Bölcsőde – a CANarchitects multidiszciplináris felvetésében

A CANarchitects felvetése a Kopp Mária Intézet által kiírt bölcsőde ötletpályázat számára a tervezőirodára jellemző multidiszciplináis felvetésben valósult meg. Munkájuk gazdagon kidolgozott elméleti háttere a gyermekek fejlődését és ezzel kapcsolatban a környezetpszichológiai szempontokat együtt vizsgálja az építészeti lehetőségekkel.

Bölcsődei Koncepcionális Tanulmány

A bölcsődei gondozás fogalmát mára a nevelés váltotta fel, amely a gondozást, a fejlesztést, a tanítást és az érzelmi kapcsolatrendszer kialakítását egyaránt magában foglalja a csecsemők és kisgyermekek minél teljesebb értékű cseperedése érdekében. A bölcsődei terek tervezése során az építészeti eszköztárat a használók: csecsemők, kisgyermekek, valamint a kisgyermeknevelők és a szülők fejlődési, pszichológiai szükségletei határozzák meg. A csecsemők és kisgyermekek érzékenyebbek és sebezhetőbbek, így elsősorban rájuk szabjuk a tereket, de fontos, hogy az itt dolgozó felnőttek is sajátjukénak éljék meg ezeket, számukra is kielégítően használható és megfelelő érzelmi kötődéseket biztosító tereket alkossunk. Pl. szorongást kelt a kisgyermeknevelőben, ha olyan térrész is kialakul, ahova ő komfortosan nem tud bemenni vagy nem éri el legalább minden pontját: hiszen félni kezd, hogyha pont ott történik valami a rá bízott kisgyermekkel, akkor nem tud segíteni. Ezeket a környezeti terheket nem szabad beépíteni a bölcsődébe.

A gyermekek számára ebben az életkorban a fizikai környezet még nem tudatosuló természetű. A bölcsőde környezetpszichológiája sőt, a társak felé való odafordulás is még éppen csak elkezd kifejlődni. Fontos ezért tervezőként önmagunkban tudatosítanunk, hogy a gyermeki szükségletekre szabott tereknél ezek építészeti artikulációja elsősorban neurobiológiai folyamatokra alapozandó, a későbbi fejlődés során tudatos esztétikai hatások helyett. A környezetpszichológia szempontrendszere így különösen nagy hangsúlyt kap a tervezés során.

ÉPÍTÉSZETI ÁLLÍTÁSOK

Minimálisan e szempontok integrálásával készülhetnek el a jól működő bölcsődék építész tervei. A sok helyen jelenleg használatban lévő bölcsődékhez képest az alábbi változtatásokat javasoljuk:

_állandóság, változatlanság 

_kiszámítható, ismétlődő, ritmusos ingerek

_a motoros funkciók kialakulását segítő helyzetek: kúszás, mászás, hintázás, ringatás

_szülés, születés körüli élmények felidézésére alkalmas terek: alagút, zug, kapu

_szenzoros stimulálás: taktilis felületek, érinthető anyagok (pl. szőranya-szőnyeg)

_túlingerlés elkerülése

_tárgyaknál, berendezéseknél, bútoroknál természeti formák használata

_az önállóan használható tér beláthatósága (eltűnésélmény elkerülése)

_félprivát terekbe való elvonulás (bekuckózás)

_az otthonvesztés traumájának mérséklése belsőépíztészeti és tárgyi elemekkel (átmeneti tárgyak beengedése otthonról)

_megérkezés és eltávozás tere, dramaturgiája

_homokozás és vizezés jelentősen segít a szabályozás tanulásában és a motoros fejlődésben

_téri lehetőség a kisgyermek és a kisgyermeknevelő közötti félprivát 1-1 helyzetre is

ÁLLANDÓSÁG: Az otthonvesztés traumáját az tudja mérsékelni, ha a csecsemők és kisgyermekek környezete a lehető legmegbízhatóbb, biztonságosabb, mind az életükben megjelenő  új felnőtt ember, mind az új tér esetén. Ezért van, hogy bölcsődében a jelentős fejlődés ellenére sem vándorolnak a kisgyermekek, legfeljebb a csecsemőkori kiságy-helyzetet hagyják el, illetve hogy az itt töltött idő során egy felelős kisgyermeknevelőt jelölnek ki számukra, aki elsődleges felnőtt támpont.

A bölcsődei nevelés során “A környezet jól azonosítható jellegzetességei, sémaszerűen beazonosítható tulajdonságai segíthetik a kisgyermeknevelőt abban, hogy nap mint nap felvegye a szerepét és sok tekintetben rutinszerűen, ügyesen tegye a dolgát: a megfelelő fizikai környezetek hívják az odaillő viselkedéses mintázatokat." (Dúll - György 2015) Az épített és a megszelidített természeti környezet tervezése során különösen fontos, hogy a kisgyermeknevelőket ne terheljék környezethasználati nehézségek, mert mindez a gyerekekkel való kapcsolattól vonja el figyelmüket.

TAPINTÁS: Az érzékszervi ingerek közül a látás természetszerűleg adott minden környezet érzékelésében. Építészetileg főleg ebben a korban legalább azonos súlya van a taktilis tapasztalatoknak. Csecsemőként a tapintást nem is kézzel, hanem érzékenyebben, szájjal, nyelvvel, kóstolással kezdjük. Fontos, hogy a betervezett anyagok megismerhetőek legyenek, tapintással felfedjék magukat és fejlesszék a gyermekek motoros képességeit. A hazai kommersz anyaghasználattól a jelentős eltérés ugyanakkor nem lehet cél, hiszen ez túl nagy környezeti ingerterheléssel járna, valamint a ház megmaradna az intézményi építészet egzotikumánál és nem szervesülhetne a mindennapi életbe. 

A TÉGLA helyenként vakolatlanul megjelenik a belső falakon. Meglévő kisméretű, nagyméretű vagy B30-as falakról csak lekerül a vakolat, az újonnan épített vázkerámia falaknál pedig merőlegesen elfordítjuk a téglát, így az egymásba kapcsolódónak szánt fogak megjelennek a belső falon, ritmusos tapintható, zenélhető játékként a gyerekeknek. A légzárást vagy két téglasor rakásával, amiből a külső a technológiának megfelelően van elhelyezve, vagy gondos építéssel biztosítjuk.

A FA alkalmazása különösen fontos. A kezeletlen fa felületek a 20. században jól dokumentált pozitív használati tapasztalatok mentén terjedtek el egyre jobban, amelyeket az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai nemcsak hogy alátámasztottak, de további előnyöket fedeztek fel. A kezeletlen fa pórusai felületén jelentős részét megköti a levegő szennyezettségtartalmának, mindezt baktériumi szintig, így antibakteriális hatása van (az említett forrás kórházi várótermekben kutatta mindezt). Ezen felül mérhető pozitív változások történnek kezeletlen fából épült környezetekben pulzus, szívritmus, vérnyomás és a cortizol-szint (stressz anyag) esetében is. Így a tervezett bölcsődéknél a gyermekek által használt terekben padló- és falburkolatként, illetve a bútorok anyagaként kezeletlen fa felületeket javasolunk. Ezek sokféle textúrát is adhatnak, így a taktilis játék és fejlődés a ház megismerésével természetessé válik.

Fát nemcsak a beépített felületeken használunk. Nemzetközi példákban megjelenik, hogy különböző léptékű és felületű nagyobb faelemek a bölcsődei játék és fejlesztés szerves részét képezik: a kisgyermeknevelők a nagyobb gyermekekkel együtt ezekből építenek játékhelyzeteket, pályákat és így fejlesztik a taktilis érzékelést és a motoros ügyességet.

A TETŐ anyaga és szerkesztése által a természeti környezetben, erdőben való védettség érzését képes biztosítani. Ami fölöttünk van az nem elérhető, akár fák lombkoronáját, akár az eget szemléljük, legyen az tiszta, felhős vagy csillagos, illetve lombos vagy csupasz ágakból szőtt, de részletezettségének köszönhetően intenzív élmény és a z koordináta, a fel-le irány megélésének eszköze. Követjük a látás módosult tapintásként való értékelését és így a felfelé tekintésnek gazdag taktilis élményt biztosítunk a látszó fedélszerkezetben, legyen szó a régi átgondolásáról vagy új épületekről. Ahol környezetpszichológiailag alacsony belmagasságra van szükség, ott vagy a szerkezet magasságának növelésével biztosítunk alacsonyabb síkot vagy felhőként belógatott téri, akusztikai elemekkel operálunk.

A HOMOKOZÓ és a VIZEZŐ már berendezésként jelennek meg, lehetőség szerint átmeneti és belső terekben is. A szabályozást elősegítő pancsolás és a motoros képességeket fejlesztő homokozás, amely egyben az építés, a saját környezetalakítás aktusának első tapasztalata fontos, hogy egész évben végigkísérje a gyermekek itt töltött idejét.

KAPCSOLATOK: A gyermek, szülő és kisgyermeknevelő egészséges kapcsolatrendszerének további téri fejlődésre van szüksége. A néhány évtizede használt vonalmenti elválasztás a szülőt is jelentő külvilág és a bölcsőde tere között, ahol a levetkőztetett gyermek ajtón való beadásával vágódott el kapcsolatuk és tevődött át hirtelen a kisgyermeknevelőre, már oldódott a közelmúltban. Vagy a szülők vannak jobban beengedve, akár a zsilipként működő vizesblokkba, vagy a kisgyermeknevelők jönnek ki az előtérbe, öltözőbe, így van lehetőség a három szereplőnek találkozni. A gyermek így csoporttá tudja integrálni az életében legfontosabb védelmet nyújtó felnőtteket, és pozitív mintát gyűjt az együttműködésről, amíg a szülő és a kisgyermeknevelő oda-vissza megosztja, mit tapasztal a gyermek fejlődésében és az épp aktuális helyzeteket, problémákat. Ezen felül a gyermek és a szülő elválási folyamatának, később aktusának is fontos adekvát teret adni. Mindezek alapján fontos, hogy az öltöző és a belső játéktér között legyen egy olyan, egyértelműen megjelölt zóna, amely az elválás átélését segíti, traumáját csökkenti. E mellett külön szükséges egy beszélgetősarok a felnőttek számára: fontos, hogy a szülőtől való elválás és a felnőttek találkozása ne egy térhez kötődjön a gyermekben; viszont a fejlesztő különleges helye már alkalmas lehet erre, oda a felnőttek is bemehetnek fejlődni, ezáltal még az idősebb gyerekekben már kialakuló szégyenérzetet is csökkenthetjük, hogy nem csak ők használják a fejlesztőteret.

TÉRKAPCSOLATOK: A biztonság része a kiszámíthatóság mellett, hogy a gyermeknek fejlődésének megfelelően adekvát döntések adunk át a térhasználattal kapcsolatban is, ezáltal egyre tudatosodó térkontrollt élhet át. Ez két dolgot jelent:

_Olyan térstruktúrát kell létrehozni, ami könnyen áttekinthető a gyermekek számára. Ezt szolgálja a központi átrium, ami által az általuk használható terek rétegei minden nézőpontból feltárulnak.

_A nemzetközi bevált gyakorlatok alapján érdemes nagyobb önállóságot adni a kisgyermekeknek, mint azt a hazai intézmények teszik.

A foglalkoztató zuga és a megszokottól jobban leválasztott, ezáltal intimebb vizesblokk, illetve a jól meghatározott, lehatárolt kültéri játékhely mind ezt szolgálják: a kisgyermeknek megengedhető, hogy önállóan bejárja, használja ezeket a tereket. Fontos, hogy ő mindenhonnan továbbra is láthassa a kisgyermeknevelőjét, illetve hogy a kisgyermeknevelő is érzékelje a gyermekek hollétét, ezért a megfelelő nyitottság/zártság arány ezekben a helyzetekben különös gondossággal tervezendő.

SENSORY PLAY: A nemzetközi szakirodalom a bölcsődés kori nevelés összetett rendszerét az érzékelve játszás (sensory play) halmazban foglalja össze. A látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés öt alapérzékén túl legalább még kettő, a mozgás és az egyensúly fejlesztése szerepel ebben a gyűjtőfogalomban. A terek használata során ezek fejlesztésére aktivitásterületeket határoznak meg, amelyek kiegészítik a jelenleg használt, 20. századi játékok alapján beosztott rendszereket (babaház, matchbox-sarok, olvasósarok).

Ezeket a helyszíneket részben az épület kialakításakor, beépített helyzetként lehet kezelni, másrészt belsőépítészeti eszközökkel belakni velük a gyermekek számára elérhető tereket. Utóbbi esetben előny, hogy a fejlesztési paradigmák változását le lehet követni velük, de figyelni kell, hogy egy-egy gyermek bölcsődés ideje alatt ne változzon meg minden radikálisan, a környezet jelentősebb része állandóként adjon számára biztonságot.

KÜLTÉR: A kortárs pedagógiák minden korosztály számára egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kültér használatának, mind az épített, mind a természeti környezetben. Ezek alapján fontos, hogy a lehető legtöbb beltéri tevékenység kültéren is megvalósulhasson. A csoportos együtt játszás nagyobb terei és az elvonulás intimebb zugai ugyanúgy szükségesek kültéri helyzetekben is. A nagyobb léptékű külső környxezet különösen alklamas a szociális kompetenciák fejlesztésére is: a tágasabb térnek köszönhetően nagyobb létszámú csoport sem okoz feltétlenül stresszt (kortizolszint-emelkedést), mert nagyobb távolságokba lehet húzódni a többiektől. Így itt már működik több csoport egyidejű játéka, ezáltal a csoportok közötti találkozás is megtörténik. Ennek során fontos, hogy ezek a megosztott helyszínek az épület csoportokra szabott tereitől távolabb helyezkedjenek el, illetve hogy a kültérben is legyenek csak egy-egy csoport által használható, az identitáshoz tartozó saját terek. Ezért a bölcsődei csoportoknak saját, jól határolt külső játszófelületeket érdemes tervezni - erre a csoporttérhez csatlakozó fedett-nyitott terek különösen alkalmasak: az épített és természetes határán, nyitottabban, több környezeti ingert beengedve, de még az épített biztonságos világhoz kapcsolódó környezetet adnak a gyermekeknek.

ALVÁS: A nap közbeni alvás a csecsemők és kisgyermekek mindennapjainak szerves, fejlődésükhöz elengedhetetlen része. A természetben, szabad levegőn alvás előnyeit ismerve születhetett a jelenlegi szabályozás, amely szerint -5˚ felett kint kell altatni a gyermekeket, de a gyakorlat ennek a közelébe sem ér.

Az alvás olyan szempontból is fontos, hogy jellemzően otthon végzett tevékenység, így a jól kialakított tere segítheti az otthonvesztettség érzés mérséklését. Jelen gyakorlatban is általában figyelnek a kisgyermeknevelők, hogy mindenkinek ugyanoda tegyék (és a figyelmesebbek még arra is, hogy ugyanazt) az ágyat, ezáltal a lehetőségekhez képest maximális állandóságot biztosítva. A kültérre kirakodni nehézkesebb, főleg olyan esetben, amikor már hűvösebb van és ezzel a hosszú ajtónyitás miatt kimenne a fűtött tér melege.

Az általunk leadott pályázati anyagban szereplő épülettervek csupán illusztrációk: olyan eszközök, amelyek a Bölcsődei Koncepcionális Tanulmány megállapításainak és az Előírásoktól, szabványtól való eltérések javaslatainak felhasználási lehetőségeit szemléltetik.

A konkrét megoldások elveikben fontosak: nem megvalósítandó tervek, pontos tervezési programmal és műszaki tartalommal, hanem a csecsemő- és kisgyermekkori fejlődést segítő térszervezés kísérleti modelljei.

ÚJ ÉPÍTÉS

Az új bölcsöde tervezése során az alapvetés, hogy a települések 19. században kialakult keskeny, hosszú telkei alkalmatlanok az épülettel szorosan együttműködő zöldterület kialakítására. Az új beépítésnél két telket összenyitásával teremtjük meg az  ideális telekarányt az új funkcióhoz, így a ház a telek közepére, a családi lakófunkcióktól eltérően, szabadonállóan helyezkedik el. Az új beépítéssel a megváltozott utcakép segíti a lakóból közintézménnyé lépő ház megismerhetőségét.

A tervezés során elsődleges az épület központja védett kültérként egy átrium, amely köré fűztük fel a nevelési tájat - aktivitás terét (beltéri játszás, alvás, kültéri játszás). Minden fő használati tér legalább két oldalról kapjon természetes fényt (a környezetbe való erősebb integrálás miatt, kevésbé kiszakadva abból), jól érzékelhetően 4 fő funkciócsoport alakuljon ki(megérkezés/átöltözés tere, belső játéktér, alvás tere, külső játéktér)

BŐVÍTÉS

A bővítés során elsődleges az épület központja védett kültérként egy átrium, minden fő használati tér legalább két oldalról kapjon természetes fényt (a környezetbe való erősebb integrálás miatt, kevésbé kiszakadva abból), jól érzékelhetően 4 fő funkciócsoport alakuljon ki(megérkezés/átöltözés tere, belső játéktér, alvás tere, külső játéktér)

A meglévő intézmény mellé bővítendő bölcsőde tervezésekor az alapvetés, a fő aktivitás funkciók (beltéri játszás, alvás, kültéri játszás) egy magastető alá szervezése. A megérkezés, öltözés tere lapostetős tömegként kapcsolódik a hosszú házhoz, beékelődve a kültéri megérkezés és a kültéri játszás bejáratai közé.

KOCKAHÁZ

A kockaház átalakítása során az alapvetés, hogy a települések 19. században kialakult keskeny, hosszú telkei alkalmatlanok az épülettel szorosan együttműködő zöldterület kialakítására. A bővítés ezért a kialakult oldalhatáros beépítést oly módon oldja fel, hogy összevonja az oldalhatár felől csatlakozó szomszédos telekkel és a továbbiakban együtt kezeli azt. A kockaház átalakítással, a megváltozott utcakép segíti a lakóból közintézménnyé lépő ház megismerhetőségét.

A bővítés során elsődleges az épület központja védett kültérként egy átrium, minden fő használati tér legalább két oldalról kapjon természetes fényt (a környezetbe való erősebb integrálás miatt, kevésbé kiszakadva abból), jól érzékelhetően 4 fő funkciócsoport alakuljon ki(megérkezés/átöltözés tere, belső játéktér, alvás tere, külső játéktér)

_______________________________________________________________________________________________

A pályamű a január közepén zárult Magyarország bölcsődeépítési programhoz kapcsolódó, tervezési programok, funkciósémák, és vázlat-, illetve koncepciótervek témában kiírt ötletpályázatra készült.

A pályázat kiírója a Kopp Mária Intézet, lebonyolítója a Lechner Tudásközpont volt. Célja, hogy a tervek magas építészeti minőségük és átgondoltságuk okán követendő építészeti mintát és kiindulási alapot szolgáljanak a bölcsődék tervezéséhez a konkrét megrendeléseket  kiíró szervezetek és intézmények számára. A pályázat azzal a lehetőséggel is kecsegtet, hogy a beérkező pályamunkák értékelése elvezethet a meglévő szabályozás újragondolásához.

A pályázatra beérkező tervek tehát nem helyettesítik a közeljövőben kiírásra kerülő pályázatokat, amelyeket konkrét tervezési feladatokra írnak majd ki, hanem csak előkészítik, támpontokat adnak hozzá. A pályázatról részletesen itt írtunk.

Szerk: Somogyi Krisztina

A pályázati anyagot rövidítve a hivatkozások nélkül adjuk közre.