Hallgatói tervek Visegrádra
A Pécsi Tudományegyetem PMMIK Építőművész MA szakos hallgatói az elmúlt szemeszterben Visegrádra készítették el féléves terveiket. A tervekből kiállítás nyílt a helyszínen, amely 2014. október 22-ig megtekinthető. Tamás Anna Mária beszámolója.
2014-re már túl vagyunk a válság okozta első, szakmát ért sokkon. Ha megbarátkozni nem is tudunk még vele, de kezdünk hozzászokni a helyzethez. A válság pozitív hozadékai sem jelentek újdonságot. A szociálisan és ökológia szempontból is érzékeny szemlélet egyre nagyobb teret nyer az oktatás egyes területein. Ha csak az elmúlt évek diplomamunkáit vagy a doktori kutatások témáit vesszük példáként, ez egyértelműen látszik. Az, hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban, még a jövő kérdése, de bizonyos tendenciák - ha egyelőre még csak elvi síkon is – már megmutatkoznak.
A helyzet kétségtelenül megváltozott. Kérdés, hogy az oktatás képes-e erre nem csak alkalmi akciók keretében (műhelymunkák és egy-egy kutatási vagy tervezési feladat), hanem strukturáltan is reagálni. A pécsi építészképzésben szándékunk olyan új tervezési módszer, építészeti feladat-megoldási stratégia kidolgozása, mely a - közelmúltban megváltozott körülményeknek köszönhetően - jelentősen átalakult építészeti feladatokhoz flexibilisen és differenciáltan tud alkalmazkodni. Ennek érdekében az elmúlt évben egy kutatócsoportot alapítottunk, amelynek célkitűzése, hogy ezekre a szakmai felelősséget is nagyban feszegető kérdésekre választ találjon. Ennek a munkának az egyik első lépése volt az elmúlt szemeszterben kiírt féléves tervezési feladat.
A képzés
Az Építőművész master (MA) képzés 2. évfolyamán hét hallgató végzi jelenleg tanulmányait. Ez a kis létszám lehetőséget ad arra, hogy ténylegesen kivitelezhető legyen a műhelymunka és a gyakorlatközpontú oktatás, ezáltal megvalósuljon az oktatók és a hallgatók között egy - a nagyobb számú képzésekben elképzelhetetlen - személyes viszony. A helyzet egyben lehetőséget teremt arra is, hogy ne csak a helyszín, hanem a helyzet is megismerhetővé váljon, jelen esetben személyes találkozások, tapasztalatszerzés által.
A feladat
A szemeszterben három szempontnak megfelelően kerestük az ideális tervezési feladatot. A legfontosabb a feladat komplexitása volt. A hallgatók már korábban ismereteket szereztek kis léptékű középületek tervezésében, és a további kihívást ezúttal nem a lépték növelésében, hanem a hely adta kérdések és megoldandó feladatok nehézségében, összetettségében kerestük.
Szintén fontos szempont volt, hogy választ keressünk a jelen kihívásaira, tehát a válság okozta jelenlegi helyzetre. Olyan feladat meghatározása volt a cél, amely nem kizárólag egy új épület tervezését jelenti, hanem a feladat részét képezte meglévő és differenciált minőségű (műemlék, kitüntetett építészeti értékkel nem bíró, de szerkezetileg elfogadható állapotú épület, szerkezetileg problémás épület, stb.) épületállomány kezelése is. Olyan helyzetet akartunk választani, ahol nem állnak rendelkezésre a megfelelő anyagi feltételek a használói igények kielégítésére. Továbbá fontos volt, hogy létrehozzuk a hallgatók, valamint a tervezendő épületet használó közösség találkozását, és a személyes kapcsolat kialakuljon. A helyszín mélyebb megismerésének és analízisének lehetősége általában adott még egy fiktív, egyetemi feladat keretében is, de a használókkal, az emberekkel kialakított személyes kapcsolat csak jóval ritkábban valósítható meg. Ennek a tapasztalatnak a megszerzése nagy jelentőséggel bír, különösen egy pályakezdés előtt álló építész számára.
Így esett a választás a Visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola bővítésére. A tervezési feladat különösen összetett volt, mivel egy régészeti (a tervezési terület alatt találhatóak Visegrád középkori városának maradványai), műemléki (a XVIII. században az iskola a korábbi templom épületében lett kialakítva, ezt bővítették a későbbi évtizedekben tovább) és természetvédelmi szempontból (Natura 2000) is jelentős területen van. Fontos szempont továbbá, hogy egy nagyon erős helyi identitástudattal rendelkező, hagyományait aktívan ápoló kisközösségnek kellett tervezni, akiknek jelenleg nem áll rendelkezésére megfelelő anyagi forrás ahhoz, hogy a különben jó színvonalon történő oktatási tevékenységüket megfelelő épített és infrastrukturális környezetben folytathassák. A feladat megtalálásában és lebonyolításában nagy segítségünkre volt Félegyházi András építész, a város jelenlegi polgármestere.
A pontos funkcionális kiírás, a meglévő iskolaépület 600 m2-es bővítése adott volt, de a feladat részét képezte, hogy a hallgatók az iskola működésének és pedagógia elveinek ismeretében azt részben újragondolhassák. Az iskolához tartozik egy 1985-ben épült, Makovecz Imre által tervezett tornacsarnok is, amelynek használatával kapcsolatban is új igények merültek fel.
Mind a hét terv esetében elmondható, hogy önálló karakterrel rendelkező, kortárs épülettervek születtek, amelyek egyértelműen deklarálják korukat, de ezzel együtt illeszkednek Visegrád történeti múltjához és falusias település szerkezetéhez. A tervezett épületek léptékükben és építészeti kialakításukban megtalálhatják helyüket a város életében, azaz mind az épített, vizuális, mind a társadalmi környezettel szemben támasztott elvárásoknak alapvetően megfelelnek. A tervek nagyrészt érzékeny tervezői magatartásról tanúskodnak, tartózkodnak az öncélú formalizmustól vagy a túl drága megoldásokról. Az épületeket nem kis tervezői kihívást jelentő, gondosan megoldott telepítés, a funkcióhoz való elmélyült viszonyulást tükröző belső kialakítás, és a fenntarthatóság szempontjából is gondosan megválasztott anyagok, szerkezetek jellemzik. Természetesen a megoldásokban, és a minőségben voltak kisebb különbségek.
Egyes tervek célkitűzése az volt, hogy a lehető legtöbb meglévőség megtartásával és az új beavatkozások minimalizásával legyen megoldható a kiíró által megfogalmazott funkcionális igény.
A másik végletet az jelentette, amikor a tervezői hitvallás az volt, hogy egy társadalomnak- függetlenül a gazdasági vállságtól - nagyobb gondot kell fordítania az oktatásra, és ezért indokolt az adott esetben költségesebb, és nagyobb léptékű beavatkozás, amely új perspektívát jelenthet progresszív megoldásaival.
A hallgatók féléves munkájának eredményét nem csak azért szerettük volna a közösségnek bemutatni, hogy a hallgatók a visszajelzésekből tanulhassanak, bár kétségtelenül ez volt a legfontosabb. Egy-egy ilyen építészeti feladat bemutatása egyrészt elindíthat egy a használó közösség megkérdezésével járó szakmai diskurzust, másrészt általában is közbeszéd témájává teszi az építészetet, ami szintén általános és fontos szakmai feladtunk kell, hogy legyen minden fórumon.