Egy új időszak margójára – Válasz a Makovecz-vitaestről szóló kritikára

A Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet január 22-i Makovecz-vitaestjéről Wesselényi-Garay Andor írt kritikát. Válaszol a házigazda, Katona Vilmos.  

Wesselényi-Garay Andor széljegyzetével a Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA-MMKI) által szervezett Építészet Jövője első vitaestjéről írt kritikát. A jelen cikkben az írás hangnemét figyelmen kívül hagyva, csak az abban felmerült kérdésekre adok választ.  

A rendezvény

A Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet számára kidolgozott munkaterv egy rezümét tartalmaz az Építészet Jövője első vitaestjéről, amelyből idézek néhány mondatot:

A munkaterv első vitaestre vonatkozó leíró részéhez a kerekasztal meghívottjai számára később házigazdaként hozzátettem:

Ez a szöveg nem tartalmazza azt a kritikus által kifogásolt beharangozót, ami egyedül a facebook-profilomon jelent meg, és nem volt része az MMA-MMKI hivatalos sajtókommunikációjának.

A kritika elhallgatja, hogy az új képzés gondolatát az általa leírtaknál pontosabban is körvonalaztuk a beszélgetés keretében. Salamin Ferenc álláspontja az volt, hogy az organikus építészetet tervezéselméleti és módszertani alapon kellene oktatni a magyar egyetemeken, ami túlmutatna a kurrens oktatási kereteken. Jelenleg a Műegyetemen két féléves, az Óbudai Egyetemen pedig egy féléves választható tárgy fut „Szerves építészet" cím alatt. Tudtommal mindkettőt Erhardt Gábor, a Mathias Corvinus Collegium Építészet és Emlékezet Műhelyének vezetője tartja meghívott oktatóként.

Meglátásom szerint a szervesépítészet-képzésre nem minden felsőoktatási intézményben van fogadókészség, de egy a témában átfogó ismereteket adó szakirány több fontos aktualitást, például a szervesanyagok építőipari felhasználását, a regionális hagyományok és a természetes élőhely megőrzését is célul tűzhetné ki.

A vitaest további szereplői, Martinkó József, Dósa Papp Tamás és Schreck Ákos nem ellenezték a kezdeményezést, ami elsősorban az oktatási kör kiszélesítésére, és nem kizárólag Makovecz-tanszékek alapítására vonatkozott. Ehhez köthetően a vitaesten diákok is szót kaptak, akik a közönség soraiból Dobszay Gergely egyetemi adjunktus (BME) kérésére felfedték, hogy a Műegyetemről, az Óbudai Egyetemről, és a Pécsi Tudományegyetemről érkeztek.

A kritikus állításaival szemben a vitaesten nem volt érzékelhető negatív hangulat az oktatási program felvetése vagy a vitaest beharangozója miatt. Ennek valójában az ellenkezőjét tapasztaltuk.

A következő vitaestet március 18-án tartjuk, ami az építészeti oktatás jövőjéről fog szólni, így a Makovecz-esten előkerülő témát itt is lehetőségük lesz a résztvevőknek továbbgondolni.

Kifogásolt állítás

Egyéni beharangozómban utalást tettem arra, hogy a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet az elmúlt időszakban nem foglalkozott kellő mértékben Makovecz Imre örökségével, amiben nem kerülhető meg a korábban szervezési feladatokkal megbízott Wesselényi-Garay Andor felelőssége. Az állítást a kifogások ellenére alább megindoklom.

A Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet hivatalos honlapján jelenleg körülbelül négyszáz rendezvény és kettőszáz kiadvány beharangozója, illetve recenziója található, körülbelül tíz év időtávlatában. A honlapon a Makovecz kulcsszóra keresve ellenőrizhető, hogy négyszázból egy rendezvény, és kettőszázból egy kiadvány foglalkozik kifejezetten Makovecz Imrével, a többi kilenc forrás csak Makovecz Imre nevét említi.

Az említések zöme a Makovecz Központ és Archívumtól, illetve a Makovecz Alapítványtól származik, három pedig szubjektív kötődésekről szól. Ezekben Kocsis Miklós, az MMKI volt igazgatója, Vörös Győző régész és Jakab Csaba építész-iparművész vall arról, hogy Makovecz fontos szerepet játszott az életében.

Az előadást 2023. november 22-én Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke tartotta „Makovecz Imre szellemi öröksége az építészetben és azon túl" címmel a Magyar Tudományos Akadémiával közösen szervezett rendezvényen, az MTA Könyvtár és Információs Központjában. A kiadvány a 2020. július. 31-i hír szerint a Hello Wood kiadásában jelent meg, és több szerző egyéni meglátásait tartalmazza Makovecz munkásságával kapcsolatban.

Mindent összegezve hatszázból tizenegy találat, és ebből mindössze kettő érdemi találat vonatkozik Makovecz Imrére, ami megítélésem szerint kevés egy olyan kutatóintézetben, aminek főintézményét, a Magyar Művészeti Akadémiát Makovecz alapította.

A rendezvények és kiadványok sokszínűsége ugyanakkor jól mutatja, hogy az MMKI szerteágazó tevékenységet végez, és nem korlátozza a kutatók és ösztöndíjasok érdeklődését egy megadott területre.   

Új megközelítés

A Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet arra kért fel, hogy helyezzük új alapokra az építészetről szóló vitákat, és dolgozzunk fel eddig elhanyagolt témákat is. A hangsúly a közéletet érintő kérdésekre helyeződik át, amelyben kisebb szerep jut majd az építészirodáknak, és megváltozik a moderátor feladata.

A moderátor kevésbé lesz az események központi szereplője, inkább kérdéseket tesz fel, és egy termékeny eszmecsere kialakítására törekszik. Akik jelen voltak, eldönthetik, hogy ez sikerült-e az első alkalommal, de ettől függetlenül, a jövőben is a meghívottak és a közönség aktív részvételét fogom szorgalmazni.

A szakértelem kérdése

A fentiekkel összefüggésben tisztázni kell a kritikus által is felvetett szakértelem kérdését. Ezt a fogalmat eddigi tevékenységemből adódóan a tudományos szcénában megszokott módon közelítem meg.

Mint azt már más összefüggésben kifejtettem, a szakértelmet több évnyi kutatás és annak szellemi terméke, nemzetközileg elismert lektorált publikációk támasztják alá. Az utóbbiak megjelenéséhez hosszú, általában minimum fél éves átfutási időre van szükség, de a kutatói tevékenység önmagában is időigényes.

Éppen ezért nem reális elvárás, hogy a moderátor legyen az összes terület szakértője, ha egy rendezvénysorozat öt különböző témával jelenik meg egy év alatt. Az egyes témák tekintetében a szellemi nyitottság, a szakmai és általános műveltség, illetve szakismeret a moderátori feladatok betöltéséhez elegendő kell, hogy legyen.

A magam részéről furcsállom, hogy Wesselényi-Garay Andor ezzel nincs tisztában, noha elméletileg ő is egy tudományos cím birtokosa, így tudnia kellene, mivel jár egy terület szakértőjének lenni. Igaz, a Magyar Tudományos Művek Tárában általa jegyzett – jelen állás szerint négyszázhuszonnyolc – tétel közül külföldi kiadású tudományos folyóiratcikk egy sem található, és külföldi kiadású, de magyar nyelven írt lektorált mű is csak egy.

Ennek ténye ellenőrizhető Wesselényi-Garay Andor munkásságának összefoglaló táblázatában.

Mindez nem csökkenti az ő egyéb, közéleti téren elért eredményeit, noha ezek szerint a PhD fokozat és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság által neki korábban odaítélt egyetemi tanári cím elvárható feltételeinek mindmáig nem tett eleget.

Záró gondolat

A rendezvény kapcsán elsősorban a házigazdát érő kritika egy figyelemfelkeltő, de valótlant nem állító facebook-magánbejegyzés alapján mondott ítéletet az MMA-MMKI Építészeti Jövője Makovecz Imréről szóló első vitaestjéről.

A kritika mint kettős szerepben álló kutatót és rendezvény-házigazdát önvizsgálatra késztetett, de az itt leírtak értelmében arra kérem Wesselényi-Garay Andort, hogy ugyanezt a saját maga vonatkozásában is végezze el.

Katona Vilmos PhD