/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Kritika

Egy köztérfejlesztő szakácskönyvről

1/4

?>
?>
William H. Whyte
?>
Bryant Park
?>
1/4

Egy köztérfejlesztő szakácskönyvről
Nézőpontok/Kritika

Egy köztérfejlesztő szakácskönyvről

2009.01.09. 12:00

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Földrajzi hely:
New York, Egyesült Államok

Vélemények:
3

„Nehéz olyan közteret tervezni, ami nem vonzza az embereket. Figyelemre méltó, hogy mégis milyen gyakran sikerül." Ez a szociológus sommás véleménye az objektum-alapú, dizájn-centrikus tervezésekről. Mégis hogyan lehet szürke köztereinből színes közösségi teret varázsolni? Bardóczi Sándor recenziója a Project for Public Spaces köztérfejlesztéssel foglalkozó kiadványának magyar kiadásáról az építészet és aktivizmus fókusztémában.

1/4

Az Ökotárs Alapítvány és a MOL-Csoport gondozásában jelent meg a nemrégiben a Project for Public Spaces (PPS) nevű közhasznú szervezet több nyelvre lefordított kézikönyve, a How to Turn a Place Around, amelynek magyar címe: Hogyan varázsoljunk újjá egy közteret? A magyarul 1000 példányban kiadott könyvet a PPS ma már 26 ország 2000 közterén, és mintegy 20 ezer ember képzésében alkalmazza. A magyar kiadást 2008 október 7-én mutatta be hivatalosan Steve Davies, a PPS New York-i munkatársa, a szervezet alelnöke. Térségünkben a szlovák fordítás volt az első, ezt követte a cseh majd a magyar és hamarosan lengyelül is olvasható lesz. A magyar kiadás azonban nem pusztán fordítás: magyarítás is. Az eredeti, 2005-ben kiadott, több mint 30 év tapasztalatát összegző könyvet a magyar verzióban olyan magyarországi esettanulmányok gazdagítják, amelyek segítenek a hazai társadalom és kultúrkör képviselőinek közelebb hozni a problémákat és a megoldásokat, azaz hatásosan szerelik le az ilyenkor szokásos szkepticizmust ami az „itthon ez úgyse tudna működni, ez itt Magyarország" örökbecsű közhellyel jellemezhető. Mindezeket a Móra Veronika és a Kristin Faurest által feldolgozott magyar példák cáfolják, annak ellenére hogy az egyik alfejezet címe is rámutat: „mindig lesznek szkeptikusok". Az esettanulmányok ugyanakkor ráirányítják a figyelmet olyan hazai technikákra, amelyek a könyv általános eszközkészletét képesek gazdagítani és közép-kelet-európai „nyelvre" lefordítani az itthon első ránézésre még nagyon távolinak tetsző folyamatokat.

William H. Whyte
2/4
William H. Whyte

A könyv olvasása közben rádöbbenhetünk: a múlt század 70-es éveiben a „Nagy Alma" városa tervezési szemléletében kísértetiesen hasonlított a mai Magyarországra, már ami az építészet és a társadalom viszonyát illeti. A tervező mérnök főként a tárgyiasult világra fókuszált, dizájn-központú megközelítéssel válaszolt a feltett kérdésekre, és nem a közösségi igényekre helyezte a hangsúlyt. Az építészet és közlekedés öncélú terei pedig óriási kontrasztot mutattak egy jórészt szociológiai indíttatású irányvonal, az ABLE1 vezérelveivel. Ebből a konfliktushelyzetből bontakozott ki az a szociológiai kampány, amelynek kiemelkedő vezéralakja volt William H. Whyte2, a későbbi PPS egyik mentora. Whyte több fontos, és igen kritikus megállapítást tett az Utca élete névre keresztelt „kandikamerás", a köztereket használók viselkedésmintáit kutató projektjében. Ilyen például a következő, a kézikönyvben is szereplő mondat: „A csupasz falak az adott intézmény hatalmát, az egyén jelentéktelenségét hirdetik; érezhető, hogy meg akarnak minket félemlíteni". Ekkor született a mára szállóigévé vált mondata is: „Nehéz olyan közteret tervezni, ami nem vonzza az embereket. Figyelemre méltó, hogy mégis milyen gyakran sikerül."

A meglehetősen „anti-archista" szemléletben íródott könyv kőkemény kritikával illeti a vegytisztán építészeti módon létrejövő köztéri terveket, „amelyekből ritkán születnek igazi <<jó helyek>>". „Köztereket építünk, nem makettet": ez a könyv egyik fejezetének címe, amiben kimondatik: „az építész egyedül nem képes megoldani a problémáidat." (Ám igencsak produktív lehet a végeredmény, ha energiáit a könyvben lefektetett irányelvek mentén mozgósítja, ahogyan azt Oscar Newman példája is bizonyítja.)

A kézikönyv az építkezés-lebonyolítás központú városfejlesztés helyett közösségteremtés szempontú fejlesztés mellett teszi le a voksot, és erre vonatkozólag rögzít recepteket a hozzávalókkal, az „elkészítési mód" leírásaival, fenntartva és hangoztatva azt a kitételt, hogy a társadalmi-gazdasági és kulturális attitűd sokszínűsége miatt a végeredmény sikerességét mindig a helyi „szakácsok" képesek biztosítani.

 

Bryant Park
3/4
Bryant Park

 

 

Így és ilyen közegben jött tehát létre New Yorkban a városvezetés által is felkarolt, támogatott Közterekért Projekt (Project for Public Spaces), amely kezdetben a városi uniformalizalódás ellen, a közlekedési problémák megoldása érdekében, a séta mint „elfeledett művészet" újrateremtése mentén jött létre. A projektben részt vállalók ugyanis azt vallották, hogy a közösségépítéshez a séta újrafelfedezésén keresztül vezet az út. A PPS elvei szerint ugyanis

  • a közterek közösséget építenek,
  • a közterek egyéniséget adnak a városnak,
  • a közterek gazdasági téren is erősítik a várost,
  • a közterek óvják a környezetet,
  • a közterek kulturális értelemben is jelentősek.

Később a számtalan tapasztalat hatására a projekt tanácsadó szervezetté nőtte ki magát, amely először az USA-ban, majd később a világ több országában is segített közösségi terek fejlesztésében. Ezekből a tapasztalatokból született meg a köztérfejlesztő kézikönyv, amely folyamatosan frissül. Mitől jó egy közösségi tér? Ez a kézikönyv fő kérdése. Válaszként pedig nem a hely tárgyiasult jellemzőit kapjuk, hanem az adott hely atmoszféráját leírót. Közel 1000 köztér vizsgálati tapasztalatait alapul véve a szerzők szerint négy sarokpont köré szervezhető a jó köztér: közösségi szellem, használat és tevékenységek, komfort és összkép, megközelítés és kapcsolatok. Ahhoz azonban, hogy jó teret hozzunk létre, azt is pontosan kell tudnunk: mi ronthat el egy teret? Például a „hozzányúlni tilos" szellemében tervezett vagy fenntartott terek nagyban felerősítik ezt a „rontást". Ahol maga a látogató „összképet romboló tényezőnek" minősül, ott bizton számíthatunk a köztér működésképtelenségére. Apró jelekből rögvest rájöhetünk, hogy a teret csak kulisszának, vagy valóban közösségi helynek szánták-e. Ilyen árulkodó jelnek számít a

  • megfelelő ülőhely hiánya,
  • a fogadóterek taszítása,
  • diszfunkcionális, lehangoló elemek,
  • találkozási pont hiánya,
  • ha az utak nem követik az embereket,
  • a jármű dominancia,
  • a csupasz falak vagy kihalt perifériák,
  • rosszul elhelyezett tranzit pihenők,
  • a programok hiánya.

Kevés olyan város van manapság a világban, ahol a köztereknek egyáltalán van felelőse" – írja a kézikönyv. Nos, ezt Budapesten is nagyítóval kell keresni, a sok bába között elvészni látszik a gyermek. A szerzők ezzel összefüggésben azonban még ennél is tovább merészkednek: magának a közterületet használónak szegezi a kérdést: mikor kérdeztek meg utoljára az ötleteidről? Pedig Jody Krezmann, az ABCD Institute3 munkatársa szerint „olyan közösség nincs a földön, ami nem a helyiek tehetségére, erőforrásaira épült volna." Az emberek tudása és erőforrásai azonban gyakran kihasználatlanok maradnak – állapítják meg a szerzők –, és ez főként a rossz kommunikáció, vagy a kommunikáció teljes hiánya miatt lehetséges. Éppen ezért a helyi közösség bevonását, a részvételen alapuló tervezést (participációt) tekintik a PPS-nél a jó közösségi tér egyik legfontosabb feltételének. Avagy „a közösség a legjobb szakértő". Ennek technikáit a könyv jól tagoltan, használható mellékletekkel, megfigyelési technikák leírásával, kérdőív mintákkal tárgyalja, éppen ezért fontos mankó lehet döntéshozóknak, tervezőknek, közösségépítőknek, civileknek egyaránt. Annál is inkább, mert a hazai szakirodalom e tekintetben igencsak hiányos.

A könyv jól emészthető, nyelvezete alkalmas arra, hogy megszólítsa a fejlesztések emberi erőforrásainak széles vertikumát. Erre szükség is van, hiszen Betsy Rogers4 (A Central Parkot újjávarázsoló szervezet vezetője) szerint nincs értékesebb motor egy közösségben, mint a „lelkes őrült". A közösségépítés egyik célja ezért a helyi projektet mozgató lelkes őrültek felkutatása. Mert kell egyfajta őrült elhivatottság, és rengeteg energia ahhoz, hogy a köztérből közösségi tér legyen. Mint sok más dolog, ez sem perpetuum mobile, bár a dolog – a könyv szerint – nem a pénzen múlik. A szent őrültek lokalizálása és mozgósítása tehát kulcsfontosságú mozzanat, a közösségi tér építése ugyanis soha véget nem érő folyamat. Ám mindez a társadalom gyógyításának egy igen hatásos eszköze lehet. Idealizmus nélkül pedig semmilyen alkotó tevékenység nem ér egy lukas garast sem. Margaret Mead5 szavaival: „Sose kételkedj abban, hogy egy kis csoport meggondolt és elkötelezett polgár megváltoztathatja a világot. Tulajdonképpen ez az egyetlen mód rá."


Foltányi Zsuzsa (szerk.): Hogyan varázsoljunk újjá egy közteret? – kézikönyv a jól működő közösségi terek létrehozásához, Budapest, 2008
(eredeti kiadás: Kathleen Madden: How to Turn a Place Around – A Handbook for Creating Successful Public Spaces, New York, 2005)
hazai esettanulmányokkal bővített 1. magyar kiadás
Fordította: Hasznos Erika
Hazai esettanulmányok: Móra Veronika, Kristin Faurest
ár: ingyenes kiadvány
Megjelent: 1000 példányban
Kiadja: az ÖKOTÁRS alapítvány a MOL-Csoport támogatásával
Felelős kiadó: Móra Veronika, igazgató


1 ABLE = Academy for Black and Latin Education, a hátrányos helyzetű amerikai népcsoportok felzárkóztatása érdekében tevékenykedő szervezet.

2 William Hollingsworth "Holly" Whyte (1917-1999) = amerikai szociológus, újságíró és „emberfigyelő". 1969-ben kezdi először alkalmazni a videokamerás, jegyzetfüzetes megfigyelési módszerét New York közterületein, amelyek alapján kidolgoz egy „objektív" és „mérhető" megfigyelési metodikát a köztéri viselkedés leírására. A Street Life Project eredményeit a Social Life of Small Urban Spaces (1980) és az 1988-ben megjelent City: Rediscovering the Centre című könyvében összegzi. Gyakorlati munkáinak egyik sikeres gyümölcse a ’80-as években induló Bryant Park (New York City) rehabilitációs programja, ahol a parkhasználati áttörést az ő ötlete alapján 1000 darab mozdítható kerti szék alkalmazásával érték el.

3 ABCD Institute = Asset-Based Community Development Institute (Eszköz-alapú Közösségi Fejlesztések Intézete), amelyet a Northwestern University 1995-ben alapított a közösségfejlesztés eszköztárának kutatása, bővítése érdekében.

4 Elisabeth Barlow Rogers = tájépítész, publicista, a Central Park Coservancy első elnöke. 1980-ban az ő ötlete és irányítása nyomán szerveződött meg a Central Park Conservancy, amely egy non-profit szervezet, és amelyet 1986-ig vezetett. Ma a szervezet magán, intézményi és vállalati adományokon és rendezvényszervezési tevékenységein keresztül kitermeli a park 20 millió dolláros éves költségvetésének 85%-át.

5 Margaret Mead (1901-1978) = amerikai kultúrantropológus, a 60-as és 70-es években szakmájának elismert szócsöve a tömegmédiában. Az ázsiai és a dél-óceániai térségben végzett antropológiai kutatásai a nemek társadalmi szerepéről a 60-as évek szexuális forradalmának a nyugati kultúrákban bőséges táptalajt biztosítottak.

Vélemények (3)
mB
2009.05.10.
15:31

Olvasgatván ezt a könyvet nagyon klassz hogy a lehetséges kontaktok között egy csomó érdekes-értékes szervezet szerepel, viszont ami meglepő, hogy az irodalomjegyzékből teljesen hiányoznak azok az építészek, akiknek gyakorlati vagy elméleti munkássága nagyrészt ezt a témakört fedte le. Nincs Christopher Alexander, Herman Hertzberger, nincs Lukovits Tamás sem... 

Ez részint önmagában is kár, részint viszont annak is jelzője lehet, hogy az egyes szakterülettek mennyire nem tudnak (nem tudunk) egymásról. Ami szintén kár. :-)

attila_f
2009.01.09.
15:01

be lehet még szerezni valahol?

bardóczi
2009.01.09.
15:36

@attila_f: ezt az ökotárstól kell megkérdezni.

http://www.okotars.hu/hu/elerhetosegeink

 

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk