Nézőpontok/Kritika
Egy képzőművészeti- építészeti projekt naplózása - első rész
2007.03.08. 12:13
A Nyíregyházi Főiskola kollégiumának négy végfalára kerülő „homlokzati dekoráció" alakulásáról. Jovánovics Tamás írása
Jovánovics Tamás: A Nyíregyházi Főiskola kollégiumának négy végfalára kerülő „homlokzati dekoráció" alakulásáról – egy képzőművészeti-építészeti projekt naplózása.
Első rész
Ahogy azt az epiteszforum.hu olvasói követhették, a Nyíregyházi Főiskola végfalainak dekorálására kiírt pályázaton Dupla vagy Semmi című tervemet hozta ki nyertesnek a Kortárs Művészeti Zsűri. A pályázatot az Oktatási és Kulturális Minisztérium írta ki az art-universitas program keretében, mely a ppp konstrukciókban felújított felsőoktatási intézmények képzőművészeti alkotásokkal való nívósabbá tételét hivatott szolgálni. A felújítás összköltségeinek egy százalékát kell a befektetőknek az épülethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásra fordítani.
Ellentétben az esetek többségével, amikor is egy viszonylag önálló festményt, domborművet vagy szobrot illesztenek a megépült vagy felújított épülethez, ebben a projektben a festői illetve plasztikai terv magát az épületet „gondolja" tovább, belőle indul ki, gyengéiből próbál erényt kovácsolni azáltal, hogy merevségét, tömbszerűségét, dinamikátlanságát igyekszik plasztikai eszközökkel lazítani, „légneműsíteni". (A pályaterv illusztrált műleírása itt olvasható!) Nyilvánvaló tehát, hogy a kivitelezés inkább igényel építőipari mint képzőművészeti logisztikát, infrastruktúrát. Nem úgy van itt, hogy a művész a műtermében hónapokon keresztül készíti a művet, majd egy szép napon leszállítja a helyszínre és két nap alatt felszereli azt. Itt a „művészi" csak a koncepció, a megvalósítás az első pillanattól kezdve kíméletlenül épülettechnikai. Egyértelműsíti ezt az is, hogy a zsűri a pályaterv méltatásában leszögezte, hogy a végső terveket az épület felújítását tervező építésszel közösen kell kialakítanom.
Bár egyértelműen az én nyertes pályatervem a leginkább építészeti jellegű, akármelyik másik pályamű nyert volna, akkor is adott, hogy négy 17 méter magas épületre kell applikálni a tervezett műalkotást. Kezdődik az egész egy engedélyezési eljárással, aztán ha az megvan, fel kell vonulni, mint egy építkezésen, a helyszínt be kell biztosítani, állványzatot kell építeni, balesetbiztonsági szempontokat figyelembe venni, anyagokat tárolni, őrizni, stb. Tervem olyan természetű, mint egy építészeti terv, ahol nem az építész építi meg az épületet, viszont végig művezeti. Építészet és képzőművészet szerves összefonódására - belsőépítészeti megoldásokon túl - Európában számos példát ismerünk, és Magyarországon is akadt rá már precedens, úgy gondolom, idővel ez a tendencia csak erősödni fog.
Ezek miatt aztán a szerződési konstrukció sem lehet olyan, mint azokban az esetekben, amikor egy festmény, vagy egy műteremben elkészült, szállítható szobor elhelyezésére köt szerződést a befektető a művésszel.
Na de vegyük az eseményeket sorban.
Február 2: publikussá válik az epiteszforum.hu-n a pályázat eredménye.
Február 5: megkapom az értesítést a Kortárs Művészeti Zsűri titkárságától, hogy vegyem fel a kapcsolatot a Nyíregyházi Hallgatói Kollégium Kht. igazgatójával.
Február 9: sikerül telefonon beszélni az igazgató úrral. Megbeszéljük, hogy hazajövök (Londonból, ahol épp ösztöndíjjal tartózkodom) február 21 és március 1 között, hogy mindent átbeszéljünk, az építésszel véglegesítsük a terveket és hogy szerződést kössünk.
Február 21: haza érek Budapestre, még aznap este konzultálok egy építész barátommal. Beszélünk mindenféléről, statikai, anyagválasztási kérdésekről, illetve jogi aspektusokról.
Február 22, 11.00: a megbeszélt időpontban az igazgató úr irodájába érek, aki gratulál a pályázat elnyeréséhez, majd közli, hogy még nem tudja, kivel is fogok szerződést kötni: velük, vagyis a Nyíregyházi Főiskola Hallgatói Centrum Kht-vel, vagy a generál kivitelezővel, vagy a beruházóval. De hát ez csak egy technikai kérdés, és úgyis pár napon belül kiderül – tudom még meg.
Enyhén csodálkozom magamban, hogy 3 hét elteltével ezt még nem lehet tudni? Én elvileg azért repültem ide 1500 kilométerről, hogy a szerződésről tárgyaljak a különböző illetékesekkel.
Ezek után, míg az építész megérkezését várjuk, az igazgató úr kérésemre elmeséli milyen profillal működik a Kht és hogyan is működnek a ppp konstrukciók úgy általában, mik az előnyei és hátrányai, költségvetési szemmel nézve. Nem mindent értettem meg, de azt például érdekes volt hallani hogy a kollégium összességében nyereségesen működik. Önmagában az elv is érdekesen hangzik, hogy felmerül a nyereségesség fogalma egy oktatási-szociális intézmény vezetőjétől. Nincs ez persze máshogy Nagy-Britanniában sem, de hogy már itthon is eljutottunk ide, meglepett.
Február 22, 12.00: megérkezik az építész, akivel átnézzük a vizuális terveket. Megkérdezem, miken kellene változtatni, milyen szempontok alapján.
Először is, a homlokzatokra tervezett festett csíkoknak nem festve kellene lenniük, hanem szintén valamilyen matériából a falra applikálva, mivelhogy az északi fekvésű végfalak és a porózus vakolat együttesen nem ígérkeznek túl időtállónak a festéshez. Ez viszont olyan többletköltséggel jár, amit máshol kell megspórolni. Erre én H2 és H3 végfalak vizuális tervére felskiccelek két olyan változtatást, melyek felezik az anyagköltséget, de a mű koncepciójából mégsem veszt, sőt, azonnal úgy tűnik mindkettőnknek, hogy a kitűzött célt – a tömbszerűség játékos feloldását – még jobban szolgálják.
Második szempont: statika. H2 és H3 problémamentes, H4-nél viszont felmerülhet feszítőpántok szükségessége, és különben is túl nagy a kiterjedése oldalirányban, a parkoló felé, ahol a közeljövőben rendezvényteret építenek, vagyis át kellene tervezni. H1-nél ugye nincsenek statikai poroblémák, ellenben az autó a tetőn nem szimpatikus az építésznek, és közli, hogy a zsűri többi tagja is azt szeretné, ha ezt áttervezném. A kakukktojás koncepció magában rendben van, de az autó a tetőn lerágott csont, vagyis vagy keressek egy másik tárgyat, vagy akár folytatódjék a dekonstrukciós logika, az is jó. Magam részéről azt javasoltam, hogy koncentráljunk most a két középső végfalra, melyekre már fel is skicceltük a változtatásokat, és amikor ennél a kettőnél megállapodunk már mindenről - anyagválasztás, rögzítés mikéntje, stb - akkor térjünk vissza a két szélső végfal véglegesítésére. Az építésznek sajnos további ideje nem volt, így fél kettő körül már újból vonaton ültem Budapest felé.
Február 23: elkészítem H2 és H3 új vizuális terveit és megküldöm az építésznek email-ben. Fel is hívom, hogy akkor most hogyan tovább? Mit kell a statikusnak látnia? Mérnöki, metszeti rajzokat? Azokat mikor tudja elkészíteni a vizuális terveim alapján? A válasz az, hogy erre most nincs ideje, majd ha átnézte, szól.
Február 27: lévén sem a Kht. igazgatója nem keresett a szerződés ügyében, sem az építész nem jelzett vissza, bátorkodtam mindkettőjüket felhívni. Az igazgató úr továbbra sem tudott információkkal szolgálni, de másnapra ígérte, meglesz. Az építészről pedig kiderült, hogy március 17-ig nem tud az üggyel foglalkozni, de utána kész az intenzív együttműködésre, hogy a terveket véglegesítsük.
Február 28: közben technikai dolgokon töröm a fejem. A falra kerülő színes csíkok anyagára keresek alternatívákat. Ez lehet edzett üveg, polikarbonát vagy plexi. Délelőtt színes plexiüveg forgalmazókat kerestem fel, felmérvén az árakat. A plexiről ellentmondásos információim voltak. Ugye használják kültéren, de nem annyira építészetileg, mint inkább reklámilag, vagyis olyan helyeken, amik nem több tíz évre vannak kitalálva. Ideálisabb lenne a polikarbonát, de az azon túl, hogy drága, nem is nagyon van színes kivitelben, illetve 3 tonna a minimum rendelendő mennyiség. A festett-edzett üveg meg valószínűleg még drágább, igaz konkrét árat még nem kaptam az épület-üvegestől, akit délután látogattam meg. A végfalaktól el és kiálló plasztikus részek 10 mm-es üvegsávjai két gyantával összeragasztott 5 mm-es üvegből lennének. A színt a gyantához keverik, így érhető el, hogy áttetsző maradjon a színes üveg.
A Kht. igazgatója ígérete ellenére nem jelentkezett, így késő délután írtam egy levelet neki és a Kortárs Művészeti Zsűri titkárságára, kérvén hogy jelentkezzen, hisz két nap múlva el kell utaznom.
Este meglátogattam egy másik építész barátomat, esetleges matéria alternatívákról beszélgetni, akár maga az üveg vagy polikarbonát használata helyett is. Az üveg drága, nehéz és piszkolódik, ezért barátom perforált fémlemezt ajánl helyette, pl. Mevaco-t. Úgy gondolja, nem csak olcsósítja és egyszerűsíti a kivitelezést, de statikailag is vagányabb lehet a forma, ha a szél nem a teljes felületekbe kap bele. Ezen felül pedig szerinte még jellegében is jobban illik a perforált, strukturált fém a tervhez illetve helyszínhez, hisz nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egész egy panel épületre kerül, melyhez a színes üveg "nemessége" akár giccsesen, de mindenképp disszonánsan hathat. Megfontolandó ötlet, fel fogom vetni az építész partneremnek.
Március 1: a kihirdetés után egy hónappal, illetve Londonba való visszautazásom napján reggel 8 órakor megkapom végül a Kht. igazgatójától annak a befektető cégnek az elérhetőségét amellyel szerződést kell majd kötnöm. Délután 2-re kimegyek hozzájuk személyesen tárgyalni. A cég velem egy vállakozói szerződést szeretne kötni, vagyis én lennék a fővállalkozó, nekem utalnák át a keretösszeget, majd én szerződök a további alvállalkozókkal. Miután jó pár jogásszal és építésszel konzultáltam az utóbbi hetekben, ebbe a konstrukcióba én biztosan nem mehetek bele. Kezdődik az egész egy engedélyeztetési eljárással, majd fel kell vonulni a helyszínre, 4 darab öt emeletes végfalat kell felállványozni, a kivitelezés idejére anyagokat tárolni, őrizni. (Mindez még arra is állna, ha egy kétdimenziós, festészeti tervet hoztak volna ki győztesnek). Mi van, ha valaki leesik munka közben a tetőről? Mi van ha egy alvállalkozó csődbe megy közben és az anyagköltségre előre átutalt 6 millió forinttal eltűnik? Mi van ha a nyíregyházi építésügyi hivatalban az előadó megbetegszik, és nem kapjuk meg az építési engedélyt 2 hónapon belül (mint ahogy erre volt már példa az országban) stb. Ezek mind olyan építési-jogi infrastruktúrát és logisztikát igényelnek, mellyel egy építőipari-kivitelező cég rendelkezik, egy képzőművész nem.
A megoldás tehát az lehetne, hogy a helyi kivitelező cég - mely a kollégium felújítását végezte és most is éppen egy szomszédos, a Főiskolához tartozó épületen dolgozik - lenne a projektnek a fővállalkozója. Nekik vannak meg a bejáratott csatornái (építési engedélyeztetés), ők vannak a helyszínen hónapok vagy évek óta, nekik kellene hogy fontos legyen, hogy a portfóliójukba egy újabb panelház kerül, vagy egy egyedi karakterrel rendelkező építészeti-képzőművészeti épületegyüttes. Ha ez nem megy, akkor még mindig felmerülhet egy külső cég megbízása, de az minden bizonnyal jóval drágább lesz (ami azzal is járhat hogy a tervet meg kell valamelyest nyírbálni), körülményesebb lesz (hisz nincsenek meg ugyanabban a mértékben a bejáratott csatornái).
Érveimet tárgyalópartnerem elfogadta, neki is úgy tűnik, hogy a helyi kivitelező a leglogikusabb megoldás. Számára az a lényeg, hogy egy darab szerződést kössenek. Megbeszéltük tehát, hogy megküldik nekem a kivitelező cégtől - amelyikkel szoros üzleti kapcsolatban állnak - annak az illetékes személynek az elérhetőségét, akivel tárgyalni tudok. Emiatt bosszantó, hogy itthonlétem utolsó napján közölte a Hallgatói Centrum igazgatója a befektető elérhetőségét, hiszen már megint egy ideig Londonból kell folytatnom, pedig lett volna rá egy hetem Budapesten.
Így állunk most. Ezek alapján a következőképp látom lehetségesnek az ütemtervet:
- Március 18 - április 10: A VÉGLEGES KIVITELEZÉSI TERV KIALAKÍTÁSA.
- Április 10 - május 1: TÁGYALÁSSOROZAT A KIVITELEZŐKKEL.
- Május 1 - Május 30 : ENGEDÉLYEZTETÉSI ELJÁRÁS MEGKEZDÉSE ÉS SZERZŐDÉSKÖTÉSEK.
- Június 1 - Szeptember 1 : KIVITELEZÉS
Egy kicsit hosszúra sikeredett ez az első beszámoló, de úgy döntöttem ebben a viszonylag precíz, aprólékos formában hagyom meg, hisz elsősorban informatív szeretne lenni azok számára, akik a jövőben hasonló - építészet és képzőművészet határmezsgyéin áramló - projekteket terveznek.
szöveg és képek: Jovánovics Tamás
06:39
Kedves Tamás! Ezt nem lehet félreérteni: "Bár egyértelműen az én nyertes pályatervem a leginkább építészeti jellegű, akármelyik másik pályamű nyert volna, akkor is adott, hogy négy 17 méter magas épületre kell applikálni a tervezett műalkotást. Kezdődik az egész egy engedélyezési eljárással, aztán ha az megvan, fel kell vonulni, mint egy építkezésen, a helyszínt be kell biztosítani, állványzatot kell építeni, balesetbiztonsági szempontokat figyelembe venni, anyagokat tárolni, őrizni, stb. Tervem olyan természetű, mint egy építészeti terv, ahol nem az építész építi meg az épületet, viszont végig művezeti. Építészet és képzőművészet szerves összefonódására - belsőépítészeti megoldásokon túl - Európában számos példát ismerünk, és Magyarországon is akadt rá már precedens, úgy gondolom, idővel ez a tendencia csak erősödni fog. Ezek miatt aztán a szerződési konstrukció sem lehet olyan, mint azokban az esetekben, amikor egy festmény, vagy egy műteremben elkészült, szállítható szobor elhelyezésére köt szerződést a befektető a művésszel." Itt egyterlműen "fővállalkozó" művész kerestetik, még akkor is ha a művet tényleg nem két szeggel kell odaaplikálni. Magára a művészre volt bízva, hogy mivel is pályázik.
14:15
@Hartmann György Sándor: Kedves György! Én az előző hozzászólásodnak a 3. pontjára reagáltam legutóbb, ahol ezt mondod: "Így a befektető nem kötelezhető arra, hogy a (maximális)megajánlott, illetve képzőművészeti pályázat nyerteseként meghatározott díjon felül a képzőművészeti alkotáshoz további összeggel hozzájáruljon! (Jól is néznénk ki, ha ezt csak úgy, utólag meg lehetne tenni!)" Erre reagálva írtam, hogy fel se merült hogy több pénzt kérjek. Ami a fővállalkozói aspektust illeti, továbbra sem értek egyet veled. Ez egy kortárs képzőművészeti pályázat, a médiuma pedig egy épület. Egy kortárs képzőművésztől se lehet kötelező érvénnyel elvárni, hogy építési céggel rendelkezzen, de még azt se, hogy legyen egy olyan KFT-je, Bt-je, amely simán csak számlaképes. Erre Te azt mondod, hogy akkor ne pályázzon? Vagy hogy ha pályázik is, adjon be olyat, amit maga oda tud pingálni vagy biggyeszteni? Egyébként a téma az én esetemben nem problémás, a befektető elfogadta a javaslatomat, hogy az általam kijelölt kivitelezővel szerződik a pályaterv kivitelezésére úgy, ahogy az a végleges kivitelezési tervben vizuálisan és műszakilag meg van határozva. Üdv: J.Tamás
22:01
Kedves Tamás! Eredetileg nem akartam hozzászólni, de 1. Ez egy olyan pályázat, ahol a pályázó felel megvalósításért, mégpedig a kiírásban meghatározott maximális összgen belül. 2. Ennek az, az oka, hogy az OM előírta minden PPP-t elnyert befeketőnek, hogy a beruházás egy bizonyos összegét (ez az, az ominózus maximális díj) köteles képzőművészeti alkotásokra költeni (erről szól maga a képzőmvészeti pályázat). Magához a pályáztatásnak a lebonyolításhoz nem kívánnék hozzászólni (erről nincs személyes tapasztalatom). 3. Így a befektető nem kötelezhető arra, hogy a (maximális)megajánlott, illetve képzőművészeti pályázat nyerteseként meghatározott díjon felül a képzőművészeti alkotáshoz további összeggel hozzájáruljon! (Jól is néznénk ki, ha ezt csak úgy, utólag meg lehetne tenni!) 4. Az csak hab a tortán, hogy itt a befeketető és a "kivitelező" egy személy. 5. Az viszont nagy szégyen, hogy ezzel sem az intézet - akit állítólag megkerestél -, sem a "befekető" nem volt tisztába (igaz, hogy nem a művezetőt kell megkérdezni), mert mindkettőnek ott van a kezében a megkötött szerződés! Üdvözlettel: Ryhe
22:52
@Hartmann György Sándor: Kedves György! Valamit félreolvashattál, fel se merült hogy ne a pályázati kiírásban megadott összegből valósítanánk meg a tervet. Üdv: J.Tamás
23:07
Elfogult vagyok, mert magam is pályáztam... De épp ezért semmi meglepőt nem találok a leírt történésekben... Előre meg lehetett jósolni... Már a pályázati eredmény - így a nyertes pályamű - nyilvánosságra kerülésekor megállapítható volt, hogy abban a formában az MEGVALÓSÍTHATATLAN - legfeljebb komoly, a könnyed látványt nagyon lerontó, tartószerkezetek beépítésével, ami persze már egészen más! Nagyon csodálkozom!... A pályázati kiírás rendkívül komoly költségkalkulációs mellékleteket is igényelt ( kitérve a tervezési díjra az engedélyeztetésre, anyagbeszerzésre a leutazásokra, kiszállásra és egyébb tevékenységre, az utólsó szögig ) és kifejezetten NEM tervezői (művészi), hanem a kivitelezést is vállaló feladatra vonatkozott... Mert ha csak terv-pályázat, akkor kitűzhető egy tervezői díj, és legfeljebb a művezetés kérhető a győztestől... Így viszont elképedek azon a hozzáálláson, hogy nem kíván fővállalkozója lenni, egy kb. 28 milliós projektnek... Sületlenség arról írni, hogy bármelyik alvállalkozójának a munkavédelmi, vagy egyéb problémájával kellene törődni... Nyilván tele van ez a"vállalkozás" kockázattal, de azt egy ilyen pályázat résztvevőjének fel kell tudni vállalni, mert ebben is "versenyzett" a többiekkel. - Azaz furcsállom, hogy milyen módon adhatott be olyan - minden költségre is kiterjedő - pályázatot, ha még csak most keresgéli hozzá az esetleges megvalósítókat... A pályázati kiírás egyértelmű volt... Ha a nyertes felületesen állt hozzá, akkor magára vessen... Minden esetre a bíráló zsűrin is csodálkozom - aminek úgy tudom az építész is tagja volt - hogy döntésével ilyen "kálváriát" indított útjára... Véleményem szerint - az ütemterv ellenére - semmi sem lesz belőle... legalább is az előjelek erre engednek következtetni... Kár.
23:19
@trai: Kedves trai, kezdem azzal, hogy már vártam a tiedéhez hasonló hozzászólást. Tudtam, hogy egy ilyen aprólékos, minden részletre, problémára kiterjedő naplózás támadási felületet is ad azoknak, akiknek valamiért a pályaművemmel bajuk van. Én ennek ellenére szívesen csináltam, egyrészt hasznos magam számára, ha szépen egymás mellé rakom az eseményeket, másrészt a végén szerintem sok hasznos információval fognak szolgálni mások számára ezek az írások, a hozzászólások, a nézetek és vélemények ütköztetése. A konkrét felvetéseidre a következőket válaszolnám: 1. Ez egy képző-(és iparművészeti) pályázat volt, vagyis feltételezte hogy képző- és iparművészek vesznek részt rajta. A feladat viszont egy olyan helyre szól, ami - és bármi kerüljön is oda - kifejezetten építészeti infrastruktúrát igényel. Ezalol valamelyest kivételt jelentett volna, ha egy tisztán kétdimenziós pályamű nyer - akkor csak az engedélyeztetés és állványozás marad. Persze nyilván tervezhettem volna én is olyat hogy minden ablak mellé kerüljön két színes négyszög, oszt ha megnyerem egy létrával felmászok és odapingálom. Csakhogy hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy ide tisztán kétdimenziós eszközökkel semmi épkézlábat nem lehet tervezni - és ezt alátamasztja talán az is, hogy a pályázatnak volt már egy sikertelen első fordulója, és a második fordulóban sem tudtak olyat kihozni nyertesnek. Azaz, a pályázati kiírás mivoltából következett számomra az, hogy ide csakis monumentális, plasztikus, kvázi-épitészeti terv készülhet. Azt viszont miért kellene elvárni egy képzőművésztől, hogy építési vállalkozással rendelkezzen? Vagy ha nincs neki, akkor ne tervezzen monumentálisat? Pont egy olyan helyre ne, ahol más nem is tud érvényesülni? Én még a magam képzőművészi naivitásommal el is vállaltam volna a "fővállalkozói" státuszt, de több neves, nagyobb projektekben résztvevő képzőművész és építész ismerősöm is határozottan eltanácsolt ettől. Ezért találtam ki azt, hogy miután veglegesedik, ki lesz a kivitelező, az fog a befektetőkkel szerződni a tervem kivitelezésére. Miért fáj neked ennyire ez a konstrukció? Láttam és megmutattam jogászoknak egy-két korábbi art-universitas pályázat nyertes szerződéseit amiket a befektetőkkel kötöttek. Jobb ha nem tudod meg mik nem álltak azokban. Olyan kötbér számok például amikről még életemben nem hallottam. Azt is érdemes tudni, hogy ez az egész ppp konstrukció elvileg úgy van, hogy a befekető - az állammal kötött szerződésben - VÁLLALJA (vagyis Ő vállaja), hogy a befektetés összértékének 1 százalékát az épülethez szervesen kötődő kortárs művészeti alkotásra fordítja. Ha viszont az épülethez szervesen kell kötődjön - és különösképp ha külső homlokzatokra írják ki a pályázatot - akkor elvben felmerül az is, hogy a befektető aki ezt a szerződésben vállalta (és aki gyakran valahogy egy a kivitelezővel is kicsiny országunkban) valamilyen formában közreműködik a kivitelezésben. Nyilván, hogy nekik az az egyszerűbb, ha kötbérestűl mindent a művész nyakába varnak, de miért volna ez rajtuk kívül bárkinek is magától értetődő vagy támogatandó? Miért oriásvállalatok érdekeit akarod védeni és nem a mindenkori nyertes pályaművet létrehozó művészét? Ha ezt a mentalitást akceptáljuk, akkor örökké csak provinciális, kisméretű és kismester-jellegű dolgokat lehetne művészként tervezni, hisz azt kéne elsősorban fejben tartani, hogy "csak könnyen és gyorsan oda lehessen biggyeszteni" azt a műalkotást. 2. Te komolyan mondod, hogy fillérre pontos költségvetést adtál be a pályaterveddel? Akkor le a kalappal, ezek szerint vagy olyan tervet adtál be, ahol tudtad, hogy kell összesen egy létra, két ecset és két vödör festék, vagy jó csatornáid voltak és valaki megadta neked a végfalak pontos méreteit - ami a kiírásban nem szerepelt, és nekem az eredmény kihirdetése után 49 napot kellett várnom, hogy megkapjam ezeket. Azt is komolyan gondolod, hogy azelőtt, hogy nyersz egy pályázaton, alumíniumipari vállalatoktól és statikus szakemberektől fogsz milliméterre kész árajánlatot kérni? Tudod mennyi idő amíg ilyenek ilyesmire választ tudnak adni? És mi alapján kéred az árajánlatot, ha nincsenek pontos méreteid? Nyilván megadtam én is a különböző tételek nagyjábóli összegeit miután szakemberekkel konzutáltam, de ennél többet már csak azért se tehettem, mert tudtam, hogy ha nyerek, az építész-tervező csomó mindenbe bele fog szólni, hogy ne nemesacélból hanem alumíniumból legyenek a szerkezetek, hogy ne festve legyenek a falak, hanem inkább valamilyen aplikáció kerüljön rájuk, stb. Ne feledd, itt nem egy "semleges galéria-falra" kértek pályaterveket, hanem egy már létező épületre, amit én már önmagában is műalkotásnak tekintek, legyen akármilyen szerencsétlen is önmagában. Azaz valamilyen szinten mindenképp együtt kell működni az épület tervezőjével - ahogy azt a zsűri a végeredményben le is szögezte. 3. Te még tényleg nem hallottál soha olyanról, hogy egy terv a pályázati fázistól a kivitelezésig módosul? A zsűri nyilván egy koncepcióra bólint rá, figyelembe véve az összes tényezőt, a művészi-esztétikait, a kivitelezési lehetősgeket, stb. Egy ilyen méretű és jellegű pályázatnál elkerülhetetlenek a modosítások. Honnan tudhattam például hogy a jobb oldali épületen nem lóghatunk ki 6 méterre, azért, mert a jövőben oda rendezvényteret terveznek? Egyébként légy szíves hasonlítsd össze az eddigi nyertes art-universitas pályaterveket a megvalósult végeredményeikkel. Leszámítva azokat, ahol egy már meglévő olajfestménnyel vagy kisplasztikával nyertek, mindenütt vannak módosulások. 4. Már megint a statika. Nem kellenek plusz tartószerkezetek, a dolgok mostani állása szerint - alumínium szerkezet és 60 százalékban perforált alumínium lemezek (négyzetméterenként kb. 3 azaz három kg önsúllyal) használata esetén - a H4 jelű végfal is megvalósítható lenne úgy ahogy rajzolva van. Csak a már említett indok - a rendezvénytér - miatt lesz módosítva, de akkor is úgy, hogy semmilyen plusz tartószerkezethez ne kelljen folyamodjunk. 5. Miféle kálváriáról beszélsz? Leszámítva azt, hogy az a két ember akihez a zsűri titkárásága irányított (nem nevesítem őket) másfél hónapon kersztül amennyire csak tudott gátolt minden előrehaladásban (ezt sem fogom itt most még részlezni), minden az előre eltervezett mederben halad. A kivitelezés előkészítése folyamán csomó komoly, nyitott, professzionális emberrel és céggel sikerült kapcsolatba kerülnöm. Ezekről a fejleményekről a következő naplórészben fogok bűvebben írni. Kedves triar, hozzászólásodat köszönöm, remélem általa olyan adalékokkal tudtam szolgálni, amik az alapszövegből kimaradtak, és további információs értékkel bírnak. Esteleg még csak annyi: nincs kedves elárulni, melyik volt a Te pályaműved? Fúrja az oldalamat a kiváncsiság. Üdv. J.Tamás
03:35
@tjovanovics: Kedves Tamás! Bemutatkozom - bár a "trai"-ra kattintva, bárki számára kiderül minden adatom - Mátrai István tervező grafikus vagyok. ( így már a pályaművem is megtekinthető) Félreértések elkerülése végett, nekem NINCS BAJOM a pályaműveddel,(nem a pályaműveddel van bajom) sőt, kifejezetten tetszik, hiszen fali elemei akár az én tervemmel is rokoníthatók... Csupán annak megvalósíthatóságát kérdőjeleztem meg, a nyilvánosságra hozott látványtervek alapján, melyek mellett nem lett bemutatva semmilyen méretezett műszaki ábra a kitámasztó-, merevítő- és tartószerkezetekre, illetve az épülethez történő csatlakozási pontokra vonatkozóan. Egy képzőművész fantáziája "szárnyalhat" de egy ilyen kültéri projektnél a kivitelezésnek határt szab a gravitáció, és az időjárási körülmények,(pl. szél)- nem lóghat a levegőben - no meg a pályázat ajánlása, és nem utolsó sorban a költségkerete. Nézzük hát a kiírást: ( a kiemelések tőlem ) "4. A pályázat tárgya Kortárs műalkotás LÉTREHOZÁSA... a 4 kollégium oldalfalán(sic)a végfal műszaki funkcióját is ellátó homlokzati dekoráció..." ( azaz NEM ötlet-börze, és terv-pályázat!) "4.1 További adatok... az építész feljegyzése ( itt környezeti tényezőket sorol ) ... mindebből az következik, hogy CSAK SÍKJELLEGŰ murális technikák alkalmazhatóak..." ( azaz az építész - már előzőekben is - elveti a plasztikát ) "6. ...a megvalósításra álló LEGNAGYOBB összeg: bruttó 24.528.000,- Ft "7. ..Részvételi feltétel... a résztvevő... a meghirdetett feladat elkészítésére VÁLLALKOZIK" " 10. 13 oldalas részletes dokumentáció- pl. minden költségre, fillérre pontosan kiterjedő KÖLTSÉGÖSSZESÍTÉS, és 1:25-ös MŰSZAKI RAJZ is..." "11. Hiánypótlásra lehetőség nincs" ( azaz a terv olyan, ahogy beadták) "12. A kiválasztás módja... 12/3... a nyertes pályamű szerzője a BEFEKTETŐVEL köt szerződést, a MEGVALÓSÍTÁSRA." ( mármint, hogy a szerző megvalósít, a befektető pedig fizet ) "13. A bírálat fontosabb szempontjai: 13/1 REÁLIS KIVITELEZHETŐSÉG..." 1.-re Értem én a többi "nem épkézláb" csak kétdimenziós pályatárs ledegradálását, a monumentalitásra törekvő plasztikus "kvázi-építész" terv felmagasztalásával, de hát épp ez nem következett a "pályázati kíírás mivoltából". Az általad elképzelt vállalkozási konstrukció sem fáj nekem ( nem nekem fáj), csupán az őszinte és naív naplód - noha panaszáradatként hangzik a helyzet bonyolultságára - inkább a valós feladat megoldásából való kihátrálásnak tűnik. A befektető érdekét miért is védem? Mert arra bíztatnálak, hogy te fogd anyagilag is kézben a terved sorsát? A befektető igazi érdeke az, hogy ne kelljen egy fillért sem kiadnia, és most - segítségeddel -ebbe az irányba haladnak az általad leírt történések. A zsűri döntése téged kötelez a feladat elvégzésére, a befektetőt pedig a költségek viselésére. ( Olyan szerződést szabad csak aláírni, amely számodra is előnyös ) Harmadik felet ebbe bevonni elég furcsa... hiszen az nem indult a pályázaton, miért is kötné őket egy költségkeret, hiszen korábban sem a tervet, sem a kiviteli árat nem ismerték. Persze kényelmes állapot a vállalkozás minden nyűgét a vállukra rakni - a tervezői- és művezetői díjaddal együtt... Nem logikus összefüggés az "óriásvállalat - kismester-jellegű műalkotás biggyesztése" okfejtésed... nem is értem. 2.-ra Mivel meg akartam felelni a kötelező pályázati előírásoknak - bár csak két héttel a beadás előtt szereztem tudomást róla - komolyan vettem a költségvetési oldalát is: Pont FORDÍTOTT SORRENDBEN gondolkodtam. Először kell keresni lehetséges alvállakozót, akitől - a beméretezett terv ( mert az alaprajzokból, netán az építésztől cm-re pontosan meg lehetett tudni a falfelületek adatait) megküldésével bekérhettem egy árajánlatot, és határidő-információt, minden részletre kiterjedően ( 2 helyről is kaptam - szinte másnapra - köztük az egyik helybéli cég ) és számítva minden egyéb körülményre,rátartással egy reálisan ELFOGADHATÓ kalkulációt mellékeltem - a maximum 1/4 (!) költségéért... és biztonság kedvéért előleget is kikötöttem a pályázat mellékletében. Így elfogadás esetén azonnal el tudom indítani a kivitelezést, a már ismert alvállalkozóval, akivel persze én kötök olyan szerződést, melyben ugyanazokat a feltételeket ( kötbér stb.) beleveszem, amik rám is vonatkoznak a befektető részéről. Amennyiben a költségeket is érintő technológiai változtatásokat kérnek, akkor persze - a zsűrit is bevonva - módosítani kell az áron is... vagy nem kell elfogadni... 3.-ra Épp ezért álságos a győztes pályamű méltatásának utolsó mondata, miszerint a kivitelezési tervet az építésszel kell kialakítanod... mert ebben azt érezni - amire te is számítottál - hogy nem egészen olyan kell nekik, amit elfogadtak. ( magad írod: a kakukktojás tető-autód nem szimpatikus az építésznek, és közli veled, hogy a zzüri többi tagja is azt szeretné, ha átterveznéd ) Ez persze nem téged minősít, de a többi pályázót eléggé meglepi... hiszen ismétlem: NEM "koncepcióra" írták azt ki, amire rábólintanak, majd legyen mégis más... A fali festés helyetti anyag-választás bennem is felmerült, de nem csak a "kicsinyes" költségkímélés miatt vetettem el, hanem mert egy már szigeteléssel ellátott új vakolatot kell a felszereléssel megbontani, amiért valóban felelőséget kell majd vállalni... Természetesen léteznek apróbb változtatások, de kiváncsi vagyok a megvalósult alkotásod látványára... ugyanis a szélnyomás komoly dolog: 4.-re "már megint (itt van )a statika". Nem vagyok építész, de mivel főleg épület-grafikával foglalkozom, és tetőfeliratot, és konzolos fali reklámot már készíttettem tudom, hogy milyen erős tartószerkezeteket, és rögzítési módokat kell - statikai számítások alapján - gyártani, még egy csupán 1 méteres feszített ponyvához is, hogy elbírja a szélviharokat. Az önsúly az egy tétel ugyan, de fontosabb a felület, és a kiállás mérete... az aluminium szerkezet pedig hajlik... még az esetleg szükséges acélhuzal merevítő feszítések is módosítják a merésznek tűnő látványt... 5. A "kálvária" érzetét épp a napló-írásod ténye és a benne közöltek igazolják... mert különban milyen tanulságot osztanál meg velünk? A sikeres kivitelezés titkát? Tiszta szívből őszintén kívánom, hogy megvalósuljon a terved! Drukkolok neked. Az enyémről csak annyit, hogy én funkcióban, és rendszerben gondolkodtam.(L'art pour l'art helyett) Méghozzá úgy képzeltem, hogy a fali dekoráció ( lakótömb-számok) részei az egész terület külső-belső eligazító rendszerének. Ugyanis érzékelhető, hogy közintézményeinkben gyakran siralmas a vizuális tájékoztatás, főleg a cellux-szal kiragasztott cetli dívik. A fennmaradó 3/4 összeg bőven elegendő lett volna arra, hogy korszerű épületfeliratozások, alaprajzi térképes eligazító-táblák, hirdetménytartók, információs oszlopok, utcabútorok, emelet- és szobaszámok készüljenek - összhangban az épület-homlokzatok grafikáival. Blogod aláhúzott "Kortárs Művészeti Zsűri"-jére kattintva olvashatjuk, hogy bizony nem csak a pályázatok elbírálása, hanem maguknak a témáknak és helyszíneknek a kiválasztása is az ő feladatuk, de úgy látszik ilyen vizuális szükséglet kiesik a látóterükből, és hát eléggé méltatlan feladatok kerülnek elő, mint például ezek a jellegtelen nyíregyházi kollégium-végfalak, vagy egy győri egyetem rendezetlen gazdasági gépkocsi-beállójának "kovácsolt-vas" kapuja. Szintén a feladatkörük a nyertes pályázat szerződéskötése, és a megvalósulás ellnőrzése is, igy hát "lelkük rajta" - no meg felelősségük, hogy miről is döntöttek, és annak mi lesz a sorsa. Londoni ösztöndíjas munkádhoz sok élményt, és sikert! Üdvözöl: Mátrai István
09:34
@trai: Kedves István! Ezúttal csak néhány rövid adalék felvetéseidhez: 1) Nem degradálom senkinek sem a tervét. Magamra vonatkozik, hogy miután lementem a helyszínt szemlézni, úgy éreztem, én csak háromdimenzióban tudok a feladatra "épkézláb" tervet kitalálni. 2) Emiatt aztán újra átolvastam a kiírásban szereplő "építészi ajánlást", miszerint "csak murális, síkjellegű munka képzelhető el". Nem értettem az indoklást, hisz kifejezetten nem technikai érvekre alapozta ezt az építész, hanem kontextusira, röviden összefoglalva: "hogy vannak szobrok, meg kút is a parkban, azokkal hatna disszonánsan (sic) egy falra szerelt plasztika". 3) A helyszínen találkoztam azzal a művezetővel aki a kollégiumok felújítását is irányította. Megkérdeztem tőle, hogy elvileg, tisztán technikailag szemlélve, el lehet-e helyezni a falon és a tetőn plasztikát? A válasz "igen" volt és készségesen arról is felvilágosított, hogy attika homlokzatról van szó és hogyan van a falfelület szigetelve. Az is érdekes adalék, hogy az a nagy építői cég, akinek a művezetőjével találkoztam, a pályázati kiírás szerint maga az egyik beruházó illetve "megrendelő", ami elvben szintén nem hátráltatja egy építészeti jellegű terv kivitelezését. 4) Ezek után írtam az art-universitas.hu-nak (nem e-mailt, hanem az elvileg nyílvános "kérdések és válaszok" rovatot kitöltve), hogy akkor mennyire kötelező érvényű az építész nem teljesen következetesnek tűnő ajánlása a kétdimenzióssággal kapcsolatban. A válasz, röviden annyi volt: "az csak egy ajánlás, a zsűri homlokzati dekorációt kér, tág teret hagyván ezzel a pályázók fantáziájának". Idézem szószerint a válaszuk utolsó két mondatát: "A falfeluletek nagy merete miatt azonban olyan \"dekoracio\" keszitese javasolt, amely ezeken a nagy feluleteken is jol ervenyesul. Termeszetesen nincs akadalya annak, hogy plasztikat keszitsen a palyazataban." Ezek alapján döntöttem úgy, hogy beadok háromdimenziós pályatervet. A többi felvetésedre a legközelebbi naplóbejegyzésem fog indirekt módon – a dolgokat a fejleményekbe beágyazva – választ adni. Üdvözlettel, J.Tamás