Épületek/Irodaépület

Budaörsi Városháza, 2005

1/12

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/12

Budaörsi Városháza, 2005
Épületek/Irodaépület

Budaörsi Városháza, 2005

2005.10.21. 12:55

Generál tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem

A középület, mint példakép
A régi világban a középületek szépek voltak. A turista meg is nézi ezeket, mind a mai napig. De szép!- kiált fel az Országházat, a Csarnokot, vagy az Operaházat megpillantva. Aztán jöttek az újabb idők, fölépültek a Népszínházak, a Nemzeti Sportcsarnokok, még később a Spenótházak, a Nemzeti Színház és legutóbb a Művészetek Palotája. A turisták nem igen állnak meg ezek mellett - nem régiek, nem szépek.

A világ házat néző emberei turistákból és építészekből állnak. Ezért essen szó az építészekről is! Ők ritkán ámulnak el az Országházat látva, kevesük lelkesedik a Nemzeti Színház iránt. Sokszor fanyalognak.

Aztán vannak azok az emberek, akik csak úgy élnek. Mint itt is Budaörsön. Jönnek-mennek, vásárolnak az osanban, vasárnap templom, tudjuk. A házaik elborítják a környék összes hegyét-völgyét. Se nem szépek, se nem jók. Pont olyanok, mint a régi városháza.

A hatalom errefelé nem sokat törődik az építészettel. Nézzük meg bármelyik minisztériumot! A Környezetvédelmi vicces türkizszínű bejáratot emelt a Dúl Dezső-féle bronzelox elé. Tujácskák díszlenek erre-arra. Vagy itt van a Külügyminisztérium. Udvarainak látványa hadüzenettel ér fel.



A véletlen, mint érték
Összerakva a kettőt: csak a véletlen segíthet! Ez esetben a véletlent tervpályázati zsűrinek hívták. Jómagam úgy vagyok ezzel, mint a fent említett budaörsi emberek; ők a sporttal kezdik az újságolvasást, én meg a zsűrit nézem meg először a tervpályázatoknál. Nem csak azért, mert alig van olyan építész, akinek ízlésében "bízni lehet", hanem az erőviszonyokra legalább ennyire figyelni kell. (1) A mi esetünkben mindkét tényező rendben volt.

Az Építészfórumon közzétett terveket, most, hogy elkészült a ház, újra elővettem. Rámtört az a régi érzés, ami a pályázati ismertetőn fogott el: a terveket látva az ember azt hiszi, hogy mégiscsak lehet megint 6:3. Aztán - ez alkalommal utoljára említve a zsűrit - újfent megerősödött bennem az a hit, hogy jól, legjobban döntött a tisztes grémium.

A távolság, mint üveggolyó
A budaörsi városháza tervezői hasonlítanak a helyi emberekre: két lábbal járnak a földön. Most, az elején szögezzük le: elmúltak azok az idők, amikor az avantgard és az akadémikus, a korszerű és a régimódi, a kozmopolita és a regionalista egymás értékalapú ellentéte volt. Ez a ház nem az egeket ostromolja, és ez nagyon jó dolog. Nem is az építészeket dicsérem elsőként, hanem a város döntéshozó vezetőit. A pályázatnyertes tervek sorsáról annyi mindent mesélhetnénk! A megépült ház egy szinttel alacsonyabb a győztes tervnél. A program csökkentése mögött nyilván fiskális okok rejlenek, és rövidesen bizonyára kicsi lesz ez a ház is. A döntést én, aki nemigen fogok itt dolgozni, örömmel konstatálom: a ház most pont akkora, mint ami ide elfér. A festői hátteret biztosító távoli sziklatető és a ház beszédes arányosságban áll egymással. A közvetlen környezet reménytelenségét egy ilyen "rendes" ház, ha kezelni nem is, de elviselni képes. Nem lett ufó, és nem lett csendőr sem. Egy ház, amelyre igaz Jánossy György híres intelme: "Csak egy lépéssel szabad az emberek előtt járni! Aki messzebbre megy, az nem építész, hanem fantaszta!" (2)



A helyszín, mint építész
A városháza eredetileg sem valami fényes helyre került, de milyen is lehetne két fontos út találkozási pontja. A városháza előtti városi térnek esélye sem volt: az autózó polgárok prédájává vált; amúgy teljesen érthető okokból körforgalomi csomópont készült ide.

Az építészek erre a méltatlan helyzetre oszlopsorral megszűrt saját előudvarral reagáltak. Láttunk már ilyesmit - itt azonban e nélkül egy egyszerű irodaház állna csupán, mint eddig. Feltehetjük azt a kérdést, hogy tényleg itt megy-e majd be a város népe, és hogy kihasználja-e ezt a jó zajos udvart, de az világos kell legyen: nem praktikus okokból született az előudvar - egyszerűen szükség van rá. Ha valaki félreértené - nem a tervezőknek, hanem a városnak.

A ház, mint céltárgy
Jön majd ide gyalogos, autós, mindenféle ember. Végül mindenki a járdán közelít, mivel a mélygarázs a hivatalé lesz. A honfi választhat: bejöhet az előudvaron át, a főbejáraton (gyönyörű, metszett betűk hirdetik: városháza - rathaus), vagy a hátsó park felől a belső udvaron keresztülhaladva. Ezen az oldalon nincs felirat - világos beszéd: a betűk szerepe megegyezik a kolonnádéval.

A terv lelke a különböző minőségű terek érzelmes sorba fűzése: előudvar - előcsarnok - belső udvar - árkád - külső udvar - kert. Szép is, jó is. Egy dolog azonban sokat ront ezen: a manierizmust idéző érzékenységgel kieszelt kőburkolatok - falak és padlók - közé hogyan kerülhetett az előcsarnokba porcelánkerámia burkolat?

Az előcsarnok számomra az egyetlen problémás hely, amúgy is. Az az ellenállhatatlan báj, ami átlengi a házasságkötő termet, az a monumentalitás, ami a szikáran szerkesztett, földig üvegezett nagyterem sajátja, vagy az a profizmus, amivel az univázas régi ház földszintje lakosságszolgálati terekké változhatott át, az előcsarnokból - nekem - hiányzik. A galéria nem hat meg: nem gazdagít, hanem ront a térkapcsolódásokon. A recepció fölötti látványliftnyi üveg-halom meg egyenesen vicces ebben a kedvemre való, nagyon feszes világban.

A ház ott a legjobb persze, ahol a külseje és a belseje között nincs határvonal. A réteges ablakzóna, a már emlegetett travertin és normál vágású kövek finom szövete, a kiosztások harmóniája nem mindennapi látványt nyújt kívülről is, belülről is. Ahol ennél több van jelen, azonnal elborul az ég: a műanyag ablakokat takaró, mészkő faktúrájú, síkba tett üvegszemek. folytassam? Ez egy másik ház.

A Zsuffa, mint Kalmár
Nagyon tetszik nekem az, hogy mint azokban a régi szép időkben, két jó építész közös irodát nyitott. Nagyon tetszik nekem az, hogy ez a házuk megépülhetett a mai magyar közállapotok ellenére. Nagyon tetszik nekem.

szerző: Dévényi Tamás (szöveg), Zsuffa és Kalmár Építész Műterem (kép)

(1) Azért csak az építészekről beszélek, mert a többiek ebből a szempontból kezelhetetlenek, csak "nevek".
(2) Aki nem ismeri, magára vessen!


 

Városháza (Budaörs)
(Országos tervpályázat, 2003 / I. Díj
tervezés: 2003-2004, kivitelezés: 2004-2005)

Generál tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem
Építész tervező: Kalmár László, Zsuffa Zsolt
Építész munkatárs: Nagy Gábor, Nyéki Anikó, Rehus Szilvia, Szőke Mariann, Vermes Dániel, Villányi Norbert
Belsőépítészet: Göde András, Kéri Balázs, Wehner Viktória, Frank György (Kroki Stúdió)
Arculat, Grafikai tervezés: Szüts Miklós, Szüts Eszter (AD Stúdió)
Statika: Szőnyi László (Geon Kft)
Épületszerkezeti szakértő: Becker Gábor, Handa Péter, Wehner Péter
Kertészet: Bán Karolin
Gépészet: Szalóky László, Fejes Tamás (Kristály Klíma Kft)
Elektromos: Balázs Judit, Balázs Péter (Artvill Kft)
Tűzvédelem: Mészáros János (Mebart Bt)
Akusztika: Juhariné Koronkay Ágnes
Parkolástechnológia: Bagdi István
Kivitelező: Európai Építő Rt (Sóti Ernő, Sámson András, Besnyői Györgyné)

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk