GO Vöröstó!

Az építészképzés - kilépve az intézményi falak mögül - óriási lehetőséget és segítséget jelenthet a kisebb közösségek különféle problémáinak megoldásában, a helyi terepmunka és az együttgondolkodás révén. Önreflexió egy kísérleti félév és egy vöröstói konferencia kapcsán. Vági János írása, Pásztor Erika Katalina bevezetőjével.

Vöröstóra menni

Január közepén tettük közzé a francia Matali Crasset Tunéziába tervezett szállodája kapcsán egy rövid interjút, amit Nemes András készített a tervezővel. Matali Crasset szerint a korszerűség ma már nem a városi világ kiváltsága, ami összecseng azokkal a vezető európai építészek által hangoztatott ideákkal, hogy nagyvárosaink egyre kevésbé élhetők. Miközben a falvak elnéptelenednek, munka és megélhetési lehetőségek nélkül csodálatos természeti környezetből, tiszta levegőből a túlzsúfolt és egyre nagyobb szuburbanizációs övezeteket növesztő városok felé áramlanak az emberek. A falvak igen bonyolult és összetett problémákkal maradnak magukra, a forráshiány mellett azonban sokszor az ötlethiány is megnehezíti a kilábalást az elvándorlás-elszegényedés reménytelennek tűnő mókuskerekéből. Mihez kezdjenek a hátrányaikkal, és milyen értékekre lehet itt építeni?

Legtöbben a falusi turizmusban bíznak, több helyen új városi honfoglalók jelentek meg (pl. Megyeren), általában nyaralónak használva a régi portákat. A vidék által felkínálkozó jobb életminőség azonban a turizmussal együtt nem jelenik meg automatikusan. A faluból eltűnnek a gazdálkodók, a nyaralók a portákat inkább befüvesítik, nincs helyi élelmiszer, nincs bolt, de már kocsma sem, és pillanatok alatt eltűnnek a hagyományok, amelyeket ma már csak a műemlékvédelem konzervál a homlokzatokon, skanzenné merevítve a kihalófélben lévő falut. Nagyjából ez történik a Balaton-felvidék egyik csodaszép kis falujában, Vöröstón. Miért ne lehetne megpróbálni kívülről segíteni, miért ne lehetne szabadon, felhőtlenül ötletelni egy kicsit, hátha valamiből továbbfejleszthető, megvalósítható gondolat lesz? Mit lehetne kezdeni Magyarország harmadik világbeli eldugott településeivel, hogyan lesznek újra vonzó lakóhelyek, hogyan lesz itt munkahely és egészséges élet? Általános, minden helyre érvényes választ adni persze nem lehet. Minden egyes falunak, kistelepülésnek más és más a jó, s mindenhol különböző rejtett lehetőségek tárhatók fel.

 

 

A világ minden táján az építészet új, a háztervezésen messze túlmutató gyakorlata egyre inkább láthatóvá kezd válni. A tervezők úgy gondolják, hogy az építészeti gondolkodás egy sokkal általánosabb megközelítést is lehetővé tesz. Nem csak házakat, hanem gondolatokat és általuk közösségeket is lehet építeni. S bár a szerves építészek évtizedek óta hangsúlyozzák, más és más irányból érkezve, egyre többen képviselik ezt az elvet: ki külföldi tanulmányút során szerzett tapasztalatokra [Kukucska Gergely], mások az egyetemi építőtáborok (Láris Barna, Kemes Balázs) illetve a szerves építészet által elindított hagyományokra építkezve. 

Vörörstón 4. éves építészhallgatók új módszert próbáltak ki Sugár Péter és Vági János építészek vezetésével. A féléves kurzus során szabad ötletek és elképzelések születtek a falu helyszínen feltárt problémáira, s ezeket mutatták be a faluházban egymásnak és a helyieknek. A falu lakossága egy napra a duplájára nőtt, a kis ház csordultig telt fiatalokkal, a környék falvainak polgármestereivel, neves építészekkel és helyi erőkkel. Volt zsíros deszka meg bor, a falakon  rajzok és tervek, kolbász és pogi mellett lehetett olvasgatni az ötleteket és nézegetni az ábrákat. A hátsó szobában hallgatók egy csoportja házszámtáblákat készített, kemencét hoztak és itt égették ki a táblákat a helyiek megrendelésére. Nem tudtam, de kiderült, hogy vannak könnyű meg nehéz számok, már ami a festést illeti.

Mellőzve mindenféle formalitást, mindez olyan volt, mint egy többgenerációs intellektuális buli, kicsit megidézve a nyolcvanas évek ellenzéki konspirációs levegőjét. S bár privát beszélgetésekben előkerültek a környékbeli élet fű alatti, bénító konfliktusai is, beáramlott ide valami a nagyvilágból, abból, hogy másképp is lehet, nem csak felülről megmondva. S attól, hogy ott volt egy csomó felszabadító, helyenként vicces, helyenként „miért is ne?" típusú ötlet az újjáélesztésre, a hangulat is könnyedebb, kevésbé távolságtartó lett. Távoli világok zsúfolódtak össze itt egy kicsi házban, konferenciának álcázva találkozott urbánus és valami, ami már se nem népi, se nem urbánus, csak hogy a huszadik század nagy értelmiségi vitáit idézzem. Mindenki szippantott egy kicsit a másik világából, mi a friss levegőből és a lenyűgöző tájból. A három fős önkormányzat egyik tagjával beszélgetve úgy tűnt, hogy nagyon jól esett nekik a figyelem. Január Lajos kutyával végigsétálva a falu egyetlen utcáján a csöndet időnként vad kutyaugatással vertük föl, és ezalatt azt is figyeltük, hogy este fél hétkor hány házban ég a villany. Sajnos – egyelőre – nem mindben.

Pásztor Erika Katalina

 

 

---

Építészek a terepen - Vági János beszámolója

Fiatal építész csoportosulások aktív közösségi szerepvállalása gyakori jelenség a nyugati társadalmakban. Számos területen működnek együtt építészek más szakmák képviselőivel, akár szociológusokkal, kultúrantropológusokkal és még befektetőkkel is. Katalizátor szerepük miatt a helyi társadalom szintjén megmutatkozó aktivitásuk nagy jelentőséggel bír, amelyet az alulról szerveződő társadalom hívott életre. A társadalomnak ezt a képességét a felülről irányított rendszerek tehetetlensége formálta erőssé, hiszen a közösségek újraszerveződését központilag kikényszeríteni aligha lett volna lehetséges. Az ilyen jellegű közösségi akciók sok esetben lehetőséget teremtettek az együtt gondolkodásra, elősegítették a közösségek megszerveződését, és számos kis léptékű projekt megvalósulásához vezetettek.

 

 

A privatizáció gyökeres változásokat hozott magával a magyarországi falvakban is. A komplex környezeti-közösségi problémák kezelésében nagy segítséget nyújthat az építészet, ha a szakma nemcsak épületek megtervezését, hanem az egész környezetet átfogó megközelítést feladatának tekinti. Ehhez azonban jelen kell lenni a terepen, és együtt kell gondolkodni a helyi közösségekkel, amelynek első állomása az a felismerés lehet, miszerint az egyetemi oktatásban komoly közösségi potenciál rejlik, amely együttes erőként közvetlenül is felhasználható. Ehhez persze az kell, hogy az oktatás az iskola falain túlra is kimerészkedjen, képes legyen aktuális problémákat is feltárni, akárcsak úgy, hogy rámutat egy-egy jelenségre, és a tervvalóság papírvilágát elhagyva a valós környezetben hozzon létre alkotást.

 

 

A BME Középülettervezési Tanszékének negyedéves hallgatói és oktatóik így mentek el egy faluba, Vöröstóra, a Balaton-felvidék egy műemlékileg is védett településére. Rendhagyó kutakodásba kezdtek, amelynek során a nyilvánosság minden eszközét felhasználták, hogy bárki számára megteremtsék a bekapcsolódás lehetőségét. Ennek első formája egy blog létrehozása volt, amelyen minden gondolatfoszlányt, tervet, dokumentációt, interjút elérhetővé tettek az érdeklődők számára. A félév során kipróbáltuk/modelleztük azt a munkamódszert, hogy hogyan képes 30 résztvevő szervezetten meghatározott problémákkal foglalkozni. Az újszerűség abban is megmutatkozott, hogy a kis csoportokat alkotó hallgatók nem ugyanazzal a feladattal bíbelődtek egy féléven át, hanem minden csoport különböző jellegű témát igyekezett kibontani, úgy, hogy mindeközben munkájuk valamilyen módon mégis össze legyen hangolva. Születtek finanszírozási elemzések, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen területen lenne érdemes az első fejlesztési lépést megkezdeni. Mi az a mikro-beavatkozás, amit egy közösség saját erejéből képes megvalósítani, amely akár képes egy következő - már kívülről jövő segítséggel létrejövő - fejlesztést is generálni.

 

 

Kidolgoztuk a stratégiailag fontos, első beavatkozás kiviteli szintű terveit. Ennek során szem előtt tartottuk az önerő szűkösségét, mindent alávetve a megépíthetőség kritériumának. Ezekkel párhuzamosan születtek a regionális kapcsolatok felélénkítését célzó ötletek: Mencshely-Dörgicse-Vászoly-Pécsely-Barnag-Vöröstó szorosabb összefonása egy kistérségi piac létrehozásával. Megjelent egy aktív faluhasználati kézikönyv, amely tartalmaz például olyan térhasználati útmutatót, mely a vidéki létforma megváltozott térigényeit és a konzerválódott téri adottságokat (hagyományos parasztház) gondolja újra. Megfogalmazódtak a privát térhasználaton túl a közösségi terek használatának új lehetőségei, például azt, hogy miként lehet feloldani legtöbb egyutcás falura jellemző karakternélküliséget, vagy hogyan lehet új funkciót adni a pajtasornak. Előkészítettünk egy olyan, akció jellegű projektet is, melyet a résztvevő hallgatók a helyi lakosok bevonásával a konferencia alkalmával valósítottak meg.

A munka természetesen a helyi közösség bekapcsolásával vette kezdetét, s már akkor felmerült az a cél, hogy a félév egy falunap-konferencianap megrendezésével záruljon. A konferencia így nem a megszokott építészeti konferenciák jellegét öltötte magára, hanem a szakmai határok kitágításával, egy tágabb közösségi diskurzust célzott meg, amelyben a figyelemfelhívás és az egymásra figyelés volt a legfontosabb.

Figyelemfelhívás a nyilvánosság eszközével, mivel a közös gondolkodásba bekapcsolódni már-már kötelező; egymásra figyelés, mivel a kihagyhatatlan helyi közösségek kezdeményező erejének felébresztése nélkülözhetetlen.

 

 

Így a meghívott előadók közt jelen voltak településük életre keltésében, illetve fejlesztésében komoly eredményeket felmutató polgármesterek (Megyer és Györköny település polgármesterei), közösségi aktivitást mutató civil szerveződés (Liliom–kert), konkrét fejlesztést álmodó vöröstói ötletgazda, a közösségi beavatkozás megvalósításának tapasztalatairól mesélő építészek (valkonyai építőtábor), a közösségek, döntéshozók szerepét és az építészek jelenlétének fontosságát boncolgató gondolkodók. Az esemény sikerességéről tanúskodnak a kapott visszajelzések, a kialakult kapcsolatok, a helyiek bizalmának felébresztése, és egy következő közös együttműködés lehetőségének előkészítése. Az írott beszámoló műfajából adódóan természetesen nem tudja részletekbe menően érzékeltetni az esemény jellegét, a konkrét tapasztalatokat. Csupán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések elengedhetetlenek ahhoz, hogy akár közösségi, akár kormányzati szinten élő diskurzus jöjjön létre a magyar falu jövőjéről.

Köszönet Vöröstó polgármester asszonyának, Rákos Margitnak, Vöröstó lakosainak, Dénes Péter ötletgazdának, a Tanszéki Terv c. tárgy oktatóinak és a GOVÖRÖSTÓ! mozgalom építészhallgatóinak, a konferencia meghívott előadóinak és valamennyi résztvevőjének. És előre is köszönet mindazoknak, akik tevékenységünket a jövőben támogatni kívánják, vagy szeretnének bekapcsolódni munkánkba.

Vági János
www.vhstudio.hu
építész, meghívott oktató BME
a konferencia szervezője

GO Vöröstó - Kukucska Gergely előadása

résztvevő hallgatók:
Soltész László
Dobos Hajnalka
Varga Luca
Buzássy Tamás
Farkas István
Szekeres Ágnes
Kovács Máté Gergő
Urbán Boglárka
Ridzi Júlia
Makai István
Varga Mónika
Hory Gergely
Koválcsik Ágnes
Szabó Zoltán
Balogh Gergely
Pataki Dániel
Vági Bence
Soltész Judit
Müllner Péter
Major Zoltán
Biri Balázs
Révai Virág
Danyi Balázs
Csillik Barbara
Toma tibor Tamás
Ober Márton
Kaszás Nóra

oktatók:
Sugár Péter
Klobusovszki Péter
Fejérdi Péter
Radványi György

meghívott oktatók:
Szentirmai Tamás
Vági János

Doktorandusz hallgatók:
Fazekas Kata
Báger András
Helmle Csaba

---

A munka szakmai tartalma kapcsolódik a "Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen" c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását az ÚMFT TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatja. | This work is connected to the scientific program of the " Development of quality-oriented and harmonized R+D+I strategy and functional model at BME" project. This project is supported by the New Hungary Development Plan (Project ID: TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002).