Közterek arculatváltása, megítélése, rehabilitációs lehetőségei Budapesten

Együd Réka diplomamunkája - Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdász-gazdálkodási szak, Regionális gazdaságtan és területfejlesztés kiegészítő képzés.

A Magyar Urbanisztika Társaság Együd Réka diplomamunkáját könyvjutalomban részesítette.

részlet a dolgozatból (a teljes dolgozat a csatolmányban található)

Bevezető
Dolgozatom témájául a budapesti közterek arculatváltását, megítélését, a rehabilitáció lehetőségeinek keresését választottam. Választásom azért esett erre a témára, mert korábban már egy tanulmány megírása kapcsán foglalkoztam a budapesti közterekkel, és mivel a témában egyenlőre viszonylag kevés kutatás készült, úgy gondoltam saját gondolataimmal kiegészítve feldolgozom, összegezem a témáról talált irodalmakat...
A dolgozatot egy általános elméleti kerettel kezdem, hogy az olvasó számára érthetővé váljon, hogy mi is az a köztér, milyen funkciói vannak a köztérnek, milyen köztér típusokat különböztetünk meg, illetve, hogy a köztér milyen kapcsolatban áll a városrehabilitációval.
Az elméleti bevezetőt követően rátérek a budapesti közterekre és azok állapotának a megítélésére. Ezt a fejezetet egy közvéleménykutatás alapján írtam meg, mely a fent említett témával foglalkozott. Véleményem szerint egy sikeres köztér rehabilitációt csak a városlakók, az ott élő emberek közreműködésével, véleményük megismerésével lehet véghezvinni, csak elméleti síkon ez mindenképpen kudarcba fulladna...
Az általános megítélést követően két esettanulmányt boncolgatok. Mindkét köztér a belváros frekventált részén helyezkedik el, a különbség a kettő között, hogy az egyiknél már évtizedek óta váratnak a fejlesztések magukra, a másiknak viszont egy jól sikerült köztér rehabilitáció megvalósulásának lehetünk a szemtanúi. Az első köztér a Moszkva tér, mely már évtizedek óta a városi és önkormányzati vezetés fő vitatémája, a másik pedig a Hajós utca, amelyet pár éve sétáló utcává alakítottak és számos kávézó telepedett meg rajta. Azért erre a két köztérre esett a választás, mert ezeken a részein Budapestnek már nem kell átfogó rehabilitációs programot kidolgozni, - mely például szociális rehabilitációval egészül ki, mint a VIII. kerületi Mátyás téren, amely az erősen speciális térségek körébe tartozik, - célirányosan lehet foglalkozni magának a köztérnek a rehabilitálásával...

I. Moszkva tér, a rehabilitációra váró köztér
A Moszkva tér tulajdonképpen egy háromszöget zár be az őt körülvevő három utca által. Az egyik a tér északi oldalán, a már említett Margit körút, mely aztán a Szilágyi Erzsébet fasorba torkollik. A délkeleti oldalon, a dombon a Vérmező utca található, mely forgalmi kapcsolatot jelent a Krisztina körút- Attila út és a Széna tér között. A délnyugati oldalon szintén a dombon (Ez a „domb" egyébként a Várhegy nyúlványa, csak a föld egy részét elhordták. Innen jön a Moszkva tér gödör alakja és egyben beceneve.) a Várfok utca található, amelyen több buszvégállomás helyezkedik el és az autósok által kevésbé használt terület.
A tér vizsgálatánál elengedhetetlen a környező utcáknak, tereknek a rövid bemutatása, mivel ezek részben meghatározzák a tér funkciót és a közlekedés mértékét is növelik. A Moszkva térrel szinte összenőtt tér a Széna tér, ahol egy távolsági buszvégállomás található és hasonlóan rossz állapotban van. A Széna térrel szemben található a Mammut bevásárló- és szórakoztató központ, mely Budapesten az egyik legnagyobb és ez tekinthető a Moszkva téren nagyjából az egyetlen jól működő szolgáltatásnak, persze ha nem térünk ki a társadalomra gyakorolt hatására. Még egy jelentős szolgáltató egységnek van fontos szerepe a Moszkva tér tőszomszédságában, a Fény utca és a Retek utca sarkán található piac. A piac igaz, hogy ma már inkább a bevásárlóközpont meghosszabbításának látszik, ez mégis a tér szerves részét képezi hosszú évtizedek óta, ahova nem csak a környékbeli lakosok jártak vásárolni...

Vizuális változások az elmúlt 25 év során
A tér már a 80-as években is nagy tömegek mozgásának színtere volt, nagyvárosias, forgalmas képet sugárzott. Ez nemcsak a hétköznapokra korlátozódott, hanem a hétvégi kirándulók is itt haladták át a budai hegyek eléréséhez.
A körülvevő három utcának csak az egyik oldalán vannak házak, melyek a Moszkva tér felé fordulnak és ezzel egy térhatárt képeznek. A házak a tér szerves részei, a tér koncentrikus közlekedési rendszerének a külső körét képezik.
A téren ebben az időben szinte a maival megegyező épületek, szolgáltató egységek voltak, a gombaszerű ernyők ekkor még eredeti funkciójukat töltötték be: az egyikben az akkori nagy sláger, egy automata büfé működött, volt könyvesbolt, újságos és utasváró. A tér már ekkor is hatalmas átmenőforgalmat bonyolított.

A tér alapterülete 20.620 m² (volt), mely az alábbiak szerint oszlott meg:
Járműforgalom: 10.220 m² 49,56%
Gyalogosforgalom: 7.180 m² 34,82%
Zöldfelület: 2.060 m² 2,04%
Épületek: 420 m² 1,84%
Nem haladó gyorsforg. ter.: 380 m² 1,75%
(ebből tényleges parkoló: 0%)

Az adatokból látszik, hogy ez már kicsit sem hasonlított a tér egykori, 1930-as évekbeli képéhez, amikor még kellő mennyiségű volt a zöldfelület és a gyalogosforgalom számára fenntartott terület. Persze mindez a '60-as, '70-es években megnövekedett autósforgalomnak is betudható (nem beszélve az autók számának ugrásszerű növekedéséről az elmúlt évtizedekben) volt. Az egyes funkciók szerinti közlekedés a téren koncentrikus körökben oszlott meg és oszlik meg ma is. A tér belsejében található a gyalogosforgalom számára fenntartott rész, ezt követik a villamosvágányok, majd újra a gyalogosoké a terep, ezután jönnek a közutak és autóbuszmegállók, s végül a tér peremén ismét járdák találhatók. Ahol ezek az útvonalak elágaznak és metszik egymást a funkciót, a forgalom feltorlódik, mely a tér túlterheltségére utalt, utal. Jó példa erre a metró irányából jövő és a Margit körúton áthaladni kívánó gyalogosforgalom, ezen a zebrán a nap bármelyik szakában tolonganak az emberek.
A fenti számokból látható, hogy a parkolási lehetőség már ekkor sem volt megoldott a téren. A téren található szolgáltató egységek így szinte csak a gyalogosforgalom számára voltak könnyen megközelíthetők.
A tér várakozási funkcióját már ekkor sem jól látta el. Erre ebben az időben a metró ki- és bejáratánál, az automata büféknél és a három kör alakú beton alkalmatosságon- mely mellesleg a fák védelmét szolgálta- nyílt lehetőség. Az 56-os fordulójában viszont nem nagyon ült, várakozott senki, pedig ott még padok is voltak. Valószínűsíthető, hogy a térnek e része hasonló rossz és piszkos állapotban volt, mint manapság. A metróépület oldalán a betonpadok már ekkor is megvoltak- valószínűleg kevésbé rossz állapotba, mint ma- de ezek a tér perifériáján helyezkedtek el és csak forgalmi funkciót töltött be a villamosra várakozók körében.

A téren szobor vagy dombormű nem nagyon volt, csupán egy kisméretű relief, alig észrevehető helyen, az egyik ház oldalán, mely a moszkvai Vörös teret ábrázolta. A mozaik a Moszkva tér 3. szám bejáratánál található ma is. A mozaikot 1952-ben avatták fel. Ez az alkotás kevés művészi kommunikációs eszközt hordoz, már a 80-as években sem tekintették túl modernek. A köztéri szobrok szerepe pedig fontos lehetne a folytonos jelenvalóságuk és ideológiai befolyásoló szerepük miatt. Viszont amik a téren ebben az időben megtalálhatóak voltak, nem voltak alkalmasak a műtárgy funkciók teljesítésére, így kommunikatív- informatív értékük is alacsony volt. (A helyzet mára sem javult, egy Sellővel gazdagabban, az 56-os villamos hurkában.)
A személyes kommunikációs funkció betöltésére a téren a padok, valamint a nyitott kávézók szolgáltak. Az utóbbinál az eredeti funkció kiegészült valamiféle szükséglet kielégítéssel, fogyasztással. Már a 80-as években létezett egy kávézó a mai Moszkva tér Bisztró helyén. Ez az alatta ma is működő Gomba Presszó tetőterasza volt. A téren még további kettő kocsma volt, melyek előtt csoportosulások, beszélgetések zajlottak. A valódi személyes kommunikációs funkciót azonban ezek a helyek nem nagyon váltották ki, koszosak és igénytelenek voltak... Ez volt akkor és ma is a tér többi problémája mellett az egyik alapvető. Pedig rengeteg az ácsorgó ember és rengeteg a kihasználatlan terület. Az előbbiekből egyértelműen látszik, hogy hátrányosan volt (és van ma is) megoldva a tér pihenő, beszélgető, várakozó, újságolvasó, találkozó funkciója, pedig az ülőhely a kommunikáció elemi feltétele.

Az előbbi pontokon végighaladva elsőként elmondható, hogy a tér napjainkban talán még nagyobb áteresztő forgalmat bonyolít le, mint a 80-as években. Vonatkozik ez a gyalogosakra is, mind hétköznap, mind pedig hétvégén. A közelben található szolgáltató egységek ezt a jelenséget erősítik (például a Fény utcai Piac vagy a Mammut).
A téren ugyanazok az épületek találhatók meg, mint 25 évvel ezelőtt, így a BKV forgalmi épülete, a metró épülete, valamint az öt darab, a téren elszórtan lévő gombák. Ezeknek a gombaszerű ernyőknek eredeti funkciója volt az időjárás elleni védelem, az autóbuszvezetők szociális helységeként szolgált, valamint a tér közepén lévő „összenőtt" gombák automata büféként, könyvpavilonként és hírlapboltként funkcionáltak. Ma a középen lévő gomba-együttesbe egy gyér választékú könyvesbolt és egy alacsony színvonalú talponálló büfé van, ahol ha az ember nem akar elkapni valamilyen fajta fertőzést, akkor inkább nem eszik. A gomba harmadik egysége pedig már hosszú évek óta nem üzemel. A többi elszórtan lévő gomba már egykori funkcióját elvesztette. Kettő közülük, mely az egyik legforgalmasabb helyen, a buszvégállomások járdaszigetén található telefonfülke- együttesként funkcionál.

A terület megoszlását nézve azt látjuk, hogy a nyolcvanas évek óta szinte semmilyen változás nem történt. Ami talán elmondható, hogy az a háromszög alakú „járdaszigetet", macskakövekkel kirakott területet, mely a tér északi oldalán található, az autósok egyre többször tekintik járműforgalmi területnek, pedig ott elviekben csak BKV autóbuszok állhatnák. A parkolás a téren továbbra is katasztrofálisnak mondható, egyedül a Vérmező utcánál található egy tucatnál kicsit több parkolóhely, de ha az ember nem akar órákat keringeni és nem egy szerencsés típus, akkor jobban teszi, ha a bevásárlóközpont parkolójában áll meg egy kicsivel magasabb parkoló díjért.
A tér várakozási funkcióját, hasonlóan a nyolcvanas évekhez igen rosszul tölti be. Szinte ugyanazok a lehetőségek adódnak, mint huszonöt évvel ezelőtt, csak közben már ezek is igen leromlott állapotba kerültek. Vegyük példának a metróépület körüli betonpadokat, amikre az ember egy jobb ruhában nem szívesen ül le, és a három betongyűrű is hasonló állapotú. Az 56-os villamos hurkában elhelyezkedő kis „park" is siralmas képet mutat. A padok szintén rossz állapotban vannak és tele vannak madárürülékkel, valószínűleg nem lettek kicserélve évtizedek óta, de letakarítva sem egy jó ideje, a betonpadok állapotáról nem is beszélve. Ez a rész csupán a köztér átmenő forgalom funkcióját látja el, pedig ki lehetne jól használni.
Viszont jó lehetőséget nyújt személyes kommunikációra az egykori Gomba presszó tetőterasza, a mai Moszkva tér Bisztró. Azt leszámítva, hogy közönsége szinte kizárólag a gimnazisták közül való, kellemes helynek mondható és mindez reális áron. Ez a hely nagyban hozzájárul manapság a tér arculatához, meghatározó eleme lett. A téren ez az egyetlen (félig) nyitott kávézó. Az alatta lévő kocsma, vagy ha úgy tetszik Gomba Presszó a középkorú alkoholisták kedvenc találkozóhelye, előtte ma is gyakori jelenség a csoportosulás és beszélgetés...

II. Közterek rehabilitációja - a Hajós utca
Elhelyezkedése
A Hajós utca a Broadway Program keretein belül vált sétáló utcává 2001 során. Az eredeti terv szerint a sétáló utca egészen a Bajcsy Zsilinszky utcáig tartott volna, ám a terveknek eddig csak egy része valósult meg, így a sétáló rész csak a Dessewffy utcáig terjed ki. A 2007 és 2013 közötti időszakban a VI. kerület összefogva a VII. és VIII. kerülettel egy 200 milliárd forint összegű fejlesztést tervez a Nagykörút és Kiskörút közötti részre, így várhatóan ebben a periódusban a sétáló utca teljes hosszában el fog készülni.
Észak-keletről tehát a Dessewffy utca képezi egyenlőre a határt, dél-nyugat felöl pedig az Andrássy út. Három utca keresztezi ezt a részt. Ha az Andrássy út felől haladunk, akkor elsőként a baloldalon, az Opera ház mögött torkollik a Hajós utcába a Lázár utca, majd ezt követi az Ó utca, illetve a Zichy Jenő utca. A Nagymező utca vele párhuzamosan helyezkedik el, mely frekventált hellyé teszi a különböző szórakozási lehetőségeinek köszönhetően...

Az utca napjainkban
Az utcát díszburkolat borítja, autók a Lázár utca és a Dessewffy utca között egyáltalán nem közlekednek. Az utca tárgyi ellátottsága jónak mondható, sok padot helyeztek el, a villanyoszlopok viszonylag újak, a felújításkor ezeket minden bizonnyal kicserélték. A Zichy Jenő és a Dessewffy utca között az utca két oldalán végig nagy virágládákat helyeztek el, melyből bokrok, kisebb fák zöldellnek, így téve barátságosabbá a környezetet. Ezen felül telepített növényzet még az utca első részén az Opera oldalában található, ahol nemrég kisebb fákat ültettek. Szobrok, domborművek az utcában nincsenek, egyedül a Dessewffy utca és a Hajós utca sarkán található egy kis méretű szökőkút, mely a Milleneumi csobogó nevet viseli és 2001-ben állították fel...

A Moszkva térhez képest, ahol a tér elsődleges funkciója a közlekedés, itt ez kevés szerephez jut. Ez leginkább abból adódik, hogy ez egy sétáló utca, így a közlekedés leszűkül a gyalogosforgalomra, kizárva ezáltal a járműforgalmat, a közösségi közlekedést. Jellemzőbb a Hajós utcán a puszta sétálgatás, andalgás. Ilyen szempontból jó elhelyezkedéssel bír, mivel az utca végén található az Opera, a Nagymező utcában pedig majdnem egy tucat színház van, így előadás előtt vagy után gyakran sétálgat itt a közönség. Másfelől a Nagymező utca éjszakai szórakozóhelyeiről híres, így az esti szórakozás előtt is gyakori jelenség, hogy fiatalok sétálgatnak ezen a részen.
A köztér találkozási, várakozási funkciója is viszonylag jól tud érvényesülni a Hajós utcában. Mivel nem túl zsúfolt ez a rész, az emberek könnyen meg tudják egymást találni. Ugyan nincs egy olyan szimbolikus találkozóhely, mint például a Moszkva téren az Óra, esetleg az Opera bejáratát lehetne ehhez hasonlítani, de semmiképpen sem okozhat gondot két embernek, hogy egy mindkettőjük számára nevezetes találkozási pontot beszéljenek meg. Várakozásra pedig kitűnő lehetőséget biztosítanak az utca teljes hosszán elterülő padok... Budapesti szinten a Hajós utcában, révén hogy a járműforgalmat kizárták az utcából, azt lehet mondani, hogy nem olyan magas a légszennyezettség és a zajszint. A sétáló utcák közül pedig viszonylag csendesnek mondható, ha az ember összehasonlítja például a Váci utcával. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utcában gyakorlatilag nincs zöldfelület, ami van, az is pár virágosládában merül ki. További pihenési lehetőséget biztosítanak az utcára nyíló kávézók, ahova az ember betérhet, ha elfárad, vagy valamilyen frissítőre vágyik...

Azt lehet mondani, hogy az utcarészt főleg az értelmiségi és művészréteg használja. Emellett sok a külföldi is e részen, mivel az Opera turisztikai látványossága miatt is híres, valamint a környéken jó néhány szálloda és hostel is megtalálható. A környék esti életének köszönhetően a fiatalok közkedvelt helye is ez. A későbbiekben rátérek majd arra, hogy milyen kiskereskedelmi egységek telepedtek meg az utcába, amelyből szintén az derül ki, hogy az üzlettulajdonosok is döntően a művészi rétegekből valók. Ruhatervezők, hangszerkészítők telepedtek meg az utcában vagy már akár több évtizede jelen vannak.
A parkolás az egész környéken nem megoldódott, ahogy például a Liszt Ferenc téren is tapasztaljuk. Erre remélhetőleg a Nagymező utcában most épülő nagy befogadóképességű mélygarázs megoldást fog nyújtani.

A Moszkva tér kapcsán kitértem dolgozatomban arra, hogy hogyan is jelenik meg a privatizáció a köztéren. Itt a Hajós utcában ez nagyon jól megmutatkozik a kiülős kávézók kapcsán. Az összes kávézó kifelé nyitott és a köztérnek közel akkora arányát használják, mint maga a kávézónak a belső alapterülete.
A kávézókon túl az egyéb kiskereskedelmi egységek is igénybe veszik a köztér egy-egy szeletét. Gondolok itt például a zöldségesre vagy a virágosra, akik a kirakott áruikkal csalogatják be üzletükbe a vevőt, vagy a ruhaüzletekre, ahol szintén gyakori, hogy kiállítanak egy-egy ruhabábút az üzletük elé. Akár kávézókról, akár más üzletről legyen szó a figyelemfelkeltésre, vendégcsalogatásra használják fel a közteret...

Együd Réka
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdász-gazdálkodási szak Regionális gazdaságtan és területfejlesztés kiegészítő