Határtalan Építészet – Alkotóhét 2012, Gyöngyös

A Határtalan Építészet csoport első alkalommal rendezett alkotóhetet, melynek témája a bútoráruházként működő, Baumhorn Lipót és Somogyi György nevéhez fűződő gyöngyösi Nagyzsingagóga revitalizációja volt. A tíz résztvevő munkáját előadók és konzulensek segítették, a tervekből rendezett kiállítás megnyitóját nagy érdeklődés övezte. A hallgatók alkotóházat, fürdőt, kiállító-, illetve rendezvényteret álmodtak az épületbe. Báry Anikó beszámolója.

A „Határtalan Építészet" 2011 szeptemberében alakult meg, amikor - Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség tagja és Dévényi Tamás Ybl-díjas építész szervezésében - 40 erdélyi építészhallgató érkezett Budapestre, hogy közelebbről megismerjék néhány híres magyar építész munkáját. A kirándulás során ellátogattak a Wekerle-telepre, megismerkedtek a magyar szecessziós és a két világháború közötti építészettel, illetve kortárs épületeket is bejárhattak, mint például a Rácz fürdő felújított épülete, vagy a 4-es metró készülő állomása.

Annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen a kapcsolattartás, illetve a program bemutatása,  a kirándulás előtti hetekben – hisz a hallgatók Temesvárról, Kolozsvárról és Sepsiszentgyörgyről egyaránt érkeztek – alakítottunk egy facebook-csoportot. A kirándulás utáni napokban a résztvevők elkezdték az itt készített fotókat feltölteni, az élményeket felidézni.

Ekkor gondoltuk úgy, hogy nem kellene a csapatot feloszlatni, inkább érdemes lenne bővíteni. Így alakult meg a Határtalan Építészet csoport, amelynek további célja az lett, hogy egy „önképző kört" alakítsunk ki, ami - kihasználva a facebook adta lehetőségeket - összefogja az építészhallgatókat, építészeket, illetve építészet iránt érdeklődőket. Ha valaki valamilyen érdekes épületet, építészettel kapcsolatos cikket lát, egyszerűen közzéteszi, érdekes gondolatokat, beszélgetéseket, esetleg vitákat indítva el. A kezdetben 40 fős csoport mára 190 főssé duzzadt. A tagok között már nem csak temesvári, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi hallgatók vannak, hanem bukarestiek, győriek, pécsiek, illetve budapesti BME-sek és Ybl-ösök is.

Idén nyáron Dévényi Tamással és Varga Csabával - aki szintén alapító tagja a Határtalan Építészet csoportnak - úgy gondoltuk, annak érdekében, hogy e kapcsolat ne csak virtuális legyen, szervezünk egy alkotóhetet. Ennek a hétnek a feladata és témája a gyöngyösi zsinagóga hasznosítása volt.


Gyöngyös egy kb. 33.000 fős város, amelynek főterétől nem messze - a patak partján - található az egykori „Nagyzsinagóga". A nagyméretű, reprezentatív épületet Baumhorn Lipót és Somogyi György tervei alapján építették 1929-ben. A zsinagóga görögkereszt alaprajzú, főbb méretei 27,7 * 36,8 m. A bazilika-rendszerű épület közepén hatalmas, színezett üvegkupola fedi a teret. A szamárhátíves ajtó- és ablaknyílások, a pártázatos párkányok, a sok kis kupola nagyon érdekessé, mozgalmassá teszik az épületet. Más zsinagógákhoz hasonlóan az 1970-es években ezt is raktárként hasznosították, 1992-ben tervezték át bútoráruházzá, s ekkor alakították ki jelenlegi formáját. Az átépítés során csak belső változtatások történtek, az épület külső formáját megőrizték.

Az alkotóhétre jelentkező tíz résztvevő július 23-án délután érkezett meg gyöngyösi szálláshelyére, a Károly Róbert Főiskola Diákhoteljébe, ahol rögtön egy várostörténeti előadást hallgathattak meg Báryné dr. Gál Edit történésztől.


A második nap korán kezdődött, hisz elég sűrű program várt a táborozókra. Először megnéztük a gyöngyösi Mátra Múzeumot, amely 2009-ben Európa Nostra díjat kapott, majd városnézés következett, – szintén dr. Gál Edit vezetésével - amely során az előző napi előadásban bemutatott épületeket, városstruktúrát a valóságban is láthatták a hallgatók. Városnéző túránk a zsinagóga előtt ért véget, ahol csatlakozott hozzánk Gyöngyös főépítésze, Németi László és mesélt az épület eddigi történetéről, illetve a jövőjével kapcsolatos elképzelésekről. Ezután körbejárhattuk a ma bútorboltként működő zsinagógát, bepillanthattunk minden szegletébe, megvizsgálhattuk, hogy mely részeket bontották le és mely szerkezetek maradtak épen a beépítések mögött. Örömmel tapasztaltuk, hogy az egykori díszítésekből és a szerkezetből igen sok épen maradt. Ekkor toppant be aznap esti előadónk, Dr. Klein Rudolf professzor is, aki a helyszínen rögtönzött előadásával még a bútorokat nézegető vásárlókat is érdeklődő hallgatóvá tette. A délután már a csapatok felállásával és a friss élményekből táplálkozó ötleteléssel telt. A 10 résztvevő 2-2 fős csapatokat alkotott és megkezdődött a kemény munka. Nagyon kevés idő állt rendelkezésükre - csupán két nap ezen a délutánon kívül.


Így hát az elkövetkező következő napok és éjszakák megfeszített munkával teltek. Azonban egyik napon sem maradtak a hallgatók segítség nélkül. Amellett, hogy Dévényi Tamás végig jelen volt és konzultált velük, szerdán Valkai Csaba – az év fiatal építésze -, csütörtökön pedig Pethő László - Molnár Péter díjas építész - segítette tanácsaival a munkát, illetve esti előadásaikból okulva folytathatták a tervezést másnap a csapatok.

Végül elérkezett az utolsó nap. Az előzetes megbeszélések szerint az alkotóhéten készült terveket a Mátra Művelődési Központ aulájában rendezett kiállításon tekinthették meg az érdeklődők. A pénteki kiállítás-megnyitó napján minden csapat nagyon izgatott volt, hiszen közel 30-an jöttek el megnézni munkáikat, ami egy ilyen kis város, illetve egy ilyen tábor esetében jelentős érdeklődésnek számít. Köztük volt Bozsik István, a város alpolgármestere, több helyi építész, a Heves Megyei Hírlap újságírója és a Gyöngyös TV stábja is. Szóval volt miért izgulni.


Minden csapat néhány mondatban bemutatta saját tervét, majd a háromtagú zsűri - amelyet Arnóth Ádám építész, a KÖH tagja, Dévényi Tamás és Németi László főépítész alkotott - néhány mondatban értékelték a terveket, kiemelték legértékesebb pontjaikat és elemezték megvalósíthatóságukat. A megnyitó nagyon jól sikerült. Mindenki köszönetet mondott a hallgatóknak a megfeszített munkáért és az értékes ötletekért, hisz külső szemlélőként egészen más lehetőségeket lát az ember egy városban, mint a benne élők. Ezután már a jól megérdemelt pihenés következett. Egy ünnepi vacsora, illetve szombat délelőtt kirándulás Magyarország legmagasabb pontjára, a Kékestetőre.


Azt hiszem, minden résztvevő jól érezte magát. Én szervezőként sikeresnek gondolom a hetet, amelynek eredményességét az is mutatja, hogy a csupán két naposra tervezett kiállítás időtartamát meghosszabbították, illetve kilátásba helyezte a város, hogy szeptemberben új helyszínt találva, ismét bemutatásra kerül az anyag. A 2011-es esemény mintájára már előkészületben van az idei 2. Határtalan Építészet kirándulás és azt hiszem, hogy jövő nyáron érdemes megszervezni a 2. Határtalan Építészet alkotóhetet is.

Báry Anikó