Biztonság a tetőn konferencia

Március 12-én konferenciát és egyben könyvbemutatót az Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége a BME K épületének Dísztermében. A rendezvényen a február végén megjelent „Leesés elleni védelem eszközeinek tervezési és kivitelezési irányelvei" című kiadványt is megismerhetik a résztvevők.  

A konferencia stratégiai szakmai partnere az ÉVOSZ, szakmai támogatója a Magyar Mérnöki Kamara, valamint a Budapesti Építész Kamara. A rendezvény­re több száz érdeklődőt várnak a szervezők, a mérnö­kök, a tervezők, a kivitelezők és beruházók, valamint az alapanyaggyártó cégek részéről. A konferencia és a friss kiadvány kapcsán a kötet szerkesztőbizottságának két tagjával készület interjőt közöljük.

Dr. Kakasy László okleveles építészmérnök, építésügyi- és igazságügyi műszaki szakértő

Egyetemi adjunk­tusként, a szakemberképzés legfelső fokán okta­tó szakemberként hogyan értékeli a kiadvány jelentőségét?

Kakasy László: Ez egy nagyon fontos, hiány­pótló munka. Tervezői szinten kevés figyel­met fordítanak a biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtésére, holott erre már „a tervezőasztalon" nagy szükség lenne. A kivitelezők maguktól többnyire nem tudnak a biztonságra többlet anyagi forrást biztosíta­ni, így a tervekben szereplő, erre vonatkozó utasítások híján nem nagyon veszik figyelem­be a leesés ellen védő biztonsági részleteket. Reményeim szerint ez a konferencia is hozzá­járul ahhoz, hogy már a tervezésnél nagyobb figyelem terelődjön a biztonsági előírásokra.

Mennyire lehet abban bízni, hogy – a többi ÉMSZ irányelvhez hasonló­an – ezt is alkalmazni fogják a hétköznapok gyakorlatában?

K.L.: Szövetségünk nem szankcionál, és klasszi­kus értelemben nem ad ki szakvéleményt, de az irányelvekben szereplő ajánlások tulaj­donképpen hasonló szereppel bírnak, mint egy szakvélemény. Amennyiben rendkívüli esemény, baleset következik be, és akár bíró­sági per keletkezik az ügyből, kapcsolódó ajánlásaink a perben mérvadónak számíta­nak, s ennek megfelelően a mulasztásokat már a bíróság szankcionálhatja az irányelv­ben szereplő információk alapján. Ez hazánk­ban bevett gyakorlatnak számít.

Hogyan látja, mennyire lesz foganatja ennek a kiadványnak? A március 12-i konferencia iránti érdeklődés mértéke tükrözi-e a téma fontosságát

K. L.: Mint már említettem, a címben sze­replő új irányelv hiánypótló kiadványunk, amit 3 éves munkával sikerült elkészítenie a szerkesztő csapatnak. Az ÉMSZ sokat tesz azért, hogy a figyelmet ráirányítsa az új kiad­ványra. Országos konferencia road show-kon – az idén több mint 12 állomást tervezünk –, és egyéb képzéseinken, szakmai klubjainkon bemutatjuk, és az elkövetkező években folya­matosan népszerűsíteni is fogjuk a kiadványt. Ilyenformán több ezer szakembert érünk el évente személyesen. Rendezvényeinken épí­tészek, mérnökök, kisebb és nagyobb kivite­lező cégek döntéshozói, szakértők vesznek részt, de jönnek – kisebb számban – társas­házkezelők is. Egy-egy előadásunkat általá­ban 100-200 fős hallgatósággal rendezzük.
A Biztonság a tetőn című speci­ális konferenciánkra még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés mutatkozik. Ebben az ügyben komoly partnerekre találtunk. A ren­dezvény elismertségét mutatja, hogy országos és helyi szervezetek állnak mögöttünk.

 

Déri Miklós okleveles munkavédelmi szakmérnök, munkabiztonsági szakértő, igazságügyi szakértő

Ön a nyitó prezentáció egyik előadója. Mit fog kiemelni mondandójában?

Déri Miklós: Mit is emelhetnék ki mást, mint a konferencia témáját, a tetőn végzett mun­kák biztonságát. Meggyőződésem, hogy ezt a tervezőasztalon kell létrehozni, a tervező szerepe, hogy koncepcionálisan megoldja a kollektív és egyéni védelmet. Be kell tervez­ni, különben elmarad. Ennek a tevékenység­nek nincs jogszabályi háttere, csupán annyi, „legyen biztonságos". Belátható, hogy ez nem egy körülhatárolt feltételrendszer, hiszen már az sem mindegy, hogy ki megy fel a tetőre: építő szakember vagy a kéményseprő. Ha kivitelezéskor sem jelenik meg a bizton­sági előírások betartásának kényszere, akkor a vállalkozó nem feltétlen fog a saját zse­bébe nyúlni, hogy azokat megteremtse. Ha például hálót kell alkalmazni, az többmilli­ós tétel is lehet. Eleve olyan panelekkel dol­goznak, amelyek alkalmasak a leesés elleni védelem megvalósítására, annak kereteit már a tervasztalon meg kell határozni. Ezért az irányelvek meghatározásánál olyan példákat is szem előtt tartunk, amelyek külföldi gya­korlatból származnak.

Azt nézi valaki a tervek elfoga­dásánál, hogy a biztonsági előírások szere­pelnek-e bennük?

D. M.: Meglehetősen lazán kezelik a biz­tonság kérdését, hiszen azt ugyan meghatá­rozzák, hogy „ne essen le senki a tetőről", de azt, hogy milyen megoldásokkal kell ezt elér­ni, már nem részletezik, holott ennek számos műszaki megoldása van: más egy lapostető­nél, más egy magastetőnél. Még a magas­ság sincs pontosan megadva: az, hogy milyen magasságban végzett munkához milyen biz­tonsági elemek szükségesek. A kivitelezé­si szakaszhoz már van egy jobb jogszabály, ami többnyire példákat sorol fel, de a kivite­lező nem biztos, hogy a legjobb megoldást fogja megtalálni.

A hazai gyakorlatban milyen színvonalúnak tartja a biztonsági előírások alkalmazását?

D. M.: Nem tudok hazai statisztikára hivat­kozni, de úgy tapasztalom, hogy egy-két nagy kivitelező cég kivételével a legtöbb cég kevésbé alkalmazta az elmúlt években. Mostanában éreztem először egy kis pozitív változást, és ebben talán az ÉVOSZ célzott szakmai szerepvállalásának is szerepe lehet.

Külföldön jobban szankcionál­ják a szabályok be nem tartását?

D. M.: Talán nem is az a lényeg, hanem hogy ott a beruházó felelőssége a biztonság betartása. Ez odakint presztízskérdés, a piaci ismert­séghez és jó hírnévhez tartozó kritérium. Ott rendkívül fontosak és szigorúak a biztosítá­si feltételek is, amelyek szintén a szabályok betartására ösztönöznek. A hazai gyakorlat­ban ez többnyire a kivitelezői szinten kerül inkább szóba. Itt a beruházók szerepében többnyire munkáltatók vannak.

Lehet tudni, hogy évente hány baleset fordul elő idehaza?

D. M.: Erre nem tudok pontos adatot monda­ni. Mindenesetre a saját gyakorlatomban egy-két halálos baleset fordul elő, de én csak egy vagyok a sok szakértő közül, így feltétele­zem, hogy a nagyságrend sokkal komolyabb.

Most, hogy bemutatják a megújí­tott irányelveket, kikre számít a konferencián?

D. M.: Elsősorban a tervezőknek hasznos ott lenni, de a kivitelezők is fontosak. Példá­ul nem mindegy, mikor kell létrát telepíteni, mikor kell lépcső… Rengeteg dologra kell figyelni és előre gondolkodni. Akár a meg­közelítésre, akár a mentésre, ha ne adj’isten menteni kell. Ennek a végiggondolása elen­gedhetetlen feladat kellene hogy legyen. Ebben a kiadványban mindezekkel foglal­kozunk, a témák széles körét fogtuk össze a feljutástól, a bejutáson keresztül, a menté­sig bezárólag.

Mi a helyzet az alpintechnikával?

D. M.: Az új irányelv ezzel a területtel rész­letesen foglalkozik. Most annyit emelnék ki, hogy egy épület esetében az alpintechnika későbbi alkalmazásához már az elején gon­dolni kell a feltételek megteremtésére, mivel a rögzítőpontok utólagos kialakítása komoly összegeket jelent.

Általában sokba kerül a leesés elleni védelem?

D. M.: Becslésem szerint – és a legutóbbi 200 milliós építkezést példának tekintve – a költségek 0,5–2%-a az, amit a leesésbizton­ság elvisz.

Ön sok neves szakemberrel együtt részt vett az új „Leesés elleni védelem eszközeinek tervezési és kivitelezési irány­elvei" megírásában és szerkesztésében. Mit gondol, megérte a fáradtságot?

D. M.: Ha ezzel a kötettel csak egy tetőfedő épségét is megóvtuk, már megérte! Túl ezen remélem, hogy ott lesz majd a tervezők keze ügyében, a kivitelezők asztalán és a beruhá­zók hivatali polcain.

A Biztonság a tetőn konferencia részletes programja és a regisztráció elérhető az ÉMSZ oldalán.

 

(x)