Erő s vár a mi Castrumunk

A Castrum befektetője garantált sikerre vágyott, az építész pedig gyerekes boldogságban leledzik, hogy végre kiélhette magát. Helyben vagyunk: az ún. Millenniumi Városközpontban.Vargha Mihály írása

"Épített jövőnk" a marketingépítészettel elfertőződve egyre irracionálisabb. Egy-egy építményt vagy építménycsoportot akkora médiarohammal közvetítenek felénk, hogy kitérni lehetetlen. A tülekedésben már az alapismertség sem könnyen érhető el, ám a tulajnak, ha áldoz rá, már fél siker. A többi pedig gyerekjáték: legyen érdekes, egy-két részletében meghökkentő (minden csoda három napig tart), mutassa magát úgy, hogy meglegyen a látszat: ilyen még nem volt. S persze legyen figyelemfelkeltő neve.

Castrum-ház a dél-pesti Duna-parton, volt már ilyen? Hullámos falú erődítmény, aminek tömegképzése derékmagasságban élesen változik. Ezen némileg enyhít a függőlegesen tagolt kőburkolat, ahogy alulról induló sötétebb csíkjai többször is túlfutnak. Az erőd alaposan fel van szerelve "lőrésekkel": sokszor véletlenszerűen elhelyezett kisebb-nagyobb kinövésekkel (erkélyek, kilógó üvegdobozok mint zárterkélyek), számos átütéssel (keskeny ablakok, franciaerkélyek), valamint benövésekkel - három, fával beültetett, többemeletes óriás loggiával a Soroksári úti oldalon. A folyó felé pedig az épület dereka fölött hullámzó erkélysor fut végig négy csíkban, a "panoráma"-teraszok között hatalmas lyukakkal, amiket eltakar a folytonos mellvéd - lentről elég félelmetes látvány, afféle gyilokjáró. Mennyivel magától értetődőbb volt az enyhe hullám azon a kis foghíj-homlokzaton, mely szintén Vonnák János építész tervei alapján épült, még a rendszerváltozás előtt a Városmajor utcában, közvetlenül a Nyugat múzeuma mellett (tervezőtársai V. Tanos Márta és Kajdócsi Jenő).

 

A Castrum befektetője garantált sikerre vágyott, az építész pedig gyerekes boldogságban leledzik, hogy végre kiélhette magát. Helyben vagyunk: az ún. Millenniumi Városközpontban. Aminek nevéből az első szó ellen nem merülhet fel kifogás, mert a terület üzleti célú beépítése az ezredforduló előtt indult, és a kétezres években előbb-utóbb be is fejeződhet. S hogy városközpont-e? - nos ezt ma már sok mindenre könnyű rábiggyeszteni, hiszen a város annyira szét van cseszve magával a közlekedéssel, a rengeteg ide-oda futkározó gumikerekű vasdobozzal, hogy az építési ipar mint javíthatatlan fejlődés-imitátor (katalizátor?) - alig győz a nyomukba eredni. Egyébként is e "központ"-nak része a két luxus-kultúrcucc, a NeSzí meg a MűPa, melyek a "központi" kultúrbüdzsé jelentős részét zabálják föl. Szavunk se lehet.

Castrum-ház - jó név, Fellini mester is csettintene egyet: jól van, fiúk, ügyesen választottatok. Olyan korszerű vár vagy erőd rejtezik a latinos név mögött, ami minden igényt kielégít, hisz' a felső szintek lakásai (57 db) alatt irodák (25 db) meg egyebek is vannak: nyolc földszinti bolthelyiség, étterem, kávézó, fitnesz-wellness, "panorámás úszómedence", parkolóhelyek a pincében, kártyás beléptető és folyamatos portaszolgálat. Ahogy az dukál a (nyilvánvalóan jól megválasztott) célközönségnek. "A bérlők zöme külföldi. Többségük angol, amerikai, francia, német vagy svéd, és tipikusan a felsőbb emeleteket kedvelik. Nekik az a fontos, hogy a dunai panorámához terasz, garázs és tároló is tartozzon. Panorámás, 50 négyzetméternél alig nagyobb lakásait havi 1300 euró körüli összegért lehet bérelni, míg az észak-pesti végen [a hely nevét cenzúráztam - V. M.] ugyanez "csupán" 600 euróba kerül" - szól az ingatlanos szakportál ismertetője. Dunai panoráma csak az egyik oldalon van - ahol mellesleg elég közel esnek a HÉV sínjei, hátul meg a Soroksári út dübörög, igaz, nem rögtön az ablakok alatt, hanem az ifjú fasorral szegélyezett, kevésbé forgalmas szervizúton túl.

 

 

A Castrum-ház előtti-utáni beépítéseken végignézve, a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között, épületünk maga a plusz. Sok mindennek összegzése, miközben közel sem annyira merev és nyögvenyelős, mint a Rezidenciák eggyel északabbra. Az átlagosnál jóval tágasabb az előcsarnoka, ami kétoldali üvegfalával átlikasztja az épületet. Alaprajzban nagy előnye, hogy nem középfolyosós az elrendezés, hanem három lépcsőházi magra, fogatoltan fűzi fel a bejáratokat. (A földszinten nem lehetett másképp megoldani, az előcsarnokból középfolyosó vezet az északi, harmadik lépcső-lift csoporthoz.) A lakószinteken a negyediktől a hetedik emeletig lépcsőházanként négy-négy lakás van, melyek többsége teraszt is kapott, és átszellőzéssel is rendelkezik. Igazi luxuslakásokat alakítottak ki a nyolcadik-kilencedik emeleten, néhánynak közel akkora terasza van, mint maga a lakás - s mint tudjuk, a teraszok alapterülete fele értékkel számít bele a bruttóba. Az alaprajzok változatosak, sajnos zsákszobás elrendezés is előfordul, és tárolóhely sincs mindenütt - pedig ismert, hogy az évek során a tárgyak száma vészesen fölszaporodhat... A konyha majd minden lakásban "amerikai", de néhol megvan a lehetőség arra, hogy ajtóval határolható külön helyiségben legyen. Eddig a lakások 86 százalékát értékesítették.

E legújabb kori castrum: sokszorosan megbolondított lyukarchitektúra, fölturbózott posztmodern eklektika, modern ízekkel és izékkel - korunk barokkizációja klasszikusra hajazó névvel. Volt már ilyen? Ugye, hogy nem. De lesz még! Aki viszont építészetre vágyik, az ne errefelé keresse.

Vargha Mihály írása az Élet és Irodalom 2007. 30. (július 27.) számában jelent meg

---

Castrum-ház, vegyes funkciójú épület,
Budapest, IX. ker., Lechner Ödön fasor
Építész: Vonnák János és Kühn Péter