szerint a meglévő Színművészeti Főiskola és tervezett bővítésén kívül az összes ide telepítendő intézmény (egyetem, kutatóközpontok, tudományos intézetek) alapvetően tudományos funkciókat lát el, illetve ezekhez kapcsolódik (középiskola). A tervezett beépítésben az adott funkciók mellett az ezeket kiszolgáló épületeket is elhelyeztünk, amely a területet használó dolgozók és látogatók szükségleteit elégítik ki (kávézók, étterem, egyéb szolgáltatások).

 

 

Ütemezés
A terület beépítésének kis elemekből építkező koncepciójának köszönhetően mind a tervezési programban vázolt fejlesztési menetrend, mind egy ettől eltérő forgatókönyv megvalósulása lehetséges.

 

 

Építészeti koncepció
A terület beépítésének szimbolikusan egyik legjelentősebb épülete a Tudományos Ismeretterjesztési Központ épülete, amely a terület fő identitását adó, csupán a kis számú beavatott számára elérhető Tudomány, a tudományos munka széles közönséggel való találkozásának ad otthont. Ez - túl az épület rendeltetéséből adódó funkcionális renden - egyfajta szakralitással is megtölti az épületet, amelyet mindenképp szerettünk volna az épületben megfogalmazni. Ezért mind elhelyezésével, mind az általunk szabott keretek túlfeszítésének eredményeként tömegképzésével is hangsúlyoztuk az épület jelentőségét. Bár az épületre meghatározott program a kijelölt területen akár egy szoliter épületben is elhelyezhető volna, az előzőekben ismertetett érvek miatt alapvetően egy, a környezete által meghatározott léptékű, domináns megjelenésű épületben gondolkodtunk, amely a terület szimbólumaként funkcionálhat.

 

 

Az épület ennek megfelelően a tömb városépítészeti koncepciója szerint meghatározott 48 x 48 m-es területet foglalja el, közel 48 m-es magassággal, tehát megközelítőleg kocka formát kapott. Az épület magját a kocka belsejét elfoglaló űr tölti ki, amelybe az egyes – jól elkülöníthető – funkciók külön dobozokként úsznak be. Ezek a funkcionális dobozok egy, az épület homlokzatán kígyózó rámparendszerre fűződnek fel, amely ezt a közrezárt űrt kerengő-szerűen körbetáncolva, gyakorlatilag az épület homlokzati vázát és a fő vertikális közlekedőt adja. A rámpa a földszinti előcsarnokból indul, amely a külső tér épületen belüli folytatásaként, egy fedett városi köztérhez hasonlóan lett kialakítva. A homlokzaton kígyózó rámpa másik végpontja az épület tetején helyet kapó Tudomány Kertje, amely a panorámalifteknek köszönhetően szoros összeköttetésben van a földszinti előcsarnokkal. A hosszú, de a nagy üvegfelületeknek és a belső tér látványának köszönhetően élményekben gazdag utat villanás-szerűen lerövidítheti a két panoráma személylift. A felvonók vasbeton magja a dolgozói lifttel és a teherlifttel együtt, valamint két falpillér segítségével az épületet fedő, nagy fesztávú térrács-tetőszerkezet gyámolítását is biztosítja. A rámpa külső élei és a térben úszó dobozok szabad végei erre a tetőszerkezetre vannak felfüggesztve karcsú acélsodronyok segítségével. Így a térben direkt tartószerkezet szinte csak észrevétlenül jelenik meg, ezzel is erősítve az épület drámai hatását. Az épület legfelső szintjén kialakított összefüggő, állandó kiállítótérben kapott helyet a planetárium előadóterme. A gömb födémlemez alatti része a kávézót fogadja be, ahonnan páratlan panoráma adódik – nem csak a környező városra, hanem a belső térre is.

Reményeink szerint épületünkkel sikerült egy drámai hatású, térélményekben gazdag és jól funkcionáló épületet terveznünk, amely a Tudomány és Művészet Kampuszának első új elemeként a majdani fejlesztést szimbolizáló emblematikus épület lehet, amely azonnal felhelyezi a területet a városlakók mentális térképére.

---

Belgrád, Tudományos Ismeretterjesztési Központ

vezető tervező: Dobos Botond, Hess Nóra, Szatmári Gábor
építész munkatársak: Borszuk Gábor, Dobó Rita
generáltervező cég neve: INTRAMUROS Építésziroda

tervezés éve: 2010