Börtönök tervezője - Wagner Gyula élete és munkássága

Wagner Gyula építész, a magyar börtönépítészet egyik legmeghatározóbb alakja. Munkáját dicséri még jónéhány törvényszéki épület a Kárpát-medencében. Életét és munkásságát Dobrotka Katalin dolgozta fel.

Wagner Gyula 1851. november 28-án született Pesten. Édesanyja Redlich Klára, édesapja Wagner János építész, akinek nevéhez fűződik többek között az 1800-as évek végén Budapesten, a Rózsadombon emelt Wagner-villa, a ma is álló Váci úti lóvasút indóház, az ELTE Puskin utcai épülete vagy az V. kerület Kossuth Lajos utca 14. (korábban Hatvani utca 14.) szám alatti Wagner-ház.

A szülők 1846-ban házasodtak össze, sorban születtek a gyerekek (a legidősebb 1848-ban, a legfiatalabb 1870-ben, összesen tizenhárman), Wagner Gyula harmadikként látta meg a napvilágot.

A budapesti kir. József Műegyetem beiratkozott hallgatója volt 1869-70-ben, majd 1872-73-ban a Bécsi Műegyetem mérnök fakultására járt. A Bécsi Képzőművészeti Akadémia építészmérnöki karán 1874-1877 között Theophil Hansen (fő műve a bécsi parlament) dán építész volt a tanára.

Édesapja - akit jó barátság fűzött Ybl Miklóshoz - természetesen az ő mestere is volt, ahogy testvéreinek is: öt felnőtt kort megélt fiú testvére közül Ödön (Veszprém Megyei Bíróság tervezője), János és Ferenc is az építészetet választotta. György testvére Pest tiszti főorvosaként, István rajzolóként és műasztalos-ácsmesterként dolgozott.

Házasságaik révén testvérei tovább erősítették a Wagner-család építészet iránti elkötelezettségét: Reisch építőmester Hortenzia lánya Ödön, míg Valéria nevű lánya János felesége lett. Klára nevű húgát Pecz (Petz) Samu (Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épülete, a budapesti Vásárcsarnok megálmodója) műépítész, műegyetemi tanár vette nőül 1884. január 26-án (ez a házasság nem tartott sokáig: Pecz Samu 1892-ben Kerstinger Alojziával kötött házassági szerződést).

Wagner Gyula első felesége Kamczucka Mária, akivel közös gyermekük Ervin 1881. július 26-án született Budapesten. Római katolikus szertartás szerint 1881. augusztus 10-én keresztelték meg (keresztanyja Reidlich Franciska lett). A család ekkor a Hatvani utca 14. szám alatti (ma V. ker. Kossuth Lajos utca 14.) Wagner-házban lakott. (Az utca 1894. év - Kossuth Lajos halála – után kapta Kossuth nevét.) Ervin életéről sajnos kevés információ áll rendelkezésre: 1912. május 27-én Bécsben megházasodott, a család visszaemlékezése szerint a II. világháború után a Széna tér környékén egy szegényházban élt. Felesége 1911-ben bekövetkezett halála után Wagner Gyula már többnyire Bécsben élt (XVIII. Gentzgasse 127. szám alatt), ahol társa, második felesége Franz Gabriela lett. Itt hunyt el 1937. október 15-én. A bécsi gersthofi temetőben helyezték örök nyugalomra október 18-án. Második felesége 1947-ben halt meg, közös sírjukat 1975-ben felszámolták.

A Wagner-család sírboltja - Wagner Gyula szülei és több testvére nyughelye - napjainkban is áll Budapesten a Kerepesi úti temető jobb oldali falsírboltjában.

Wagner Gyula neve számtalan középülethez kapcsolódik a történelmi Magyarország területén. A kor nagy építkezései (Országház, Magyar Nemzeti Bank) elkerülték, a bírósági épületek közül a Kúria, és a budapesti Törvénykezési Palota sem az ő nevéhez fűződik. Ennek ellenére a törvénykezési és bírósági épületek specialistája lett: pályázatot nyújtott be az illavai várbörtön, a karánsebesi törvénykezési épület bővítésére, az alsólendvai járásbíróság megépítésére (ez végül Jablonszky Ferenc terve alapján készült el).

A Kaposvári Törvénykező épület pályázatán második helyezést ért el (Marton-Károlyi-Riemer terve mögött). Tervet készített a győri ítélőtábla megvalósítására. Elképzelése szerint bővítették a Váci Fegyházat, a zalaegerszegi törvényszék épületét, felújították és bővítették a trsztenai (Árvanádasd) járásbíróságot, átalakították börtönné a kőhidai cukorgyárat (Sopronkőhida). Sorra valósultak meg tervei Kassán, Debrecenben, Kecskeméten, Makón, Hódmezővásárhelyen, Gyulán, Nyíregyházán, Szolnokon, Szekszárdon, Székesfehérváron, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Aradon. Tervei szerint épült a Szarvasi Járásbíróság, a Győri Törvényszék és Fogház, a szegedi „Csillag-börtön", a Nagyenyedi Fegyház, Budapesten a Mosonyi utcai Toloncház és a Királyi Gyűjtőfogház.

Elgondolásaira kevés kivételtől (Rákospalotai Leánynevelő, Egri Törvényszék) eltekintve az eklektikus építészeti stílus (historizmus) jellemző. A teljesen szimmetrikus elrendezésre nem csak az épületek főhomlokzatának kialakításánál törekedett, hanem az adott terület beépítésénél is (Szegedi Börtön, Budapesti Gyűjtőfogház). Tervei tartalmazták a kor számos technikai újdonságait: központi fűtést, villanyvilágítást, felvonókészüléket. Ez a millennium évében átadott Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház ingatlantörzskönyvéből (mely Vajna Károly igazgatósága idején 1907-ben készült) is kiderül:

„Gazdasági épület
A mosókonyha felett lévő mángorló és ruhaszárító helyiségbe felvonóval jutott a kimosott ruha. …
Jobb oldali magánzárka épület (jobb oldali csillag)
A háromszárnyú épület szárnyai egymással 120 foknyi szöget képeznek, panoptikus rendszerű, függőfolyosókkal ellátott, egy pontról áttekinthetőnek épültek. A folyosók mindkét oldalán magánzárkák (melyek padlózata hajópadló), az épületszárnyak végén nagyobb zárkák berendezésére került sor. Emeletenként 6-6 szobában helyezték el a lelkészeket, a tanítókat és a „kulcsosokat", valamint ebben az épületben alakították ki a könyvtárat, a fényképészeti termet és egy munkatermet. A földszinti folyosó aszfalt, míg az emeleti folyosók tölgyfa-deszkával burkoltak. Az első emeleti folyosó alatt sodronyhálót feszítettek ki. Az épület melegvíz-fűtésre és villanyvilágításra volt berendezve, fedele lapos facement fedél. A gazdasági épülethez legközelebb eső szárnyban ételfelvonó üzemelt. …

Villanyvilágítás
A villanyvilágítás kiépítésével „Ganz és társa vasöntő- és gépgyár részvénytársaság" budapesti cégét bízták meg Wagner Gyula műépítész vezetése és Náday Antal kir. főmérnök ellenőrzése mellett. A munka 1896. június 13-án kezdődött, s október 17-én fejeződött be. Az őrlakások kivételével az összes épület és az udvarok világítását is kiépítették. Összesen 2.030 db izzólámpát szereltek fel: a magánzárkákban öt gyertyafény-, a munkatermekben 10 és 16 gyertyafény erősségűeket. A vezetékek és a kapcsolók kiépítésénél figyelemmel voltak arra, hogy minden épületet, sőt azok emeleteit külön-külön is lehessen világítani, ill. a lámpákat lekapcsolni. A magánzárkák lámpáit a folyosóról kapcsolhatták, fényerősségük is szabályozható volt. Az intézet összes lámpájának egyidejű működésekor kb. 700 amperre volt szükség."

A kor technikai újdonságai mellett a Gyűjtőfogházban az igazgatói épülethez tartozó kert közepén szökőkút, a jobb oldali magánzárka épület körül fekvő udvarban, a  kerítésfal közelében betonréteggel bevont nyári fürdő, valamint testgyakorlatok végzésére egy nyújtó és egy korlát volt felállítva.

Wagner Gyula a szakmai szempontok figyelembevétele (panoptikus rendszer) mellett törekedett arra is, hogy az épületek meghatározó elemei legyenek a városképnek. Ennek megvalósulását mi sem bizonyítja jobban, hogy több épülete a XX. század elején helységek képeslapjaira került, a XX. század végére díszkivilágítást kapott.

Wagner Gyula tervei alapján készült épületek egy része eredeti funkcióját megőrizve ma is fegyházként, börtönként, leánynevelő intézetként, illetve bíróságnak helyt adva funkcionál, azonban a trsztenai járásbíróságot lebontották, a tenkei járásbíróság épületében ma árvaház működik. A Máramarosszigeti Törvénykezési Palota „főépületében" polgármesteri hivatal és bíróság, fogházi szárnyában börtönmúzeum van. Múzeumot rendeztek be az Újvidéki Törvényszéki Palotában is (Vojvodina Múzeum), Sopron vármegye ügyészségi és bírósági épületében szakközépiskola kollégiuma kapott helyet. A Mosonyi utcai Toloncházban a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet nyert elhelyezést.

Katkó István 1985-ben „Börtönkalauz kezdő bűnözők számára" címmel írt kisregényt Wagner Gyuláról, akinek nevét emléktábla őrzi a Szegedi Fegyház és Börtön, valamint a Bács-Kiskun Megyei Bíróság folyosóján.

A fotókat a család bocsátotta az Összefogás a Börtönügyért Egyesület (ÖBE) rendelkezésére.

Másodközlés Dobrotka Katalinnak az ÖBE oldalán (www.bortonugy.hu) négy részben megjelent írása alapján.