Elfogadták a római parti mobilgát tervét

Van ezeknek a villáknak építési engedélye?

 

Ha van, hogyan?

 

Én most néztem meg a gát tervezett metszetét és megdöbbenek. Igaz régen volt, de a Római part vizein sok évet kenuztam, edzettem és akkor még egyértelmű volt, hogy a Római part a vizisportról szól. Mivel fürdésre már régóta nem alkalmas a víz minősége miatt marad az evezés, kenuzás kajakozás (a vizisít nem sorolom ide, mert nem itt a helye, a motorcsónakázás pedig nem sport, itt csak zavaró veszélyforrás). Nos, ha valaki valaha végig evezett a Rómain, tudhatja, hogy azért szeretik az evezősök, mert a lankás part még a stégek vonalán kívül is gyenge áramlást ad és a lanka miatt nem lötyögős a víz - kivétel a "sajtháznál" lévő forgó, de ez egy rövid szakasz. Aki nem ismerte még az örvényviszonyokat azt itt kiforgatta a víz a meder felé és elg jól lehetett tapasztalni, hogy ahol a meder hirtelen mélyült, a sodrás hirtelen felgyorsult. Ezeket a sodrás és örvényviszonyokat amúgy elég jól lehet látni a vízről a vízfelszín változásaiból, aki tapasztaltabb volt, az már jól ellavíroztott a vízfelszín alapján is. Ha a parti fövenyrészt feltöltik, nem csak az ott lévő növényzet pusztul el, hanem a víz minősége az evezés szempontjából lényegesen leromlik, az eredeti lényeg okafogyott lesz.

Amúgy a Római parthoz az is hozzátartozik - és erről nem hallok beszélni -, hogy az évek során a vizikapcsolatai eltűnnek. Gondolok itt arra, hogy anno a Római nem fürdőhely volt, hanem az evezősők kiinduló helye és sokan starndolni áteveztek pesti oldalra a LIDÓRA - mert sokan nem tudják az soha nem a Rómain, hanem az újpesti parton volt - a "napóleonnál". A "napóleon" egy szívókút beton felépítménye volt, ami távolról hasonlított Napoleon kalapjára. A lídó a 70-es évek elején véglegesen ,megszűnt, mikor a bőrgyár igen büdös mocskát odavezették és a mögötte lévő zöldterületből ipari terület lett. A Római másik "vizikapcsolata" az 5-ös kő környéke, ami a Lupa sziget felett van és kitűnő pihenő, fürdő hely (legalábbis régen az volt én rég jártam ott). Sokan, akik a Margitszigetről, az Újpesti öbölből indulnak evezés közben megpihentek a Rómain, pont azért, mert a lankás fövenyen  könnyű kikötni, jólesik ejtőzni és esetleg egy hideg italt meginni, aztán tovább evezni. Ha a fövenyt feltöltik, akkor nagy eséllyel maradnak a "magán stég" feliratú motorcsónak kikötők.

Utóbbi időben a Pilisből hazafelé bringával jártam arra és inkább az volt a benyomásom, hogy a régi evezősélet helyett a parti vendéglősködésé és motorcsónak bemutatóké lett a Római. Sajnos igaza van Bardóczi Sanyinak, hogy requiemet ír és a mobilgát egy régi világ befejeztének utolsó momentuma.

Az ilyen minőségű döntések után mindig Douglas Adams regényének, a Galaxis Utikalauz Stopposoknak a fellapozása nyújt számomra lelki menedékhelyet, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy a világ érteme: 42. Elolvasom, és újra tudok nevetni. Közgyógyszerként kikölcsönzöm egy részletét azoknak, akiknek most magas lett a vérnyomása :-)

"Ahogy mondani szokás, Mr. L. Prosser is csak ember volt. Más szavakkal szén alapú, kétlábú életformához tartozott, mely a majomtól ered. Még pontosabban, negyvenéves volt, kövér és elhanyagolt. A helyi tanácsnál dolgozott. Érdekes tény, hogy Dzsingisz kán egyenes leszármazottja volt férfiágon, bár errõl õ maga sem tudott. A közbülsõ generációk és a faji keveredés úgy összekuszálták a génjeit, hogy nem is maradtak kifejezetten mongolos vonásai. Csupán tömzsi testalkata, valamint a kis szõrmekalapok iránti vonzalma utalt csökevényesen a nagy hatalmú õsökre.

Szó sincs róla, Mr. Prosser nem volt harcos alkat: ideges volt és gondterhelt. Aznap éppen különösen gondterhelt volt, mivel súlyos akadály gátolta munkája elvégzésében - abban, hogy még naplemente elõtt eltakaríttassa Arthur Dent házát az útból.

- Ugyan már, Mr. Dent - mondta -, maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idõk végezetéig.

Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá.

Arthur a sárban feküdt.

- Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.

- Attól tartok, bele kell törõdnie - mondta Mr. Prosser, miközben kis szõrmekalapját markolászta, és körbe-körbe gyûrögette a feje búbján. - A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.

- Most hallok errõl elõször - mondta Arthur -, már miért kellene megépíteni?

Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.

- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell.

A gyorsforgalmi utak olyan eszközök, melyek lehetõvé teszik, hogy egyesek A-ból B-be rohanhassanak, míg mások B-bõl A-ba rohannak. Azok az emberek, akik az A és B pontok közötti tetszõleges C helyen élnek, gyakran eltûnõdnek rajta, vajon mi lehet olyan remek A-ban, hogy annyian odasereglenek B-bõl, és hogy mi lehet olyan remek B-ben, hogy annyian odasereglenek A-ból. A C-beliek leginkább azt szeretnék, ha a népek egyszer s mindenkorra eldöntenék végre, hogy hol a fenében akarnak lenni tulajdonképpen.

Mr. Prosser D-ben szeretett volna lenni. Teljesen mindegy volt számára, hol is van ez a D, feltéve, hogy A-tól, B-tõl és C-tõl is igen-igen messze van. Szép kis kunyhót építene oda, fejszékkel az ajtó fölött, s kellemesen eltöltené az idõt E-ben, mely nem más, mint a D-hez legközelebb esõ kocsma. A felesége persze jobban szeretné a futórózsát, de õ marad a fejszéknél. Fogalma sincs, hogy miért - egyszerûen szereti a fejszéket. Mr. Prosser elvörösödött a buldózervezetõk gúnyos vigyorának kereszttüzében.

Mr. Prosser áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, de az is ugyanolyan kényelmetlen volt. Valaki döbbenetes alkalmatlanságról tett itt tanúbizonyságot: Mr. Prosser erõsen remélte, hogy ez a valaki nem õ volt.

- Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellõ idõben - jegyezte meg.

- A kellõ idõben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellõ idõben? Akkor hallottam elõször az egészrõl, amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire õ azt felelte, hogy nem, hanem hogy szétrombolja a házat. Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Elõbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.

- De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezõirodában!

- Ó, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem õket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erõlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Úgy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.

- De hiszen a tervek ki voltak állítva.

- Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam õket.

- Ott van a kiállítási részleg.

- Zseblámpával.

- Talán leszakadt a villanyvezeték.

- Meg a lépcsõ.

- Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?

- Ó, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következõ felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!

A fejük fölött elúszott egy felhõ. Árnyékot vetett Arthur Dentre, amint könyökére támaszkodva hevert a hideg sárban. Mr. Prosser összeráncolta a szemöldökét.

- Nem mintha szép ház volna - jegyezte meg.

- Sajnálom. Nekem például tetszik.

- A gyorsforgalmi út is tetszeni fog.

- Ó, fogja már be! - mondta Arthur Dent. - Fogja be, és menjen a francba innen a rohadt gyorsforgalmi útjával együtt! Maga is tudja, hogy ezúttal elvetették a sulykot.

"Mr. Prosser szája néhányszor kinyílt és becsukódott, míg elméjén megmagyarázhatatlan, ám kifejezetten vonzó képsor futott át: Arthur Dent háza, amint a lángok emésztik, miközben maga Arthur sikoltozva menekül a lángoló romok közül, és a hátából legalább három súlyos dárda nyele mered ki. Mr. Prossert gyakran üldözték ilyen képzetek, s meglehetõsen nyugtalan volt miattuk. Hebegni kezdett, majd összeszedte magát.

- Mr. Dent - szólt.

- Mi van? - mondta Arthur.

- Hadd szolgáljak némi tényszerû felvilágosítással. Van-e fogalma arról, mekkora kárt szenvedne a buldózer,  ha simán keresztülengedném magán?

- Nincs. Mekkorát? - kérdezte Arthur.

- Semekkorát - felelte Mr. Prosser, és idegesen odább csörtetett, azon gondolkodva, miért is tölti be a fejét ezer meg ezer szõrös lovas, aki mind õvele üvöltözik."