Gyönyörű pávatoll - Íme a Haris Park

A Rózsadomb lábánál pár hónapja nyílt meg a Haris Park rendezvényhelyszín és étterem. A Haris család indíttatásáról, a szép kertről, az építészeti megoldásokról, a dizájnról és a Bobo étterem választékáról máshol már olvashattunk, azonban mi most az előzményekre, az építészeti és műemlékvédelmi szempontokra szeretnénk kitérni részletesebben, hogy mérleget vonjunk mire helyeztek hangsúlyt többé és kevésbé az emblematikus helyreállítás során.

Az épület és a hozzá tartozó terület története a 19. század második felére nyúlik vissza. A Budai Polgári Lövész Társaság első lövöldéje a Széna tér közelében helyezkedett el, ahonnan az új körút terve és a környék lakóinak nyugalma miatt el kellett költözniük. A volt Leitner-féle téglavető területére, a mai Marczibányi térre építtették a Hofhauser Antal által historizáló, német-reneszánsz stílusban tervezett új, hárompavilonos lövőházat, melyet 1884-re fejeztek be. Az impozáns, tornyos épület pincéjében szobák, konyha, kamrák, raktárak, borospince, a földszinten díszterem, játékterem, éttermi helyiség, öltözőszobák, töltőterem és egy lövőcsarnok is helyet kapott. Az épület mögötti, lejtőbe vájt mélyedésben szabadon lehetett lőni, ahol még a környező lakosok nyugalmát sem zavarták annyira. A korabeli látogatók között főként arisztokratákat, politikusokat és a művészvilág tagjait vehetjük számításba.

A komplexum az 1930-as években Figyelmessy József, az új bérlő működése alatt „Kastély étterem és kávéház" néven rangos szórakozóhellyé vált. 1932-ben Ray Rezső készített bővítési terveket a lövöldéhez: a pavilonokat összekötő folyosó mögé mozitermet és szolgálati lakást építettek, emeleti részekkel is kiegészítve azt. A háborúban  a főépület tetőzete megsérült, melyet akkor egy egyszerűbb formára (sátortetővel) állítottak helyre a torony nélkül. 1951-től aztán a Szabadságharcos Szövetséghez került a Lövőház, ahol évekig a magyar lövészcsoport egyik legfontosabb intézménye volt, olimpiai és világbajnokok edzettek itt. Ezt követően az épület a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) birtoklása alatt számos átalakításon esett át és a környezete egyaránt. A főépület báltermében kisebb irodákat alakítottak ki és egy toldaléképületben mozi is működött. Az épület mögött továbbra is folytatódtak a lövő edzések, így a hátulsó kert is a műemlék történetének szerves része maradt, hozzátartozik a környezetéhez.

Az együttes állapota a 90-es évek privatizációjával kezdett romlani. A rendszerváltást követően a Budapesti Polgári Lövészegyesület ugyan visszakapta a területet, de állami támogatás nélkül nem tudta fenntartani. 1992-ben Fenyő János vállalkozó szerezte meg, majd elképzelése szerint egy gentlemen’s club-ot nyitott volna itt. Halálát követően Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzatához került üresen és évekig funkció nélkül, míg végül az ingatlan megvásárlásának és hasznosításának jogára kiírtak egy pályázatot, melyet 2005-ben a Haris Kereskedőház Kft. programterve nyert meg.

2006-ban készültek el az első tervek, melyben a helyreállított épület éttermi és rendezvényhelyszín funkciót, valamint egy új, átrium köré szervezett, tetőteraszos bővítést is kapott volna. A nagyméretű lőtér végében egy 18 lakásos apartmanházat is szerettek volna tervezni wellnessközponttal. A MHSZ-es melléképületeket, valamint a lőtéri műtárgyakat 2007-ben elbontották és megtörtént a terület veszélytelenítése is.  Az ingatlan és a környezete már 1997-ben műemléki védettség alá került, így ezen tervek és munkálatok minőségét és mennyiségét az engedélyeztető egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is meghatározta. A helyzet viszont nem volt egyszerű, ugyanis az engedélyt bíróságon támadta egy civil zöldszervezet, figyelmen kívül hagyva a telken található rossz állapotú műemléki épületet. Az építkezést leállították és az engedélyt felfüggesztették, mely többéves pereskedés után vált újra hatályossá.

Ám ezen idő alatt a védett épület kihasználatlanul állt és állapota egyre csak romlott. 2009-ben tűz is pusztított, melynek következményeképpen a Felvinci utcai, északi pavilon tetőzet nélkül maradt. Miután 2014-ben az engedély újra érvényessé vált  a tulajdonos a megváltozott gazdasági viszonyok tükrében átgondolta a beruházást, és az új program jóval visszafogottabb lett. Kivitelezése 2016 és 2018 között már be is fejeződhetett.Több ütemben folytak a munkálatok: az első a tető, a kerítés és a homlokzat, a második a főépület és az oldalpavilonok belső helyreállítása és a kert kialakítása volt, a harmadik ütemben a bővítményen dolgoztak.

A Haris család és az építész, Kovács Márton az 1884-es állapot rekonstruálására törekedtek, eleget téve a műemléki elvárásoknak. A hátsó front egy, a pavilonok közé beékelődő, kiszolgáló funkciójú épületrésszel egészült ki, mely visszafogott, de az eredeti épülettől megkülönböztethető, anyagban és stílusban is eltérő esztétikával rendelkezik.

Három fő funkcióról beszélhetünk. A központi pavilonban akár 200 fős rendezvényeknek is otthont adó Bálterem található, míg az Alvinci utcai, déli pavilon kápolnája esketéseknek, kamarakoncerteknek és egyéb rendezvényeknek ad helyet. Az északi pavilonban kis vendégforgalmú gourmet étterem működik. A főépület bejárata fölött egy egyszobás lakosztály is húzódik még, melyből a díszterem erkélye nyílik. Itt korábban, még az MHSZ-es időkben vendégszobák működtek. A pavilonok közti új épület funkciója a műemléki épület helyiségeinek kiszolgálását célozta, valamint további rendezvényhelyszíneket és konferenciatermeket terveztek ide is.

A Felvinci úti oldalkertben, az egykori garázsok helyén egy újabb egység épült látványkonyhával, mely a kerti rendezvényeket hivatott kiszolgálni. Az alagsorban található a gardrób, a mosdók, egy konyha és a raktárak, valamint a leendő cukrászat és pékség. A további emeleten rendezvényhelyszínek és igazgatási irodák kaptak helyet. A vendégek parkolója a déli pavilon mellé, a dolgozóké az épület mögé került.

A műemléki felügyelők folyamatosan segítették és véleményezték a lépéseket. Az egyik ilyen fontos döntés a belső és a külső falak színezését érintette. Készült elődokumentáció és falkutatás is, de ezekből csak kevés információ derült ki a színekről és a belsőről, mivel az épületet már többször átalakították és újravakolták. Régi felvételek alapján tudtak gondolkodni a homlokzat eredeti díszítéséről és ezek alapján lehetett arra is következtetni, hogy a gerendázat és a fűrészbetétek színe hasonlóan kontrasztos volt, mint a világosabb zöldes szürke és világos krémszínek árnyalata, amelyre a végső voksot tették a helyreállítás során. (A 19. század végi budai villaépítészetnél gyakori volt a barna-sárga kombinációja.)  

A homlokzat újra volt vakolva, így ezt alaposan letisztították, majd a korabeli téglaburkolat hiányosságait pótolták és kezelték. A 16 méteres torony újjáépítését sajnos az utóbbi években megnövekedett építési költségek végül nem tették lehetővé. Csupán a fogadó talapzata készült el, így egy következő felújítási periódusban talán megvalósítható lesz a torony teljes struktúrája is.

Az enteriőrökről kevés forrás állt a tervezők rendelkezésére, így a bálterem kivételével – melyhez találtak régi felvételeket – a belsőépítészek saját elképzeléseikre hivatkoztak. Ebből igazán sokszínű eredmény született. Szembetűnő, hogy az eredeti egységek és a bővítmény belső kialakítása, vagy akár a berendezése között nincs szemmel látható különbség, nem is állt szándékukban jelezni azt.  Mégis, a berendezés kellemes art deco és  korai modern stílusában fellelhető a 30-as évekbeli étterem hangulata. Az északi pavilon falkutatása során egy régi, nyugati irányú, hátrafele néző ablaknyílást is találtak a pavilonban, melyet kibontottak és újra megnyitottak.

A déli pavilon belsejét az egyszerű falazata elé épített és hátulról megvilágított dekor jellegű falrendszer töri meg, melyet a bálterem boltívei inspiráltak. A terem falrendszere akusztikai szempontból is fontos, hiszen koncerteknek is ad helyet az esküvői szertartások és a céges rendezvények mellett. A pavilonok közti folyosóból nyílik az új épület nagyméretű, elegáns lépcsője is és az oldal pavilonokhoz innen kapcsolódnak az új épület földszintes egységei: az északi egység az éttermet bővíti, a déliben pedig egy fogadó - pezsgőző terem működik. A helyiségek ajtónyílásainak többsége eredeti, mindegyik régi fényében tündököl.

A kert szempontjából sajnálatos, hogy a kocsifelhajtó megtartásáról végül lemondtak. Egykor a főépület bejárata a felhajtóval volt összehangolva a telek két sarkán elhelyezkedő kapubejáratokkal. Ma alig vehető észre, hogy mi állhatott itt egykoron. Ugyanakkor igaz az is, hogy a hosszú évtizedek alatt jelentősen megváltozott a környezet forgalmi rendszere és a 30-as években az előkertet is feltöltötték már.

A sűrű növényzetből egy pávafigura villan fel, melyről eszünkbe juthat a pávás és pávatollas belső díszítés. Dicséretes, hogy a kisméretű előkertben olyan 120-130 éves fák maradtak fenn, mint a törökmogyoró vagy a csüngő akác, melyek megidézik a hely történetét. Az előkert egyetlen zavaró részlete a déli pavilon mellé helyezett parkoló, mely igencsak benyúlik a kert összhatásába, ám a vendégek számára más terület nem állt rendelkezésre a szükséges parkolóhelyek kiépítésére.

Miután a fejlesztési koncepciót újragondolták, a tulajdonos a terület hátsó részét leválasztotta, feltöltette és értékesítette a könnyebb fenntarthatóság, valamint a műemlék felújítás finanszírozásának érdekében. A leválasztott területet 7 parcellára osztották fel, amelyen 7 családi ház fog felépülni a következő másfél évben. Ám a telkek beépítettsége csak 15 százalékos lesz, így egy zöld park benyomását fogja kelteni a házak felépítése után is. Jelenleg az épület nyugati oldalára tejüveges ablakokat helyeztek, mely azt a benyomást keltheti, hogy a hátsó területet rejtve hagyják. Az építész magyarázata alapján mindez a másfél évig folytatódó építkezéseket célozza ideiglenesen kizárni az étterem életéből.

A lőtér épülete egykor Budapest egyik fontos találkozóhelye volt. E rekonstrukcióval nemcsak az eredeti fizikai formáját, hanem szellemiségét és élénk életét is visszaállították megálmodói. A látványos belső dizájn nem követi azt a mintát, amit a külsőben megvalósítottak: azaz a régit és az újat stílusában és anyagában nem különböztetik meg, helyette az új idők elegáns karakterisztikumát kapjuk. A környék valóban méltó kertvendéglőjeként képzelhetjük el ezentúl, mely helyet ad esküvőknek, cégek rendezvényeinek, kiállításoknak, kamarakoncerteknek és nem utolsósorban forgatásoknak is.

Szathmári Edina