Ismeretlen, mégis népszerű: Art Quarter Budapest Budafokon

A városközponttól távolinak tűnő, mégis közeli Budafok számos kuriózumot rejt magában. Így a két éve megnyílt Art Quarter Budapest kortárs művészeti központot, aminek rezidensprogramjába egymásnak adják a kilincset a külföldi és hazai művészek. A volt Haggenmacher sörfőzde Unicsovics István építész munkája és Wolfgang Bartesch ötlete nyomán kis lépésekkel új életet kezd. Bán Dávid írása, Horváth Dániel képeivel.

Párhuzamos történetek: egy emberé és egy épületé. E kettő, egy szerencsés ponton, jó két évtizeddel ezelőtt mégis összeért. Az egyik történet 1982-ben kezdődött, amikor a budapesti SOTE-n elindult a kísérleti német nyelvű orvosképzés, aminek egyik első hallgatója Wolfgang Bartesch volt. Bár tanulmányait 3 évfolyamot követően abbahagyta, de az itt töltött két év alatt beleszeretett a városba. Hazatérését követően 1992-ben német festőművész feleségével visszaköltözött, a fővárosiak által is kevésbé ismert Budafokra. Megismerte a városrész lakóit, épületeit, történeteit. És eljött egy újabb szerelem ideje, a Nagytétényi út 48-50. szám alatt álló, lerobbant gyár- és raktártelepé.

Természetesen a lerobbant telep is egy történetet rejt magában, aminek a kezdete a 19. század második felére nyúlik vissza. Id. Haggenmacher Henrik, svájci származású, Magyarországra települt nagyiparos 1867-ben vette meg a Frohner család promontori (Budafok 1886-ig élő, korábbi elnevezése) sörfőzdéjét. A sörgyár termelése hamar felfutott, területe bővült, majd alig egy évtizeddel később már a második legjelentősebb hazai sörgyár volt a Dreher Antal-féle üzem mögött. Az I. világháború után a piaci helyzet erőteljesen átalakult, így a három legnagyobb sörgyár Dreher Jenő javaslatára konszernbe tömörült, ettől kezdve a sörfőzés már csak egy telepen, a kőbányai Részvény-sörgyárban zajlott, így Budafokon megszűnt a sörgyártás. Az államosítás után a volt Haggenmacher gyár a Duna Fűszért raktárbázisa lett, a privatizáció során szintén e funkciója maradt meg.

Amikor az 2000-es évek elején Wolfgang Bartesch megismerte az épületegyüttest és történetét, komoly fantáziát látott benne, de jó pár évbe telt, mire az akkori tulajdonosától, az élelmiszerbolt-hálózatokat ellátó raktárcégtől meg tudta venni a vegyes állapotú gyártelepet. A terv már a kezdetektől megfogant benne, hogy egyfajta kortárs művészeti központot kellene a gyárfalak között létrehozni. A terveket pénzügyi számítások is követték és idővel felmerült, hogy mégis inkább üzleti alapon kellene hasznosítani az épületegyüttest, de ekkor beköszöntött az ingatlanválság. Bartesch úr gondolt egyet: irány vissza az eredeti tervhez. Hiszen ha az iroda és kereskedelmi célú ingatlanértékesítés hullámzó, kockázatos üzlet, akkor miért ne vágjon bele egy válság és konjunktúra idején is egyaránt nehezen működő szektorba, a művészetbe?

Végül 10 év előkészítés után, 2012-ben nyílt meg az Art Quarter Budapest Budafokon, azóta folyamatosan fogad rezidenseket néhány hónapos időszakra és biztosít számukra szállást, műtermet, teljes infrastruktúrát, valamint nem utolsó sorban – illetve ahogy Bartesch úr kiemeli, majdhogynem elsősorban – kapcsolatot a kortárs budapesti művészeti szcénával. Úgy fogalmazott, hogy aki külföldről néhány hónapra az Art Quarter-ba jön, az erre az időre váljon budapesti művésszé.

Megnyitása óta a ház teljes kihasználtsággal működik. Hosszú távú bérlőként ideköltözött néhány kreatív vállalkozás – internetes webáruház, grafikai stúdió, a Bagaboo és a Blind Chic egyedi biciklis futártáskákat varró műhely –, pár hazai művész folyamatosan bérel műtermet és a külföldi alkotókat idevonzó rezidensprogram is roppant népszerű. Jóformán mindenre túljelentkezés van, így vállalkozásokból tényleg a kreatívakat várják, rezidens művészekből pedig a háromtagú – Tímár Katalin (Ludwig Múzeum), Petrányi Zsolt (Magyar Nemzeti Galéria), Sugár János (Magyar Képzőművészeti Egyetem) alkotta – kuratórium dönt, ők válogatnak a szép számú jelentkező közül. Bartesch úr szerint, noha a bérleti díjakból és a rezidensprogram önerőhöz való hozzájárulásból tartja fent magát az intézmény, mindez nem mehet a minőség rovására: „fizethet bármennyit is egy, a kuratórium által nem megfelelőnek minősített művész, nem jöhet" – mondta.

A gyártelep jó két éve átadott első, tejes kihasználtsággal működő, nagyjából 2500 m2-es épülete korábban raktár volt. Az épület nem volt végzetesen elhanyagolt, az építkezést voltaképpen egy jó szerkezetkész állapotból lehetett kezdeni. Unicsovics István tervei alapján az igényeknek megfelelően újult meg a földszint plusz négyemeletes, masszívan alápincézett ház. Emeletenként, az épület sarkaiban nagyméretű (átlagban 80 m2-es) egybefüggő helyiségeket alakítottak ki stúdióknak, irodáknak. Ezeket középen metszi a tartóoszlop, amelynek a tetején, csillag alakban nyugszanak a födémet tartó betongerendák. Ez a szerkezeti kötöttség a legfelső szinten már kimaradt, itt törés nélküli egybefüggő tereket lehetett kialakítani stúdióknak. A raktár 66 lőrés szerű ablakát, annak szélességét megtartva, de az épület ritmusához igazítva, hosszirányban jelentősen megnövelték, így az irodák, műtermek mindegyike megfelelő mennyiségű természetes fényt kap, nagy részük a sarokkialakítás miatt egyszerre két égtáj felől is, többek pedig a Nagytétényi úton és a vasúton keresztül a Dunára és Csepelre néznek.

Az épület teljesen új infrastruktúrát, gépészetet kapott, a célnak megfelelően alakították ki az elektromos hálózatot, a fűtést, a szanitereket. A Nagytétényi út itt elvezető szakaszán, így a telken is hiányzik a gázszolgáltatás, viszont a terület egy nagy, 5 méteres átmérőjű, 10 méteres vízoszlopú, a Dunával közvetlen kapcsolatú nagykapacitású kutat rejt a felszín alatt – a pincéből földalatti alagútrendszer vezet a téglakupolával lezárt létesítményhez –, az erre szerelt víz- és hőszivattyú segítségével energiahatékony fűtési rendszert lehetett megvalósítani. Az épület falaiban végigvezetett rendszer télen fűt, nyáron pedig hideg vizet keringetve kellő hűtést biztosít, mindehhez elég a keringető szivattyút működtetni.

A nagyjából 9000 nm-es telken vegyes minőségű és funkciójú épületek állnak. Bartesch úr szeretne még több egységet bevonni, helyrehozni, de mindez főleg az anyagi források függvénye. Egy oldalsó műhely- és irodaépületben van az a vendéglakás, ami különböző vendégszobáiban, közös konyhájában, fürdőszobájában és nappalijában egyszerre 6 rezidens művész számára tud pár hónapra szállást biztosítani. A már-már puritánnak mondható helyiségek a tiszta, minimalista, célszerű megoldásokra törekednek: fehér falak, megfelelő világítás, világos műgyantával leöntött padlózat, a szükséges minimális berendezési tárgyak. A művészeknek csoportos kiállításra is helyet biztosít a ház, de jó kapcsolatrendszerének hála sokszor a belváros egy-egy galériájában is fel tudnak bukkanni az Art Quarter rezidensei.

Igény lenne újabb, különböző méretű, flexibilis kreatív irodák és műtermek létesítésére, amelynek az előkészítése el is kezdődött. Következő lépésként az erre jól alkalmas nagy belterű, fagerendázatú és fapadlózatú, alacsony szintmagasságú hatemeletes raktáregyüttes felújítása várható. A hegyoldal felé szinteltolásban levő épület 2. emelete hátul egy szintbe került az utcával, a tervek szerint ez a szint egyterűnek meghagyva rendezvényteremként működhetne. Felette két szinten flexibilis helyiségek lennének majd. Az ablakok és a gerendázat ritmusához igazítva, gipszkaron falakkal 22-25 négyzetméteres egységekben gondolkodva, tetszőleges számú egység egybenyitásával vagy épp elválasztásával, különböző méretű műtermeket, irodákat lehet kialakítani. Ehhez a ház az alapvető infrastruktúrát, az elektromos- és internethálózatot, jól szigetelő ablakokat és a fűtést biztosítaná. A munkálatok alapszinten már elkezdődtek, helyenként a padló megerősítésre került – hasonló módon a tömb már elkészült részeihez itt is műgyantával kerül leöntésre –, a néhol ideiglenesen összenyitott szintekre visszakerülnek az elválasztó födémek, de jelenleg az építkezés elakadt.

A budafoki többfunkciós alkotóház egyik legfontosabb célja a benne megteremtődő jó légkör, hogy az itt lakó és dolgozó művészek összejárhassanak, együtt gondolkozhassanak, alkothassanak. Erre minden lehetőség adott, kellemesebb időben a tetőteraszon akár közösen grillezhetnek is, a helyet pedig körbeöleli a nem szokványos panoráma, a budafoki pincéktől a csepeli kikötőig. Az épület és az alkotóház iránt érdeklődőket pedig Bartesch úr bármikor szívesen körbevezeti a telepen.

Bán Dávid