Ház-ház-ház

"A lakásépítés jövője: a minőség és az identitás kihívásai"Az április 4-i holland-magyar konferenciáról

Az április 4-i holland-magyar konferenciáról
"A lakásépítés jövője: a minőség és az identitás kihívásai"

Nagy érdeklődés kísérte az egynapos konferenciát, amit többek között a Holland Lakásügyi, Területtervezési és Környezetvédelmi Minisztérium (VROM) támogatásával rendeztek 2005. április 4-én az Erzsébet téri Gödör Klubban, "A lakásépítés jövője: a minőség és az identitás kihívásai" címmel. A regisztrált jelentkezők száma meghaladta a 250-et, bár ilyen sokan nem voltak ott elejétől végig - a hallgatóság, érdeklődésének megfelelően, némileg cserélődött a délelőtti és délutáni program közben. Kezdésre így is zsúfolásig megtelt a terem, amikor Robert Van Nouhuys nagykövet úr üdvözlését követően magyar részről Borsi László, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) elnöke, holland részről Marianne Sint államtitkár asszony (VROM) tartott rövid bevezető előadást a két ország építészeti politikájáról. A szervezők őszinte és részvéttel teljes sajnálatára Sybilla Dekker holland építési miniszter váratlan családi gyász miatt volt kénytelen lemondani részvételét a rendezvényen.

 

 

A két országban a lakásépítéssel kapcsolatos problémák alapvetően hasonlók: a városi népesség megnövekedése, illetve a társadalmi, gazdasági változások miatt újra és újra lépéskényszer van, amit valamilyen módon kezelni kell. A részletekben persze már számos különbség mutatkozik, például az átlagos szinteket, a megoldási módszereket, vagy a társadalmi szokásokat illetően. Hollandiában sokkal régebben alakult ki a körültekintő állami irányítás, a folyamatok gondos szabályozásának gyakorlata, és a kisebb megrázkódtatással járó, jól kommunikált, valamint kellően megfontolt lépések technikája. Mindez a differencia szerepet játszik abban, hogy mára jól láthatóan formálódik a gyakorlat, miszerint a jóval gazdagabb Hollandiától már nem csupán az üzleti lehetőségek kiaknázása várható térségünkben, hanem a tapasztalatok átadása, a jobb partnerségi kapcsolatok felmutatása stb. A fő kiindulás, amint Robert Van Nouhuys nagykövet úr is kiemelte, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy emberi körülmények között lakhasson-élhessen, és az építészetnek ebben kiemelt szerepe van e kérdés megoldásában, tekintve szociális és kulturális-művészeti aspektusait.

Fegyverneky Sándor, az OLÉH építészeti elnökhelyettese mindezt csak megerősíteni tudta terjedelmesre sikeredett előadásában. A holland-magyar szakmai kapcsolatok bíztató fejlődésére több konkrét példát is felhozott, majd a magyar helyzetet vázolta föl, történeti visszatekintéssel, amiben már korántsem annyira kedvező az építészeti összkép. A lakásépítésben ugyanakkor 2001-től a mennyiségi mutatók növekednek, és az idén év elején bejelentett Fészekrakó program e folyamat erősödését kívánja szolgálni. Érdekes megállapítás volt részéről, hogy a panelházak felújításának támogatása az állam kötelessége, mert e házakat illetően a mindenkori kormányzatot történelmi-műszaki felelősség terheli.

E bevezetéseket követően nyitotta meg a "Hollandia építészettörténetének áttekintése 1900-tól 2000-ig időrendben" című kiállítást Marianne Sint államtitkár asszony az Erzsébet téri Gödör Klub hangulatos, "vízzel fedett" előterében. A kronologikus szerkesztésű kiállítás szubjektív képet ad a hollandiai építészet fejlődéséről a 20. században. A hangsúly a "kibeszélt" terveken és épületeken van, melyeket bemutatott és megvitatott a média, és amelyeket valamilyen irányban kiemelt a kritika és a történeti kutatás.

Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert a konferencia maga is azért született, hogy a résztvevők minél alaposabban kibeszélhessék a lakásépítés legfontosabb kérdéseit. Legelőször a kormányok és az önkormányzatok szerepéról esett szó, amiről Ikvai-Szabó Imre, Budapest főpolgármester-helyettese beszélt, érintve a kidolgozás alatt lévő Podmaniczky-programot és a szociális városrehabilitációs kezdeményezéseket, majd ezt követően Ton Ringersma, a városi területek igazgatója (VROM) és Egmond Maarten, a Lakásépítési ügyosztály vezetője (Amsterdam Önkormányzata) tartott előadást a hollandiai gyakorlatról. A következő blokkban a projekt-fejlesztésekről és a befektetési lehetőségekről volt szó. Előbb Han Joosten beszélt a legnagyobb európai ingatlanfejlesztő, a Bouwfonds képviseletében. A céget 1946-ban alapították, és 1996 óta van jelen Csehországban valamint Szlovákiában, és a közeljövőben nyitja meg magyarországi irodáját. Han Joosten világosan megfogalmazta, hogy az a kedvező helyzet számukra egy-egy projekt elindításához, ha a területnek minél kevesebb számú tulajdonosa van.

Futó Gábor igazgató (Futureal Ingatlanfejlesztő Kft.) tájékoztatást adott egy konkrét projektről, a Corvin Sétányról (Budapest VIII.), ami a közeljövőben a legnagyobb ingatlanfejlesztési PPP akciót jelenti összesen mintegy 400 millió eurós összegben, 200000 m2 területen, 300000 m2 lakás és 40-60000 m2 irodaterület megépítésével. Hangsúlyozta a program komplexitását, a körzeten belül a teljes körű városi élet feltételeinek biztosítását minden ott élő számára. Ugyanakkor megfogalmazta azt a kritikát, hogy a településfejlesztési tervek sok esetben a valós élettől igen távol kerülnek azzal, hogy szinte csak rideg számokat fogalmaznak meg.

Az előadásokat követő vitában, melyet Baross Pál igazgató vezetett (ING Real Estate), Soóki Tóth Gábor (Ecorys M Consulting) ezt megtoldotta azzal, hogy holisztikus, sokkal körültekintőbb, átfogó szemléletre lenne szükség a mai ágazati szemlélletű, széttördelt állapot helyett. Lakáspiaci kormányakció már van, ami a bankok tevékenységében meg is jelent, de megvalósításához teljes intézményi hálózat hatékony működésére lenne szükség. Eközben a magánszektor, követve a saját érdekeit, mint a higany behatol bizonyos számára kedvező területekere - a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt -, ami később igen megnehezíti a közös, átfogó gondolkodási mező, a kommunikációs partnerség kialakítását. Mindebben az építészek sokszor csak kullognak az események után, holott maga a szakma megköveteli a holisztikus személetet, sok esetben a minél erőteljesebb kezdeményező szerepet.

A délutáni két témakör - "város és területtervezés" illetve "városminőség" - bárkit meggyőzhetett ugyanerről, akár Kok Herman (AM Real Estate) vagy Hans Venhuizen kultúrantropológus előadását hallotta az előbbihez, akár Francine Houben építész (Mecanoo Architects) vagy Vikár András DLA építész (Lukács és Vikár Építészstúdió) előadását az utóbbihoz. Bár Francine Houben, sztárépítészi tudattal, szinte csak a saját munkáit mutatta be, szorosabban nem kapcsolódott a témához. Vikár András viszont tömör áttekintést adott a magyarországi tervező építészet utóbbi évtizedeiről, amiből nyilvánvalóan kirajzolódik, hogy mostmár elodázhatatlan mind az építészek, mind az államigazgatási intézmények számára az igazodás a megváltozott körülményekhez, amint ez régi gyakorlat Hollandiában, de ott is mindig alkalmazkodva a legújabb helyzethez. Ha más-más szavakkal, néha egymásnak is ellentmondva, de mégis ezt fogalmazta meg az előadást követő vita valamennyi résztvevője, az előadókon túl Dick Sikkes építész (Roeleveld-Sikkes Architects), Szemerey Samu építész és a vita vezetője, Pásztor Erika Katalina (epiteszforum.hu), valamint Gauder Péter (Ecorys M Consulting), aki valamennyi témakör levezető elnökeként vezette a tanácskozást. Az általa megemlített hiányok - fogalmak tisztázása, a játékszabályok minél alaposabb elsajátítása - nem történhet meg ilyen rendezvények nélkül, ezért is szerencsés, hogy a felek már tervezik a folytatást: 2005 őszén két építészeti és egy design kiállítás bemutatása várható Hollandiából, amihez nemzetközi workshop is kapcsolódik majd fiatal építészek részvételével.

vm; fotó: epiteszforum.hu