Budapest krónikája - A kezdetektől napjainkig

Sajátos romantika rejlik a Budapest krónikája című kötetben: olyan az egész, mint egy újságkivágásokkal, fényképekkel teleragasztott emlékkönyv. A kötet ugyanakkor egy pillanatra sem válik érzelgőssé, nosztalgikussá, megmarad a tiszta, púdertől mentes tényeknél – nem igazodik semmiféle émelyítő Budapest-illúzióhoz.Haba Péter recenziója

A televízió hatására egészen különös könyvszerkesztői elvek terjedtek el az utóbbi években Magyarországon is. Leginkább az ún. szpotok, rövid beszámolók, színes hírek mintájára kis keretesekből összeállított, sok képpel illusztrált könyvek jellemzik mostanában a laikusoknak készült művelődéstörténeti-művészettörténeti kiadványok piacát.
Ember legyen a talpán, aki ezzel a módszerrel egyszerre tartalmas, elmélyült és szórakoztató könyvet szerkeszt – ami azt illeti, keresve is alig találni igazán jó színvonalú munkákat a műfajban.

Az átlagból messze kiemelkedik a Corvina gondozásában megjelent Budapest krónikája című kötet, mely a város történetét, jelentősebb eseményeit a római kortól napjainkig követi – előbb nagyobb (az ókor és a korai középkor tekintetében több évszázados), majd egyre rövidebb (évtizedes, néhány éves, illetve 1850-től egyéves) periódusokat átfogó fejezetekre osztva.

Az esemény fogalmát a lehető legszélesebb értelemben használták a szerkesztők: nemcsak a társadalmi-politikai fordulatok, de a nagyobb építkezések, fejlesztések, jelentősebb kulturális fejlemények, ünnepségek, sőt balesetek is a krónika tárgyát képezték.

Sajátos romantika rejlik a kötetben: olyan az egész, mint egy újságkivágásokkal, fényképekkel teleragasztott emlékkönyv, s ahogy lapozgatjuk, a város mint organizmus életének nagy állomásai, féltett titkai, tévútjai, megdicsőülései és kudarcai vonulnak végig előttünk. A szövegek egy része valóban „újságkivágás": cikkek, tanulmányok, regények, tudósítások idézetei gazdagítják az egyes fejezetek korrajzait. A könyv ugyanakkor egy pillanatra sem válik érzelgőssé, nosztalgikussá, megmarad a tiszta, púdertől mentes tényeknél. Nem igazodik semmiféle émelyítő Budapest-illúzióhoz; elénk tárja a rég- és közelmúlt rossznak bizonyult városfejlesztési döntéseit, a balul kiütött urbanisztikai koncepciókat, a tragédiákhoz vezető politikai konspirációkat éppúgy, mint a világraszóló építészeti csodákat, vagy a nagy városépítő személyiségek tevékenységét. Jól illusztrálja ezt a zárófejezet, a 2007-es év anyaga, mely a kormányzati negyed tervét és a frissen elkészült Vörösmarty téri irodaházat mutatja be, valamint egy kis júliusi hírt közöl, miszerint egy EU-s felmérés szerint hetvenöt európai város közül hatvannegyedik helyezésével Budapest az utolsók között szerepel a lakók elégedettségi mutatói alapján...

A szpotszerű szerkesztésmód ellenére a kötet feszes rendszert alkot – az eligazodást minden fejezet elején az adott időszak történelmének kalendáriuma segíti. A Bart István szerkesztésében, rangos szerzőgárda segítségével készült kötet 713 oldalnyi adathalmazát sikerült úgy tagolni és rendszerezni, hogy az mély összefüggésekre is rámutasson.

Haba Péter