Különösebb felhajtás nélkül - megújult vasútállomások az Alföldön

Az Alföldet keresztülmetsző legfontosabb vasútvonal átépítésével együtt néhány állomást is felújítottak. Törökszentmiklós és Fegyvernek-Örményes állomásai a maguk korának jellegzetes darabjai, amelyek most Fekete László terveinek köszönhetően visszanyerték eredeti formájukat. Bán Dávid írása.

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházásában az utóbbi idők egyik komoly vasúti pályafelújítása, a Budapestet Debrecennel és Nyíregyházával összekötő 100-as vonal korszerűsítése alapvetően csendesen, különösebb botrányoktól mentesen, jó ütemben zajlik. Az ország egyik legnagyobb forgalmú vasútvonalának egyre több szakaszán újították meg a pályát és a biztosítóberendezéseket, így az utazósebesség növelésével hamarabb érhetők el az alföldi városok. A pályafelújítás által érintett állomásokon ugyan jelentősen korszerűsödtek a peronok – a magasítással könnyebbé vált a vasúti kocsikba való beszállás –, általában perontető is került egy-egy terület fölé, valamint aluljárók a vágányok alá, ám az épületek megújításának kérdése függőben maradt. A nagy volumenű beruházás tervezési szakaszában még nem volt egyértelmű, hogy mely épületekhez és milyen mértékben kívánnak hozzányúlni, ezért általában csak késve született döntés azok felújításáról. Emiatt aztán a környezetükhöz kapcsolódó komplex tervezési folyamatok elmaradtak, a vasúti építmények csak szigetszerűen újultak meg.

A Szolnoktól Nyíregyházáig, majd tovább – Tokajnál a Tiszát ismét átlépve –, Miskolc és Kassa felé vezető vasútvonal építését eredetileg a Magyar Középponti Vasút kezdte meg, majd az 1848–49-es szabadságharcot követően a bécsi székhelyű Tiszavidéki Vasút fejezete be az 1850-es évek végén. Az állandó pénzügyi gondokkal küszködő társaság vonalait azonban 1880-ban a magyar állam megvásárolta és államosította. A mostani munkálatok Szajol és Püspökladány közötti szakaszának átépítési kiviteli terveit az InfraPlan Vasút- és Úttervező Zrt.  készítette, ennek keretében, Fekete László vezetésével újult meg két középméretű állomás, Törökszentmiklós és Fegyvernek-Örményes felvételi épülete is.

A két állomás eredeti fogadóépületét még a Tiszavidéki Vasút építette 1857-ben, a törökszentmiklósi azonban az 1930-as évektől funkcióját vesztette, benne lakóházat alakítottak ki, tőle néhány méterre keletre pedig új állomás épült 1942-ben. A régi, angol romantikus stílusban épült állomásépületet 1988-ban a MÁV helyreállította és az műemléki védettséget kapott. Ma is lakóházként működik. A nagy személy- és teherforgalmat bonyolító állomás nyolc vágánya közé eső keskeny peronokat csak a vágányokon átjárva lehetett megközelíteni. A mostani átépítés során két vágány megszüntetésével új kiosztás jöhetett létre, ezzel pedig lehetőség nyílt szélesebb, biztonságosabb peronok kiépítésére. Az üzemi területen több, igen leromlott állagú raktárépületet elbontottak, a terepet megtisztították. Míg Törökszentmiklóson az állomás a kisváros szerves része, addig Fegyvernek-Örményes már jóval távolabb esik a névadó településtől. Fegyvernektől 5 km-re, az alig ezer lakosú Örményesen áthaladó nagy forgalmú vasútvonal mentén a 19. század derekán megépült állomásépület mind a mai napig eredeti funkciójában szolgál.

Mire végleges döntés született a két állomásépület felújításáról, addigra a pályafelújítás már megkezdődött, így a tervezőknek igen gyorsan kellett felmérni az állapotokat, elkészíteni a terveket egészen a kivitelezés és a megvalósítás szintjéig. Az alapvető megközelítés az volt, hogy mindkét épület külseje az eredeti állapot felkutatásával, az ahhoz leginkább közelítő módon újuljon meg, az állomások kapják vissza korabeli karakterisztikájukat, tömegképzésüket és ritmusukat. Fegyverneken műemléki, Törökszentmiklóson kvázi műemléki jellegű felújítást kellett végrehajtani. A belső terekben pedig a szükséges funkcióváltásokat megvalósítva kellett újraértelmezni az alaprajzi kiosztást - hiszen a mai állomásokon már nem foglalkoznak poggyászkezeléssel és -tárolással, nincs szükség málházóra, raktárra, számos karbantartási feladat is kikerült innen, általában a központosított ellátás miatt. Így sok üzemi helyiség szerepét vesztette, ugyanakkor a korszerű biztosító berendezések az így felszabadult terekbe kerülhettek.

Az utasforgalom kiszolgálására az alapvető igények kevésbé változtak – mindenhol szükség van váróteremre, vizesblokkra és valamiféle büfére, minimális vendéglátótérre. Maga a jegykiadás új formát öltött, mivel a szervezeti egységek átalakulásával ez a MÁV START Zrt. feladata lett, ők pedig új személetet követve alakították ki az állomásokra beépítendő helyiségcsoport-igényüket, követve egy nagyjából egységes, az egész országban idővel megjelenő standardot. A korábbi kutrica helyett a pénztár tágasabb, világosabb helyiség lett, körülötte a megfelelő szociális terekkel egységet alkot, így a pénztárban dolgozó számára biztonságot is nyújt az akár külön életet élő zárt terület. Mindkét állomáson igyekeztek az eredeti stílusjegyeket kiemelni és visszahozni a belső terekben. Míg Törökszentmiklóson leginkább mai anyagokból próbálták rekonstruálni az 1942-es elképzeléseket – például a jellegzetes sakktáblamintás márványmozaik padlóburkolatot greslapokkal helyettesítették –, addig Fegyverneken, amit lehetett, felújítással mentettek meg, vagy ha cserére volt szükség, replikát készítettek.

A fegyverneki állomás felvételi épülete ugyan típusterv szerint épült, viszont nem maradt fenn hozzá hasonló működő vasúti létesítmény az országban. Az épületet az idők során többször átépítették, jelentősen átalakították, így a tervezők feladata volt azt kibontani és az eredetihez közelítő állapotot létrehozni. Az előtanulmányok során a Miskolc és Kassa közötti, szintén a Tiszavidéki Vasút építette vonalon elhelyezkedő Szikszón találtak rá az épülettípus egy másik, máig magmaradt darabjára. Ez az épület ma ugyan lakóházként üzemel és korábban már átépítették, ezzel számos jegyét, például a homlokzati oromzatot szinte tejesen eltűntették, a nyílászárók és a belső burkolatok azonban alapvetően eredeti formájukban maradtak meg, így azok megfelelő kiindulási alapul szolgálhattak a fegyverneki munkálatokhoz. Itt ugyanis számos elemet kicseréltek, az 1950-es, 60-as években stílustalan nyílászárókat és burkolatokat építettek be, a kőlapokat téglával helyettesítették. Most lehetőség nyílt az eredeti nyílásrend és homlokzati arányok helyreállítására

Törökszentmiklóson rekonstruálták a téglapilléren nyugvó tornácot, a vidéki vasútállomások egyik jellegzetes attribútumát. Az alföldi állomásokon hagyományosan inkább a kültéren várakoznak az utasok, így a váróterem mellett fontos szerepet játszanak a tornácok.

Mindkét állomáson átvizsgálták a fedélszék faanyagát, amit lehetett, megmentettek, de számos területen már csak cserével lehetett biztonságosan megoldani a tető stabilitását. A palaborítás helyett cserepezést kaptak a tetők, több helyen pedig a korabeli bádogos munkákat és míves ácsszerkezeteket is sikerült rekonstruálni. A két állomásépület végül jó megközelítéssel adja vissza az építéskori hangulatot, ugyanakkor megfelelő mértékben modernizálva visszafogott, de szép példái a minőségi rekonstrukciónak.

Bán Dávid