Kiállítás és könyvbemutató: Kotsis Iván

A HAP Galéria a Magyar Építészeti Múzeummal közösen rendezi új kiállítását, melyet Bitó János nyit meg 2010. február 23-án, kedden

Kotsis Iván (1889-1980) építész munkássága és önéletrajza

Kiállítás-megnyitó és könyvbemutató

időpont: 2010. február 23., kedd 18 óra
helyszín: HAP Galéria (Budapest, II., ker. Margit krt. 24. földszint)

Megnyitja és a Kotsis Iván önéletrajzi írásából kiadott kötetet ismerteti Bitó János építész.

A HAP-könyvek sorozatának ötödik kötetét Prakfalvi Endre szerkesztette.

1/2
1926-27. Magyar Biológiai Kutató Intézet, Tihany

Az építész apja, Kotsis Lajos (1854–1922) a müncheni műegyetemen, majd pedig a bécsi képzőművészeti akadémián szerzett építészi képesítést. Fivérével, Endrével már gyermekkoruktól kedve járták apjuk épületeit, így Kotsis Iván természetesnek tartotta, hogy az építészeti pályát fogja választani. Középiskolai tanulmányait az aradi állami főreáliskolában végezte, majd annak befejezése után Budapestre került és 1907 szeptemberében beiratkozott a Műegyetemre. Tanárai kivétel nélkül nagy tekintélyű, kiváló szakemberek voltak: Hauszmann Alajos, Pecz Samu és Schulek Frigyes. Első pályázatát a „Czigler Győző néhai egyetemi tanár alapítványi díj"-ra készítette, amit meg is nyert.

Oklevelének megszerzése után 1911 szeptemberében az újkori építészeti tanszékre került, mint tanársegéd, majd hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban, Németországban és Ausztriában. 1912 szeptemberétől ismét a Műegyetemen volt, ahol rövidesen adjunktussá nevezték ki. Oktatói tevékenysége mellett már önálló tervezési munkát is végzett, valamint több pályázatot is készített.

Az I. világháború idején hadmérnökként szolgált. Leszerelése után visszatérve az egyetemre már 1918-ban műszaki doktori oklevelet, majd 1920-ban az olasz építészet tárgyköréből, magántanári képesítést szerzett. 1922-től az Épülettervezési Tanszéken oktatott. 1927-től kezdve – a tanszéken is – fokozatosan elhagyták a történelmi formákban való tervezést és átálltak a modern irányzatokra. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1949-ig egyetemi tanár volt, majd nyugdíjazták és eltávolították az egyetemről. 1955–1966-ig a KÖZTI-nél (Középülettervező Iroda) dolgozott. 1961-ben megkapta az Ybl-díj I. fokozatát „az építészek nevelésében kifejtett több évtizedes munkásságáért". 1969-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Díszdoktorává választotta. Életművében egyaránt kiemelkedő építésztervezői tevékenysége és pedagógusi munkássága.

Tervezői pályája kezdetén – 1918–1930 között – neobarokk stílusban alkotott. (Zalaegerszegi Ferences templom, József főherceg tihanyi kastélya). Kiemelkedő munkája volt a historizáló neoromán stílusú Regnum Marianum templom a budapesti Városliget szélén. (1951-ben felsőbb pártutasításra – Rákosi Mátyás regnálása idején – a templomot lebontották).

Az 1930-as évek elején munkáira hatott a novocento. Balatonboglári római katolikus templomát (1931–1932) műemléké nyilvánították. A harmincas évek második felében több lakóházat tervezett Budapesten modern stílusban (Bajza utca 4., Árváska utca 5., Fehérvári út 135–137). Megvalósított több műszaki létesítményt és egészségügyi intézményt is. 1935–1936-ban és 1955–1962-ben része volt Székesfehérvár egységes utcaképének kialakításában. 1945 után több középület újjáépítését, átalakítását irányította (MTA székház, Erkel Színház, Soproni Petőfi Színház, Budapesti fűvészkert pálmaháza stb.). Részt vett – építésztársaival együtt – a budai vár helyreállításának tervezésében is.

Szakirodalmi munkássága is jelentős volt, főleg az építéstörténet és épülettervezés területére terjedt ki. Számos könyve jelent meg a reneszánsz építőművészettel kapcsolatban, de foglalkozott az akkori kortárs magyar építészettel is.

A megnyitón való részvételért az Építész Kamara szabadon választható képzés keretében 0,5 kreditpontot ítélt meg.

Az ingyenes kiállítás 2010. április 2-ig, hétfő-péntek 14–18 óra között tekinthető meg.

forrás: sajtóanyag