Carrilho da Graça: Színház és Hangversenyterem, Poitiers

Építész: João Luís Carrilho da Graça

"Az absztrakt gondolatok megszemélyesítésének, mint a kifejezés módjának/, megvan a saját esztétikai értéke." Friedrich Hölderlin

Egy építészeti terv első lépésének célja nem lehet se több, se kevesebb, mint a lényeg meghatározása egy adott program és helyszín alapján. Ez még inkább igaz, amikor egy olyan középületről van szó, amely intenzíven együtt él a várossal, egy állandóan változó közeggel ("work in progress"). Kezdetben meg kell próbálni olyan épületet létrehozni, amely minden szempontból a lehető legegyszerűbb, és ezáltal alapja és gerjesztője a művészeti eseményeknek. Az épület feladata természetesen a lehető legtágabban értelmezett szociális kölcsönhatások mélyítése, erősítése. A városban elfoglalt helye és szerepe egészen világos, pontosan meghatározott és diszkrét kell legyen, azaz önnön tartalmának különböző léptékekben is jól értelmezhető hirdetője.

(A lehető legegyszerűbben)

A folytonosságot Poitiers régi városrészével egy mészkőből épített, a közönség által bejárható sík hozza létre, amely biztosítja a környezet és az új épület anyagbeli homogenitását. E fölött a sík fölött lebeg a hangverseny- és színházterem fehér, homokfújt üvegbe burkolt hasáb alakú tömbje. Ez a kettős burok az egyetlen "luxus", amit a tervezés során megengedtünk magunknak, melynek feladata az épület igény szerint változó, kommunikációs felületté tétele. Az épület külső megjelenése kívánság szerint változhat: képek, fények, színek.

(A belső, a kommunikáció lehetősége)

(A színház)

A színházterem nagyon hatékonyan szolgálja a benne rendezhető legkülönbözőbb fajtájú előadásokat és más egyéb lehetséges rendezvényeket. Arra törekedtünk, hogy a lehető legsokoldalúbb színháztechnikát, a legbensőségesebb és melegebb hangulatot, valamint a nézőtéren a lehető legjobb látási és akusztikai feltételeket tudjuk megteremteni. Ez utóbbi nem teljesen autonóm, mivel a gépészeti vezetékek (világítás, riasztórendszer, ...) átszövik. Célunk az volt, hogy minél kiegyensúlyozottabban és körültekintőbben oldjuk meg e két világ közötti kapcsolatot.

(A hangversenyterem)

Annak köszönhetően, hogy olyan teret tervezhettünk, amely kizárólag a zenéről szól, sikerült az akusztikát és az építészeti megoldást maximálisan összehangolnunk. Anélkül, hogy elvonnánk a zenei hangokról a figyelmet, az alábbi szempontokat szeretnénk hangsúlyozni.
A hasáb alakú terek jó akusztikai tulajdonsága vitathatatlan.
Az elsődleges elnyelő felületek mellőzése, valamint a nézőtér megdöntött padlósíkja által eredményezett visszaverődések a zenei homogeneitás elérésének mára már szinte teljesen feledésbe merült lehetőségei. Ennek oka valószínűleg a többfunkciós termek mai divatja.
A terem mérete és aránya alapvető fontosságú akusztikai szempontból. Szélességének köszönhetően - amely kevesebb mint 21 m - az oldalsó falakról visszaverődő hangok jótékonyan járulnak hozzá a végső hanghatáshoz.

Az előtér és a terem közötti kapcsolatot egy ajtósor biztosítja /üléssoronként 2 db/. Ez az ajtósor akár el is tolható, ha pl. a Boston Pops-hoz vagy a Royal Albert Hall-ban rendezett könnyűzenei koncertekhez hasonló helyzetet szeretnénk teremteni, amivel a közönség szabad mozgása lehetővé válik. A galériákra egyetlen sor fotelt terveztünk, amelyek finoman a színpad felé fordulnak. A két erkély közül az egyik a nézőtér végében, a másik a színpad mellett található. A színpad mögé 3 üléssort terveztünk. Itt vagy a kórus, vagy a közönség foglal helyet, hiszen ezt a fordított helyzetet sok zenerajongó értékeli. A zenészek számára egy, a berlini Filharmóniához hasonló, mozgatható felületet terveztünk. Nagyon hatékony és egyszerű megoldás, valószínűleg általánossá válik.

(Művészeti munka, színháztechnika, szállítás)

Végül sikerült az, amit eleinte lehetetlennek tartottunk: a Marne utca és a Verdun bulvár közötti szintkülönbségből erényt kovácsolni. A Marne utca szintjén alakítottuk ki azt a vízszintes síkot, amely a színpaddal egy szintben helyezkedik el, ezért minden ahhoz kapcsolódó munka, szállítás itt bonyolítható le.

(parkolás)

Talajmechanikai felmérésekre támaszkodva két parkolószintet javasolunk, a lehető legkedvezőbb alaprajzi elrendezéssel. Ez összesen 344 helyet jelent.

(irányítás/vezetés)

A zsinórpadlás formáját kihasználva, kiegészítettük az épület tömbjét két szint irodahelyiséggel, az intézmény vezetése számára. Az irodákat egy belső udvar köré szerveztük, jó kilátással, melyek közvetlenül a parkolóból vagy az utcáról közelíthetőek meg.

(városi kapcsolat)

Az épületegyüttes folyamatosan, átlóban haladva alakítja ki a két térszint közötti kapcsolatot, ahogy a főbejárattól indulva az üzleten és a kávézón keresztül kijut végül a teraszra.

(külső terek)

Vagy megőrizzük az épülettömbök közötti tér folytonosságát, vagy új tereket hozunk létre zárások és nyitások segítségével.

"A művész felelősége abban áll, hogy addig tökéletesíti művét, míg el nem veszti eredeti célját úgy, hogy maga a mű közben mégis vonzó marad.
A lélek maga olyan egyszerű, hogy nem tud egy gondolatnál többel foglalkozni. Egy embernek egyszerre csak egy célja lehet." (Eckhart) John Cage

Fraciából fordította Gaul Cicelle

Curriculum Vitae

João Luís Carrilho da Graça 1952-ben született, a lisszaboni Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, majd 1977 és 1992 között a lisszaboni Műszaki Egyetem Építészkarán oktatott. A lisszaboni Független Egyetem Építészettanszékén meghívott előadó 2001 óta, de világszerte sok egyetemen, tanfolyamon és konferencián szerepelt.

1992-ben életművéért a Kritikusok Nemzetközi Díját kapta, egy évvel később kitüntette a Portugál Építészkamara, 1994-ben az újságíróiskola épületéért a “Secil" díjat kapta, a “Fad" díjat 1999-ben az EXPO pavilonért, majd a “Luzboa 2004" első díjat érdemelte ki a lisszaboni nemzetközi képzőművészeti biennálén – és többször is nevezték az európai Mies van der Rohe díjra.

1999-ben a Portugál Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki.