Kálmán Ernő DLA, a MÉSZ elnökének helyreigazítási kérelme a Foster tervvel kapcsolatban

@marianna: És annyi hulladékot, a sokkal veszélyesebbik fajtákból, amennyit a Foster-ház jelentene 40-50 év múlva? Azzal majd mit kezdenének az onokák? (Hát amit a westenddel, a mamutokkal, a zsarupalotával, a feketelyukkal és társaikkal...)

Páty egyelőre tényleg sikersztori, gratula Bodoky Tamásnak meg a telki, pátyi civileknek. Meglátjuk a második felvonást októbertől.

@kékharis: Akár hogy is, úgy látszik a külföldi parasztok kilóra akarják felvásárolni az országot. Ez szomorú. Namármost nem hiszem, hogy 20 év alatt nem lehetett volna kiírtani a vörös örökséget és a beszűkült agyakat.  

@racsostarto: PINNACLE-T BUDAPESTNEK ! :D

@andras: Visszatérve az előzőre "üzletben nincs barátság", lehet van, viszont jelen helyzetünk nem kényszerit rá hogy legyen mivel, nincs az országban annyi munka ami létrehozna egy barátibb ipart a megoldás külföldre dolgozni. Hát igen, so szemszögből meglehetne közelíteni.

 Másrészt mégegyszer végignéztem a látványképeket, (elég szépek de ilyet én is tudnék :) ) Azt kell hogy mondjam, sem designban sem értékben nem tud nyújtani olyat, amilyet egy pesti vagy német iroda tervezne. Bárhogy is nézzük, üvegdobozokról beszélünk a történelem közepén. Véleményem szerint olyan emberek keze munkája akik nem Európai születésűek és semmit nem értenek.

 Azt pedig továbbra sem értem miért nem a meglévő épületek átalakítását tűzték ki célul mert a mélygarázst leszámítva minden kiszolgálná az igényt "kis" átalakítással, nem beszélve a presztizsről. Másrészről épületszekció bontásával teret is nyerhetnének az gépkocsik ehelyezésére.

Átalakítás alatt ezt értem; amikor találkozik a régi és az új. Lehetne írni most tiszteletről és efféle dolgokról, de valójában mindenki ugy értékel ahogy neki tetszik. 

Véleményem szerint Pesten ez lehetne az egyedüli és meghatározó irány, afféle hibrid építészet.  

 

Ha viszont alkotói válság uralkodik a cégen szívesen segítenék, éppen nincs munkám. I am available. 

@racsostarto: A dühöngés nem vezet sehová, nagy.herceg. Időnként meglepően jókat írsz, időnként meg oktalankodsz, mint most. Nem értem. Maradjunk inkább a higgadt verziónál, azt lehet értékelni, elgondolkozni rajta, stb. S végtére is, az a célunk a kommentekkel, hogy elgondolkozzunk és másokat is gondolkodásra bírjunk, nem? Fentebb nem ez történik éppen, bár nagy a meleg, talán most az egyszer megbocsátható:-) Ernő csak jelezni akarta, hogy tetszik neki a terv, amit valószínűleg nagyon profin adtak elő a tervezők, de nem ért egyet több dologgal sem az ügy kapcsán. Én el tudom képzelni, hogy ott a helyszínen alig két óra leforgása alatt a rábeszélőgép-technikák magasszintű alkalmazásával meg lehet jó szándékú, tanult embereket is győzni valami olyasmiről, amit a varázslat múltával már másképp gondolnának...  Van egy vékony kis könyvecske: "Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép" - sok mindent megmagyaráz. 

Ez csak a jéghegy csúcsa. Nem fogunk tudni minden házért aláírásokat gyűjteni, fészbuk csoportokba szerveződni. Ha körülnézel (akár itt az epiteszforumon) mindenhol ez megy: hagyjuk tönkremenni az örökségünk, amikor már elég rossz állapotban van, akkor olcsón elkótyavetyélik (ki hogy és miként), vagy még rosszabb esetben a 'befektető' hagyja tovább pusztulni (lásd Balettintézet), és nincs smmiféle eszközünk arra, hogy a köz érdekeit bármilyen módon érvényesítsük. Percérdekeknek szolgáltatjuk ki örökségünk megmaradt darabjait. A feladat most az, hogy értelmes, okos eszközökkel, civil kurázsival a legfelsőbb politikai szintre kell emelnünk a problémát.

Nem értek hozzá, bevallom, csak sejtem, hogy valami olyan szintig kell jutnunk, amit semmilyen egyedi körülmény nem írhat át. Én valahogy így határoztam meg a feladatot, olvasva Borbeni nagyon szép és gondolatébresztő írását. Szerintem az aláírók mind valami ilyesmit szeretnének, méltóságot az örökségnek, a viszonyunkat egyszer s mindenkorra tisztáznunk kell vele, s kristálytisztán, megvétózhatatlanul definiálni az értékrendet, ami az örökség ügyét érinti. S nem csak azt, mert az örökség ügye szerves része a tágan értelmezett ökológiának és fenntarthatóságnak. Vagyis ez mind a törvények által közvetített értékrend kérdése, tehát legfelsőbb szintű politikai (közügyi) kérdés. Erről kellene a parlamentben vitát nyitni, erről kellene, hogy szóljon az országos média, nem arról, hogy ki mit buffog a másikra.

S a kérdés szorosan összefügg még más ügyekkel is: hogyan oldjuk meg az örökség fenntartását úgy, hogy közben szabályozott módon teret adjunk az újnak: minden valtozik, életforma, eszközök, technológiák, stb., s ehhez minden városnak alkalmazkodnia kell valamiféleképpen. Ez a várospolitika lényege. Össze kell gyűjtenünk a szimultán együttélő, egymásnak ellentmondó érdekeket, szempontokat, okos embereket és végre itt az idő pontot tenni egy több évtizedes diskurzus végére egy olyan törvénnyel, amely után senkinek nem jut eszébe örökséget bontani "csak úgy", és mindenkinek, helyinek és külföldinek egyértelmű, hogy itt mit szabad és mit nem, s mi a közösség kötelessége a természeti és épített örökséggel kapcsolatban. Jó lenne, ha ebben tudnál segíteni az okos fejeddel, mellőzve az indulatos összevisszaságokat:-) üdv, e    

@andras: András, messzemenően egyetértek, ami a hibrid építészetet illeti, a példa is izgalmas. De ha idézel, kérlek, ne feledkezz meg a creditekről (építész, fotós), ez az első lépés az "üzletben a barátság" - tisztelet megadásában, és a társakkal való "nemes" versengésben:-) üdv, e

@perika: Kedves Perika!

Kálmán Ernő "szövege" nagyon felbosszantott, már a kamarás állásfoglalás és levelezésnél is hasonló indulatok öntöttek el... A véleményem:

Felfoghatatlan, hogy hogyan lehet ilyen álságosan beszélni. Egyszerűen az egész foster ügy egy rossz álom. Aki egy pillanatig is támogatja az valamilyen "más" (egyéni) érdek miatt hazudik. Kizártnak tartom, hogy épeszű (értsd független, szabad alkotó) ember igennel szavazhat. 

És ez nem "újragondolandó", plusz a "terv fejlesztése során" fordulatokat kíván.

Itt aki igent mondott az BŰNT követ el (kárt okoz a köznek). Egyszerűen azzal, hogy hazudik, vagy szakmai tévedésbe esett. Mindenképpen súlyos véttség a szakma felé. Ez nem egy családi ház, amit egy család szenved majd és azok is a saját (építtetői)diktátumuk miatt.Itt az építtető miatt a KÖZ szenved kárt és ebben partnerek szakmai szereplők. Itt nincs mellébeszélni való.

Felháborító.

Jó éjt!

@perika: Hercegem!

Ha majd minden megszólalásod a megkérdőjelezhetetlen alaposságról, szakmai prudenciáról fog árulkodni, akkor esteleg majd megkockáztathatsz ilyen erős imperatívuszokat. Bár akkor is illik óvatosan bánni egy ilyen durva eszközzel.

Addig sajnos inkább a korlátoltságnak lesz nevezhető az, ami az eszünkbe juthat az ilyesfajta kifejezéseid nyomán, mint: "Kizártnak tartom, hogy épeszű...", vagy "BŰNT követ el", "KÖZ szenved kárt".

Úgy gondolom, hogy a történeti környezetbe történő építés kérdése az építészet egyik legfontosabb kérdése (mivelhogy még egy zöldmezős beruházás esetén is fontos kérdés lehet a történeti előképekhez való viszony). Még a szigorúan vett építészeti kérdések esetében sem igazán van helye kategorikus imperatívuszoknak, hanem inkább az 'azért, mert'-eknek, 'az a véleményem'-eknek, esetleg a 'meggyőződésem, hogy'-oknak.

Természetesen elvileg nem kizárt, hogy igazad legyen, amikor érdekirányított hazugságokról írsz; de bizonyítékok híján, csak arra alapozva, hogy más megoldás számodra felfoghatatlan, ez csupán vádaskodás. Méghozzá megalapozatlan. Kb. annyira, mintha azt mondanám, hogy "nagy.herceg a fosteres léghajó ház építtetőjének piaci vetélytársai által pénzelt, fizetett sz*rkeverő, akinek egyedüli célja, hogy demamgóg eszközöktől sem visszariadva lehetetlenítse el az építtető vállalkozást". Természetesen én ilyet nem állítanék, még akkor sem, ha a feltételezés logikailag elképzelhető. Nem állítanék több szempontból: egyrészt nem csak ezt a lehetőséget tudom elképzelni; másrészt nincs semmiféle bizonyítékom (még közvetett sem); harmadrészt, ha ilyet állítanék, az nagy.herceg olyan mértékű szembeköpését jelentené, ami lehetetlenné tenne bármiféle érdemi további kommunikációt kettőnk közt, ami viszont nem az érdekem.

Nekem ugyanis érdekem, hogy -többek közt- a műmlékvédelem, az építészet fontos kérdéseiről érdemi párbeszéd folyjon.

Jómagam egyébként nem vagyok sem elvakult műemlékvédő, de rombolónak sem tartom magam. Úgy gondolom, hogy a kérdés mindig többszörös mérlegelés kérdése. Mérlegelendő az érintett régi épület építészeti, építészettörténeti, történeti értéke; de értékelendő a helyére építendő új épület építészeti színvonala is. S természetesen még egy sor városépítészeti (urbanisztikai) szempontot is figyelembe kell venni. S azt is érdemes látni, hogy ezen szempontok közt rettenetesen kevés valóban objektív szempont található. S még az olyan objektív szempontok, mint egy terület forgalommal terhelhetősége is jórészt gazdaságossági kérdés (hogy megéri-e az extra műszaki megoldást). A tervtanács, mint döntéselőkészítő fórum létrehozása is jórészt ennek a felismeréséből adódik: tehát nem az a cél, hogy objektív döntés szülessen (merthogy az elvileg kizárt); hanem az, hogy a döntés során lehetőleg minél több irányból megalapozott szakmai érvek alapján, nyilvánosan vállalandó döntés szülessen.

Természetesen ezt még szokni kell, miszerint a tervtanács tagjainak vállalniuk kell a döntésüket. Vállalni, s adott esetben a nyílvánosság előtt meg is védeni. De olyan esetekben nehezen várható ennek kialakulása, ha a döntésükért személyüket, egzisztenciájukat, tisztességüket érintő vádaknak kell kitenniük magukat. 

@sityu: Szívemből szólsz, Sityu (mondom ezt én, akivel olykor szintén elszalad a ló). Ami az utolsó mondatodat illeti: szerintem az ember tisztességét érő vádak kicselezésének a legjobb módja, ha nem hoz olyan döntést, amivel effélét vonhat a fejére. És ha most ennek fényében nézzük azt, ami Budapesten az elmúlt húsz-hetven évben örökség és új építés harcának folyamatában történt, hát elég sokan felsorakozhatnak a mennyei osztályfőnöknél, jól megérdemelt körmösért nyújtva döntéshozói és építészi kezüket.

Szerintem a tisztesség ott kezdődik, hogy minden olyan esetben, ahol közösségi és egyéni érdekek ütköznek, illetve gyengébb és erősebb találkozik, a közösségi érdeket kell előnyben, a gyengét pedig védelemben részesíteni. Ez természetesen ellenkezik a pénz világának farkastörvényeivel, és kellene hozzá az, amit a görögök szép szóval "önkorlátozásnak" neveztek. A közösségnek ma nincs elég ereje ahhoz, hogy megvédje magát, többnyire olyan sincs, aki megvédje, egyéni érdekek marakodnak a feje fölött, a pénzre pedig különösen igaz "a mennyiség átcsap minőségbe" alaptétel: a legrohadtabb narkotikummá képes válni - szerintem a világot súlyos függőségben szenvedő pszichotikusok hajszolják a pusztulásba, amit ők "fejlődésnek" neveznek. Ezzel szemben jelent meg a "fenntartható fejlődés", az ökológiai lábnyom fogalma és még sok minden más, amit nemcsak a némelyekben még megmaradt erkölcsi érzék, hanem a józan ész is diktál.

@kékharis: Jó reg

Sityu: elkerülte figyelmed az első szavaim egyike: VÉLEMÉNYEM...

Kékharis: Akkor nem is Sityuval értesz egyet, hanem velem.

Amikor azt mondom, hogy szépen normálisan -többségi támogatással- el kell kezdeni a SZAKMAI FELELŐSSÉG témakörének átgondolását.  Nem kellene a mennyeire bízni a körmösöket, túlnépesedés lesz a pokolban... szerintem rendet lehet tenni. Csak nem olyan kamara kell, ami egy szűk szakmai elit zsákmányszerző területe. Pont ezért kiszolgáltatott a szakma.

Hosszú...

Szép napot!

 

@perika: Kedves nagy.herceg, hát pont erről van szó: ha felbosszant valami, akkor nem az az első dolgom, hogy billentyűt ragadok és az érzelmi kitöréssel együtt mindenféle szemetet is beleszórok a nyilvánosság terébe. Ahogyan az epiteszforum.hu-ba sem szórunk bele mindenféle bulvár tartalmat, csak hogy növeljük a látogatottságot. Jó lenne, ha megmaradnánk a komoly és mértéktartó, hiteles közléseknél. A vélemény szabadsága azt is jelenti, hogy önfegyelemmel próbáljuk meg kifejezni nem-tetszésünket, nem megsértve, lealázva a másik halandót. A közbeszédbe korlátlanul beáramló érzelmi kommunikáció hosszútávon nem használ és nem visz sehová (inkább csak rombol, leépít). Tévedni emberi dolog - te is tévedsz biztosan, te is rosszul itélsz néha és ha te lettél volna ott, te is dönthettél volna úgy, hogy másokból felháborodást válts ki. Szerintem az a legnagyobb tévedés, hogy mindenki rossz (tisztességtelen, stb.). Fordíts magadon: nem valami ellen, hanem valamiért érdemes küzdeni - legalábbis szerintem. üdv, perika

@kékharis: Köszönöm. (a szívedből szólás említését)

A tisztességességgel kapcsolatos ügyekben nem fogalmaztam teljesen pontosan. Úgy gondolom, hogy jelesül (de nem kizárólag) a herceg megszólalásaival az a fő gondom, hogy az ellenkező vélemények esetén azonnal (mindenféle konkrét bizonyíték nélkül, pusztán az érvelés megerősítésére) a tisztességesség megkérdőjelezése történik. Újfent hangsúlyozom: nem állítom, hogy biztos vagyok az érintettek feddhetetlenségében, de ameddig ennek megkérdőjelezhetőségére a leghalványabb információm nincs, addig kutya kötelességem kiállni az 'ártatlanságuk' mellett. Szeretném, ha más is így gondolná, de még csak nem is várom el ugyanezt másoktól. De mindennek van határa: arra kinyílik a bicska a zsebemben, ha valaki névtelenül és mindemellett alaptalanul vádaskodik; mert ha már névtelen, akkor legalább hivatkozzon valamiféle információra (jelen esetben legalább arra, hogy hallani olyanról, hogy az építtető jó pénzen megvette az egész tervtanácsot).

"szerintem az ember tisztességét érő vádak kicselezésének a legjobb módja, ha nem hoz olyan döntést, amivel effélét vonhat a fejére" Ez így nagyon szépen hangzik, de a világ sajnos nem ily' egyszerű. Az itteni viták pont arra mutatnak jó példát, hogy a tisztességesség megkérdőjelezéséhez bőven elegendő, ha az érintett véleménye nem egyezik egynémely anonim hangadókéval.

"Szerintem a tisztesség ott kezdődik, hogy minden olyan esetben, ahol közösségi és egyéni érdekek ütköznek, illetve gyengébb és erősebb találkozik, a közösségi érdeket kell előnyben, a gyengét pedig védelemben részesíteni." Ez az "aranyszabály" megint nagyon szépen hangzik, többségében igaz is, de oly' sok "lágy része" van, hogy kénytelen volnék inkább haszontalannak ítélni. Mikre gondolok?

Az esetek többségében nem létezik olyan, hogy (abszulút) 'közösségi érdek'. Rengeteg sok 'közösségi érdek' létezik, rengeteg sok féle artikuláció, rengeteg sok féle 'érdekképviselő', akik esetében megjelenik az egyéni érdek (siker, népszerűség, hatalom, elismertség, ismertség, ad absurdum a pénz). De ezzel nincs is gond: naivitás azt képzelni, hogy ezek nélkül, puszta altruizmusból építhető társadalom.Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nincsenek közösségi érdekek, hogy azt nem lehet tisztességesen képviselni, pusztán csak azt, hogy nem igaz, hogy az egyéni érdekek ab ovo ellentétben kell álljanak a közösségi érdekekkel. Sőt: az esetek többségében megtalálható a közös nevező.

@sityu: Nem olvastál pontosan, sityu. Ezt írtam: "minden olyan esetben, ahol közösségi és egyéni érdekek ütköznek..." Természetesen van, ahol nem ütköznek, annak a ritka állapotnak nagyon kell örülni. És nem gondolok én valami elvont, abszolút közösségi érdekre, Isten őrizz. De hát minden építkezés esetében elég könnyen át lehet látni azokat a köröket, közösségeket, amelyeket érinteni fog: szomszédság, utca, városnegyed, város, esetleg ország... És akkor már lehet latolgatni, hogyan érinti a túlépítés a szomszédos udvarok fáit vagy a szemben lakó benapozottságát, hová fog fújni a pizzéria konyhai elszívója, mekkora zöldet veszünk el gyerekektől és öregektől, milyen városi szövetet verünk szét, milyen hagyományt rúgunk föl - és hogy mindezzel szemben vajon állnak-e a pőre profitnál magasabb érdekek, vagy nem. Sajnos, az esetek túlnyomó többségében nem.

Ezért emlegetem az önkorlátozást, és ezért tartom fontosnak, hogy a civilek igenis emeljenek szót ott, ahol például az építészek (siker, pénz, hatalom stb. bűvöletében) éppúgy nem szállnak síkra a közösség érdekeiért, mint a befektetők meg a döntéshozók. Ha egyszer eljutottunk odáig, hogy a politikai, gazdasági és információs hatalom ördögi háromsága még véletlenül se veszi figyelembe a kisebb és nagyobb közösségek tényleges érdekeit, hanem egymás közt kavarják a szart a fejünk fölött, akkor igenis ki kell állni üvöltözni és hadonászni, gonoszságokra és aljasságokra rámutatni, személyes felelősöket megnevezni és a nyilvánosság előtt kérdőre vonni. Pontosan tudom, hogy én egy Donna Quichote vagyok, sebaj. Ha kicsi dolgokban jutok valamire, már az is jobb a semminél. Nem lehet kussolni, és arra várni, hogy majd mások, valakik lépnek helyettem, mert nem fognak.

Aranyszabályokat természetesen nem lehet maradéktalanul érvényesíteni, nem is azért vannak. Azért vannak, hogy legyen mihez viszonyítani magunkat. Tökéletesen jó és tisztességes ember nagyon kevés van, ilyen szentek meg bódhiszattvák. De mégis arra kell törekedni, hogy jók és tisztességesek legyünk, mert a világban lévő szar mennyiségét szaporítani fölösleges és káros, jóság és tisztesség viszont nincs elegendő. Tudod, mint némely függvény esete az abszcisszával. Megyen ő arrafelé, hogyne menne, pedig tutira nem fogja elérni - de legalább az irány biztos :)

@racsostarto: "A Magyar építészirodák egymást mocskolják, kivéve ha azonos érdekcsoportba tartoznak... ezért nevető harmadikként jönnek a külföldi sztárépítészek vagy nem sztárépítészek..."

 ezzel azért vitatkoznék, üzleti életben sosem volt barátság, nálunk sem és a kapitalizmus őshazájában sem. A dolog abban áll; hogy a magyar nagyok még nincsenek felkészülve. 4 fal között vannak, hiányzik belőlük a fantázia és az angol nyelv tudás és a magas szintű szgépes. grafikai ismeretek. Be van állítva egy bizonyos limit amit azt hisznek elég, pedig 2010-ben sajnos már feljebb kellene csavarni, vizuális élmények tekintetében és sok más dolog miatt is (erről oldalakat lehetne írni). (persze ott az a r***dt pénz fogalma is persze.) Hát nem könnyű. Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy nem kell csodálkozni, ha egy befektető külföldi céget kér meg. Ez bizonyára azt jelenti hogy neki egy magyar épület sem tetszett eddig, amit látott eddig és inkább biztosra ment és nem akar csalódni. Érdemes ezen elgondolkodni. 

Tehetséget engedni a tervező asztalhoz.

 

Már csak egy költői kérdés. Miért éppen ez a cég? :) Miért nem, Roger? SOM? vagy Zaha (az tényleg drága :D ), Amandának is elég nagy irodát sikerült összehozni. :) 

@andras: András, én meg azzal vitatkoznék, hogy az üzleti életben nincs barátság. Ezt egy kicsit azért tartom elavultnak, mert pont ez az attitüd az, ami miatt a nagyok mindig nagyobbak lesznek a sok kicsit egymás ellen kijátszva. Látni kellene, hogy az építészeti tervezést/szolgáltatást végző cégek parányiak, még egy száz fős iroda is csak középvállalati méret, és ha jól tudom, ekkorára talán itthon nem is nőtt senki. A monopolisztikus verseny, hovatovább az oligopoliumok miatt pont, hogy az érdekegyeztetésre, együttműködésre (barátságra) lenne szüksége a szakmának. Ma már számos példa mutatja, hogy a horizontális együttműködések bonyolult rendszerében munkálkodó szövetségek (hálózatok) sokkal hatékonyabbak. Ha a kíméletlen konkurenciaharc helyett a kooperació kerül előtérbe a fejekben - felismerve, hogy egy csónakban evezünk és hasonlóan kiszolgáltatottak vagyunk -, akkor többre jutunk. Ezt szerintem már egyre több iroda (még az idősebbek is) látja. De ehhez kellett az elmúlt húsz év... Én bizakodom, hogy egyre kevesebben dőlnek be ennek a tök értelmetlen és mesterségesen túlhajtott versengésnek, és ahogy látom, ebben azért vannak előrelépések a szakmán (és a kamarán) belül. 

 

@andras: Kedves András !

 

Igazad van, csak az idősebb építész generációnak nagyobb annál az egója, hogy tehetségesebb fiatalokat engedjen tervezni.....  vannak még ezzel kapcsolatban érzelmeim, de inkabb hagyjuk, mert az itthoni helyzetet nézve csak ökölbe szorúl a talpam.....