Nézőpontok/Vélemény
1/22
Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.
Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.
Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.
Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.
Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.
Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.
Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.
Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.
A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.
A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.
A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.
A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.
A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.
A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.
A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.
A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.
A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.
A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.
A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.
A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.
Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.
A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.
