Éveket csúszik a moszkvai Ermitázs megnyitója
A tervezett 2020 helyett legkorábban 2024-ben nyílhat meg a híres Ermitázs moszkvai fiókintézménye. Hani Rashid legújabb munkája az egykori Lihacsov, ismertebb nevén a ZiL Autógyár helyén épül – azaz épülne.
A csúszásra Moszkva főépítésze, Szergej Kuznyecov különös magyarázatot adott. Eszerint az utóbbi időszakban jelentősen módosították az épület terveit, az első és a második szinteken olyan speciális, rendezvénytérként is használható galériákat alakítva ki, amelyekbe szükség esetén az utcáról is be lehet látni. Mivel ez különleges üvegezést kíván, inkább a környező épületeket valósítják meg előbb, és csak ezt követi majd a múzeum felépítése. A hírt a Calvert Journal jelentette.
Hani Rashid, az amerikai Asymptote Architects sztárépítésze korábban a magyar fővárosban is megjelent; a 2006-ban az ORCO megbízásából, a Budapest Bank székházának tervezett Váci úti épület fejlesztését azonban elvitte a válság. (Az emlékezetes tervtanácsi bemutatóról Haba Péter írt cikket az Építészfórumra.)
A korábban a Lihacsov, illetve orosz rövidítéséről ZiL-ként ismert autógyár által használt, dél-moszkvai ipari terület fejlesztése a jelenlegi polgármester, Szergej Szobjanyin szívügyének számít. Az orosz LSR Group 2014-ben nyerte el a jogot a kétmillió négyzetméternyi városrész fejlesztésére. A tervek szerint itt 2025-re vadonatúj negyed, a Zilart jön létre, 38 300 lakóval.
Az Asymptote több épületet is tervez a negyedben: az ő munkájuk a legmagasabb toronyház, 150 méterrel. Innen 1,2 kilométer hosszan kígyózik az a gyalogossétány, amely galériák, színházak és mozik, üzletek, valamint egy koncertterem helyszíne. Ezt intenzív lakócélú beépítés övezi, a Moszkvában megszokott léptékben.
A terület tervezési vezérelveit a moszkvai Project Meganom készítette, és a résztvevő irodák nagy része is orosz: a Mezonproekt, a Sergey Skuratov Architects, a Tsimailo, Lyashenko & Partners és a Speech. Tíz épületből álló komplexumot tervezett a negyedbe a holland Neutelings Riedijk Architecten is.
A Zilart legfőbb nevezetessége természetesen az új Ermitázs lenne. Az épületben 19-20. századi és kortárs művészetet terveznek bemutatni, de lenne egy szoborkert, performansz-tér és tetőtéri étterem is. A hárommillió műtárgyat őrző, egyes források szerint ezzel a világ második legnagyobbjának számító szentpétervári Ermitázs több leányintézményt működtet az Orosz Föderáción belül, de ezek közül a háromezer négyzetméteres moszkvai lehet a legnagyobb. A múzeum külföldi próbálkozásai nem arattak egyértelmű sikert: míg az Ermitázs Amszterdam idén megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepelheti, a ferrarai évek óta előkészítés alatt áll, a Guggenheimmel közös két projekt közül a Las Vegas-i fiókot nyolc év után bezárták, míg a vilniusi fejlesztés pedig el sem indult.
08:49
Ezeken a mega-giga izéken jól látszik, ami a helyszínen is tapasztalható, hogy Oroszország minden gazdagsága a "két fővárosba", leginkább Moszkva és Szentpétervár központjába áramlik. A külváros és pláne a vidék állapota, akár csak 100-200 kilométerre Moszkvától, viszont siralmas.
Ennek kapcsán érdekes tanulsággal szolgál, ha megvizsgáljuk Oroszország 1913-as és az ezzel nagyjából azonos területű Szovjetunió 1988-as gazdasági súlyát Európán belül. 1913-ban Oroszország, a maga 159 millió lakosával Európa 3. legnagyobb GDP-jét produkálta; csak az Egyesült Királyság és Németország előzte meg, utóbbi csupán hajszálnyival. 1988-ra a nagy Szovjetunió visszacsúszott az 5. helyre, ráadásul úgy, hogy a lakosságszám 290 millióra nőtt, és 1988-ban a bevételek egyharmadát a kőolaj és a földgáz adta (1913-ban ez az ágazat szinte nem létezett...) Ennyit a szocialista fejlődésről. Hozzáfűzöm, hogy 1913-ban az egy főre jutó GDP a németnek a 40%-a, míg 1988-ban csupán kevesebb, mint a negyede volt. Azóta az ország területe lecsökkent, népessége pedig megfeleződött. Mégis, a valamelyest piacosított gazdaságnak köszönhetően, Oroszország az európai GDP-sorrendben ma is őrzi 5. helyét és az egy főre jutó GDP-je is kb. ugyanakkora töredéke a németországinak, mint 1988-ban.