Három magyar tervpályázat a fenntarthatóság szemszögéből – Fenntarthatósági szempontok a pályázati kiírásokban

Az ABUD fenntarthatósági tanácsadói új, háromrészes cikksorozatukban arra keresik a választ, hogy a fenntarthatósági szempontrendszernek hogyan kellene megjelennie egy építészeti tervpályázat során. A cikksorozat mostani, első részében a pályázati kiírások fenntarthatósági követelményeit – vagy épp azok hiányát – elemezik, a második részben tervpályázati bírálatokat tekintenek át, a harmadik részben pedig a fenntarthatósági kritériumokra adott ideális válaszokat keresik.

Pár héttel ezelőtt járta be a sajtót a hír, hogy az idei nyár Közép-Európa valaha volt legforróbb nyara lehet. A kialakulóban lévő energiaválság fényében ez már önmagában is ijesztő (gondoljunk csak a gombamód szaporodó, üveghomlokzatos, ámde külső árnyékoló nélküli irodaházak hűtési energiaigényére), de a helyzet hosszú távon valójában még ennél is sokkal súlyosabb. Ahogy azt egy neves magyar fenntarthatósági szakember írta, lehet hogy ez lesz eddigi életünk legforróbb nyara, de egyúttal valószínűleg ez lesz hátralévő életünk leghűvösebbike is[1].

Ilyen kilátások mellett különösen szomorú, hogy a hazai építészeti tervpályázatok továbbra is felszínesen kezelik a fenntarthatósági szempontokat, vagyis valódi tartalom nélküli hívószavakkal emlékeznek meg róluk. Bár a pályázati kiírásokban általában már szerepel, hogy a bíráló bizottság pozitívan értékeli, ha a pályamű fenntartható, zöld, klímabarát, innovatív, smart, alacsony karbonkibocsátású, de hogy mit ért ez alatt a kiíró, az ritkán derül ki, a pályázó pedig érti, ahogyan érti.

A fenntartható fejlődés lényege, hogy a jelen igényeit (például az új irodákra való igényt) úgy elégítjük ki, hogy a jövő generációi is képesek legyenek saját szükségleteik kielégítésére[2]. A jövő igényeit nehéz definiálni, de valószínű, hogy nem az új irodák építése lesz a legnagyobb gondunk.

Cikksorozatunkban arra keressük a választ, hogy a fenntarthatósági szempontrendszernek hogyan kellene megjelennie egy építészeti tervpályázat során. A cikksorozat első részében a pályázati kiírások fenntarthatósági követelményeit – vagy épp azok hiányát – elemezzük, a második részben tervpályázati bírálatokat tekintünk át, a harmadik részben pedig a fenntarthatósági kritériumokra adott ideális válaszokat keressük.

Az elmúlt két évben legalább tíz olyan magyarországi tervpályázatot írtak ki, amelyben a projekt léptéke, illetve természeti környezetben elfoglalt helye miatt kiemelten fontos lett volna a fenntarthatósági szempontok szem előtt tartása (pl. MCC, keszthelyi vízpartfejlesztés, stb.), hiszen a projekt legelején lehet a leggazdaságosabban és leghatásosabban érvényesíteni a fenntarthatósági szempontokat (1. ábra). Ezek mindegyikének áttekintésére nincs módunk, így három közelmúltbeli tervpályázat fenntarthatósági vonatkozásait vizsgáljuk meg, melyek keletkezésének körülményeit jól ismerjük, hiszen a pályázatokon fenntarthatósági tanácsadóként vettünk részt. Ezek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új budapesti kampuszára, az Építészet Ligetére és a Nyugati pályaudvarra kiírt pályázatok.

A három pályázat mindegyike nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontos, közérdekű beruházás, közülük kettőt a BFK írt ki (PPKE, Nyugati pályaudvar), egyet az MMA (Építészet Ligete). A PPKE és a Nyugati meghívásos, titkos tervpályázat volt tizenkét pályázóval, az Építészet Ligete nyílt, titkos tervpályázat volt, amelyen harminchat pályázó adott le pályaműveket. Fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy a pályázatokat és a pályaműveket független szakértőként, pusztán a fenntarthatóság szempontjából vizsgáljuk, az építészeti megoldásokat vagy a pályázatok eredményeit nem célunk vitatni.

Hogyan (nem) jelenik meg a pályázati követelmények között a fenntarthatóság?

A fenntarthatósági szempontok kiértékeléséhez a három pályázati kiírást és az azokhoz mellékelt tervezési programokat és háttértanulmányokat tekintettük át. Mindhárom pályázati kiírás bírálati szempontrendszere elsődlegesen az esztétikai megközelítésre (városképi illeszkedés, önálló identitás, kortárs építészeti nyelvezet) és az építészeti gondolatiságra (szellemiség, szimbolika) helyezi a hangsúlyt a funkcionális követelmények mellett. Ezután következik a beruházási és üzemeltetési költségek szempontja, amellyel mindhárom kiírás összemossa a fenntarthatóságot. Vitathatatlan, hogy a fenntarthatóságnak fontos eleme a gazdaságosság – számos zöld technológia a jelenlegi megtérülés alacsony szintje miatt nem tudott még elterjedni. Ugyanakkor egy megoldás lehet úgy is gazdaságos egy adott piaci környezetben, hogy közben nem fenntartható (pl. gázüzemű kazánok alkalmazása).

Szerencsére a kiírások további fejezeteiben, valamint a tervezési programokban már egyértelműbb fenntarthatósági szempontokat találunk. Az alábbi táblázat ezek mélységét foglalja össze a következő kategóriák szerint: karbonsemlegesség, energia, víz- és anyaghasználat, környezeti hatások és klímaadaptáció.

Részletezettség szerint növekvő sorrendben: nincs vagy következetlen elvárások (1 pont), általános szempontok (2 pont), tervezési irányelvek/koncepciófázis követelmény (3 pont), elvárt jó megoldások (4 pont), tervezési követelmények vagy indikátorok (5 pont).

A karbonsemlegesség fontos eszköz a globális felmelegedés 1,5 °C alatt tartásában, így egy élhetőbb jövő biztosításában. Lényegében azt jelenti, hogy egyensúly valósul meg a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között[3]. A karbonsemlegesség ekkora léptékű építészeti tervpályázatokon elsősorban az épület szürke (pl. építőanyag gyártásához köthető) és operatív (pl. épület fűtése) kibocsátásának, illetve a közlekedésből származó kibocsátás csökkentésével, valamint karbonelnyeléssel (pl. erdő, tőzegláp létesítésével) érhető el, így a kiírásokban ezekre kerestünk követelményeket. A Nyugati pályaudvar esetében megjelennek olyan általános hívószavak, mint a klímavédelmi szempontok figyelembevétele, alacsony környezetterhelésű építőanyagok alkalmazása vagy a hatékony üzemeltetés, azonban nincsenek konkrét elvárások vagy részletesebb magyarázat, hogy mit jelentenek ezek a tervező számára.  A PPKE kiírása ezzel szemben konkrétabb elvárásokat fogalmaz meg a karbonsemlegességre vonatkozóan, BREEAM követelmények formájában (pl. az épület főbb szerkezeteinek életciklus-elemzése). Ezek teljesítését azonban csak a koncepciótervi fázisban szükséges igazolni, így azok nem jelentenek érdemi követelményt a pályázókkal szemben. Emellett a PPKE-s kiírás nem következetes a karbonsemlegesség kritériumaival szemben. Bár a pályázat előnyben részesíti a karbonsemleges közlekedési módokat és jelentős mennyiségű kerékpártárolót ír elő, a gépkocsik esetében nem a BREEAM által javasolt csökkentett mennyiséget (160-nál kevesebb), hanem az OTÉK/HÉSZ-en is túlmutató, legalább 200 gépkocsi számára elegendő parkolóhelyet szab meg. Az Építészet Ligete indirekt fogalmaz meg általános elvárásokat a szén-dioxid kibocsátással kapcsolatosan, pl. előnyben részesíti a passzív (azaz karbonsemleges) energiahasznosítási megoldásokat, ugyanakkor nem fogalmaz meg kritériumokat az építőanyagokra és a közlekedésre vonatkozóan. A karbonelnyelésre egyik pályázat sem fektet hangsúlyt, leszámítva a „minél nagyobb zöldfelület" nem számszerűsített követelményét.

A karbonsemlegesség elérésének kulcsterülete az épületenergetika. Már a pályázati tervezői döntések is nagyban befolyásolhatják a későbbi energetikai teljesítményt, például passzív tervezési megoldásokkal (pl. téli passzív szoláris nyereségre és nyári árnyékolásra optimalizált telepítéssel, természetes szellőzéssel), helyi megújuló energiatermeléssel és épületegyüttes-léptékű energiagazdálkodással. A három pályázat közül a PPKE és az Építészet Ligete részletezi az energetikai teljesítményre vonatkozó követelményeket, különböző stratégiákat követve. A PPKE ismét BREEAM kritériumokat ad meg a koncepciótervi fázisra vonatkozóan (pl. passzív megoldások és megújuló energiaforrások elemzése és alkalmazása az eredmények alapján). Az Építészet Ligete pályázatának bírálóbizottsága pozitívan értékeli a megújuló energiák passzív hasznosítását, külön kiemelve a légcsere passzív megoldását. Emellett életciklus-elemzést ír elő az aktív energiahasznosító rendszerekre, illetve egy energetikai tanulmányban példákat is ad lehetséges rendszertervekre. A Nyugati kiírása nem támaszt követelményeket az energetikára vonatkozóan.

Az ország vízmérlege már jelenleg is negatív, tehát több víz folyik el az országból, mint amennyi befolyik, és ezen a klímaváltozással járó egyenlőtlenebb csapadékeloszlás és hosszabb, szárazabb időszakok sem fognak segíteni[4]. Emiatt elengedhetetlen, hogy az új beruházások már a lehető legnagyobb csapadékvíz-hasznosítással valósuljanak meg. Vízgazdálkodás tekintetében az esővíz és szürkevíz (kézmosókból, mosásból származó víz, amely tisztítás után még WC öblítésre alkalmas) hasznosítására jelenhetnek meg követelmények. Itt a Nyugati pályaudvar tűz ki először nyitott, számszerű indikátort, előírva a lehulló csapadék minél nagyobb hányadának helybeni hasznosítását. Az Építészet Ligete preferenciaként jelöli meg a szürkevíz-hasznosítást, de nem említi a csapadékvíz-hasznosítást, míg a PPKE BREEAM követelményeket követve a területről elfolyó csapadékvíz mennyiségét maximalizálja, azonban ennek igazolását a pályázóktól nem kéri.

A környezetvédelem szerepe kettős az építészeti projektek esetében. Egyrészt egy jó pályázat feltárja a létező és potenciális negatív környezeti hatásokat (pl. zajterhelés, légszennyezettség), követelményeket adva a kármentesítésre, további károk minimalizálására. Másrészt egy előremutató, kiemelt beruházástól nem csak azt várhatjuk el, hogy kevésbé legyen káros az élővilágra, hanem hogy helyreállítson korábbi károkat és új élőhelyeket teremtsen (regeneratív szemlélet[5]). A környezeti hatásokra vonatkozó szempontok fájóan hiányoznak mindhárom pályázat követelményrendszeréből. Sem zajvédelemre, sem levegőminőségre, talajszennyezésre, vagy vízminőségre nem fogalmaznak meg irányelveket, egyedül a Nyugati pályaudvar pályázata írja elő a szennyezett területek rekultivációját. Az élővilág-védelem és városi ökoszisztémák kezelése már vegyes képet mutat. Mindhárom kiírás díjazza a zöldfelületek növelését. Az Építészet Ligete ezen felül a városi élővilág támogatását is előnyben részesíti – ám nem részletezi a konkrét követelményeket. Legalaposabb e tekintetben a Nyugati, amely konkrét, közúttól független ökológiai folyosó létrehozását, vizes élőhely létesítését, összefüggő, nagy zöldterületeket követel meg, mindezt a tágabb városi zöldhálózatba illesztve. Azonban a Nyugati pályázat sem írja le, mitől lesz az ökológiai folyosó funkcionális; mi különbözteti meg azt bármely zöldsávtól.

Hasonlóképp hiányzik a klímaadaptáció előírása, pedig ez az a terület, ahol a pályázati szintű tervezői döntések a legfajsúlyosabbak. A telepítés, a tájrendezés, az anyaghasználat, a zöldinfrastruktúra határozza meg azt, hogy a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló, szélsőséges időjárási körülmények során mi történik a területen (gondoljunk csak a nyáron túlmelegedő térkősivatagokra, vagy az utcákon megrekedő esővízre viharok idején). Hazai, városi kontextusban a túlmelegedés, akár veszélyessé is váló szélcsatornák, szárazság, hirtelen lehulló, intenzív csapadék és talajerózió kockázatainak kezelésére kellene követelményeket megadni. A PPKE esetében ismételten a BREEAM követelmények térnek ki a klímaadaptációra (pl. villámárvizek, beltéri hőkomfort, anyagok időjárás-állósága), de az eddigiekhez hasolóan ezek a koncepciótervi fázisra vonatkoznak, és nem térnek ki az összes, általunk javasolt szempontra. A Nyugati kiírásában ötletszerűen jelennek meg ugyan megoldások – árnyékot adó fák, vízáteresztő burkolatok – azonban hiányzik ezen kockázatok szisztematikus átgondolása, konkrét elvárásokra való lefordítása. Az Építészet Ligete esetében a klímaadaptáció nem kerül említésre a követelmények között.

A fenntarthatósági szempontok igazolása

A fentiekből látható, hogy a fenntarthatóság szemszögéből kétféle megközelítés jellemző a pályázati kiírásokra: vagy egy minősítő rendszer szempontjait veszik át (PPKE), vagy általános szempontokat adnak felületes megfogalmazással (mindhárom pályázat). Az előbbivel az a probléma, hogy a kiíró nem követeli meg a közreadott BREEAM követelményekkel való kompatibilitás igazolását, hanem a koncepciótervi fázis feladatává teszi azt. Ez részben érthető, hiszen a BREEAM követelmények előírás szerinti igazolása nem realisztikus elvárás minden egyes pályázótól. Ugyanakkor így sok, fenntarthatóság szempontjából kritikus kérdés már a pályázati szakaszban úgy dől el, hogy érdemben senki sem vizsgálta meg (pl. téli passzív szoláris nyereség maximalizálása, nyári túlmelegedés minimalizálása). Másfelől a szempontok felületes megfogalmazása azért hátrány, mert így nehéz meghatározni, hogyan igazolja egy-egy pályázó a követelménynek való megfelelést.

Beszédes, hogy egy-egy kiírás milyen rajzokat, alátámasztó adatokat, leírást követel meg a fenntarthatósági minőség igazolására. Mindhárom kiírás előír egy fejezetet a műleírásban, melyben a fenntarthatósági és üzemeltetési koncepciókat együtt kell bemutatni. Ez egyfelől hamis társítás, hiszen egy rossz tervet vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon költségesen lehet fenntartható módon üzemeltetni. Másfelől nincsenek követelmények arra vonatkozóan, hogy mi kerüljön ebbe a fejezetbe, ami nehezíti a tervek összehasonlíthatóságát, ellenben megkönnyíti a „greenwashing"-ot (valódi teljesítményt nélkülöző zöld marketinget), és éppen olyan felületes megoldásokat ösztönöz, mint amilyen felületesek a követelmények. A tablókra vonatkozóan a három pályázat közül egyedül a Nyugati ír elő kötelező fenntarthatósági tervi elemeket, konkrétan a zöldhálózati kapcsolatrendszerek és a csapadékvíz-kezelésének műszaki infrastruktúráját.

Az a szép, ami fenntartható

Az építészeti tervpályázatok a fenntarthatósági szempontok érvényesítésének kulcsfontosságú eszközei lehetnének, mivel a fenntarthatósági szempontból meghatározó kérdések már a tervpályázati szakaszban felmerülnek. Ez különösen igaz a kiemelt beruházások tervpályázataira, melyek jellemzően nagy léptékűek, így nagyobb lehet a környezeti hatásuk is, és sok esetben a klímaváltozás hatásainak kitettebb környezetben (pl. a belvárosban) épülnek. Fenti elemzésünk alapján egy-egy fenntarthatósági téma ugyan megjelenik a pályázati kiírásokban, azonban a felületes tervezői elvárások, a problémák kezelésének későbbi fázisokra hárítása, a rendszerszintű stratégiák hiánya és a követelmények alulhatározottsága leértékeli a fenntarthatósági szempontokat, míg a szakmai szempontok továbbra is főleg az esztétikum és az építészeti gondolatiság körül forognak.

Az építészeti tervpályázatokban megvan a lehetőség arra, hogy a teljes hazai építőipart példamutató, zöld megoldások irányába mozdítsák el, de ehhez újra kell gondolnunk az építészeti műhöz és esztétikumhoz való viszonyunkat. A klímaválság küszöbén az építészeti esztétikum is átalakul, az építészeti stílus és az épület fenntarthatósága elválaszthatatlanná válik.

Az írás a fenntarthatóság és az építészeti tervpályázatok viszonyát tárgyaló cikksorozat első része. A folytatásban a pályázati bírálatok áttekintésével azt vizsgáljuk meg, mi alapján tart a szakma jónak vagy rossznak egy épületet, és milyen mértékben szól az építészeti diskurzus a fenntartható teljesítményről.

Balázs Rebeka Dóra – Szenior tanácsadó, ABUD - Advanced Building and Urban Design
Bukovszki Viktor – Szenior tanácsadó, ABUD – Advanced Building and Urban Design

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Balázs, Zs., „Közép-Európa valaha volt legforróbb nyarának első hetén lehetünk túl, a java még csak most jön," Qubit, június 7., 2022, https://qubit.hu/2022/06/07/kozep-europa-valaha-volt-legforrobb-nyaranak-elso-heten-lehetunk-tul-a-java-meg-csak-most-jon.

[2] Brundtland, G.H., „Report of the World Commission on Environment and Development: Our Common Future," (Report: United Nations, 1987).

[3] IPCC. “Annex I: Glossary." App. In Global Warming of 1.5°C: IPCC Special Report on Impacts of Global Warming of 1.5°C above Pre-Industrial Levels in Context of Strengthening Response to Climate Change, Sustainable Development, and Efforts to Eradicate Poverty, (Cambridge: Cambridge University Press, 2022), 541–62, doi:10.1017/9781009157940.008.

[4] Rotárné Szalkai Á., Homolya E., Selmeczi P., „Ivóvízbázisok klíma-sérülékenysége," Hidrológiai Közlöny 96, no. 1 (2016).

[5] Andreucci M.B., Marvuglia A., Baltov M., Hansen P.,(Eds.), Rethinking Sustainability Towards a Regenerative Economy (SpringerLink, 2021).