Katinyi mártírok emlékműve

Koncepció
Az emlékhely két egyszerű csoportból tevődik össze: az épített, illetve a növényi elemekből. Az első elemcsoport a járósík változásaiból eredő, a meglévő síkhoz képest enyhén a tér belseje felé lejtő mélyedés és a mai szinten maradó, tehát a mélyedésből kiemelkedő kubusok. A második elemcsoportot a meglévő és újonnan telepített fák adják.

Az elemek együttese a jelen és a múlt idősíkjai között képez teret. A bejárható, egyre süllyedő negatív tér, a rétegeiben újra felszínre kerülő múlt síkja. A föld kiemelése és így a mélyedés kialakulása a múltra rakódott üledék eltávolítása, a történet megismerésének folyamata, a letisztítás, felfedés gesztusa.

A negatív tér szintjére szigorú raszterben ültetett új fák, a struktúrába zárványként befoglalt meglévő fákkal, az idősíkokon áthaladó újragondolás, újraértelmezés - az élet és a jövő - elemei. A meglévő fák és gyökereik teste a mától a múltig tartó időtest, az emlékezés megtestesülése.

Térszervezés
A tér belseje felé lejtő járófelület és a fák összeboruló koronájából kialakuló élő lepel koncentrált teret hoz létre. Nem egy pihenésre szánt városi parkot, hanem egy emlékezésre, bolyongásra késztető emlékhelyet a fák koronaszintje már messziről érzékelhető, lebegő zöld tömeggé áll össze. Az összefüggő lombok alatt a teret nem zárja le, a fatörzsek között koncentrálódó térben lépésről lépésre változó átlátást nyit.