Kisavasi kisprojektek: a debreceni építész tanszék DEterminál építészműhelyének második nyári építőtábora

A DEterminál építészműhely több évig tartó előkészület után 2023 nyarán valósította meg első saját szervezésű építőtáborát. Szentistvánbaksán, az ottani közösséggel és számos lelkes segítővel közösen megépített Dangubáló már építése közben nagy érdeklődést generált, az azóta eltelt egy év alapján egyértelműen sikeresnek mutatkozott a beavatkozás. A Dangubáló híre messze elért, nem sokkal átadása után pedig megkereste a műhelyt egy miskolci civil közösség, hogy szeretnék, ha 2024-ben a kisavasi pincesor lenne az építészműhely tervezési és a nyári tábor helyszíne.

A Kisavas különleges hely Miskolc szívében, ahol az évek során változatos kulturális rétegződés alakult ki. A tervezett és tervezetlen építészeti környezet heterogén kavalkádja komoly építészeti kihívást jelentett. A területet szűk utcák, meredek dombok, apró teresedések jellemzik. Ezt a változatos területet szeretnék élettel megtölteni, közösségi helyekkel színesíteni. Az első év tapasztalataiból tanulva a nyári munkát egy teljes évet átívelő egyetemi kurzus előzte meg, workshopokkal, helyszínlátogatással, sok-sok közös gondolkodással. A megvalósulás mellett legalább olyan fontos az építészeti tanulásban betöltött szerepe: a közösségépítés, a valós anyagokkal, szerkezetekkel, technikákkal való tapasztalatszerzés, az elképzelt koncepció megvalósulásának motiváló öröme.

A két szemeszter során fokról fokra, közös oktatói és hallgatói gondolkodás és együttműködés mentén tárultak fel a feladattal járó építészeti problémák. A hallgatók a helyszín megismerése, feldolgozása után az építészeti tervezési folyamatok elsajátítása és alkalmazása során jutottak el a végső kiviteli tervek elkészítéséig. A helyszín szűkössége, aprózottsága miatt, valamint, hogy ne csak egy kiemelt beavatkozás legyen, három kis léptékű projekt jött létre három, alapvetően eltérő kontextusban: egy meredek szűk utca minimális kiszélesedésében, egy helyi borászat oldalában és egy nagyobb teresedésnél, ahol kinyílik a tér és egészen belátható a város. Három csoport dolgozott a három feladaton. 

CECE

A belváros felől az Arnóti soron érkezünk meg a kisavasi pincesorhoz. A kis lépésekben fejlődő területen még sok helyen meghatározó az elhagyatottság, félbeszakadtság, ami meglepő, kontrasztos helyzeteket eredményez a megújuló részeknél. Az Arnóti sor egy helyen minimálisan kiszélesedik és ezt a kis teresedést egy nagy felületű rozsdás vaslap zárja a mögötte lévő telek felől. A CECE feliratot senki sem érti, nem tudni mit jelent, ahogy azt sem, hogy ki és miért festette fel a vaslapra. Azonban, ha már itt van, egy apró közösségi, találkozási pont lett belőle szemben az egyik helyi borászattal, ahol ücsörögni, beszélgetni, borozni lehet – lócák, padok helyett – kortás építészeti nyelven újragondolt térbútorokon. Egy, az elmúlt években elindult folyamat íródott tovább néhány új fejezettel.

AZ AVAS SZELLEME

Habár nem az eredetileg elképzelt helyen, hanem a Gonda borászat oldalában valósult meg, eredeti koncepcióját megőrizte a térkijelölő pavilon. A terület mozgalmasságából, kuszaságából alakult ki a tervezetten tervezetlen, lombkoronát megidéző szövevényes fastruktúra. A pavilonnak nincs eleje, közepe, vége, csak a szövevény, ami körbeöleli a teret. Két rétegből építkezik: az oszlopok dongái a hordók kialakítását idézik, ezen a szerkesztettségen nyugszik az intuitív szövet, míg a fészek külső élei ismét határozottak. A pavilon szerves részévé és alakító tényezőjévé tud válni az Avas színes kultúrájának. Kissé magasztos, kissé bohókás, néhol rendezett, néhol nem. 

SPIRAMENTUM

Van egy helyi legenda a hirtelen haragú kováccsal, eszerint, aki az Avast megmászva letekint Miskolc városára, az elnyeri a lelki békét. Az apró emberekkel, apró házakkal teli város emlékeztet, hogy milyen aprók vagyunk mi magunk is, és milyen jelentéktelenek a mindennapi problémáink a hegy által adott perspektívából. Ennél fogva az installáció terve nem is születhetett volna máshova, mint egy kilátópontra. A cél az volt, hogy teret adjon a magányos megfigyelésnek. Az erre haladó túrázók egy lélegzetvételnyi szünetet tartsanak, hogy a táj részleteiben elmerülve megnyugvást lelhessenek. Épp úgy, ahogyan a hirtelen haragú kovács is tette. A szerkezeti kialakításban az természetesség, az anyagszerűség megőrzése volt a cél. A földtől kissé elemelt robosztus gerendák, valamint a tartószerkezetek rejtettsége lebegő érzetet nyújtanak a szőnyegszerűen elterülő platformnak. Ez a vastag, széles palló geometrikus tisztasággal jelöli ki a térben a megfelelő irányt, a rajta lévő természetes formájú, helyben talált kő pedig finom formai és tónusbeli kontraszttal egészíti ki azt. Így jön létre egy határozott helykijelölés, aminek célja lehetővé tenni az ide látogatók számára, hogy akár hosszabban is elidőzhessenek, elmerenghessenek itt.

A tanszéken régóta vizsgált és számos hallgatói feladatnál megjelenő kisléptékű beavatkozás mint építészeti módszer, már az átadás estéjén jól vizsgázott. Egy-egy valós, funkcionális, akár összetett igényt is lehet egészen apró, könnyen megvalósítható módon kielégíteni. A Gonda borászat udvarán, kézi szerszámokkal és kézi erővel kialakított, majd a helyszíneken felállított installációk egyszerűségük ellenére már az első napjukon elismerést szereztek az arra járóktól és azóta is a Kisavasi pincesor fontos közösségi pontjaiként működnek.

Boros Miklós János DLA,
Szentirmai Tamás DLA,
Zsiros Renáta