Nézőpontok/Kritika
Koolhaas kampányol és bojkottál
2007.01.09. 11:16
A felháborodott Koolhaas szerint a pályázatok csak arra jók, hogy pénzt - és számtalan építészeti ötletet - emésszenek fel. Neves építészeket toboroz most kampányához.
Rem Koolhaas neves építészeket toboroz kampányához, amelyet a jelenleg működő pályázati rendszer átalakítására szervezett. A felháborodott Koolhaas szerint a pályázatok csak arra jók, hogy pénzt - és számtalan építészeti ötletet - emésszenek fel. Az építész akciójának hátterében az a leleplezés áll, hogy a Gazprom Szentpétervárban megépítendő központjára kiírt pályázat zsűrizésekor három tag - Norman Foster, Rafael Viñoly és Kisho Kurokawa - kivonult. A pályázatot, melynek utolsó körébe Koolhaas is bekerült, végül az RMJM nyerte.
Koolhaas kifakadásával Frank Duffy, a DEGW alapítója is egyetért. Véleménye szerint a jelenlegi pályáztatási rendszer eredményeként a megbízók az építészt egyetlen terv, és nem pedig folyamatos munkakapcsolat és az azonos elképzelés alapján választják ki.
- Szinte felkínáljuk magunkat, hogy megfosszanak minket a rengeteg ötlettől és víziótól, minden eredmény és megvalósulás nélkül- mondja Koolhaas.
- Azért kampányolok, hogy meggyőzzem a közvéleményt a mai pályázatok értelmetlenségéről, és arról, hogy muszáj kidolgoznunk egy jobban működő építészeti pályázati rendszert. Elképesztő, hogy milyen egyszerűen lehet kiszolgáltatottá tenni a legnagyobb építészeket, miközben nekik kellene az irányítóknak lenniük.
Koolhaas többször is egy éves pályázati bojkottra hívta fel neves építésztársait. Ironikus, hogy az OMA, Koolhaas irodája olyan nagy nemzetközi pályázatok során szerzett magának hírnevet, mint a seattle-i könyvtár, a portói Casa da Musica vagy a kínai tévé épülő pekingi központja. Duffy szerint Koolhaasnak teljesen igaza van, de csodálkozna, ha a bojkott valaha is megtörténne, hisz szerinte "ez teljesen az építészek természetének mondana ellent".
A BD szerkesztői több vezető építészirodával is felvették a kapcsolatot az ügyben (Richard Rogers Partnership, Foster & Partners, Herzog & de Meuron és Zaha Hadid), de egyikük sem kívánta kommentálni Koolhaas javaslatát. Clare Wright, a RIBA alelnöke (és egyben a szintén pályázatokon befutott Wright & Wright iroda vezetője) óvatosságra int. "A pályáztatási rendszer a kevésbé ismert irodák számára jó lehetőség. Előtte ‚urambátyám‘ módon osztották szét a munkákat, attól függően, hogy ki kit ismert."
A Gazprom egyike volt azoknak a pályázatoknak, amelyek körül az elmúlt évben vita alakult ki. Esetében helyi építészek léptek fel az ellen a döntés ellen, hogy a történelmi Szentpétervár városában felhőkarcoló épüljön. A zsűrizésről három építész zsűritag kivonult, így a jelenlévő politikusok és üzletemberek választották ki nyertesként az RMJM tervét abból az utolsó fordulós listából, amelyen többek között a Herzog & de Meuron iroda, Jean Nouvel, Massimiliano Fuksas, Daniel Libeskind és Koolhaas tervpályázata is szerepelt.
Forrás: www.bdonline.co.uk
10:40
Korábban egy topikhoz való hozzászóláshoz való anyagkeresés során találtam meg e gyöngyszemet: Szabó Ervin: A Főváros könyvtár tervpályázata részlet: „Hogy a zsűri ítéletén fel ne háborodjunk, ahhoz nyilvánvalóan az kell, hogy lássák: akármilyen is, helyes, helytelen, de őszinte közös érzésből fakad. De a mi zsűrinknél ez nem lehetséges; mert szabály szerint híjával vannak annak, amit a szociológiában kollektív léleknek neveznek. Ez a valami pedig csak az érzés és akarás közösségéből alakulhat ki. Többségi szavazásból nem. Világnézetekről nem lehet szavazni. Márpedig mi is történik a mi zsűrinkben, amelyek összeállításánál rendszerint gondosan ügyelnek, hogy benne legyen a MMÉE és a MÉSZ, a közmunkatanács és a város, vagyis sokszor a legellentétesebben érző és akaró lények. Ezért haszontalan ma minden felháborodás, amely a zsűrik ítélete nyomán minduntalan fölfakad. Elfogadható ítéleteket csak akkor fogunk kapni, ha teljesen egynézetűek, egyérzésűek a bírák, vagy ha elvonunk a zsűri ítélete elől mindent, ami érzés és az ízlés dolga. Az építészeti pályázatoknál tehát vagy olyan bírákat válasszanak, akik mindannyian egy művészeti irány hívei, vagy zárják ki a művészeti kérdések bírálatát. A mi viszonyaink közt csak erről lehet szó. Nem lehet tehát másról szó, mint a tervek azon szempontból való bírálatáról, hogy az épület célszerű lesz-e és technikailag helyes? Mert ezekről lehet racionálisan, érvekkel, tapasztalatok alapján beszélni. És figyelme kívül kell hogy maradjanak a homlokzatok és távlati képek és minden egyéb művészi adalék. Hogy milyen stílusban, milyen homlokzatokkal stb. építse a házát, azt döntse el majd a rendelő a maga ízlése szerint, ha az illetékes – de csak erről illetékes – tanácskozása eldöntötte, melyik alaprajz és metszet fejezi ki legjobban az épület célját és elégíti ki a technikai követelményeket. Más szóval a zsűri ne döntsön másról, mint arról; melyik alaprajz nyomán lehet a célnak legjobban szolgáló épületet technikailag tökéletesen megépíteni.” Forrás: Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A SZÁZADFORDULÓ MAGYAR ÉPÍTÉSZETE 115.oldal