Kisdolgok a nagyvilágban – a nyilvános vécék építészeti körképe

Aluljárók bűzös előterei, föld alá vezető, lepattant lépcsők és vécés nénik bizarr birodalma. Jobb esetben jellegtelen, semleges, plafonig csempézett fehér mosdó, ami nem gusztustalan ugyan, de nem is olyan hely, ahol az ember önszántából maradna – ezzel jellemezhető a magyar nyilvános mosdók helyzete. Hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie, hogy egy közvécé lehet csodás kilátóhely vagy akár művészeti alkotás, arra Nemes András világkörüli toilet-körképe világít rá.

A nyilvános vécék mifelénk veszélyes és kerülendő helyek, ahová az ember csak végszükség esetén tér be, majd dolga végeztével el is menekül. Aluljárók bűzös előterei, föld alá vezető, lepattant lépcsők és a vécés nénik bizarr birodalma ez. Vagy – jobb esetben – egy jellegtelen, semleges, plafonig csempézett fehér mosdó, ami nem gusztustalan ugyan, de nem is olyan hely, ahol az ember önszántából maradna. Ha valakinek egy magyar városban vécéznie kell, keres egy gyorsbüfét vagy egy kávéházat.

Pedig éppen a nyilvános vécék lehetnének azok a kellemes, biztonságot adó terek, ahol érdemes megpihenni. Más országokban sokkal jobban odafigyelnek erre, és köztereken is megfelelő megoldást nyújtanak az emberek természetes szükségleteire. Sőt, még környezetükre reflektáló helyi építészeti jellegzetességek is akadnak ebben a műfajban. Ez persze nem csak építészeti kérdés. Ausztráliában a kormány létrehozta a Nemzeti NyilvánosWC Térképet, amely megmutatja az ország összes illemhelyét és GPS szolgáltatással összekötött, vécé-szempontú útvonaltervezőt is tartalmaz.

A legfejlettebb társadalmakban a nyilvános vécékre sokat költenek, jó minőségű, strapabíró anyagokat használnak: betont, acélt, üveget a hagyományosan higiéniát sugalló csempe és műanyag helyett. Az ajtók elhagyása csökkenti a kórokozók letelepedését. Ezen a területen is feljövőben az industrial esztétika. Következzen néhány pozitív példa.

DNA – Nyilvános vécék a Jinhua Építészeti Parkban, Zhejiang, Kína (2009)

 

 

A Jinhua Építészeti Park tizenhat különböző pavilonját a világ neves építészei tervezték. Egyfajta kísérleti expó terület ez, ahol önálló építészeti egységeket hoztak létre, a „környezet igénybevételének minimalizálásával". Az itt található építmények reprodukálhatók, szállíthatók, bárhol újraépíthetők. A kínai DNA tervezőiroda rusztikus betonbódéi azt bizonyítják, hogy a vécék is lehetnek védett privát terek. Figyelemreméltó formai megoldás, hogy tető helyett a falak vannak negyvenöt fokban elhajlítva. Ráadásul ez nagyon funkcionális: megoldja a szellőztetést és a természetes megvilágítást. A park és látogatója közötti kapcsolat folyamatos marad, és eső esetén is használható. Az újszerű formán és a tiszta arányrendszeren túl vannak itt szép részletek is: a meleg vörös belsőfal kontrasztja a hideg beton külsővel vagy az ajtóhoz vezető párfokos téglalépcső kivitelezése, amely a füves parkos környezetben igen hatásos.

Todd Saunders & Tommie Wilhelmsen  –  Aurland kilátó mosdója, Norvégia (2005)

 

 

Ez a kilátó-vécé kimaradt a norvég tájépítészeti cikkből, pedig rendelkezik mindennel, ami nagyszerűvé teszi a Norvég Nemzeti Turistaút tájtervezését. Harmónia és reflexió a környező tájjal. A legjobb minőségű építőanyagok (kő, fa, beton) használata. A feketére festett, súlyos, szilárd betonfalak keretként ölelik körül a belső falécfalakat – már ez önmagában izgalmas, kontrasztos látvány nyújt. De a legjobb az épület elhelyezése, mely ki van tolva a hegycsúcsra és várbástyaként emelkedik a szakadék  fölé. „Az elhelyezés hatása drámai, ugyanakkor funkcionálisan indokolt. A homlokzat megközelíthetetlen lett. Bentről nagyszerű a kilátás, de senki nem nézhet be" - mondták az építészek. A természeti értékeikre igen büszke norvégok így  dolguk végzése közben is gyönyörködnek a fjordokban.

További nagyszerű norvég országúti mosdókról Másfél millió lépés Norvégiában című cikkemben írtam.

Hunderwasser – Nyilvános vécé, Kawakawa, Új-Zéland (1999)

 

 

Az élete végén Új-Zélandon élő Hundertwassert a helyi vállalkozók egyesülete azzal kereste meg, hogy alakítson át egy hatvanas évekbeli épületet nyilvános illemhellyé. A rekonstrukció sokkal nagyobb szabású lett, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Hundertwasser személyesen vetette bele magát a felújításba. Ázsiai ihletésű kerámiaoszlopokat, üdítőüvegekkel beépített hátfalat tervezett, mozaikokat rakott a padlóra és a falakra, platánfát ültetett az épület elé, tulipánfát választott a hátsó udvarba. Maori művészeket is bevontak a projektbe, mindezek eredményeképpen a vécé helyi turisztikai látványosság lett, 2000-ben elnyerte a város önkormányzatának Premier Creative Award elnevezésű építészeti díját és a Wikipédia szerint a világ leggyakrabban fényképezett nyilvános vécéje. A feladatban való szeretetteljes elmélyülés újabb példája ez.

Plastik Architects – Nyilvános vécé, Gravesend, Nagy-Britannia (2007)

 

 

Gravesend egy kisváros a Temze partján, Kent grófságban, melynek belvárosát az utóbbi években jelentősen átalakították. A központi gyalogosterület, a közlekedési csomópont és a közpark határán helyezkedik el a vécé-épület, amely itt is hívogató helyi mérföldkővé vált. Képei az utóbbi években megjárták az építészeti magazinokat és design-blogokat. A fordított-piramis betontető teszi összetéveszthetetlenné az épületet. A töredezett formavilág az utca nyüzsgő forgalmára és a környék domborzati változatosságára reflektál. A tetőszerkezet nem is érintkezik a külső tartófalakkal, az üvegezett rések természetes fényt engednek az igen világos belső térbe. Izgalmas, Corbusier-t idéző struktúra, szoborszerűség, tartós anyagok, erőteljes színkontrasztok az enteriőrben – mindezt egy nyilvános vécé kedvéért.

Haslov & Kjaersgaard Arkitektfirma - Amager strandpark bunker, Dánia  (2005)

 

 

Amager tengerparti strandsziget Koppenhága elővárosában, kilátással a svéd partokra és az Oresund hídra. Itt található ez a multifuncionális lépcsőpiramis, amely kilátó, pihenőhely, a tájékozódást segítő építészeti jel és nyilvános vécé egyben. Biciklisták és skateboardosok szívesen térhetnek be a „bunker" belsejébe, ahol erőteljes industrial design, nyersbeton és rozsdamentes acél fogadja a lendületes fiatalokat.

Sam van Veluw/Andeboom – Fára szerelhető P-Tree vizelde, Hollandia (2011)

 

 

A nyári fesztiválokon a fiatalok intimitás és elkülönülés iránti igénye igen alacsony, bódult állapotban pedig tudvalevőleg teljesen megszűnik. A srácok szeretnek fák tövére pisilni, sokkal jobb úgy, mint azonban a furcsa, szagosított, színes műanyag Toi-Toi bódékban. Ezen pszichológiai és ergonómiai szempontok figyelembevételével alkotta meg a Andeboom (www.aandeboom.nl) cég a P-Tree fantázianevű termékét, ezt a korszakalkotó találmányt. Hevederrel rögzíthető a fára, környezetkímélő, mivel a vizelet egy vékony csövön távozik a földfelszín alá és folyik a csatornába. Darabja 3 méter csővel együtt 245 euróért kapható. A P-Tree a korlátlan szabadság érzésével ajándékoz meg. Olyan, mint vadonban pisilni – ez a szlogenjük. Tavaly a Roskildei rockfesztiválon sikerrel mutatkoztak be a különböző színekben kapható modellek, és van már néhány darab az utrechti Wilhelmin-parkban is. Egy új eszköz indulhat világhódító útjára.

Nemes András

forrás:

DNA

Saunders

Hundertwasser

Plastikarchitects

HOGK

Aandeboom