Későmodern balatoni posták – átalakuló szolgálati környezetben

Bár a Balaton környékén a 20. század második felében megvalósuló, a magyarországi postahálózat bővítéséhez kapcsolódó fejlesztések sokszor felemás módon, az üdülőtelepek és a turisták igényeit szem előtt tartva valósultak meg, a különböző állapotban megmaradt és akár funkcióváltáson is átesett épületek a régió történetének értékes emlékei. Wettstein Domonkos írása. 

A hatvanas-hetvenes években lezajló Balaton-fejlesztés nemcsak a szállás- és vendéglátóhelyek, de az infrastruktúra fejlesztését is célul tűzte ki. Utóbbi körbe tartozott a postahálózat kapacitásának növelése, amely nyaranta – más rendszerekhez hasonlóan – jelentős szezonális terheléssel küzdött. A posták ugyanakkor az állandó lakosság igényeit is kiszolgálták, ezért az új posták telepítése speciális településfejlesztési eszközt jelentett: az üdülő és az állandó lakosság által használt területek átfedésében, nemcsak a nyaralótelepek, de az egész település fejlődését szolgálták. Az elmúlt években azonban jelentősen átalakult a postai szolgáltatás környezete és ez a postaszolgálat működésének átszervezését is elindította. Egyre több vidéki postát zárnak be, ami az épületek újrahasznosításának kérdését helyezi előtérbe.

A postabezárás hulláma egyes Balaton-parti postákat is érintett, bár a legtöbb településen ma még működik a szolgáltatás. A tóparti posták épületei közt ugyanakkor számos, a modern építészeti örökség szempontjából is jelentős emlék fedezhető fel. Az épületek megőrzése, esetleges újrahasznosítása azonban nemcsak a modern örökségvédelem, de a környezettudatos szemlélet előtérbe helyezése miatt is fontos lenne.

Az 1958-ban Farkas Tibor főépítész vezetésével elkészült első Balatonkörnyéki Regionális Terv a települések komplex fejlesztését tűzte ki célul. Azaz az üdülési igények kielégítése mellett a települések kiegyensúlyozott infrastrukturális fejlesztését szerették volna elérni, ahol az új szolgáltatások az állandó lakosság életszínvonalának emeléséhez is hozzájárulnak. Ebbe a körbe tartozott volna a postaszolgáltatás javítása is. A tervezők elképzelésével szemben ugyanakkor az első években a szűkös erőforrásból gazdálkodó regionális fejlesztések elsősorban csak az üdülőterületre összpontosultak, az állandó lakosság igényeire és a háttértelepülésekre nem jutott figyelem. Ebből adódóan a hatvanas években elkészült posták is a turisztikai központokban valósultak meg.

A legismertebb ezek közül a tihanyi alsóközpontban felépült háromponton támaszkodó vasbeton héjszerkezet alatt kialakított postahivatal, amely a kikötőbe érkező és onnan induló turisták kiszolgálására létesült 1962-ben. A posta pozíciója jól szemlélteti Farkas Tibor főépítész és a regionális terv koncepcióját. A Balaton turizmusát egységben szemlélő terv ugyanis Tihanyt az egynapos turizmus központjaként jelölte meg és a turisták tervszerű mozgásával számolt. Ekkoriban a turisták többsége még hajón érkezett Tihanyba, akik a kikötőből indulva másztak fel az apátsághoz, majd délután ide visszatérve várták be a hajócsatlakozást.

Épp ezért a regionális koncepcióban a kikötő környezetének komplex fejlesztését irányozták elő, a rendezési tervet a Balatoni Intéző Bizottság északi parti főmérnöke, Bérczes István készítette el. A turisták gyalogosútvonalát kettészelő parti autóutat egy vasbeton híddal a sétány fölé emelték, hogy a kirándulók biztonságosan érhessék el az apátsághoz vezető utat. A látványosan formált vasbeton hidat Lipták László tervei szerint készítették el 1961-ben. A gyalogút mellett csemegebolt és bisztró létesült (Gulyás Zoltán tervei szerint), a vízparton álló, Bierbauer Virgil által 1923-ban tervezett Sportszállóban éttermet alakítottak ki.

A tihanyi kirándulás élményeit ismerőseikkel megosztani kívánó turisták számára egy posta kialakítására is szükség volt, amelyet a kikötő mellett, a Darányi Ignác-emlékmű előtt helyeztek el. Az épületben postát és idegenforgalmi hivatalt alakítottak ki. A hengerszerű zárt tömeg fölé a várakozók eső- és árnyékvédelmét szolgáló tágas, háromponton támaszkodó vasbeton héjszerkezet térlefedést terveztek. Az épület terveit Bérczes István és Szittya Béla készítette el.

Az épület különleges helyzetét mutatja, hogy még nem a postahálózat átfogó fejlesztésének részeként, hanem a kikötőkörnyék komplex megújításának egy elemeként valósult meg, épp ezért tervezői sem a postavállalat tervezőirodájához, hanem a Balatoni Intéző Bizottsághoz kapcsolódtak. A látványos héjszerkezet a korszak építészetének karakteres elemévé vált. Épp ezért, amikor a közelmúltban a kikötőkörnyék felújítása elindult, az épület megtartása mellett döntöttek, bár a megőrzés csak a héjszerkezetre szorítkozott és az eredeti kompozícióhoz tartozó üzletsort átépítették, új épületelemekkel bővítették. A turisztikai környezet és az igények is átalakultak: az épületben ma már nem a kikötői posta, hanem egy vendéglátóhely üzemel.

Tihanyhoz hasonlóan Badacsonyt is az egynapos turizmus célpontjaként jelölte meg a Farkas Tibor vezetésével elkészült regionális terv, ezért itt is a kikötőkörnyék fejlesztését irányozták elő. A turistákat a hajóról leszállva egy előre kialakított útvonalon vezették fel a hegyoldalban található pincékhez. A rendezési tervet Callmeyer Ferenc készítette el, az ő nevéhez fűződik a hatvanas évek elején felépült alsó bazár és a Tátika étterem, valamint az ő vázlatait dolgozta tovább Mészöly András az állomás felett kialakított felsőbazársor épületeinek megtervezésénél. A kereskedelmi és vendéglátóegységek mellett azonban a korábbi posta átépítésére és bővítésére is szükség volt, amely a felsőbazár második ütemével, a hatszög struktúrából építkező borkóstoló térrel szemközt, az állomás közelében állt. A földszintes épületet korábban, a hatvanas évek első felében már megpróbálták bővíteni, de a ligetes környezet megóvása miatt végül 1964-ben az emeletráépítés mellett döntöttek.

Az új postaépület tervei a tihanyi példától eltérően nem a BIB szervezeti keretében, hanem a Postai Tervező Intézetben (POTI) készültek el. Tervezője a korszakban számos kiemelkedő korabeli posta terveit jegyző K. Artner Klára volt. Pályáját 1957-ben kezdte a POTI-ban, a badacsonyi posta tervezése előtt már részt vett a keszthelyi posta megtervezésében.[2] A badacsonyi épületet a település elkülönülő turisztikai központjában, elsősorban a turisták számára építették, ami az épület kialakítását is meghatározta. Az épület különlegessége ugyanis a szezonális használathoz igazodó adaptív térkialakítás: „A fenti szempontok határozták meg az alaprajzi kialakítást, mely szerint külön nyári és téli felvételi lehetőséget biztosítottunk. A nyári felvételi részt levegősen, nyitott—fedett közönségváróval láttuk el, míg a téli felvételi hely zárt és fűtött." [3]

Az 1965-66-ban elkészülő épület földszintjén a posta ügyfélforgalmi tereit, az emeleten az üzemi helyiségeket és a hivatalvezető lakását helyezték el. Ez a kettősség a homlokzatok megformálásában is megjelent. A földszinten az ügyfélforgalmi tereket transzparens üvegfallal határolták el, míg az emeleti tömeg nehézkesebb és zártabb: a tömör felületeket kőlapburkolattal fedték, a köztér felé látványos, az épület karakterét is meghatározó vasbetonrács-homlokzat készült. Különleges elemek a fedett teraszon elhelyezett műkő írópultok, amelyek a képeslapok megírására szolgáltak a turisták számára. Az egész évben használt zárt térben Horváth Sándor keramikusművész pirogránit Hermész-domborművét helyezték el. Az épület megformálásánál a környezet adottságaira is tekintettel volt a tervező: „A földszint és az egyemeletes tömegkialakítást az adott program határozta meg az épület mögötti zöldterület, ősparknak érvényesülése érdekében."[4]

Az épületet később többször átépítették, de még ma is őrzi karakterét. A posta helyén ma már vendéglátóhely működik „La Téne" néven. A La Téne vállalkozás idén nyáron tovább bővült és egy másik badacsonyi modern épületben, a megújult Tátikában is vendéglátóhelyet nyitott.

A hetvenes években a postahálózat átfogó fejlesztése indult el a Balaton-parton. Az 1968-ban bevezetett Új Gazdasági Mechanizmus a Balaton-fejlesztésnek is új keretet adott, és bár Farkas Tibor főépítészi pozíciója megszűnt, kidolgozta a Balatoni Központi Fejlesztési Programot, amely az elmaradt infrastruktúra-fejlesztést is előirányozta.

A hetvenes években már nemcsak a kirándulók számára létesültek posták. Fonyódon, 1974-ben, szintén K. Artner Klára tervei szerint készült el az új posta a település központjában, a vasútállomással szemközt. A kiviteli tervek már 1971-ben elkészültek, a beruházója a Pécsi Postaigazgatóság, kivitelezője a Somogy megyei ÁÉV volt. A település jelentős regionális közlekedési csomópont ezért logisztikai szempontból fontos szerepet játszik a postahálózat működésében. Az új posta már a későmodern építészet robosztus formálását mutatja. Az épület ma is postaként funkcionál.

Siófokon Petrucz György tervei szerint készült el egy különleges, kör formájú, részben kültér felé forduló egységekkel működő posta. A tervek a Pécsi Postaigazgatóság megrendelésére 1974-ben készültek el, a Somogy megyei ÁÉV 1976-ban fejezte be az épület kivitelezését.

Révfülöp településközpontjában szintén meghatározó a későmodern karakterű postaépület.[5] A régi posta a Révraktárban, a Halász utca 6. szám alatt üzemelt. Az új épület az előző példákhoz képest kissé megkésve, a nyolcvanas években készült el és már a modern építészet fellazuló formálását mutatja. A plasztikus homlokzat szerkesztését nehézkes betonelemek rasztere alakítja ki, a robosztus formáknak a lágyabb íves szerkesztés ad játékosabb karaktert. Az épület műszaki átadása 1984 októberében volt, az 1985. január 3-i üzemkezdet óta postaként üzemel.[6] További postafejlesztések a korszakban Balatonalmádiban, Balatonföldváron is megvalósultak, ezek az épületek azonban jelentősen átalakultak. Továbbá 1981-84 között épület fel Balatonszentgyörgyön a postai feldolgozóüzem. A balatoni posták formai megoldásai ugyanakkor nem tekinthetőek regionális karaktereknek, a korszak más posta építkezésein is megjelentek: a badacsonyi, fonyódi és révfülöpi posták homlokzati struktúrái az ország különböző pontjain felépített későmodern postákon is visszaköszönnek.

A postahálózat fejlesztése mellett a postai dolgozók üdültetésére is gondoltak a korszakban. Ebből a szempontból különleges posta épült fel Kenesén a hetvenes évek elején. Az épületegyüttesben ugyanis a postahivatal mellett a postai dolgozók pihenését szolgáló üdülőegység is megvalósult a Soproni Postaigazgatóság beruházásában. „Az épület kiemelkedő értéke, hogy a postai funkciók maradéktalan kielégítése mellett, jól elkülönített, kellemes üdülési lehetőséget is biztosít a nyári idényben a postai alkalmazottak részére."[7]

Az épület terveit Marosi Miklós és dr. Staut Tiborné készítette el, a tervezés 1968-ban indult el, a kivitelezés 1971-ben fejeződött be, az átadásra 1972-ben került sor. A főúttal párhuzamosan elhelyezett hosszanti épületben egymástól elválasztva szervezték meg a különböző forgalmi irányokat. A felvételi térbe a főút felől érkeznek az ügyfelek, a szolgálati bejárat az épület ellentétes oldalán az üzemi udvar felől nyílik. A szolgálati lakás lakói és az üdülővendégek szintén a főút felől, de külön bejárattal közelíthetik meg a lakóegységeket.

A postai dolgozók üdültetéséhez Almádi mellett a balatonfenyvesi postás üdülő, a boglárlellei (ma Balatonlelle) SZOT Postás üdülő, a dolgozók gyerekei számára pedig a Balatonszabadi-fürdőtelepen (ma Szabadifürdő) a Postás Szakszervezet Gyermeküdülője is rendelkezésre állt. A dolgozók szociális üdülésének lehetősége mára jelentősen csökkent, a vállalati üdülőket sorra adják el. Az egykori postás üdülő ma már Hotel Lelle néven üzemel. Pedig nemcsak a szocializmusban, már a harmincas években is jelentős vállalati üdülési programok indultak.

A posta 2020 óta zárva tartja az Almádi központjában álló postás üdülőházat. Az épület közel eredeti formájában jelentős építészettörténeti emlék. A harmincas évek első felében elkészült üdülőt Bene Antal tervezte, a kivitelezését ifj. Takáts János végezte. Az épület átadásáról a következőket írta a Tér és Forma 1935-ben: „A postavezérigazgatóság dicséretes szociális gondolkodástól áthatva, a posta jóléti alapítványából évek óta a személyzet érdekeit szolgáló üdülőházak építését tűzte ki feladatául."[8]

A digitalizáció és a postai szolgáltatások iránti társadalmi igény átalakulása a postákat új kihívások elé állítja. A tihanyi és a badacsonyi postaépületek funkcióváltása és az épületek megújulása rámutat az épületállomány modern építészeti örökségben betöltött jelentőségére, és a funkcióváltás, újrahasznosítás szemléletformáló szerepére.

Wettstein Domonkos

[1] Marosi Miklós - Staut Tiborné: Balatonkenese, posta épület. Magyar Építőipar, 1973 (4­­­-5) 268.
[2] K. Artner Klára életútját részletesen lásd: Tarnai Eszter: „[…] reális, gazdaságos, ízléses terveket készít." - K. Ártner Klára. Dokkozpont.hu  2024.03.06. 15:19 https://dokkozpont.hu/cikk/realis-gazdasagos-izleses-terveket-keszit-k-artner-klara
[3] K. Artner Klára: Postaépület, Badacsony. Magyar Építőművészet, 1968 (17. évfolyam) 2., 31.
[4] K. Artner Klára: Postaépület, Badacsony. Magyar Építőművészet, 1968 (17. évfolyam) 2., 31.
[5] Late-Modern Blog: Vasútállomás és posta Révfülöpön https://late-modern.blogspot.com/2013/08/vasutallomas-es-posta-revfulopon.html
[6] P. Miklós Tamás: Villák és épületek Révfülöpön Kultúrtörténeti barangolás a révfülöpi épületek körében. pmiklostamas.hu
[7] Marosi Miklós - Staut Tiborné: Balatonkenese, posta épület. Magyar Építőipar, 1973 (4-5) 268.
[8] B. J.: Postás-Üdülőház Balatonalmádiban. Tér és Forma 8 (1935) 7. 209-212.

Szezonális örökség: A kutatás során a Balaton-parti nyaralótelepek kialakulását, parcellázását és jellegzetes épülettípusait vizsgálom. A Balaton kultúrtáj, miközben kérdés, a vízparti üdülőterületek huszadik századi emlékei is a tájegységi örökség részévé válnak-e? A harmincas, majd a hatvanas évek balatoni építészetében identitásformáló elemmé vált az a szezonális használatból adódó fesztelen karakter, amely a korszakban alkotó építészek számára is inspirációt jelentett. A balatoni építészetet elemző doktori kutatásomban a „re-kreáció" alkotásmódszertani folyamataként írtam le ezt a különleges, az alkotás alapelemeit kereső, kísérletező építészeti mentalitást. A kutatás során feldolgozott huszadik századi tervek és épületek rehabilitációja ma egyre inkább aktuális kihívást jelent. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába. A nyaralótelepek tipológiáját és huszadik századi történetét az MTA Bolyai kutatási program keretében vizsgálom.

Irodalom:
K. Artner Klára: Postaépület, Badacsony. Magyar Építőművészet, 1968 (17. évfolyam) 2., 31.
Tarnai Eszter: „[…] reális, gazdaságos, ízléses terveket készít." - K. Ártner Klára. Dokkozpont.hu  2024.03.06. 15:19 https://dokkozpont.hu/cikk/realis-gazdasagos-izleses-terveket-keszit-k-artner-klara
B. J.: Postás-Üdülőház Balatonalmádiban. Tér és Forma 8 (1935) 7. 209-212.
Marosi Miklós - Staut Tiborné: Balatonkenese, posta épület. Magyar Építőipar, 1973 (4­­­-5) 268.
Pokol Júlia: Posta, Balatonkenese. In: Bun, Zoltán; Somogyi, Krisztina; Szabó, Levente (szerk.)
Térfoglalás: a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2020/21. BME Építőművészeti Doktori Iskola, Budapest, 2022. pp. 180-181.
A Posta Múzeum honlapja: www.postamuzeum.hu

­A tanulmány az alábbi kutatásokra támaszkodik: ­
Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018.
Wettstein Domonkos: Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2022.

Szerk.: Winkler Márk