Úgy maradt… A Rákóczi út tizenöt éves csontváza

Lassan másfél évtizede meredezik a Rákóczi úton a nagyreményű Hotel Orient és apartman ház puszta betonszerkezete. A telek beépítettsége mindig is lemaradt az út fejlődésének tempójától, ma pedig az utolsó hiátust jelenti azon. Bán Dávid írása.

A budapesti Rákóczi út évtizedek óta keresi helyét a város életében. Masszív közlekedési szerepből nehezen tudna kilépni, hiszen a teljes hosszban átvágtató autó- és buszforgalom egyszerre teszi vonzóvá és kevésbé hasznosítható lokációvá. A zaj és por miatt a lakhatás egyre nehezebb, egyedül a hang-és hőszigetelt ablakok mögött lehet elviselni az utca forgalmát, de a szellőztetésben már nem lel sok köszönetet az ott lakó. Ugyanezért nem szívesen megy kávéházba, cukrászdába vagy éppen kisebb üzletbe sem, aminek hatása meg is érződik az út szerepének megváltozásában, leginkább a külső, a Nagykörúttól a Baross térig terjedő szakaszon. 

A 19. század második felében már pezsgett az élet az eredetileg a város igényeihez igazodva, természetesen módon fejlődő, akkor még Kerepesi névvel illetett útvonalon. Az igen korán lóvasúttal, majd villamosvasúttal ellátott úton egymást érték az üzletek, szállodák, paloták, rendezett bérházak. A klasszikus nagyvárosi főútvonallá vált tengelyt 1888-ban elegánsan zárta le a Keleti pályaudvar diadalkapu-motívummal ellátott homlokzata. 

A pezsgő élet a II. világháború után a metróépítéssel megszüntetett villamos vonallal és a motorizáció erősödésével kezdett veszíteni vonzerejéből. Ugyan az 1970-es években a homlokzatok egységesen megújultak és számos szaküzlettel, vagy éppen az 1961-ben, Csapó József tervei alapján megépült Otthon Áruházzal a kereskedelmi funkciók újfajta, a kor igényeit figyelembe vevő orientációt kaptak, amelyet az elterjedő neonreklámok még inkább látványossá tettek, de a rendszerváltás után mindez szétforgácsolódott. Míg a forgalom egyre nőtt, az üzletek és egyéb vendéglátóhelyek azonban sorra zártak be. Így került lakat például hosszú évekre a patinás Hauer Cukrászdára, majd küzdelmes évek után az Európa Mozira végleg.  

Az ingatlan-befektetők a szálloda- és irodaépítésben látták az útszakasz felélesztésének zálogát. A két nagyobb foghíjtelek egyikén, a Szövetség utca sarkán R70 fantázianévvel épült közel 19.000 négyzetméter összterületű A-kategóriás irodaház, a Nagykörút közelségében pedig megnyílt az Ibis és a Novotel szálloda.

Az 1950 óta foghíjként tátongó 66. számú telekre nagyszabású szállodaépítkezést álmodott befektetője, majd a tervet az ingatlanválság megakasztotta. A közel másfél évtizede szellemházként meredező hatalmas betonváznak „csak" a homlokzati része néz az útra, mögötte komoly belső világot és a merőleges Hársfa és Szövetség utcára kinyúlva további szárnyat rejt magában. A múltbeli befektetők egyikének honlapja tanulsága szerint a máig potenciális tervként szereplő, a hatalmas, T-alakú telken belső udvarokkal összeérő két nagyobb egységből álló együttesbe egy 9500 négyzetméteres összterületű szállodát és 15.000 négyzetméteres apartman-házat képzeltek el.

A város, ha nem is közepén, de igen frekventált területén magakadt nagyszabású építkezés természetesen sokaknak szemet szúr, így a terület kalandos történetét és a beruházás üzleti hátterét többen is kikutatták. Az első, értékelhető dokumentumok szerint a területen a 19. század derekán börtön működött, az udvaron kivégzőhellyel. Mindez néhány évtizedig üzemelt az akkor már nagyvárosias, többemeletes házakkal körülvett egyszintes, az utca felé nyitott üzletsor mögött, majd a szigorú funkció a Millenniumra átadott Kozma utcai, máig üzemelő intézménybe (eredeti nevén Budapesti Gyűjtőfogházba) került át. 

A Kerepesi út felől klasszikus kereskedősort talált az arra járó, mögötte műhelyekkel, udvarokkal: benne a Klein és Baumel cukorka és viaszgyertya gyárral, Ries és Berkovits szikvíz üzemével, Reinkopf Adolf, Bindfeld Adolf, Chajosz Lipót üzleteivel, egy címfestő műhellyel és a 66 Női kalap Divat Teremmel. A tulajdonos ekkor Wagner Marczell és neje lehetett. Itt üzemelt Licskó János fényképészműterme is, dokumentálhatóan legkorábban már 1860-tól és a 20. század első felében is még készítettek itt stúdióképeket.  A műhelyekkel teli udvarra belépett a város legismertebb korabeli vizuális krónikása, Klösz György is. Később a fényképészműterem mellett filmszínház is nyílt Ámor névvel, ugyanakkor néhány üzlet és funkció időről időre megváltozott, mígnem 1928-ban, a terület akkor már amerikai tulajdonosa (Foreign Mission Board of Southern Baptist Convention U.S.A.) az épület bontásáról és egy hatemeletes bérpalota építéséről határozott, az 1906 óta Rákóczi nevét viselő úton. 

Alig két évtizeddel és egy pusztító világháborúval később már egy teljesen üres, ledózerolt telket találunk itt, amit 1950-ben az akkor induló kelet-nyugati metróvonal építési munkálataihoz felvonulási épületekkel és magasban álló felvonószerkezettel pakolták tele. A palánkok az építkezés sok éves ideiglenes leállásakor, majd újraindulásakor is megmaradtak. A Rákóczi út alatt 1970-ben indult meg a metróforgalom, de a 66-os számú teleken megállt az élet, üresen, elhagyatottan tátongott. Igaz, egy 1969-ben kiadott rendelet mindenképpen megfelelő funkciókat kívánt rendelni több, a metróépítésnél felvonulási területként szolgáló, majd azután megüresedő telekhez, így a Rákóczi út 66-hoz is. „A Rákóczi út 66. sz. alatt a jövő év végén kezdik meg a munkát és ott az üzleteken kívül 30 lakás is épül. A földszinten cipőbolt lesz, az I. emeleten pedig reprezentatív IBUSZ-irodát rendeznek be" - írta az Ország-Világ 1974-ben. A beépítéshez Horváth Lajos, a KÖZTI építésze készített terveket.

A másik két megjelölt helyszínt is csak jóval később sikerült megfelelően beépíteni, így bő két évtizedig üresen tátongott a Rákóczi út és Múzeum körút sarka, ahol ma az 1992-ben átadott East-West Business Center áll, valamint a Baross téri Park Szálló szomszédágában fél évszázadot kellett várni, hogy az üres telek hasznosuljon: itt jelenleg az InterCity Hotel építése zajlik. Az 1980-as években parkolókét használták a Rákóczi út 66. elhagyatott telkét – mily ismerős –, majd 1988-ban a Fővárosi Tanács egy 2-3 csillagos szálloda építését, kezdeményezte ide, amire látványterv is született.

Az ezredforduló után jutott legmesszebb a folyamat, amikor elkészült a Casiopea Group Kft. (vezető tervező: Helyes Gábor) tervei szerint megvalósítandó Hotel Orient és a mögötte elhelyezkedő apartman ház monolit beton vázszerkezete. Ekkor egy hétszintes, 206 szobás, négycsillagos szálloda építésébe kezdtek, olasz étteremmel, konferencia- és fitnesz központtal, tetőterasszal és japán belsőkerttel. Mögötte, a Hársfa és Szövetség utca között, de kapcsolódva a szállodához egy 113 lakásos társasházat képzeltek el, a tetőszinten luxuslakásokkal, 1000 négyzetméteres zártkerttel. Mindezt az 1930-as évek art-deco és modernista stílusának ötvözésében kívánták megvalósítani. 

A Rákóczi úti beruházásnál lényegesen merészebbet is álmodó – 360 fok elnevezésű projektjükkel egy 12,6 hektáros területen kívántak volna hatalmas mértetekben többfunkciós városrészt építeni 2014-es véghatáridővel a Duna Plaza és a Népsziget öble közötti területen – Home Center 1 Zrt. fejlesztőcég végül az építőipart sújtó pénzügyi válságba belebukott, így az építkezés a vázszerkezetnél elakadt és leállt. A projektcég felszámolásával a terület újabbnál-újabb, nem egy esetben az eredeti tulajdonosi körhöz köthető befektetőkhöz került, mialatt a félkész szerkezet megfelelő állagvédelem és biztosítás nélkül várja sorsa jobbra fordulását. 

A projekt jelenleg a berlini székhelyű Home Center Management 365 elnevezésű cég honlapján szerepel valamelyest felfrissített, igencsak vázlatos látványtervekkel. A szűkszavú leírás alapján ők 250 szobás elegáns, modern luxusszállóban és egy 320 lakásos, főleg a diákokat megcélzó trendibb kislakások kialakításában gondolkoznak. Egyelőre azonban még semmi jelét nem látni annak, hogy a közeljövőben megvalósuljon a Rákóczi út utolsó, beépítetlen területe, igaz nem ez az első eset a városban, hogy már évek óta temetett épülettorzók mégiscsak feltámadnak. 

Bán Dávid

„Úgy maradt…" című sorozatunkban akut urbanisztikai problémákat, visszatérő építészeti gondolattorzókat és elátkozottnak tűnő helyszíneket veszünk sorra a 21. század Magyarországán. A sorozat cikkei az Úgy maradt... dossziéban érhetőek el. Témafelvetéseket örömmel fogadunk!