/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Helyek

Káposzta és New York?

1/6

Városi zöldség

?>
Városi zöldség
?>
Paradicsom-ültetvény a madisoni közkönyvtár tövében
?>
Kert a flakonban
?>
Négyzetméteres kertészet
?>
?>
1/6

Városi zöldség

Káposzta és New York?
Helyek

Káposzta és New York?

2009.01.06. 12:38

Cikkinfó

Szerzők:
Kristin Faurest

Földrajzi hely:
New York, Egyesült Államok

Vélemények:
10

Elsőre őrültségnek hangzik, mégis egyre nagyobb méretekben hódít az Egyesült Államokban a városi mezőgazdálkodás ideája. Hogy egy mai modern metropolisz létezni tudjon, ahhoz a világ minden tájáról mezőgazdasági terményeket kell vásárolnia. Lehet ezen a pályán legalább egy kicsikét módosítani? Termelhető a városban egészséges vetemény?

Veteményeskertet? A Józsefvárosban? Mintha azt javasoltam volna, hogy termesszünk káposztát a hold árnyékos oldalán.

Épp a kerület egyik tömbjének rehabilitációjáról tartottunk megbeszélést, amikor a zöldterületek hatékonyabb kihasználásához kértek tőlem javaslatokat. Az általam felsorolt ötletek között volt a veteményeskertek kialakítása is. Nem először hoztam fel ezt a témát, és végképp nem most először fogadták kétkedéssel, és találták nevetségesnek az ötletet. Én pedig minden alkalommal azon tűnődöm, miért van az, hogy a városi mezőgazdaság gyakorlatilag a világ minden pontján annyira népszerű és aktuális, Budapesten mégis elutasítják? Hogy lehet, hogy városi zöldségveteményt itt legfeljebb a sarki virágboltban árult – egyébként drága – díszkáposzta képében láthatunk?

 

Városi zöldség
1/6
Városi zöldség

 

 

De fordítsuk csak meg a kérdést: mitől vált máshol ennyire aktuálissá a városi mezőgazdaság? Az ötlet egyáltalán nem új, és már egy ideje számos társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kérdésre jelent megoldást. Jac Smith, az Urban Agriculture Network (Városi Mezőgazdasági Hálózat) elnöke egy 1994-ben készült jelentésében megjegyezte, hogy az ezredforduló utáni első évtizedre (azaz éppen mostanra) a világ lakosságának körülbelül fele városlakó lesz, míg a világ fogyasztásának háromnegyede a városokban folyik majd. Emiatt a városi mezőgazdaság nem csupán egy jó ötlet, hanem gyakorlatilag elkerülhetetlen. A városi mezőgazdaság előnyei messze meghaladják a vidéki fenntartható mezőgazdaság pozitívumait. A termesztés a kereslettel egy helyen, a szállítással és a tárolással járó energiafelhasználás és szennyezés nélkül, kisebb mennyiségű csomagolással és hulladékkal folyhat. A városi szemét újrafelhasználásával, többek közt használt vízzel történő öntözéssel éppen ott javíthatja életkörülményeinket, ahol a legtöbben lakunk. Ezen kívül mentesítheti a kisebb vidéki földeket és vízlelőhelyeket, és ezzel jótékony hatást gyakorolhat a globális környezetre.

 

Paradicsom-ültetvény a madisoni közkönyvtár tövében
2/6
Paradicsom-ültetvény a madisoni közkönyvtár tövében

 

 

A városi mezőgazdaság fogalma alatt az élelem városban történő megtermesztésének igen széles skáláját értem – a csak a család által használt, fűszernövénnyel beültetett balkonládáktól kezdve a közösségi tetőkertekig, amelyek akár profitot is hozhatnak. Néhány éves budapesti kerttervezői működésem ideje alatt már találkoztam néhány innovatív városi zöldesítési próbálkozással, de valahogy a városi mezőgazdasági termelés ötlete mindig mellőzött maradt. Miközben valójában most lenne igazán aktuális. Az utóbbi időszakban bekövetkezett gazdasági válság és a növekvő üzemanyagárak pozitív hozadéka, hogy Kanadában, ahonnan származom, egyre többen saját maguk termelik meg zöldségeiket. És igen, még a városokban is! A New York Times július 29-i számában kijelentette, hogy “a városi mezőgazdaság ugyan már a 18. században, vagy korábban is létezett, de most jött el igazán az ideje az Egyesült Államokban." Egy nemrégiben a New Yorkerben megjelent esszé a helyben és környéken megtermelt táplálék örömeit és előnyeit ecsetelte. A cikk azt javasolta, hogy mézet egy SoHo-i tetőn működő méhészetből, friss tojást a Bronxban nevelt szabadtartású tyúkoktól, bio görögdinnyét Brooklyn szívéből, vadsalátát a Central Park növényei közül begyűjtve vásároljunk.

 

Kert a flakonban
3/6
Kert a flakonban

 

 

Elismerem: létezik valós oka annak, hogy Budapesten kevésbé lelkesednek a városi mezőgazdaságért, mint nálunk otthon, az Egyesült Államokban. Először is, Budapesten még mindig rengeteg termelői piac működik, míg az Egyesült Államokban mindent megtesznek azok felélesztésére. Itt még a szűkösen élő emberek egy részének is van egy kis megművelt vidéki telke. Amerikában ez legfeljebb a középosztály vagy az afölött álló rétegek archaikus hagyománya, mindenesetre egyáltalán nem megszokott. A hozzám hasonló anyagi helyzetben levő otthoni ismerőseim közül egyet sem tudok mondani, akinek vidéki nyaralója lenne, és a jómódú amerikaiak is inkább tengerparti vagy külföldi timeshare-rendszerű üdülési jogban gondolkoznak. Bár ez csak feltevés a részemről, de talán egy meglehetősen sok termőfölddel rendelkező országban a földművelésnek nincs olyan romantikus vagy egzotikus hangulata a budapestiek számára, mint például egy harmadik generációs New York-inak. Aztán ott van a helyhiányra való – egyébként nem valós – hivatkozás is. Nézzük csak meg a Square Foot Gardening (“Négyzetméteres kertészet") honlapját (www.squarefootgardening.com - angol, holland és orosz nyelven), amelyen azt olvashatjuk, hogy egy átlagos felnőtt számára a szükséges zöldségmennyiség megtermesztésére három négyzetméternyi kert éppen elegendő.

 

Négyzetméteres kertészet
4/6
Négyzetméteres kertészet

 

 

Tény, hogy a városi mezőgazdaság kihívásokkal teli műfaj, de minden probléma legyőzhető. A legfontosabb akadály az emberek fejében van: hogy tudniillik a városi mezőgazdaságot nem lehet megcsinálni, mégpedig azért, mert nem lehet, és kész. Így vagy úgy sem lehet megcsinálni, mert még sose csináltuk és nem is fogjuk, mert nem lehet megcsinálni – hiszen pont ezért nem is csináltuk meg eddig. Persze lehet, hogy máshol működik, de itt biztosan nem fog, és ezért nem is kell megcsinálni. Vagyis a legnagyobb akadály az, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a szokatlant, a mást, az újdonságot.

Tény az is, hogy a városi bérházakhoz tartozó udvarok legalább 80%-ában nem jutna elegendő napfény a legtöbb zöldség megtermesztéséhez. És a városi mezőgazdaságnak olyan környezetvédelmi vonzata is van, amely a dísznövény-kertészet esetén alig merül fel. Talán a Millenáris az egyetlen hely a városban, ahol a zöldségágyakat a kertterv részeként kezelték. A kert jópofa motívumai a mai gyerekek számára szinte teljesen ismeretlen egykori mezőgazdasági és ipari múltra való utalásokkal vannak tele. És a kert ráadásul még jól is néz ki – bár mielőtt megkóstolnám az ott termesztett paradicsomot, mindenképp elemeztetném az egykori ipari terület földjét. Természetesen léteznek új és hagyományos módszerek is a városi telkekkel kapcsolatos környezeti problémák megoldására: ott vannak a fitoremediációs módszerek, a szennyezett telkek befedése, a földcsere, az emelt ágyások kialakítása, a tárolók építése. Igenis, a városi környezetben is létezik megoldás minden egyes problémára!

Számos olyan városi helyszín van, ahol a városi mezőgazdaság működhet, többek között:

  • az erkélyeken és a teraszokon, a kis alapterületet jól kihasználó ötletes, függőleges termesztéssel;
  • a tetőkön;
  • az üres telkeken (ne felejtsük el bevizsgáltatni a talajt!);
  • a helyi intézmények (iskolák, egyetemi campusok, templomok) kihasználatlan területein;
  • a már létező városi parkok (pl. a Népliget) kevéssé használt részein.


Az utolsó általam említett megoldás, amelyet Sacramento-ban és más amerikai városokban igen nagy hatékonysággal használnak, további magyarázatra szorul. Veteményeskerteket telepíteni a már létező városi parkokba sok előnnyel jár: amellett, hogy a városlakók nagyobb méretű kerttel gazdagodnak, az amúgy kevésbé használt helyi parkokban a közösség közreműködése és összefogása is megnövekszik. Így a helyi önkormányzat is megkönnyebbülhet, hiszen a jelentős alapterületű kertekben a városi “földművesek" elvégzik helyettük a szükséges munkákat. Az önkormányzat vagy a parkfelügyelet még jövedelemhez is juthat így: a washingtoni Bainbridge Island-en fekvő Battle Park közösségi kertjének kis parcelláit például évi 5000 Ft-nak megfelelő összegért bérelhetik ki a lelkes városi termelők. Bár egy városi park sokkal inkább ki van téve a vandáloknak, mint például egy tető, a tapasztalatok alapján általánosságban elmondható, hogy a lopások ellen elegendőnek bizonyul a kerítés felállítása és a termények rendszeres leszüretelése.

 

5/6

 

 

Tanuljuk meg végre szeretni a veteményeskertek szokatlan szépségét ahelyett, hogy csúnya, közönséges “mostohagyerekként" kezeljük őket! Több szempontból is megvilágosító élmény volt számomra az angliai Kew Gardens tanulmányozásával töltött időm: azon a nyáron a park ún. “Color Wheel" (színkerék) elnevezésű, egynyári növényekből összeállított kertbemutatójának piros szegmensében a kardinális lobéliák, élénkvörös dáliák, és kánna liliomok közt feltűnés nélkül olyan váratlan vendégek is felbukkantak, mint a mángold, a vöröslevelű saláta és a cékla. Egy jól megtervezett zöldségeskert talán nem annyira tetszetős a teljes év folyamán, mint mondjuk egy ezüstfenyős park, de megfelelő változatossággal ültetve akár évi kilenc hónapon át is hasonlóan szépen zöldell. Ha szépnek találjuk a város virágágyásaiban igen gyakran feltűnő egynyári celózia bársonyosságát, miért ne ültethetnénk mellé ízletes és sokoldalú, proteinben, kalciumban és magnéziumban gazdag amarantot?

Kristin Faurest

Vélemények (10)
lymphater
2009.01.08.
09:09

mondjuk a nagyvárosi légszennyezés elemei, korom, nehézfémek stb. mind-mind nagy mennyiségben épülnek be a növényekbe... anyám, ha bodzaszörphöz szed virágot, még az országutakat is messze kerüli, a virágpor (és így a méz is) az egyik legjobb megkötője pl. az ólomnak... de nincs ez másképp a gyümölcsökkel, sőt, magával a növény zöld részeivel sem:( persze, ha csak fűszert termesztesz az erkélyen, vagy koktélparadicsomot, vagy más efféle hóbortot, és évente pár alkalommal ólmozott rozmaringlevelet teszel a báránysültbe, na bumm... de nagy mennyiségben, állandó fogyasztásra jól kicseszel magaddal... sajnos...:(

bardóczi
2009.01.08.
11:48

@lymphater: ha a balkon a 4-en van, a nehézfémektől tartanod azért nem kell, lévén NEHÉZ fémek, amelyek így a levegőnél is nehezebbek. Azaz átlagos budapesti kisbabának jóval nagyobb aggódniavalója van ezen a téren, mint egy balkonládában tenyésző rozmaringnak. Az ólom az utak mentén 20 m-es sávon belül ülepszik ki, azaz ülepedett, amíg nem vezették be az ólommentes benzint. Persze így is marad a szálló por kérdése, de például egy zárt tömbbelsőben - ha van elég fény és jó a talaj -  megdöbbentően jobbak a környezeti feltételek egy gyümölcsfa számára, mint akár egy lakóutcában. Azt pedig sajnos senki nem tudja megmondani, hogy nem cseszel-e ki magaddal, ha a zöldséget piacon veszed. Ahogy egy falusi növényvédőszer-fan fogalmazott egyszer a fülem hallatára: valamiben a pestieknek is meg kell dögleni...

Smiló Dávid
2009.01.07.
14:25

Most volt Lakó2-ből tervfeladat a Wekerlére. Terjedt a sztori, hogy bezzeg régen annyi termés volt cseresznyéből asszem, hogy a telep teljes lakosságának a téli fűtését fedezte, mármint pénzben:). Döfi. Így már nincs is olyan messze, mint modjuk New York.

MZ
2009.01.07.
08:47

Az ötlet jó, de jelentösége szerintem inkább szociológiai mint gazdasági. Nálam a negyedik emeleti erkélyünkön megtermelem ugyan a család füszerszükségletének javát: oregánót, bazsalikomot, metélöhagymát, petrezselymet. Viszont a három kübli paradicsomon augusztus végén van összesen kb. 4-5 kg gyümölcs: ez a család egy heti adagja. Van egy málnabokrom is kübliben, annál viszont igyekeznem kell, mert különben a gyerekek és a madarak minden éppen hogy érett gyümölcsöt leszednek... Szóval csak azt akartam mondani: szerintem ez inkább csak arra jó, hogy a gyerek megtanulja, hogy a paradicsom nem ládában nö. A három éves fiam ugyanis, mikor összel répát ástunk anyósoméknál, hazaérve büszkén mutatta a termést a szomszédainknak, mondván: "nézd, ezeket a répákat nagymamitól hoztuk, mi ástuk ki, képzeld, mind el volt ültetve...!"

bardóczi
2009.01.07.
12:05

@MZ: A Discovery Science műsorán van egy kiváló sorozat, aminek ecopolis a neve. A köré a tematika köré épül, hogy a jövő városai előtt milyen lehetőségek vannak, ha az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése és az ökológiai lábnyom redukálása mellett teszik le a voksot. Minden adásban 3-4 tudományos ötletet boncolgatnak, amelyekről egy megújuló energiaforrásokkal és ökogazdasági kutatásokkal foglakozó tudós, Daniel M. Kammen (aki az egyik vezető szerzője volt 2007-ben a béke nobel díjban részesült IPCC kutatásnak) és a Berkeley Egyetem háttércsapata ad elemzést és rangsorolja a megoldásokat. A sorozat több összeállításában megjelent hasonló gondolat: például Frank Almera Living Roof elképzelése (San Francisco) illetve volt egy ázsiai pali is a hungry city részben, aki egy kifeszített nedves vászonon tudott salátát termeszteni a házak tetején. Ami tény: észak-amerikában várospolitikai szinteken foglakoznak azzal, hogy helyszíneket találjanak abszolút extrém területeken (házak tetején, lakótelepek zöldfelületein, nagy parkok extenzív területein, balkonokon) növénytermesztés, méhészet, stb. céljára.

 

Masznyik Csaba
2009.01.08.
21:32

@bardóczi: Nem vagyok a téma szakértője, de egy, a közelmúltban kapott, gyanúsan apokaliptikus körlevélnek utánaolvasgatva kiderült, hogy a körlevél nem volt hamis: a Greenfo egyik cikkét kivonatolták.James Lovelock prognózisa fényében (aki nem sokra tarja az IPCC kutatásait - szerinte jószándékú csalások a pánik megelőzésére) kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán 20-40-80 év távlatában a "jövő nagyvárosairól" gondolkodni...(Nem, nem cinikus beszólásnak szánom, csak friss az élmény :-(Üdv!Masznyik Csaba

bardóczi
2009.01.09.
09:33

@Masznyik Csaba: Jogos. Bár szerintem az IPCC 2100-ra jövendölt 4 celsius fokos prognózisa is van olyan durva, hogy az ember meghökkenjen rajta. a XX. században ugyanis csak 0.6 fokot nőtt az átlaghőmérséklet. És ez is elég volt ahhoz, hogy múlt időbe tegye a Kilimandzsáró havát (szegény Hemingway) Gaia-nak bizonyosan lesz erre egy önszabályozó válasza, a nagy kérdés az, hogy ez a válasz az emberi civilizációnak megengedi-e, hogy megmaradjon. Az egyik volt évfolyamtársam egy olyan kanadai egyetemi kutatócsoportban dolgozik, amely lehetséges sarkköri városok helyét próbálja kijelölni a nagy népvándorlás kezdete előtt. Már maga az a tény, hogy ezzel egy tudományos kutatócsoport komolyan foglalkozik - elgondolkodtató. Az IPCC csak azt mondta el, ami tudományosan matematikai staisztikai úton projektálható, és még ez is nagy tévedések széles spektrumát hordozhatja magában, hiszen abban a legbonyolultabb kapcsolatrendszerben elemez trendeket, amiben a mai meteorológia is csak 2 napig lát előre 80%-os bizonyossággal. Mintha egy brókernek azt mondanád, hogy mondja meg, 2050-ben mit fog érni egy MOL részvény. Például a sarki sapkák olvadása tekintetében egy jóval lassabb modell volt érvényben, amíg 2002-ben le nem szakadt egy 3275 km2-es "darabka" az antarktisz shelf jegéből (Larsen B). Akkor fedezték fel hogy a többszáz méter vastag, vízben levegő jégtakarók megolvadt felszínén keletkező tavakban hajszárepedésszerű függőleges patakok indulnak a jég alatti vízréteg felé, és ezek képesek felgyorsítani a shelf-jegek leszakadását. De hogy egy másik problémát említsek: Lovelock azt mondja, hogy a Szahara a mostani felmelegedés hatására kiterjedhet Berlinig. Igen ám, de Golf áramlat nélkül nincs meleg Európa. A tudósok azt mondják, hogy a legutolsó európai jégkorszakért a kanadai nagy tavakat és a Szent Lőrinc folyót kivájó Észak-Amerikai gleccserolvadás okolható, ami a Szent Lőrincen keresztül bezúdulva az Atlanti-óceánba lehűtötte egész Európát. Éshát, mintha lenne ott egy erősen olvadó tartalék (Grönland) még, pont a Golf áramlat fölött...

lymphater
2009.01.09.
10:02

@bardóczi: Két bolygó találkozik a világűrben.

- Heló, hogy vagy?

- Ne is kérdezd, pocsékul... emberem van!

- Oda se neki! Nekem is volt, de elmúlt...

bardóczi
2009.01.09.
10:15

@lymphater: asszem ezt Karinthy írta, ugye?

lymphater
2009.01.09.
11:37

@bardóczi: sajnos, nem tudom... csak kötelező polgári szolgálatom során egy "erdő- és folyógyógyász" egyesületnél védtem a hazát az egérrel, az ő köreikben elég sok ilyen poén keringett...

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk