Középpontban az egyedi dizájn - műemlék oktatási intézmények, avagy a közbeszerzések problémái (1.)

„Azt csináljuk meg, amit kérnek tőlünk" – ez akár a Zengővári Világítástechnikai Kft. egyik jelmondata is lehetne, hiszen ők büszkék arra, hogy a tervezők kifejezetten egyedi igényekkel keresik meg őket, amelyeket innovatív módon meg is tudnak valósítani. Sorozatunk első részében Líbor Zoltán, a cég munkatársa - Zengővári Béla „jobb keze" - az egri Líceum, a budapesti Piarista Központ és a váci Piarista Gimnázium épületeibe készített világítótesteket mutatja be, valamint a projektek kapcsán szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

„Azt csináljuk meg, amit kérnek tőlünk" – ez akár a Zengővári Világítástechnikai Kft. egyik jelmondata is lehetne, hiszen ők büszkék arra, hogy a tervezők kifejezetten egyedi igényekkel keresik meg őket, amelyeket mérnöki racionalitással, pontossággal, a koncepció iránti alázattal, valamint egy nagy adag innovációval meg is tudnak valósítani. Vallják, hogy minden épület egyedi és minden környezetbe más és más lámpák szükségesek. Katalógusba foglalt termékek helyett azt szeretnének, ha „az ügyfelek azért jönnének, mert egyedit akarnak készíteni." Sorozatunk első részében Líbor Zoltán, a cég munkatársa - Zengővári Béla „jobb keze" - az egri Líceum, a budapesti Piarista Központ és a váci Piarista Gimnázium épületeibe tervezett és legyártott világítótesteket mutatja be, valamint a projektek kapcsán szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

Eger, Líceum

„Az egri Líceumnál tudta a rektor, hogy mit akar és megbízott a belsőépítészekben, Magyari Éváékban (MNDP – a szerk.), valamint a generálkivitelező részéről is pozitív hozzáállást tapasztaltunk. Heteken-hónapokon át tartó huzavona helyett sikerült elérnünk, hogy az elején leüljünk egy asztalhoz és lépésről-lépésre, az álláspontokat fokozatosan közelítve sikerült megegyeznünk minden kérdésben" – emlékszik vissza Líbor Zoltán. Az eredetileg tervezett, terepszint alatti udvar-beépítés helyett a meglévő pincehelyiségeket hasznosították oktatási célokra. A dongaboltozatos pincefolyosók záradékvonalára mintegy másfél méterenként, a földszinti közlekedők és a lépcsőházak falára pedig hármas csoportokban kerültek az IST-132-es, ún. „istállólámpák", amelyek a barkácsáruházakban kapható társaikra hasonlítanak, ám műszakilag jóval többet tudnak - 32 W egy zárt hengerben, ahol az elektronikát pontszerűen ki kell szellőztetni -, mindenhol biztosítva az előírt 300 lux fényennyiséget. Ezek Magyari Éva és Pazár Bélarendkívül precíz rajzai alapján, kívül-belül homokfúvott kivitelben készültek. Sajnos a próbaüzem alatt - bizonyos előre nem kalkulálható mechanikai folyamatok miatt - néhány búra eldurrant, ezért feszített tempóban, két hét alatt újra legyártották az összeset, mintegy 300-400 darabot.

A Líceum földszinti és emeleti közlekedő tereibe az eredetileg betervezett Limburg-lámpák helyett - szintén közös egyeztetés és tervezés után - ELA 236-os nevet viselő, függőleges hengerből álló, 2 db 36 W-os fénycsövet tartalmazó világítótestek kerültek – egyszerű és nagyszerű lámpák, kiváló ízléssel megalkotva. A tetőtéri folyosókon a tervezők a csillagos égboltot szerették volna megidézni a világítással. Zengőváriék javasolták az 1 W-os LED-fényforrásokból álló „hálót", amely szintén biztosítja az előírt 300 luxot.

Az egyik emeleti előadóteremben 500 lux fénymennyiséget kellett biztosítani, ezt két darab, 1450 mm átmérőjű, négy huzallal felfüggesztett, ún. „disc" elhelyezésével sikerült megoldani. Ezek a lámpák oldalról fémburkolattal takartak, így elsősorban felfelé és lefelé világítanak. Hasonló lámpák kerültek a budapesti Anker-közben nemrég megnyílt Retrock divatáru üzletbe, ahol a nagy térbe négy darab, oldalt is plexi burkolattal ellátott „disc" került.
 

A tervezők gyakori kérése - amely a Líceum esetében s felmerült -, hogy „a világítótest legyen térelem", azaz ha nem működik, akkor is az épület szerves része legyen. Az oktatási intézmények esetében kormányrendeletbe foglalt irányelvek határozzák meg a különböző funkciójú helyiségek megvilágítási szintjét, ezért Zengőváriék világítástervező szoftverrel virtuális belső téri modellt építettek az átlagos fényeloszlás vizsgálata és számítása érdekében. Manapság már egyre többször merül fel igényként a világítás pontos megtervezése, hiszen „a mai energiaínséges világban fontos, hogy csak annyit világítsunk, amennyi szükséges" – mondja Líbor Zoltán.
 

Budapest, Piarista Központ

„A Piarista Központnál későn kapcsolódtunk be a munkába - akkor, amikor már több lámpatípust megrendeltek. Mi minden esetben számolunk és méretezünk, ellenben a kereskedők olyan világítótesteket hoznak, amilyet kérnek, vagy amilyen éppen raktáron van – ezek teljesítménye nem feltétlenül egyezik meg a valóban szükséges megvilágítási értékkel, általában jócskán meghaladja azt" – meséli Líbor Zoltán. A pontos méretezéssel már a tervezés és beépítés idején, de főként hosszú távon, az üzemeltetés során rengeteget lehet megtakarítani.
 

Az épületbe készített világítótestek közül az egyik legnagyobb a Pesti Barnabás utcai főbejárat mögötti előcsarnok mennyezetére függesztett, spotlámpákból álló csillár, amelynek formáját Kovács Zoltán, a vezető tervezők egyike álmodta meg. Kihívást jelentett a padlószinten a homogén megvilágítási szint biztosítása, valamint a csillárt a mennyezeten aszimmetrikusan elhelyezkedő, ovális rozettához kellett igazítani.
 

A földszinti előcsarnok mögött szükség volt egy olyan tér léthozására, amely kiállítások befogadására is alkalmas lehet – ezt az „Eszter" nevű, sínekre szerelt, két irányban mozgatható spotlámpákkal sikerült megoldani. A világítási sávok közé a képek, tablók, stb. függesztésére alkalmas további sínek kerültek, amelyekkel így egy viszonylag rugalmasa alakítható kiállítóteret sikerült kialakítani. Ide és a belső udvar falaira, valamint az emeleti folyosókra „Hágár" fantázianevű, minimalista megjelenésű lámpák kerültek – ezeket Zengővári Béla tervezte meg. Lefelé, direkt módon csak jelzésszerűen világítanak, a hangsúly a felfelé irányuló indirekt megvilágításon van. Hasonló rendszerűek a „betonkoporsó" színezett nyersbeton felületeit derítő lámpák – a kivitelezés során előfordult, hogy néhányat fordítva sikerült felszerelni (ezt észrevételezés után természetesen azonnal orvosolták).
 

A menza és a hozzá vezető folyosó mennyezetén a gépészeti rendszerek láthatóak maradtak, így a tulajdonképpeni „álmennyezetet" a C-profilú sínekről lelógatott, „ECO" rendszerű kompakt fénycsövek hálózata adja, amely szinte „lebeg" a térben. A mennyezetet behálózó légtechnika miatt külön kihívást jelentett a rögzítések megfelelő helyének megtalálása. A tornaterem felett kialakított udvar falaira „Káin" nevű, félopál hatású plexi burkolatú világítótestek kerültek – több közülük a homlokzati fémhálós árnyékolók mögé, amivel a lámpagyártók is csak utólag szembesültek. „Folyamatosan gyűjtjük a negatív tapasztalatokat is, amelyeket a következő projekteknél igyekszünk elkerülni, a leszűrt tapasztalatokat pedig hasznosítani – ezeket már le lehetne írni, sajnos elég sok felhalmozódott már belőle" – mondja Líbor Zoltán.
 

A Piarista Központ egyik szenzációja – világítástechnikai szempontból – az V-VI. emeleti folyosókra készült, 32 méter hosszú, függesztett „világító sáv", amelynek homogén fényét a fénycsövek 12 cm-es átfedésével, szabadonsugárzók beépítésével biztosították. A „csúcsot" pedig - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – a toronyban kialakított tárgyaló üvegpadlójának acél tartószerkezetéhez rögzített, a lépcsőházba benyúló 5, 6, illetve 7 méter hosszú világítótestek jelentik – ezeket Líbor Zoltán csak „Ropi-lámpának" nevezi, amelynek konstrukcióját szintén ők javasolták.
 

Budapest, Piarista Központ, Piarista kápolna

A Piarista Központ emeletén található kápolna visszakapta eredeti szakrális funkcióját, de emellett - a megbízói szándék szerint - különféle előadásokat, kulturális eseményeket is kívánnak itt tartani - a világítás koncepcióját tehát ehhez kellett igazítani. Az építészek eredetileg „fény-gömböket" szerettek volna, azonban ezekkel nehézkesen lehetett volna biztosítani a szükséges 500 luxot. Ehelyett Zengőváriék ötlete nyomán olyan egyedi világítótestet sikerült alkotni, ahol a homokfúvott hengerbe helyezett kúpos tükör a fény 90 %-át lefelé irányítja. A lámpák három különböző magasságban - a boltozatról átlagosan 3-4 méterre lelógatva -, szinte „felhőt" alkotva helyezkednek el – a koncepció a modern finn templomok belső világát is eszünkbe juttathatja. A kápolna terét eredeti szépségében állították helyre, azonban az orgonakarzat alatt is biztosítani kellett a megfelelő megvilágítási szintet, így az eredetileg itt lévő gipsz rozetták méretével megegyező, lefelé világító „disc" lámpák kaptak itt helyet.
 

Vác, Piarista Gimnázium

Golda János és a Kollektív Műterem nevéhez kötődik a váci Piarista Gimnázium épületének részleges felújítása és bővítése is, amelynek során az emeleti díszterem falaira a már ismert „Hágár" lámpák, a mennyezetre pedig - a formájukat jól jellemző – „Glória 1018" nevű világítótestek kerültek. A tervezés során megkötést jelentett, hogy a lámpákat a meglévő szellőzőnyílások alá lehetett felfüggeszteni, így a szellőzőrácsok felett speciális tartószerkezetet kellett kialakítani. A magasságot bowdenek segítségével lehet beállítani – a beépítés során előfordult, hogy a felesleges feszítőhuzal-véget „elfelejtették" levágni, így az a lámpa belsejében maradt, repedt búra hatását keltve (a hibát Líbor Zoltánéknak kellett kijavítaniuk). A félopál hatású plexi burkolatú lámpák oldalra és lefelé világítanak, felfelé pedig szórt fényt adnak. A jövőben várhatóan pályázati támogatással elkészül az intézmény teljes világítástechnikai korszerűsítése – Zengőváriék segédeznek a pályázat elkészítésében is.
 

A bemutatott projektek mind közbeszerzési eljárással valósultak meg, amelynek legnagyobb problémája Líbor Zoltán szerint a túlzott bürokratizáltság, valamint a generálkivitelező, az alvállalkozók és a beruházó között feszülő érdekellentét, amely akár hónapokig képes blokkolni az építési folyamatot, benne a megfelelő lámpák kiválasztását, a gyártás megkezdését, valamint a határidőre történő teljesítést. Mindez azért történik, hogy az utolsó pillanatban a kivitelezők szinte rákényszerítsék a tervezőket egy olcsóbb – és sokszor alacsonyabb minőségű – termék elfogadására. Az összkép azonban nem mindig ilyen lehangoló: számos értékes és átgondolt megoldás is születik, mint azt a fentebb bemutatott épületek is bizonyítják. Zengővári Béláék azért küzdenek, hogy még több ilyen szép példa jöhessen létre. Az eddigi sikerek újabb fejezete pedig hamarosan következik.

Garai Péter

fotók: Líbor Zoltán

A Budapesti Piarista Központ világításáról

A Pest belvárosában, az Erzsébet híd lábánál álló épületet a Piarista Rend emelte 1915-17-ben, Hültl Dezső tervei szerint. A neobarokk palota a kor építésének magas színvonalán készült, eleve iskolaépületként és rendházként szolgált. Az államosítás során a rendtől elvették a házat, és miután visszakapták, a mi feladatunk volt a lepusztult épület méltó felújítása, egy új tornaterem elhelyezése, valamint az intézmény korszerű üzemeltetésének biztosítása. Az egyik legfontosabb építészeti mondat, amit az elején leszögeztünk, hogy az új elemek az épületben kortársak lesznek, és ezek megmunkálásának gondossága az eredeti épület részleteihez mérhető legyen.

Az épület világítási koncepcióját is ezek szerint határoztuk meg. Az általános helyiségek kialakítása a funkcionális szabályok betartásával persze adta magát, az izgalmas részek a közösségi terekben, közlekedőkben jelentkeztek. Az épület udvarát beépítettük egy tornateremmel, amelyet felülvilágított aula vesz körül. Így a belső közlekedő rendszer elég nappali fényt kap, de az éjszakai világításról gondoskodni kellett. Az összetett tornatermi forma fények általi kiemelését és a folyosók általános világítását egy felkért szakértővel együtt terveztük. A megoldást három eltérő lámpastruktúra alkalmazásában találtuk meg. A folyosókon és a dühöngő aulától távolabbi felén egy végigfutó neon csík világítja a padlót, a tornaterem felőli falsávon pedig falikarok a mennyezetet, a sötétebb fénytónusú fal nyílásain pedig karakteresebben jelenik meg a tornaterem reflektorokkal megvilágított tömbje. Ezzel a koncepcióval gyakorlatilag a tér természetes világítását próbáltuk megközelíteni.

Az álmennyezeti mezőbe süllyesztett neon csíknál találtunk megfelelő terméket, de a falikarok, reflektorok egyedi kivitelben készültek. A lámpatestek tervezésénél fő szempont a funkcionalitás volt annak érdekében, hogy a design ne váljon öncélúvá, ne vegye le a hangsúlyt a terekről. A formáknál nem a minimumot kerestük, hanem a funkciót éppen betöltő formát, amelynek kidolgozottsága, részletképzése az épület eredeti gondosságával, de modern formában jelenik meg.

Az épületben található neobarokk kápolna szintén Hültl Dezső tervei szerint, a házzal együtt készült. A rend kiköltözése után gazdag berendezéseit elvitték, az ötvenes években szentélyét elbontották. A termet később egyetemi színpadként ismerte a közélet, majd a 90-es években visszaalakították kápolnává. A rend visszaköltözésével és az iskola itteni működésével felmerült új liturgikus igények szerint kellett kialakítani a teret. A 90-es években készült új, historizáló szentély helyén egy kortárs, beúsztatott stallum készült a szerzetesek számára, itt kisebb létszámú miséket is lehet tartani. Az új koncepció szerint minden meglévő, de eredeti elemet felújítottunk, a hiányzó részeket pedig kortárs elemekkel egészítettük ki. A történelmi keretet adó tér által határolva megkülönböztettük a földi teret, amelyet a sötét színűre pácolt bútorzat ad, és ennek lebegő párját, amelyet a lámpák felhője képez. A gyóntatófülkék, fűtőtestek, és egyéb berendezések mellett itt is megjelennek az épületben használt falikarok. A függesztett világítótestek is a funkcionalitás jegyében készültek, semleges henger formájuk egyszerű kompakt fénycsövet rejt, amely a külön méretezett általános világítást biztosítja lefelé, de a lámpa palástjának oldalán is derengő fényt ad. Ezt a gyártó leleményes megoldásával, az izzó tükörből való kismértékű kihúzásával tudtuk elérni. A lámpákat egy háromszög alapú raszter szerint függesztettük be három különböző magasságban, így egy felhőt képezve, önmagukon túlmutatva tudják funkciójukat betölteni.

Kovács Zoltán
építész
Kollektív Műterem Kft.