Comunal - Taller de Arquitectura: Mexikó hagyományos építészete és lakhatási lehetőségei

A Comunal – Taller de Arquitecturát (Comunal Építészeti Műhely) 2015-ben alapította Mariana Ordónez Grajales. A nőkből álló egyesület fő célja, hogy Mexikóban – főként vidéken – az épületek funkcionális, formai, és esztétikai kapacitását helyi táji és kulturális jellegzetességeket tiszteletben tartva újítsák meg. Ebben fontos szerepet játszik az ott élők bevonása, részvétele. A Nők az építészetben című sorozatunk következő részében Grajales és a Comunal munkásságát mutatjuk be.

A Comunal Mexikó vidéki területein törekszik a lakhatási problémák felszámolására, és az ezekben szembenálló felek nézeteltéréseinek feloldására. Éppen emiatt a közösségi építkezés kerül előtérbe. Nem egy személy, vagy iroda terveinek kivitelezése a cél, hanem kollaboratív és nyitott folyamatok megvalóítása, aminek keretében társadalmi fejlődés is megfigyelhető. Az alkotók a későbbi lakosok is, így maguknak alakítják ki környezetüket. A lakók a cselekvés alanyaként, nem pedig a beavatkozás tárgyaként jelennek meg. Ezzel nem csak házakat, de közösséget is építenek, létrehozva egy fenntartható szisztémát, ami segítséget, szociális hálót nyújt a Mexikó vidéki területein élő szegényebb embereknek.

A Comunal alapítója Mariana Ordónez Grajales az Universidad Autónoma de Yucatánon szerzett mesterdiplomát 2013-ban, a fenntartható tervezés és kivitelezés témájával. 2013-ban megalapította a Centro Bambú egyesületet, ami képzést biztosít a Sierra Norte de Puebla területén élő őslakosok számára. 2020 óta a Centro Egyetem doktori képzésében vesz részt, az IUA (International Union of Architects) kutatóprofesszora, és számos nemzeti és nemzetközi díjat tudhat magáénak.

A 2015-ben Abraham Aragón Vasquezzel közösen alapított Comunalban elősegítik az önszerveződést, a szakemberek és a lakosok közötti együttműködést, valamint helyi anyagok felhasználását. 2017-ben csatlakozott hozzájuk Jesica Amescua Carrera építész is.

A Comunal Mexikó minden építészeti korszakából inspirálódik. Legnagyobb hatást az ősi maya építészeti felfogás gyakorolt rájuk, miszerint az ember szimbiotikus egységben gondolkodik saját magáról és a földről, amin él. Az építők a természet ciklusaihoz, az évszakokhoz tökéletesen alkalmazkodó építményeket hoztak létre, és mindezt a helyben megtalálható alapanyagok képességén belül valósították meg. A vernakuláris ház legfőbb jellemzője, hogy környezetének szerves részét képezi.

A migráció és az urbanizációs folyamatok hatására a tradíciók és az évezredekre visszamenő építészeti kultúra egyre tűnik el, amihez a mexikói kormányzati lakáspolitika is hozzájárul. Rendeleteik és véleményük szerint a tradicionális lakhatási megoldások nem biztonságosak, mivel biológiailag lebomló anyagokból állnak, valamint ezeknek a házaknak az elosztása nem illik a nyugati civilizáció élettereinek tagolásához. Ez az álláspont pedig összességében kedvez a nemzetközi szinten elterjedt, ipari építkezéseknek. Ennek ellenére az új lakások nem segítenek a komoly lakhatási, társadalmi problémák megoldásában, mivel elhagyatva állnak, az emberek nem szívesen költöznek oda, régi házaik pedig felújításra és támogatásra szorulnának.

Mindezek fényében a Comunal alapítói közösségeket látogattak Mexikó-szerte, ahol az emberek a tradicionális építési metódusok szerint emelt házakban laknak. Ezzel minőségi lakhatás keretében tovább viszik azt a tradicionális életmódot, amibe beleszülettek, és amiben az életük java részét eltervezték, vagy már le is élték.

Ezen kívül a részvételi tervezés kezdeményezésével megmutatták, milyen opciók léteznek a lakosság túlzsúfoltságának csökkentésére.

Egyik példája a parlamenti szabályozásoknak a természeti katasztrófák okozta károk kihasználása. 2017 szeptemberében Oaxaca államot sújtotta komoly földrengés, mely főként őslakosok által lakott területeken okozott károkat. A károsultak előre fizetett betéti kártyákat kaptak, amikkel a kormány által meghatározott üzletekben vásárolhattak ipari anyagokat. A hagyományos anyagok az ipari anyagokkal szemben a károsultak körülményei között sokkal könnyebben, és tulajdonképpen olcsóbban beszerezhetők, ráadásul minőségileg is jobbnak bizonyulnak. A bambuszból készült panelek és vázak, az agavéből vagy yuccából kivont ixtle rostok, vagy a helyben megtalálható földből készített vályog gazdasági és környezeti szempontból is jobbak. Sok újabban épült háznál viszont nem található megfelelő alapozás kövekből, míg a 3-4 generációval azelőtt épült házak alapjai gondosan ki vannak kövezve, így a vályog kevésbé sérül a földrengések alatt. A hatalmas károkat részben ez is okozta.

A Comunal Oaxaca államban egy, a legközelebbi várostól öt órányira lévő körzetben segített a Santa María Nativitas Coatlán közösségnek. Ők pontosan meghatározták, hogy miként szeretnék újjáépíteni otthonukat: megőrizve az őseik bölcsességét, ahogy intelligens módon bántak az élettér és a környezet kapcsolatával. Számukra a lakhatás kérdése szervesen összekapcsolódik kulturális identitásukkal. Az állami támogatású ipari anyagokról lemondva 150 vályogházat hoztak létre, melyek ezúttal földrengés-álló alapozást kaptak.

A tipikus mexikói parasztház elrendezése a praktikumra törekszik. Igyekszik a lehető legkevesebbet elvenni a természetből, és csak a minimális, kihagyhatatlan szükségleteknek választ le külön életteret, ami függetlenül attól, hogy fallal elkerített, nem az egyedüllétről és a bezártságról szól. Ezt a hozzáállást igencsak elősegíti a mexikói klíma: az esetleges földrengéseken és az esőzéseken kívül nem kell számolni a természeti erők hatásával. A természetes fény beengedésével a falakon még jobban átüt a környezet. A kő alapra bambusz-szerkezetet állítanak fel, amit ixtle anyaggal kötöznek össze. Erre a bambusz-vázra kerül a vályog, a házat pedig pálmával fedik.

A projekt minden aspektusa közösségi munka volt a kárfelméréstől a tervezésen keresztül az anyagok készítéséig, a házak felépítéséig. A házak felépítésében a hagyományos lakhatási megoldásoknak és ezek módosításainak szintézisére törekedtek, hiszen az idő múlásával a közösségek dinamikája, az életterük funkcionális prioritásai is megváltoztak. Ennek egyik legjelentősebb oka a férfiak kivándorlása, amivel eltűnőben van a tudás apáról fiúra hagyományozódása.

A generációs tudás kikopásának hatását a Comunal az Onnis Luque-vel közösen készített Typologies című fotósorozatában mutatta be. A sorozat összeveti a hagyományos maya házakat azok módosult változataival.

A tradíciók hagyományozódása mellett gazdasági és politikai problémák is felmerülnek: a lakosok számára megtiltották a pálmafák felhasználását tetőépítésekhez. Ennek ellenére a Cancún-környéki turista zónákban a strandokon és hoteleken is alkalmazzák. Az ipari anyagok és betonházak sok helyen státusszimbólummá nőtték ki magukat. Ha valakinek tradicionális háza van, az egyet jelent a szegénységgel, még ha pusztán azért is lakik ilyen házban, mert számára ez kényelmesebb.

A Comunal legfőbb célja, hogy kialakítson egy strukturális rendszert a lakhatási problémák megoldására anélkül, hogy a hagyományos házak elrendezéseit vagy anyagösszetételét megváltoztatnák. Ezzel megőrzik kulturális hagyományaikat, életformájukat az építészeti értékeken keresztül. A Comunal a mexikói népi építészet megértésére, támogatására törekszik, és így tényleges segítséget nyújt az embereknek.

Források:

https://en.comunaltaller.com/

https://archleague.org/article/mexicos-traditional-housing-disappearing-way-life/

Vermes Ráhel

Az építésznőkkel kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.