Közélet, hírek

Egy pavilon élete

1/12

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/12

Egy pavilon élete
Közélet, hírek

Egy pavilon élete

2005.09.30. 09:46

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Berényi Zsófia

Beszámoló az EASA2005 táborról

Éppen egy hónapja ért véget a Svájcban megrendezett EASA2005 nemzetközi diáktalálkozó. Az EASA (European Architecture Students´ Assembly) egy európai építészhallgatókat tömörítő szervezet, amely minden évben másik országban tartja kéthetes találkozóját. Az EASA2005 találkozó 2005. augusztus 6-tól 21-ig tartott, a helyszín a svájci Graubünden tartomány egy 400 fős települése, Bergün volt. A téma - Trans-Transit-Transition - visszaköszönt a település helyzetében is: az Albula-vasút kiépítésig (1900-as évek eleje) ez volt az utolsó pihenőhely a hágó előtt a tranzitforgalom részére.



A találkozó résztvevői csaknem 40 országból érkeztek, az európai országokon kívül kiegészülve tengerentúli (USA, Venezuela) valamint izraeli és palesztin vendégekkel. Így a tábor két hete alatt a település "lakossága" újabb 400 fővel növekedett. A résztvevők különböző workshopok közül választhattak. Ezek közül kiemelten fontos volt a nyertes pályamű, a pavilon megépítése. A pavilon terveire pályázatot hirdettek 2005. februárjában, amit nem kis meglepetésünkre mi (Berényi Zsófia és Deigner Ágnes) nyertünk meg. A jó hír teljesen váratlanul ért, hiszen ezelőtt egyikünk sem vett részt semmilyen pályázaton, és első próbálkozásra nem számítottunk ekkor sikerre.



Májustól a tábor kezdetéig e-mailen egyeztettünk a szervezőkkel, ők értesítettek, hogy kissé megváltoztatták a szerkezetet, és valamilyen erős, helyi tradíciójú szerkezetre cserélték. Csak a tábor harmadik napja után jöttünk rá, hogy ez a szerkezet boronafalasra cserélését jelentette. A bíráló bizottság a pavilon tömegét, differenciált términőségeit, használhatóságát értékelte igazán, a rugalmasságot sugárzó bútorszerűséget viszont elvetette. Ellentétesnek érzem viszont a kezdetben leszögezett szempontokkal, hogy a boronafalas szerkezet már nem tudta teljesíteni az egyik fő elvárást: technológiája folytán nem lehetett 10 nap alatt elkészíteni, mert tető és kapuk nélkül valójában száradni, zsugorodni hagyják jövő tavaszig, és végleges formát akkor fog kapni. Emellett a fa és beton kapcsolatát sem oldották meg. Amikor ezt felvetettük, megnyugtattak, hogy nem az örökkévalóságnak építjük. Számomra viszont a boronafalas építmények éppen az időtlenséget sugározzák.

A rajz egy lény születése volt, ami igazából bennünk élt egy formában, és amit én szerves egységnek éreztem szerkezetében, tömegében. Arra a gondolatra jutottam, hogy az elkészülő építmény már nem olyan, amilyennek mi megálmodtuk, hanem a maga útján fejlődik tovább, a gazdái hasznára, amit lehet, hogy mi valóban nem tudtunk messziről olyan jól meglátni. Az építkezést két helyi asztalos-építőmester segítségével vezették. Úgy éreztük, az átalakult tervnek már nem feltétlenül van szüksége a kezdeti ötletadók részvételére, így egy másik, érdekes foglalkozásra jelentkeztünk.



Míg növekedett az építmény, peregtek az események a táborban. Napközben zajlottak a workshopok, és a legkülönbözőbb helyeken jelentek meg új tárgyak. Az előadások során számos fiatal építésziroda bemutatkozott, ugyanakkor több gondolatébresztő, az építészethez csak lazábban kapcsolódó témájú előadás is volt. A workshopokat előre egyeztetett téma alapján tutorok tartották. Az építkezős-kétkezi munkástól kezdve a kirándulós, farigcsálós, elméleti, valamint számítógépes programokat ismertető foglalkozások közül lehetett választani. A tábor végén a résztvevők vetítéssel, kiállítással egybekötött beszámolókkal mutatták be a munkájuk eredményeit. A pavilon megnyitóján örömmel néztük a sok embert a falak között. A benne lévő emberek adtak igazán értelmet, léptéket, az ő viszonylatukban éreztük meg a teret, amit még sosem láttam így valósággá válni a rajzból. Sikerült megbarátkoznunk az új formájával, talán kicsit elegánsabb, és jobban a helyhez kötődő lett, mint amilyet mi elképzeltünk itthonról, a környezet ismerete nélkül.

Amint az epiteszforum.hu-n már korábban is szerepelt, jövőre a kéthetes találkozónak Budapest ad helyet, témája pedig a Közhely lesz. Jelenleg a szponzorokkal, valamint megfelelő helyszínekről folynak tárgyalások.

Berényi Zsófia

(Köszönet a Firka Stúdió segítségéért.)

EASA - www.easa.tk, easa.antville.org
EASA2005 - www.easa005.ch

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.