Lakópark a város szélén — Sasad Resort

Döbbenet ez a ház. A tervek szerint is épült meg? Remény lehet hogy a belsőket esetleg  a kivitelezés során egy belsőépítész hátha átfésülte. Ez így most borzasztó, elviselhetetlen.

 

"A közös kerteken belül kertépítészeti eszközök segítségével, különböző funkciójú, a kertvárosi atmoszférát, ugyanakkor a földszinti lakások intimitását is biztosító magas minőségű zöldfelületek kialakítására került sor."

Aki írta/közzétette a cikket, legalább egyszer megnézhette volna a kertet...

Intimitás: ha biztosított, akkor a lakók a miért is ültetgetnek tujákat és tesznek hálót a kerítésre? Melyik az a megoldás, ami ennek biztosítására hivatott?

Magas minőségű zöldfelületek: a fű tarackos, néhol ritkás, pázsitnak nem nevezhető; dísznövények mint a mesében, hol volt, hol nem volt...

 

A bevezetőt én írtam, engem lehet szidni, nem a tervezőt:-) perika

Szomorúnak tartom napjaink társasházépítéseit, az abban megvalósuló – sajnos általánosnak mondható – téri nívótlanságot, a közös-félpublikus terek teljes hiányát, az alig-alig lakható, nehezen bútorozható lakásokat. Reménykeltő, hogy itt a cikk bevezetője a főoldalon azzal indít, hogy „a lakóparkos életmóddal szembeni ellenérzések leküzdése végett a SASAD kertészet volt telepére érdemes ellátogatni”.

A remény azonban hamar szertefoszlik: nem tudom a szerző a fentieket mire alapozta, a terv vizsgálatakor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy térhasználatában, lalókonfortjában, helyiségkapcsolataiban az együttes nem kínál többet egy panel-lakótelepnél. Árulkodó, hogy az ismertető szöveg a beruházás részletei, a rendeletek, a maximális beépítés mellett egy szót sem (!!!) tart érdemesnek a belső terek, az alaprajzi elrendezés vagy az amögötti szándékok ismertetésére. Láthatóan nagyobb figyelem és gondosság fordítódott ugyanakkor a homlopkzatok anyagválasztására, részletmegoldásaira, aprólékos kidolgozására. Külcsín - belbecs...

Nem átallottam ezek után végigböngészni az egyik alaprajzot:



1.) A bejárat: a megérkezés rögtön egy keresztbefordított fallal fogad: mintha pont az lenne a cél, hogy legyen szűkebb a tér, hogy ne lássam a lépcsőt. A lépcső – tekintve hogy ez a fal a megnyitás felé került és (bár lehetne) nincs felülvilágító sem – sötét. Ugyanebbe a térbe elférne egy egykarú lépcső is, lenne helye a postaládáknak is, a nagyobb légtér világosabb előteret is eredményezne és így nagyobb lakókomfortot.

A lift előtt csak egy lépcsőpihenőnyi hely van - nyilvánvalóan szűkös, kevés - és a fentiekből következően ez is sötét...

2.) A ház középfolyosós (még ha ez aközépfolyosó páros is),  onnan kétfelé feltáruló lakásokkal, de ez a „minta” annyira rögzült, hogy ott sem kap ablakot a konyha, ahol geometriailag lehetőség volna rá...

3.) A kis konyhából a kis étkező(asztal)t egy fal (!!!) választja le… Így többek között az az érdekes helyzet is kialakul, hogy a család egyik tagja a kerámián, míg mások a nappali parkettaburkolatán ülnek (ez a többi lakásnál is általános). Elegáns.

(szőrszálhasogatás: a való élet majd nyilván sok váratlan helyzetet hoz, de itt már a terveken is darabolt elemekből burkolódik a meglehetősen amorf alakú konyha – pont a legexponáltabb, a nappalival csatlakozó helyen.)

4.) Szinte minden helyiségnél a sarokba kerül az ajtó, ez nagyon megnehezíti majd a bútorozást. Érdemes kísérletezni mondjuk a nappalikkal.

5.) A legpazarlóbb a legnagyobb – így vélhetőleg a legdrágább, elvileg a legmagasabb igényszintet megcélzó – lakás. A bevezető keskeny folyosó (az „előszoba” szó túlzás lenne) egy sötét cső, a helyzetet súlyosbítja hogy a hálók is egy ugyanilyennel vannak feltárva (azt már be se jelöltem). Számoljunk kicsit, mondjuk 400e forintos négyzetméterárral, ezt szorozzuk be az itt leeső sötét, használhatatlan területtel… Érdekes ezek után észrevenni, hogy az itteni nappali mérete mindössze 19 m2, amibe kicsit még az étkező is át-átcsúszik...

*

Érdemes egy pillantást vetni a telepítésre is: a lakások a megérkezés két oldalán az elhelyezkedéstől és a tájolástól függetlenül egyformák, és mivel a középső teresedéshez közvetlenül kapcsolódnak a földszinti lakások privát udvarkái, így kétlem hogy ott valamikor is jókedvű közös focizások fordulhatnának elő. Már csak azért sem, mert a lakások PONT NEM innen nyílnak, így ezek a "kertrészek" sokkal inkább tartoznak a földszinti lakók kertecskéinek világához (és zavarják egymást kölcsönösen), mint a közöshöz, a közösséghez - ezért kétlem hogy lüktető élet alakulhatna itt ki bármikor is.

Érdekes az épületek feltárása is: a legrövidebb út helyett inden esetben a kukatároló megkerülésével, szigorúan derékszögben érhetek haza… Nyilvánvaló, hogy már az első hónapokban le lesz taposva a fű, a lakók a rövidebb, kézenfekvőbb utakat fogják választani.

*

Mindezt azért tartom aggasztónak, mert a terv nemcsak hogy megvalósult, de több szakmai és befektetői szűrőn is átment, és a benne testet öltő szemlélet sajnos nem kivétel, hanem általánosnak tekinthető.

Ezek – és sok más mostanában épült lakópark és társasház – emberek leendő otthonait rejti majd, ami a városban levő otthonosságérzetünkhöz is alapvetően járul hozzá, de a jelen építészetéről is egy elsőkézből szerzett élménye lesz sokaknak. A dolog sok egyéb mellett hát ezek miatt ennél azt hiszem többet érdemelne…