Varázskapuk és biztonságos terek – Részvételen alapuló várostervezési kutatás az iskolazónák újragondolására

A MOME Society and Action Lab vezetésével megvalósult kutatás egy erzsébetvárosi iskola előtti utcaszakasz újragondolására tett kísérletet az iskolában tanuló diákok bevonásával. A projekt a részvételen alapuló várostervezés lehetőségeinek vizsgálata mellett a részvételi tervezés és az épített környezeti nevelés közötti szoros kapcsolatra is rámutat.

A MOME Society and Action Lab (korábban Social Design Hub) kutatói több éve foglalkoznak a városi együttélés kérdéseivel gyakorlat alapú designkutatáson keresztül. A 2022-ben Szerencsés Rita által életre hívott projekt fókusza a gyerekek iskolához kapcsolható városi mobilitására irányult, majd a kutatás előrehaladtával a fókusz az iskola előtti térre helyeződött át. A jelenleg is futó projekt célja, hogy a placemaking (helyteremtés) eszközével olyan biztonságos terek szülessenek az iskolák közvetlen környezetében, amelyek reflektálnak a gyerekek fizikai és mentális szükségleteire a mindennapi közlekedésük során. A folyamat közben alkalmazott és továbbfejlesztett módszertan, illetve maga a kutatási projekt legfőbb alappillére a részvételiség. Ebben a vizsgálatban ezt a kérdéskört mutatjuk be a kutatási projekt második fázisán keresztül, mely 2023 telén indult Hosszu Erzsébet vezetésével.

Részvételiség, mint legfőbb vezérfonal
A várostervezési kutatások gyakorlatának egyik sarokpontja a részvételre való építkezés, ami több szinten és formában is megragadható.[i] Fontos kiemelni, hogy a legtöbb projekt esetében olyan terekről beszélünk, melyeket diverz csoportok használnak, így az ő becsatornázásuk a folyamatba kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a sajátos szükségleteik kielégítésre kerüljenek a kialakított városi intervencióban. Ezzel együtt a bevonás jellege és mértéke eltérő lehet a folyamat során a különböző csoportok között. A MOME kutatócsapatának meghívására Budapestre érkező Milena Ivkovic (szerb-holland építész és urbanista) a Placemaking for a Walkable and Vibrant City címen KÉK-ben megtartott decemberi előadásán felvázolta a helyvezérelt (place-led)[ii] részvételi projektek főbb csoportjait, ahova az érintettek kerülhetnek a bevonás mértékétől függően: a csapat magját képzik azok, akikkel gyakori és formális keretek között zajlik a kollaboratív munka. Ehhez társul a belső kör, akik rendszeresen részt vesznek formális és nem formális úton is. Végezetül a külső bevontak körével egészül ki a kép, akik szórványosan vagy passzív formában kapcsolódnak be a folyamatba. Ez a modell rámutat arra, hogy bár a projekt sikere nagyban múlik a participatív jellegen, fontos kijelenteni, hogy nem kell mindenkire aktív, potenciális résztvevőként tekinteni.

A MOME bevonáson alapuló kutatása amellett, hogy egy jól funkcionáló, valós igényekre reflektáló teret igyekszik fejleszteni, a tervezési folyamat demokratizálását is megcélozza. A placemaking eszköztárát segítségül hívva tehát a részvételiség nyit az átláthatóbb döntéshozatalok felé, növeli a közösségi felelősségvállalást és a helyhez való kötődést. Bár már észlelhető egy bizonyos mértékű változás a várostervezési folyamatokban, még mindig erősen jellemző, hogy mind a tervezési folyamatokból, mind a döntéshozói körből kiszorulnak a civil csoportok, így különösen a gyermekek csoportja is.[iii] A részvétel az ENSZ által kinyilatkoztatott, gyermekeket is megillető alapvető jog, így az őket érintő kérdésekbe – ez esetben a városi tér formálásába – be kell vonni őket.[iv] Ez nemcsak azért fontos, mert így inkluzívabb városi terek jöhetnek létre, hanem a gyerekek helyidentitását és helykötődését is fejleszti, ami fontos szerepet játszik a szociális, érzelmi és kognitív fejlődésükben.[v]

Mindezek mellett a részvételiség képes az interdiszciplinaritás inkubátoraként is működni. Egy ilyen folyamat teret ad különböző szakterületek találkozásának, közös gondolkodásnak és esetleges új integrált megközelítések és módszertanok kifejlesztésének. A projekt esetében a szakértői csapat tagjai környezet- és gyerekpszichológia, közlekedésbiztonság, urbanizmus és építészet, neveléstudomány és városi döntéshozatal területéről érkeztek a minél átfogóbb vizsgálat érdekében.

A kutatási projekt módszertana a részvételiség szemüvegén keresztül
A részvételiség az alapkutatás fázisában lett elültetve, ahol az alapvető térhasználati szokások vizsgálata zajlott különböző kutatástechnikai módszereken keresztül: az iskola előtt történő, közterületet érintő szokások távoli megfigyelése reggeli és délutáni órákban, interjúk készítése az iskola pedagógusaival, kérdőívezés az iskola diákjaival és szüleikkel.

Ezután következett a szorosabb munka a kijelölt hetedik osztállyal, amely első lépése egy ötalkalmas, órarendbe integrált problémafeltáró workshopsorozattal kezdődött. Az első alkalom az ismerkedésről és bizalomépítésről szólt, illetve arról, hogy a gyerekek értsék a folyamatot és a saját szerepüket ebben. A következő alkalmon a kognitív térképezés eszköze segítette megismerni az iskola közvetlen környezetéhez fűződő viszonyukat, érzelmeiket és fizikai ismeretüket. Ezután az iskola előtti tér elsődleges felhasználóinak összegyűjtésére és perszónák megalkotására került sor. Az utolsó alkalmak egyikén kollázstechnikára hagyatkozva álmodták meg az általuk vágyott iskolakörnyezetet és végül a problémafeltárás egy közös helyszínbejárással zárult, ahol kritikusan vizsgálták az iskola előtti teret.

A folyamat tervezési workshopokkal folytatódott, ahol tervezési irányelvek lettek meghatározva, koncepciók készültek és kerültek modellezésre. Mindez segített abban, hogy a kutatói csapat átlássa a gyerekek számára legfontosabb szempontokat és vágyott funkciókat az iskola előtti térben.

A tervezés során a gyerekek többségének határozott elképzelése volt arról, hogy milyen teret szeretnének az iskola előtt, és az ötleteik mellett töretlenül kiálltak. A folyamat során bíztatást kaptak, hogy engedjék szabadon a fantáziájukat és ne a megvalósíthatóság szűrőjén keresztül ötleteljenek. Ez egy tudatos döntés volt a kutatói csapat részéről, hiszen a gyerekek igényeit megismerve sokszor absztrakt ötletekből is hasznos tanulságokat lehet levonni. A bevont szakértői csapat kulcsszerepet játszott abban, hogy a gyerekek ötletei kivitelezhető formát öltsenek, ezt jól példázza a „varázskapu" esete. Az egyik népszerű elképzelés szerint egy olyan kapu állna az iskola előtt, amelyen áthaladva megszűnnek a házi feladatok és a kötelezettségek. Bár szó szerinti megvalósítása nem volt lehetséges, a motívum mégis központi szerepet kapott a tervezésben, mivel több lényeges aspektusra is rávilágított. Egyrészt megerősítette a tér liminális jellegét, hogy az átmeneti térként működő területet megfelelő beavatkozások által meg lehet tölteni tartalmas funkciókkal. Másrészt rávilágított arra, hogy az iskola előtti tér identitásának tudatos formálásával kialakítható egy olyan közösségi tér, ami nemcsak áthaladási pont marad, hanem a gyerekek igényeit tudja szolgálni, és segítheti az érkezést és távozást, az intézményi elvárásokhoz köthető stressz levezetését, az áthangolódást kint és bent között.

A gyerekek ötletei alapján és a szakértői csapattal való konzultációk mentén készült tervek több validálási körön is keresztülmentek. A bevont osztállyal egy véleményeztető workshop keretében érkezett visszajelzés és további kiegészítési javaslat. Emellett cél volt az iskola teljes közösségének bevonása, annak érdekében, hogy ők is sajátjuknak érezhessék a készülő installációt. A tervek interaktív prezentáció formájában lettek bemutatva a tanári kar számára, ami egy fontos párbeszédet generált. Emellett kihelyezésre került egy nagy méretű plakát az elkészült tervek látványaival, ami a teljes iskolaközösség diákjait interaktív módon vonta be a folyamatba.

Az iskolai közösség által validált tervek átadásra kerültek az erzsébetvárosi önkormányzat számára. Jelenleg egyeztetés folyik az installáció telepítéséhez szükséges részletekről. A helyi képviselő javaslatára lakossági fórumon keresztül várunk visszajelzéseket a helyi lakosoktól a tervek véglegesítéséhez.

Kitekintés
A bevont szakértői csapatból Németh Barbara gyermekpszichológus rámutatott, hogy a workshopok facilitálásán keresztül a kutatócsapat egyfajta közvetítőszerepbe kerül, amely során a térrel kapcsolatos tudás és tapasztalat átadása is zajlik. Az épített környezeti nevelés túlmutat a projekt keretein, illetve számos olyan jó gyakorlat van – például az Arkki tevékenysége, a Kultúraktív Egyesület munkássága vagy a KÉK által szervezett ArchiKids fesztivál – ahol az oktatás kerül a fókuszba. Mindazonáltal ez a jelenség rámutat a részvételi tervezés és az épített környezeti nevelés közötti szoros kapcsolatra. A pedagógiai aspektusok kibontása és mélyebb integrálása a folyamatba egy lehetséges továbbfejlesztési lehetőség a jövőre nézve.

Az elmúlt években egyre több olyan várostervezési projekt valósult meg Budapesten, amely a részvételi tervezés elveire épül. Bár ezek a kezdeményezések léptékükben, hatásfokukban és alkalmazott módszertanukban eltérhetnek, közös vonásuk, hogy összetett, sok szereplőt érintő kérdésekkel foglalkoznak. Az ilyen kihívások jobb megértése érdekében elengedhetetlen egy tág, sokféle szakterületről érkező hozzáértő csapat bevonása. Éppen ezért különösen fontos saját szakmai határaink belátása és más területek kompetenciáinak elismerése, hogy az együttműködések révén hatékony válaszokat adhassunk komplex társadalmi kihívásokra.

A bemutatott kutatási projekt intézményi nézőpontból vizsgálja a részvételen alapuló várostervezési folyamatokat, és arra törekszik, hogy ezt a szemléletmódot középpontba helyezze, miközben folyamatosan keresi a továbbfejlesztés lehetőségeit. Ezt az integrált megközelítést alkalmazva a cél az, hogy valóban holisztikus és fenntartható megoldások szülessenek, amelyek nem csupán fizikai értelemben formálják a városi környezetet, hanem aktívan támogatják és erősítik a helyi közösségeket is.

Marosán Borbála
pre-doc kutató, Society and Action Lab, MOME

A projekt a MOME Society and Action Lab gondozásában jött létre, a bemutatott kutatási fázist Erzsébetváros Önkormányzata finanszírozta

A kutatás vezetője: Hosszu Erzsébet, kutató, építész
A kutatás korábbi vezetője: Szerencsés Rita PhD, kutató

Bevont munkatársak és szakértők:
Fehér Bori DLA, projekt szupervizor, MOME
Marosán Borbála, pre-doc kutató, MOME
Dér Kinga, projektmenedzser, MOME
Szodfridt Marcell Ágoston, építész, MOME
Teket Ádám Gábor, gyakornok, MOME
Soltész László, gyakornok, MOME

Prof. Dr. Dúll Andrea, környezetpszichológus, ELTE PPK
Németh Barbara, pszichológus, gyerekjogi szakember
Tóth Csaba, kabinetvezető, Erzsébetváros Klímavédelmi és Fenntarthatósági Kabinet
Válóczi Dénes, Berki Klára Sarolta, Borboláné Kovács Gabriella, Közlekedésbiztonság szakterület, BKK

[i] Hosszu, E., Szerencsés, R., Marosán, B. (2024). Safe school Zones - Urban research for the development of children’s visibility using co-design and placemaking methods (forthcoming)

[ii] Madgin, R., & Robson, E. (2023). Developing a people-centred, place-led approach: The value of the arts and humanities. University of Glasgow.

[iii] Slingerland, G., Lukosch, S., & Brazier, F. (2020). Engaging children to co-create outdoor play activities for place-making. In Proceedings of the 16th Participatory Design Conference 2020 - Participation(s) Otherwise - Volume 1 (PDC ´20) (pp. 44–54). Association for Computing Machinery. https://doi.org/10.1145/3385010.3385017

[iv] Lansdown, G. (2011). Every Child’s Right to be Heard. A Resource Guide on the UN Committee on the Rights of the Child General Comment No 12. Save the Children UK.

[v] Day, C., & Midbjer, A. (2007). Environment and Children (1st ed.). Routledge. https://doi.org/10.4324/9780080550978
Dúll, A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései: Helyek, tárgyak, viselkedés. Budapest: L’Harmattan.