Könyv az Óbudai Kísérleti Lakótelepről

A Kiscelli Múzeum „Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet" kiállításának zárásaként azonos címmel megjelent a telepet bemutató könyv. A Branczik Márta - Keller Márkus szerzőpáros nevéhez fűződő kötetet Dévényi Tamás építész és Gyáni Gábor történész, akadémikus mutatta be december 2-án, a Budapesti Történeti Múzeumban.

December 2-án mutatták be a „Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet" című könyvet a Budapesti Történeti Múzeumban, a Gótikus Nagyteremben. A Branczik Márta - Keller Márkus szerzőpáros nevéhez fűződő kötetet Dévényi Tamás Ybl-, és Molnár Farkas-díjas építész, valamint Gyáni Gábor történész, akadémikus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A megjelenteket Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese üdvözölte, egyben a szerzők munkája mellett megköszönte Demeter Zsuzsanna (munkatárs), Macskássy Zsuzsanna (olvasószerkesztő), Fáryné Szalatnyay Judit (reprodukciók, fotók) és Komáromy Nóra (borítóterv, tipográfia) segítségét, amit a könyv elkészítéséhez nyújtottak.

 

 

Dévényi Tamás „hihetetlenül komoly eredménynek" nevezte a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítást és a könyv megjelenését, amelynek révén „az egyik telep kiemelkedett a szürkeségből". Az építész bevezetőjében utalt arra, hogy a hazai kislakásos telepek sokkal nagyobb figyelmet és komolyabb vizsgálatot érdemelnének. Az 1930-as évek kísérletei közül a Napraforgó utcai mintatelep viszonylag jól beépült a köztudatba, a Lupa-sziget világa már kevésbé ismert. E két helyszín egyikéről sem jelent meg még könyv és nem rendeztek róluk kiállítást - ezt a hiányt minél hamarabb pótolnia kellene a szakmának.

Az építész könyvismertetését két kérdés köré fűzte fel: „Hová tűntek a nagyok?", illetve „Miért lettek ilyenek a házak?". Az 1958-ban kiírt tervpályázaton többségében a kor kevésbé ismert építészei vettek részt és nyertek; a tervezők két legjelentősebb alakja Rimanóczy Gyula és fia, Jenő volt. A két ütemben felépült telep pályázatai típusházak tervezéséről szóltak, a helyszín ismerete nélkül, amely az épületeket egyik fő lényegétől, a helyhez való alkalmazkodás képességétől fosztotta meg. A zsűri nagy, 25 fős létszáma és összetétele -  benne a Magyar Építőművész Szövetséget képviselő alkotók alacsony számával - szintén „hozzájárulhatott a középszer kialakulásához". Több ismertebb, tehetséges építész pályaműve ugyan megvételt nyert, terveik mégsem valósultak meg (például Jánossy György és Plesz Antal). Ennek ellenére a házak alaprajzai mindenütt jók - a helyiségek kissé szűkösek -, a tervezők mindenben - így a térszervezés mellett a homlokzatképzésben is - a racionalitásra, a modern formavilágra törekedtek.

„A könyv arra vállalkozik, hogy fellebbentse a homályt, kérdéseket tegyen fel és válaszokat próbáljon megfogalmazni" az Óbudai Kísérleti Lakótelep kapcsán. A két különböző szemléletű alkotó munkája „izgalmas, letehetetlen kalandregény", időnként egymásnak feszülő gondolatokkal.  A kötet „nemcsak érdekes és értékes, hanem szép is"; Dévényi Tamás kiemelte a kor hangulatát kiválóan idéző borítót és a tipográfiát, amely Komáromy Nóra munkáját dicséri.

Gyáni Gábor történész, akadémikus a könyv másik, „történelmi" arcát mutatta be, felidézve a telepek létesítésének 20. század eleji hagyományait, amelyek kezdettől fogva összefonódtak a szociális lakásépítés eszméjével. Az óbudai kísérletet is a kislakások jellemzik (a méretek 30-35-55-60 m² között mozognak), ám ezek elrendezése, benapozottsága és komfortszintje minőségi váltást jelentett az ide költözőknek a 19. század végi bérházi körülményekhez képest. A II. világháború után ez volt az első, jelzésértékű kísérlet arra nézve, „hogyan lehet egy helyen, nagy mennyiségben szociális lakásokat létrehozni". Keller Márkus „izgalmas társadalomtörténeti vizsgálatnak veti alá az építészetet"; ez a megközelítés ebben a tekintetben egyedülállónak nevezhető.

 

 

A könyv gazdag fotóanyaggal, egyenként mutatja be az épületeket, alaprajzaikat, egyéni arculatukat, egykori és mai állapotukat. A mű fontos részét képezik a telep lakóival készített interjúk; ezen visszaemlékezésekből hűen kirajzolódnak az eredeti társadalmi-, és lakáskörülmények. Megszólal néhány, a telep tervezésében részt vett építész is - Zdravics János, Rimanóczy Jenő, Fábián István, Bőjthe Tamás -, akik számára ez a pályázat rendkívüli motivációval bírt, hiszen a korszak nagy lehetőségét kínálta az alkotói szabadság kipróbálására. A megvalósult építészeti minőség ellenére ez a vállalkozás - az előzmények és a következmények ismeretében - különleges teljesítménynek tekinthető. Sajnos „a történetnek nem lett folytatása", ezen kísérletek halála a következő évtizedekben kibontakozó, házgyári paneles építkezés lett. Gyáni Gábor méltatta a házak részletes bemutatását, valamint az életrajzi függeléket, amely a telep tervezésében részt vevő építészek munkásságát, egyéb műveit is felsorolja. A könyv a Budapesti Történeti Múzeum, az 1956-os Intézet és a Terc Kft. közös kiadásában jelent meg.

Garai Péter