Elhunyt Gerle János

biztosan bennem van a hiba, de én nem tudom olvasni a hozzászólásokat. a kis nézetet hiába nyomkodom, nem gördül le a hozzászólások tartalma.

pedig szívesen írnék én is pár sort Jánosról, de nem látva a kontextust nem megy a dolog

Ma hosszabban beszélgettünk Gerle János feleségével, Évával. Megrendítő volt. Éva arra kért, hogy valamilyen formában tudassuk: János az otthonában, békességben hunyt el.

Nyugodjon békében!

Kiváló könyvei, az Országépítő általa szerkesztett évfolyamai, épületei és szerény, határozott lényének emléke sokáig velünk marad. Ő az, akit egyszerre gyászol a szakma és a civil társadalom, méghozzá mindkettő a belső megosztó sáncok akárhány oldalán.

Értékteremtő munkája nagyon sok mindenki számára bír jelentőséggel.Hozzá köthető többek között egy kiemelkedő jelentőségű, "iskolateremtő" sorozat, "Az építészet mesterei", melynek elindulását az első könyv, Hauszmann Alajos antológiája indította el és volt katalizátora a következő könyveknek. Ma az egyik legigényesebb sorozat, amely átfogó képet ad nagyjainkról. 

Tudása, szerény és hittel vállalt alázata a nagy építészekhez tette őt hasonlatossá - most már "ott fennt" szerkeszt tovább, a nagyok körében.

A Jóisten gondjai közé került mnukássága - jó kezekben van.János,

soakaknak fog hiányozni az a nyugodt és szelíd tekintet, az a nyugodt és szelíd hang és szó...

RIP!

Néhány évvel ezelőtt a Király utcában tüntettünk a zsidónegyed lebontása ellen. János ötlete volt, hogy egymás kezét megfogva alkossunk élőláncot a félig már lebontott Király utca 40. körül. Mögöttünk a munkások már rombolták a házat, a kerület gátlástalan, rabló alpolgármestere, Fürst György egy sárga munkavédelmi sisakban magyarázta a tévének, hogy itt minden életveszélyes, és útjában áll a fejlődésnek. Soha nem láttam még nagyobb különbséget két ember között, mint akkor: az egyik oldalon a vékony, csendes, szerény tudós, akinek habitusától idegen az utcai akciózás, mégis ott áll elszánt szelídséggel a romos ház előtt, szinte a testével védve az öreg falakat, és szemben vele a kamerák előtt egy mohó és felszínes kalandor, akinek semmi nem számít, csak a lerabolható haszon. Elég volt egy pillanatra a szemükbe nézni, és nem volt kérdés, kinek tiszta a tekintete.

Nyugodj békében, János!

Megrendültem. Holnap kapta volna meg az Ezüst Ácsceruza Díjat. Magyarország egyik legnagyobb tudású építészettörténészét veszítettük el. Nyugodj békében János! (e)