Helyek

IX. Nemzetközi Építészeti Biennálé Buenos Airesben, 2001. november 26-29.

1/8

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/8

IX. Nemzetközi Építészeti Biennálé Buenos Airesben, 2001. november 26-29.
Helyek

IX. Nemzetközi Építészeti Biennálé Buenos Airesben, 2001. november 26-29.

2002.01.31. 12:41

Cikkinfó

Szerzők:
Sólymos Sándor

Építészek, alkotók:
Nagy Tamás DLA

Dosszié:

  Beszámoló Nagy Tamás és Sólymos Sándor építészek argentínai útjáról    

Beszámoló Nagy Tamás és Sólymos Sándor építészek argentínai útjáról

Tavaly november 26-29. között az Argentin nemzeti Szépművészeti Múzeum, az Expo BA/01 és a Design Center közösen rendezte Buenos Airesben a IX. Nemzetközi Építészeti Biennálét és építészeti kiállítást. A rendezvény kurátora, szervezője és egyben a legtekintélyesebb vendéglátó Jorge Glusberg művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum igazgatója volt - mindkét amerikai kontinensen ismert művészeti író, építészeti szakértő és elismert közéleti személyiség.

 

 

 

Az esemény a Buenos Aires kulturális életében már hagyományosan meghatározó jelentőségű. A megelőző évek építészeti biennáléinak sikeres volta, jó híre és az ezzel kapcsolatos várakozások miatt az idei kiállítások és előadások is fokozott sajtó, TV és publicisztikai figyelemre tarthattak számot. A sajtó jelenléte és a fokozott publicitás pozitívan befolyásolta a rendezvény iránti nemzetközi érdeklődést is, az előadások és a szimpóziumok igen magas színvonalon, a helyi egyetemista ifjúság jelentős érdeklődése mellett zajlottak.

A Magyar Építészek Szövetsége immár hagyományosan meghívást kapott a rendezvényen való bemutatkozásra és úgy döntött, hogy egy gyakorló tervező, jelentős műveket építő építészt és egy oktató, teoretikus kérdésekben jártas elméleti téren működő építésszel képviselteti a hazai kortárs építészetet.

Nagy Tamás építész, saját tervei és megépült épületei közül válogatott, amikor előadásának anyagát összeállította, de az előadásában átfogó képet nyújtott a hazai építészet utóbbi 20 (40) évének kulturális, gazdasági és térségi politikai hátteréről is.

Sólymos Sándor építész, "A szent és a profán szimbolikája az építészetben" címmel az építészet szimbolikus nyelvezetével a strukturális szimbolizmus kérdéseivel foglalkozó diaképekkel kísért előadással készült a bemutatkozásra.

 

 

 

A biennále programja meglehetősen sűrű volt, ez természetesen örömmel töltött el bennünket, bár a bőség zavarával küszködve lehetetlen volt minden kínálkozó eseményen részt venni, mégis igyekeztünk több helyen bemutatkozni, illetve a nemzetközi kínálatból a legjelentősebb előadásokat megnézni, a fontosabb személyiségekkel kapcsolatot felvenni. A programban (az egész heti eseményekhez viszonyítva) meglehetősen jó helyen, november 29-én délután szerepeltek a magyarországi meghívottak.

Az 1. nap, november 26. hétfő: Az előadások délután 2-kor kezdődtek. A szervezők az angol nyelvű előadásokat szinkrontolmáccsal fordították spanyolra, visszafelé azonban már nem volt ilyen gördülékeny a fordítás ezért voltak olyan spanyol nyelvű előadások, melyeknek csak a képanyagát élvezhettük. A mi szerencsénkre azonban számos előadó tartotta az előadását angolul, így aztán a legtöbb bemutatott anyagot alaposan megismerhettük. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb építész a saját munkásságát ismertető anyagot hozott, melyek megismerése természetesen általános tanulságokkal is szolgált.

Délután az előadások szünetében és egy-egy spanyol nyelvű ismertető alatt a környék műemlékeit fotóztuk. A Recoleta negyedben (ahol a biennale eseményei zajlottak) nem messze az előadások színhelyétől rátaláltunk a Cemeterio de la Recoleta műemléki együttesére, ahol számos fotót készítettünk a hihetetlenül gazdag és díszes síremlékek között. Este 10-kor kezdôdött egy igazi szenzációt jelentő előadás: Jean Baudrillard filozófus a kortárs művészet-elmélet és filozófia nemzetközi rangú gondolkodója francia nyelven tartott előadást, melyet sajnos csak spanyolra fordítottak a helyszínen, de ígéretet kaptunk a holland Aad Roeleveld kollégánktól, hogy a francia szöveget megszerzi és angolra fordítva elküldi majd a mi E-mail címünkre.

Az előadások 11-ig tartottak és csak ezután kezdődött a vacsora, ahol elegáns étteremben jó hangulatú asztaltársaságban hajnal 2 óráig folyt a beszélgetés. A vacsora után éjszaka finn, holland és spanyol barátainkkal gyalog indultunk haza a szállodába, a kellemes 25 fokos nyári éjszakában városnézéssel kötöttük össze a hazatérést.

 

A 2. nap, november 27. kedd: A délelőtt hasonlóan fotózással és a várossal való ismerkedéssel telt. Úgy intéztük, hogy a biennále helyszínének megközelítését összekössük a fontosabb útba eső nevezetességek megtekintésével. Buenos Aires belvárosa lenyűgöző keveréke egy 14.000.000 lakosú amerikai, pompás és elegáns világváros és egy nyüzsgő mediterrán, latin temperamentumú, européer karakterű kisváros vidékiességének. Külön feledhetetlen hatással volt ránk a számos utunkba kerülő terjedelmes és jól-szerkesztett, szépen gondozott közpark, városi zöld tér, melyeken a november-december fordulóján számunkra hihetetlen (a déli féltekén természetes, az északi május-júniusinak megfelelő) virágzás és kora-nyári bujaság fogadta a "hitetlenkedő turistákat".

A délutáni előadásokat csak öt óráig követhettük figyelemmel, mert egy kedves maghívásnak tettünk eleget este. A Buenos Aires-i Magyar Klub közössége hívott meg bennünket a Magyar Klub épületébe, ahol levetítettük a biennáléra magunkkal hozott képanyagainkat és magyar nyelven kimerítő és alapos ismertetést adhattunk a saját munkásságunkról, illetve a hazai építészet ügyéről és az otthoni körülményekről. A közönség csupa kedves, a magyarságára büszke, temperamentumos, és az otthoni eseményekre mohó kíváncsisággal figyelő már több évtizede Argentínában élő idősebb emberből állt. Az előadásra élénken reagáltak, sokat érdeklődtek és utána természetesen egy kellemes magyaros vacsorára invitáltak bennünket. A finom ételek és a jó argentin borok késő éjszakáig egyben tartották a társaságot. A helyi magyar közösség kellemes benyomást tett ránk, s reméljük ez fordítva is így alakult.

A 3. nap, november 28. szerda: Délelőtt a Szépművészeti Múzeum munkatársai városnéző körutat szerveztek kifejezetten építészeti látnivalókra való tekintettel. Az indulás előtt Jorge Glusberg az irodájában fogadott bennünket és egy kávé mellett ki-ki elmondhatta, hogy mivel foglalkozik és milyenek az első benyomásai Buenos Airesben. Kellemes beszélgetés után buszra szálltunk és először a Kortárs Dél-amerikai Művészeti Gyűjtemény új épületével ismerkedtünk meg, a tervező építész kalauzolása mellett bejártuk a színvonalasan megépített a kor technikai és építészeti áramlataival minden tekintetben megegyező minőségű épületet.

Ezt követően egy rendkívül izgalmas területre, a volt kikötői dokkok éppen funkcióváltással rehabilitálandó átépítés alatt álló negyedébe látogattunk el az Avenida Alicia Moreau de Justo mentén. A terület bank, hivatal, szálloda és kulturális célokra hasznosítása és az új funkciók számára való átépítése jelenleg éppen folyik, számos neves építész és kortárs művész terve áll kivitelezés alatt. A délutáni előadások két nemzetközileg jól ismert világsztár és az UIA elnökének bemutatkozásával izgalmas programot kínáltak. Este 8-kor kezdődött Peter Cook, a hatvanas évek végén világszenzációt jelentő Archigram csoport egykori tagja előadása. Pontosabb showról, de még inkább mutatványról beszélni, ha érzékeltetni kívánjuk azt ami látványban, hangban és színpadi mozgásban ott történt. Cook és Ron Herron voltak a késő-modern, organo-high-tech két nagy varázslója. A posztmodern is elmúlt közben és Mr. Cook továbbra is varázsol, bár sokkal profibb technikával és színpadi apparátussal, de változatlanul késő-modern organo-high-tech modorban. Érdekes volt egy mágust közelről látni és a mágia hatását a közönség reagálásán tapasztalni, bármennyire is kissé anakronisztikusnak tűnt a mutatvány. Kilenckor kezdődött Vassilis Sgoutas görög építész előadása, aki jelenleg az UIA elnöke. A nemzetközi szövetség pillanatnyi tennivalóiról és a 2002-ben Berlinben rendezendő UIA világkonferencia várható eseményeiről és a konferencia céljairól beszélt. Tízkor került sorra Juha Leiviskä, aki visszafogott, de mégis szuggesztív előadásával a nap igazi szenzációja tudott lenni. Színpadi megjelenése, modora és eszközrendszere épp a Cookénak az ellentéte. Építészete és megvalósult épületeinek következetes egyre mélyülő metafizikai bölcsessége és szépsége valódi építészeti csemegét jelentett a nap végén a kései időpont ellenére.

A nap végén az események sorát az Avenida Corrientes-en, a Hotel NH Jousten 17. emeletén lévő panoráma-étteremben tartott fogadás és díszvacsora zárta. Itt a főváros financiális és kulturális életének prominenseivel találkoztunk, a protokoll hűvös volt és elegáns. Ennek ellenére finn, holland és spanyol barátainkkal rendkívül jól éreztük magunkat.

 

 

A 4. nap, november 29. csütörtök: Reggel korán elindultunk várost nézni és fotózni olyan környékre, amely a belvárostól is messzebb esik és a szokásos iránytól is eltér. Építészeti szempontból is számos meglepő élménnyel és jó néhánytekercs filmmel gazdagodtunk.

Ennek a napnak a délutánján került sor a mi előadásunkra ezért az ebéd után nem sok időt tudtunk az előadások követésére fordítani, mert a diaképek betárazása, a szinkron-tolmácsokkal való szövegpontosítás és az előadás anyagának végső átgondolása minden időnket lekötötte. Délután ötkor kezdődött Nagy Tamás előadása. Saját munkái közül három templomot és egy egyházi oktatási intézményt mutatott be olyan képek kíséretében, melyek a szemléleti és az építészeti magatartás fundamentumait kitűnően érzékeltették a közönséggel. Rövid áttekintést adott a magyarországi rendszerváltás problémájáról és azokról a kulturális problémákról, melyek a globális uniformizálódás és a regionális karakter megtalálása és gondos önkifejezése körül értelmezhetők. Bemutatta azt a maga választotta utat, amelyen végtelenül egyszerű építészeti eszközökkel türelemmel és szinte buddhista önfegyelemmel lehet járni, s amelynek révén megtalálható és láthatóvá tehető az a regionális önérték, amely hatásosan ellenpontozni képes az uniformizálódó kulturális önazonosságát vesztő világ-építészeti univerzalizmus sokszor hamis és szervetlen megnyilvánulásait.

Fél hatkor következett Sólymos Sándor előadása. Dramaturgiailag komponált sorrendben vetített diaképekkel bizonyította a szövegben előadott munkahipotézisét, miszerint a történeti, a historikus, a historicista, az ahistorikus, a purista, racionalista s végül a posztmodern illetve paramodern építészetben a formai változatok és korszerű divatosság ellenére vannak komoly azonosságok, ami a kulturális metaforálás szerkezeti rendjét illeti, és ami a szimbolizmus emberi értelmezését teszik lehetővé.

Mindkét előadást szinkronfordítás kísérte spanyol nyelvre, ezért a hallgatóság mindvégig pontosan tudta követni az előadásokat. Az előadások után számos gratulációt kaptunk, és sokan érdeklődtek a személyes munkáink, egyéb aktivitásunk, publikációink iránt. Névjegyek cseréltek gazdát, fotók készültek és ígéreteket kaptunk későbbi kölcsönös információcserére. A német Michael Schumacher építész tartalmas előadást mutatott be érdekfeszítő építészeti képanyaggal.

Nagy Tamás
építész

Sólymos Sándor
építész

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

KÁLI SZOBROK // Egy hely

2022.09.02. 14:53
00:04:59

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Nézőpontok/Történet

LÖVŐHÁZ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2022.09.02. 14:51
00:09:05

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk